megint hétfő

Megint Hétfő.....Igen, igen hétfő. A hét oly népszerűtlen, a hét nem szeretem első napja. Hétfő, ami általában mindenkinek lusta, álmos, rosszkedvű. Akadályozott. Általunk. A vasárnap finomságokkal teletömött pocakjaink miatt. A gyűröttre aludt testünk és arcunk miatt. A "- Na és ma mit vegyek fel?"- reggeli találós kérdés miatt. A döcögős reggeli indítás miatt. Mert olyan korán van, mert olyan hét eleje van... Közfelfogás a hétfőről, ami alól én sem vagyok kivétel. Pedig valójában minden vég, valaminek egyúttal a kezdetét is jelenti. A kezdet pedig mindig új lehetőséget hordoz. Új lehetőséget a megújulásra, az újrakezdésre. Arra, hogy csodák történhessenek. Hétköznapi hétfői csodák, akár.

Megint Hétfő......Arra gondoltam, hogy "rendszert csinálok az idegeitekből". Hétfőnként összegzem az elmúlt hetet, eseményeket. Koncentrálva kifejezetten arra, ami jó volt benne. Nem. Arra koncentrálva, hogy megosszam veletek azt, ami fontos volt nekem az elmúlt hétben. Érzelmileg értelmes dolgokról próbálok írni, eseményekről és tervekről, amik így-vagy úgy hatottak rám. Az érzelmek, események, melyek az életem szerves részei.

Szeretnélek Titeket arra ösztönözni, ha van kedvetek csatlakozzatok hozzám. Csak annyit kell tenni, hogy összegzitek Ti is az elmúlt hetetek dolgait egy olyan fotóval, amely kifejező és beszédes és írjatok hozzá kísérő szöveget. Majd ide látogatva hozzám, linkeljétek be a blogotokon lévő bejegyzéseteket a nálam található aktuális Megint Hétfő bejegyzésem megjegyzéséhez, hogy ellátogathassunk hozzátok mi is. És hogy mi értelme? Kíváncsi vagyok a gondolataitokra, érzéseitekre, az éppen Titeket most foglalkoztató dolgokra. Közösség kovácsolódhat belőle. Lehetőség arra, hogy segítsük, támogassuk egymást, hogy jó barátságok születhessenek. 

A múlt hétre gondolva, az jut eszembe, hogy milyen jó, hogy sosem unatkozom. Na,ez ám a pozitív gondolkodás, mert ha kevésbé pozitívan gondolok rá, akkor sokkal inkább zsúfoltnak, hajszoltnak nevezném. Versenyfutás az idővel, az energiáim ki szipolyozása, és a értelmi és érzelmi lehetőségeim totális kihasználása. Ez volt. A múlt heti határidejű pályázat sikeresen beadásra került. Ettől annyira megkönnyebbültem, hogy a most csütörtöki határidejűvel szinte sehogy sem állok. Na nem azért, mert annyira laza vagyok, hanem mert sajnos az összeállítása nem egyszereplős történet, erős függő helyzetben vagyok a könyvelőnktől, aki bár nagyon rendes ember, elérni szinte lehetetlen. Ezen kívül kb. 2 órája datáltam azt is, hogy Borisz belázasodott. Ember tervez, Isten végez, hogy bölcs nagymamámat idézzem. Nem baj, még mindig hiszünk a csodákban, ugye? És a barátokban!!!

A múlt hét meghatározó meglepetése az újbóli hóesés volt, akkor, amikor már mindenki a tavaszra készült. Már hóvirágok nyíltak a kertben. És hunyorkánk is. 

 Váratlanul mégis, egyik reggel, mire kinyitottam a szemem, hatalmas hó fedte az egész kertet. Miért mérgelődtem volna? Azt leszámítva, hogy persze pont egyedül voltam itthon a gyerekekkel, így már maradt a ház hó alól való kikotrása. Szeretem a havat. Mert gyönyörű. 

Képtelen vagyok gyűlölni, mert az agyam azonnal újra téli üzemmódra vált. Sétáltunk együtt haza a gyerekekkel, és megint gyerek lehettem, ahogy a hó vakító csillogása az estben, felidézte gyermekkorom élményeit. Hihetetlen, de újra kisgyerek lettem. - bár az agyamban, a szívemben örökké az maradok, azt hiszem. Ijesztően az. -. 

Másik meghatározó esemény az ovis farsang volt. Ahol mindenki számára, a nap főszereplője a saját gyereke volt. Bizton állíthatom, hogy én nem vagyok elfogult szülő. Én nem gondolom a gyerekeimről, hogy ők a legszebbek, a legokosabbak, a legügyesebbek, a legártatlanabbak, a legviccesebbek,................

De egy biztos. Amikor megláttam Nádját az óvodában az Anyukám által készített gyönyörű Jázmin jelmezben, légies, törékeny, finom kis testecskéjével, nagyon büszke voltam rá. Persze, tudom, hogy minden szülő így érzett a gyerekével szemben.

Zöld ruhában a Nádja

 És most legvégül fénykép nélkül jöjjön egy különleges élménybeszámoló. Fénykép nélkül, mert későn eszméltem. Nem tudom, veletek történt e már hasonló, de én szombaton pár perc alatt estem szét. Eddig sosem láttam még olyasmit, amit most testközelben tapasztalhattam meg. Vendég gyerekek pár perc alatt kapták szét a házunkat. Több pohár víz kiöntése a kőre, az összes fiók felforgatása, a játékok a tárolókból kiborigatva, a ceruzák szétdobálása, az ennivaló szétkenése, valami széttörése. Úgy, és azután, hogy kb. 2 órás talarításával,  ház egy részével, a vendékek megérkezte előtt végeztem. A múlt hetem nem a takarításról szólt. Elmentek, és én újra kezdtem, és meglepődtem, mert rájöttem, hogy van az a helyzet, ami még engem is kibillent a nyugalmamból. Csak néztem utána a gyerekeimet, és mérhetetlen hálát éreztem, és tudtam, hogy Ők jók. Nagyon jók, és én nagyon szeretem Őket!!!

fügés tatin torta

azt nem mondtam, hogy szép is, de figyeljetek csak.......

Olyan élményben volt ma részem, ami az én nehezen kibillenthető, és sok gyermeki csínyhez szokott lelkivilágomat is kibillentette. Hát ezek után, billentsetek fenéken, ha egyszer is eszembe jutna arról panaszkodni, hogy rosszak a gyerekeim. Leszögezhetem, hogy nekem nagyon aranyos, és jó és értelmes gyerekeim vannak. De erről majd máskor.

A tegnapi nap zsúfolt és mindenféle unalomtól mentes volt. Lótás-futás, verseny az idővel, igyekezet, hogy ne okozz csalódást a Nádjának. Farsang volt az oviban, sütni is kellett, ja, és a hóról nem is beszélve, ami alól többször ki kellett szabadítani a házat. Semmi gond, úgy szép az élet, ha zajlik.Nem bírom elviselni a lassúságot, hát tegnap unalomról szó sem volt. A hó foglyaivá váltunk. Apát meg nagyon vártuk már haza. Gondoltam meglepem valami finom sütivel. Valami melengető, szeretgető, téli sütivel. És ekkor ugrott be a Tatin torta almás változata. Még alma is volt itthon. Csakhogy én állandóan újat akarok. Gondolkodtam, milyen gyümölcs jöhet még számításba. És jött az ötlet, hát persze füge, ami ráadásul a férj kedvence. 

úgy szereti.............., pedig először csináltam

Nálunk a füge kincset ér. Azt hiszem aki nem szereti nem is tudja, micsoda pazar ízélmény, lédús, édes mint a méz. Neki estem hirtelen hamarjában, hasonlóan az almás változathoz. Először elkészítettem a Marcsi féle - Limara - Tatin torta tésztáját, mert olyan finom Tatin torta tésztát még sosem ettem mint nála. Úgy csináltam, ahogy nála olvastam, de az enyém közel sem sikerült olyan finomra, mint az Övé.

nagyon finom...............

Hozzávalók:

20 dkg finomliszt

csipet só

10 dkg hideg vaj

5-6 ek. hideg víz

Na ezeket jól összedolgoztam, kézzel, mert nekem nincs valami klassz frankó konyhai kis gépem. Tényleg, lehet, hogy ez volt a baj? Meg az, hogy alig hagytam pihenni a hűtőben? Persze, mert már megint hajtott a türelmetlenségem. 

Közben neki estem a fügés tölteléknek. Vagyis, 10 dkg cukrot meg karamellizáltam, miközben ki olvasztottam a lefagyasztott fügét - 50-60 dkg -. A gyönyörű karamellizált cukorra rádobtam a kiengedett fügéket, amitől persze össze ugrott a karamell. Nem baj, addig kevertem, míg az összes karamell fel nem olvadt, és közben vadul fűszereztem. Megszórtam fahéjjal, és nyomtam rá rendesen a citrom levéből, csak úgy kóstolgatva, érzéssel. És igen, nem bírtam megállni, az újonnan beszerzett balzsamecet krémből is pöttyintettem hozzá egy ici-picit. Kicsit átrotyogtattam a masszát, és mehetett bele, a vajjal kikent tortaformába. Királyi, pompázatos, hihetetlen finom töltelék lett. Ennek a tetejére meg a tészta, amit picit nagyobb átmérőjűre nyújtunk, hogy alá tudjuk hajtogatni a torta fal mentén, mint egy peremet képezve a tortának. A tészta tetejét megszurkáljuk, hogy ne nagyon hólyagosodjon fel, és 170C-ra előmelegített sütőben ki sütjük a tortát, majd ha elkészült, kis várakozás után, fel fordítjuk a tortát, így kerül a fügés massza a torta tetejére. Próbáljátok ki! Ígérem, nem bánjátok meg!!!

mákos aranygaluska Manci mama vanília sodójával

rondacsek, de finom...........

Hát igen, megtörtént. Végül még is csak véglegesítettem a pályázatot és elküldtem. De ha bárki azt meri mondani, hogy a vacillálás időnként csak női hiszti, az nincs tisztában azzal, hogy létezik, igenis létezik olyan, mint megérzés. Hogy aztán milyen formában szólít meg bennünket az már más téma. Lehet, hogy felbukunk, vagy bele botlunk valakibe, vagy egyszerűen csak valamilyen megmagyarázhatatlan, leginkább aggódás formájában megjelenő érzésként jelentkezik. Hát igen. Magam sem értettem, mitől vagyok úgy megrémülve, nem szoktam én egy pályázat benyújtásának ennyit nyafogni. Még ma délelőtt is képtelen voltam megnyomni azt az átkozott véglegesítés gombot. Aztán útban az ovi felé "megvilágosodtam". Megláttam valakit, akivel már réges-régen alá kellett volna íratnom egy együttműködési megállapodást, beszkennelni,stb.stb.stb. Szóval hiányosságokra jöttem rá. Nem kicsikre, lényegesekre. Még arra is rá jöttem, hogy számszaki eltéréseket is tartalmaz a pályázat. Szóval halogató magatartásomnak köszönhetően végül, miután mindent kijavítottam és pótoltam, megkönnyebbülve nyomtam meg a végső gombot, így du-án 4 órára a pályázatunk beérkezett a kezelő szervhez. Éljen! Azután jött a következő megvilágosodásom, hogy pontosan 1 hetem van a következő pályázat beadási határidejéig, amivel sehogy sem állok. Szóval elmarad a jól ismert vizsga utáni megkönnyebbült, láblóbálós időszak.

Gyorsan beugrottam, hogy feltegyem a mákos aranygaluska receptjét. Igazából csak azért hoztam most ezt a receptet, mert passzol hozzá a vanília sodó, ami az én Anyukám finomsága. Muszáj leírnom. Maga az aranygaluska ugyan úgy készül, mint a diós, csak jelen esetben a kiszaggatott kis galuskákat, miután jól megforgattam margarinba, meghempergettem mákos cukorban. Bemásolom ide a galuska hozzávalóit:

• 50 dkg liszt
• 15 dkg cukor
• 10 dkg vaj
• 10 dkg darált dió
• 3 tojássárgája
• 2 dkg élesztő
• tej
• a galuskák hempergetéséhez:
• darált mák - kb. 15 dkg -
• porcukor - kb. 10 dkg -

 És most jöjjön Manci mama vaníliás sodója:

4 tojás

10 ek. cukor

2 púpozott tk. liszt

1/2 csomag vaníliás pudingpor
2 cs. vaníliáscukor

1 l tej

1/2 cs. vaj- 5 dkg -

4 tojás fehérje

A tojások sárgáját habosra keverjük a cukorral, majd jöhet hozzá a liszt és a vaníliás pudingpor. Óvatosan, lassan felfőzzük a tejjel, vigyázva, hogy ne égjen le, és hogy a tojás ne csapódjon ki. Nem lesz túl sűrű. Amikor elérte a kívánt sűrűségget, bele keverjük a vajat, majd a legvégén a tojások fehérjét, kemény habbá verve.  Ízlés dolga, ki mire teszi le a voksát. Engem lenyűgözött. Azt hiszem, Anyukám még mindig meg tud lepni engem. Hál Istennek!

csokis habcsók

Holnap lesz az egyik pályázat beadási határideje. Annyira cidrizem, olyan jó lenne ha sikerülne és nyernénk! Igazából, szerintem készen van. Minden megírtunk, megcsináltuk a költségvetést, kerestünk jó pár együttműködő partnert, aláírták az együttműködési megállapodásokat és szándéknyilatkozat is született jó néhány, és már csatoltam is a beszkennelt hiteles másolatokat, már csak meg kellene nyomnom azt a fránya véglegesítés gombot, de nem merem. Mert mi van ha.....? Persze lehetne még mit dolgozni, finomítani rajta, de ennyire erővel valaminek sosincs vége, főleg, ha az ember igyekszik a tőle telhető maximumot nyújtani. Szorítsatok nekünk, biztosan  nem fogjátok megbánni, mert szerintem nagyon jó programot állítottunk össze. Szóval ha lesz pénz, vélhetőleg lesz jó program is. Persze a munka sava-borsa még csak ezután következik!

Látjátok, ilyesmivel voltam elfoglalva mostanában, ja, és most jut eszembe, hogy még közel sincs vége. A következő pályázat beadási határideje ugyan is március 3-a lesz. Nem értem, hirtelen miért érzem úgy, hogy megkönnyebbülhetek? Azt meg még nem is említettem, hogy a piros lavor  nálunk ma ismét bevetésen volt. Ma Apát érte utol a hányás. Pénteken lesz a Nádja farsangi bulija az oviban. Nem is tudom, mi lett volna velem Anyukám nélkül? Ő varrta meg a teljes jelmezt, még a pacsnikat is bőrből, kézzel. Nádja Jázmin lesz, és igazán büszke lehet majd a Mamájára, aki ilyen gyönyörű jelmezzel lepte meg. Péntekre sütnöm is kell valamit a farsangra, kaptam már klassz ötleteket, de még ötletelek. 

Most viszont egy régi elmaradásom hoztam, a csokis habcsók receptjét. Kettős apropója van. Egyrészről, egyszer már ezzel a címmel indítottam bejegyzést, végül mégsem lett belőle más, mint merő merengés. Másrészről, tegnap délután összedobtam egy Pavlova tortát, mert volt jó néhány kimaradt tojásfehérjénk, és mert a Pavlova az egyik legcsodásabb, leglégiesebb finomság amit valaha megkóstolhattam. Már kétszer feltettem a blogra, ezért Pavlovával ma nem nyomulok, eszembe jutott viszont, hogy nem is olyan régen, készült nálunk sok pici  kis csokis habcsók. Borisz rajong érte. És én is. 

Hozzávalók:

5 dkg csokoládé

2 tojás fehérje

10 dkg porcukor

A sütőt előmelegítjük 180C-ra. Tepsire helyezzük a sütőpapírt, de jó fajtát, ha nem akarjátok, hogy az összes csókotok bele ragadjon a papírba. A csokoládét gőz fölött kell felolvasztani. A tojások fehérjét elkezdjük felverni, és közben fokozatosan hozzáadagoljuk a porcukrot. Az olvasztott csokoládét lassan hozzáadagoljuk a kemény habunkhoz. Gyönyörrű mintázatú habot kapunk Kis teáskanálnyi adagokat helyezünk a sütőpapíros tepsinkre úgy, hogy megpróbálunk kis csúcskákat formálni a tetejükre. Most, hogy betesszük őket a sütőbe, azonnal visszavesszük először 140C-ra, majd picivel később 100C-ra, és kb. 30-40 percig szárítjuk a csókókat. Amikor elkészültek, résnyire nyitott ajtónál hagyjuk kihűlni őket. Éljenek a habcsókos édességek, imádom őket, üzenetüket van, én érzem!

Megint Hétfő

Megint Hétfő.....Igen, igen hétfő. A hét oly népszerűtlen, a hét nem szeretem első napja. Hétfő, ami általában mindenkinek lusta, álmos, rosszkedvű. Akadályozott. Általunk. A vasárnap finomságokkal teletömött pocakjaink miatt. A gyűröttre aludt testünk és arcunk miatt. A "- Na és ma mit vegyek fel?"- reggeli találós kérdés miatt. A döcögős reggeli indítás miatt. Mert olyan korán van, mert olyan hét eleje van... Közfelfogás a hétfőről, ami alól én sem vagyok kivétel. Pedig valójában minden vég, valaminek egyúttal a kezdetét is jelenti. A kezdet pedig mindig új lehetőséget hordoz. Új lehetőséget a megújulásra, az újrakezdésre. Arra, hogy csodák történhessenek. Hétköznapi hétfői csodák, akár.

Megint Hétfő......Arra gondoltam, hogy "rendszert csinálok az idegeitekből". Hétfőnként összegzem az elmúlt hetet, eseményeket. Koncentrálva kifejezetten arra, ami jó volt benne. Nem. Arra koncentrálva, hogy megosszam veletek azt, ami fontos volt nekem az elmúlt hétben. Érzelmileg értelmes dolgokról próbálok írni, eseményekről és tervekről, amik így-vagy úgy hatottak rám. Az érzelmek, események, melyek az életem szerves részei.

Szeretnélek Titeket arra ösztönözni, ha van kedvetek csatlakozzatok hozzám. Csak annyit kell tenni, hogy összegzitek Ti is az elmúlt hetetek dolgait egy olyan fotóval, amely kifejező és beszédes és írjatok hozzá kísérő szöveget. Majd ide látogatva hozzám, linkeljétek be a blogotokon lévő bejegyzéseteket a nálam található aktuális Megint Hétfő bejegyzésem megjegyzéséhez, hogy ellátogathassunk hozzátok mi is. És hogy mi értelme? Kíváncsi vagyok a gondolataitokra, érzéseitekre, az éppen Titeket most foglalkoztató dolgokra. Közösség kovácsolódhat belőle. Lehetőség arra, hogy segítsük, támogassuk egymást, hogy jó barátságok születhessenek. 

Két fényképet hoztam ma Nektek. Kettőt, amely így vagy úgy, de meghatározta a hetet, de legalább is a hétnek egy szeletét. Lássuk az elsőt:

a képen titokzatos segítőm és az általa készített sütik

 Két pályázaton dolgozunk most az alapítvánnyal, két közeli határidővel. Mi tagadás két kisgyerekkel, intenzív angol nyelvtanulással és némi megfelelési kényszerrel a család felé, nem kis kihívás. Az első pályázat beadási határideje 24-e csütörtök, és bár nem tagadom, kicsit kezdek lelazulni, mert azt, ami részünkről teljesíthető, úgy érzem kezd körvonalazódni. Persze sok feladat van még előttünk, most jön a számomra legnehezebb rész. Megkeresni azokat akik nyertes pályázat esetén a rendezvényben részt vesznek akár civil szervezetként, akár profitorientált cégként, hogy tegyék meg együttműködési szándéknyilatkozatukat. Nem a másokkal való közös együttműködés a gond, azt kifejezetten hasznosnak és jónak tartom, hanem a másik idejének való kiszolgáltatottság, ami az én időm és munkám rovására mehet. Ez nehéz ügy, de nem baj, a türelmemet úgy is edzeni kell. Vállalom, hogy elfogult vagyok, de azt hiszem, ha a pályázatunk nyer, nagyon jó programot sikerül majd összehoznunk, ahol remélhetőleg sok, eddig csak a blogon át ismert vagy nem is ismert ismerőssel, lehetőségünk adódik majd személyes találkozásokra is. Igazi nőcis program lesz! Most először vannak igazi segítőim is a pályázat és program összeállításában is, ami nagyon megkönnyíti a munkát. Lényegesen szórakoztatóbb, és esély a sokszínűségre! Köszönöm nektek! Emlékszem, amikor egyetemisták voltunk, sem volt kedvenc elfoglaltságom az órák látogatása, hát még a vizsgákra való felkészülés. Gyakran barátnővel tanultunk együtt, ami azt hiszem rajtam kívül senkinek nem volt szórakoztató, mert a fáradtságtól én folyamatosan röhögőgörccsel küszködtem. Nekem mégis nagyon szép élmények ezek. Valahogy ettől olyan elviselhető volt az a fránya vizsgaidőszak. Ha egyedül írnám a pályázatot, kivel rötyögnénk közben???
Hoztam még egy képet Nektek! Na nem azért, mert látványos, vagy szórakoztató, hanem mert érezlmileg érint engem. A kép címe: piros lavor. 

 

Igen, igen, jól gondoljátok már megint utolért bennünket a hányás. Más gyereke évekig nem hány, nálunk X havonta előfordul. Ha akár egyetlen gyerek hordozza a vírust, mi biztosan megkapjuk. Remélem hamarosan erről múlt időben beszélhetek. Minden hányás alkalmával pontosan ugyanolyan intenzitással félek. Le sem merem írni, mik járnak a fejemben. Teljesen mindegy, hogy mit gondolok az Istenről, hogy vallásos vagyok vagy sem, de a fohász akkor, minden szabad pillanatom része. Reggel, ébredés után látszott, hogy Borisszal valami nincs rendben. Ismeri az ember a gyerekét, Ő nem ilyen. Persze egy ekkora gyerektől hiába akarsz megtudni valamit az állapotát, hangulatát illetően, a válasz rendszerint nem hiteles. A viselkedés annál inkább árulkodó. Hát igen, nem kellett sokat várakoznunk, de. 10 órára megérkezett az oly viszolygott hányás, ezzel együtt a válasz Borisz viselkedésére. Ma én sem vagyok túl jól, jó lenne ezt a vírusra fogni, de elképzelhetőnek tartom, hogy mohóságom áldozatául estem. Tegnap reggel Borisz hányása előtt mákos aranygaluskát dagasztottam be, amit végig kellett csinálni bármi jött közbe és a tegnap este még jól belakmároztam belőle. Ma persze rá sem bírtam nézni!
Kíváncsi vagyok, lesz e, jön e ma valaki, akinek kedve támadt csatlakozni hozzám és elhozza ide az ő Megint Hétfős beszámolóját. Hú, annyira örülnék, de tényleg!!!

Szuflé fehércsokival és kókusszal

 

Ezek a napok most nem a kincsvadászatról szólnak. Prózai oka van, minden percem be van táblázva. Van is egy kis lelkiismeretfurdalásom, a gyerekek és a család felé. De talán fontos, hogy az ember foglalkozhasson azzal is, ami örömet jelent neki, amitől lesz teljes személyiség. Legalább is ezzel vigasztalom magam. Lehet, hogy most kevesebb időt vagyok velük, de nincs hézag személyiségem pajzsán, mert dolgozhatom azon, ami dédelgetett vágyam, így együttléteink szikrázóak. Bár azt is be kell vallanom, hogy állandóan pörög az agyam, csak percekre vagyok képes fegyelmezni magam, hogy ne járjam folyamatosan álamim útját, állandóan agyalok. Szóval most, kicsit kevesebb időm van kincsvadászatra is. Kincsvadászat, ez a leghízelgőbb jelző, amit egyik kedvenc elfoglaltságomra ráakaszthatok. Imádok szép anyagokra, szép ruhákra, szép tálakra, edényekre, díszekre, ékszerekre, kincsekre, játékokra, bútorra, bármire rá bukkanni, ami nem tömeg cucc, ami picit is különleges. Ja, és ha nem mellesleg még nem is kerül egy vagyonba, a sikerélmény, a vadászöszötn kielégítése olyan hormonokat szabadít fel bennem, ami miatt azt hiszem néhányan pszichológus segítségére szorulnának. Oly mértékű és mennyiségű örömhormon tör ki, hogy könnyedén erős függőség alakulhat ki és fenyegetővé válhat a szenvedélybetegség rizikója........

Karácsony előtt, amikor többet foglalkoztam a vásárlás kérdéskörével, ácsingózva álltam a multik edény részlegénél, és erősen vágyakoztam jó néhány konyhai szépség után. Ha valaki nem hinne abban, hogy igen is működik a vágyakozás törvénye, vagyis merj álmodni, vágyakozni, mert megkaphatjuk, javaslom kezdje el a hit gyakorlását. Így voltam én a szuflé sütővel. Csak nézegettem, nézegettem, nem volt túl drága, de csak 2 db, az meg mire elég, és nem is túl dizájnos, szóval minden alkalommal ott hagytam. Gondoltam, hátha valaki süket füle meghallja vágyakozó sóhajtozásom, de nem így történt. Persze nem panaszkodom, mert csodás és ugyancsak vágyott ajándékok érkeztek, de szuflé sütő nem. 

Szóval nem régiben a piacon őgyelegve, ráadásul nagy hidegben, ráadásul Nádja unott társaságában találtam rá a kis csészikékre. Nem tudtam, pontosan mi lehetett, és persze az árús sem, de gondoltam, 50,-Ft darabjáért nem a világ vége. A végén 6 db-ot kaptam 200,-Ft-ért, hát ilyen mázlit? Igazi örömmámoros öröm volt ez. Gondoltam, ha másnak nem, befőttes tálacskáknak jók lesznek. Gyorsan kipróbáltam őket, és ha hiszitek ha nem, csodás szuflék születtek benne!!! Az más téma, hogy a gyerekeknek nem tetszett!

Hozzávalók:

5 dkg vaj

10 dkg fehér csoki

4 tojás

10 dkg cukor

7 dkg kókuszreszelék

5 dkg liszt

Szóval a vajat a fehércsokival gőz felett fel olvasztjuk, majd picit tovább kevergetjük levéve a gőzről. Vigyázni  kell, nehogy a fehér csoki kicsapódjon és túróssá váljon, ezért nem szabad a fehércsokit túlhevíteni. A tojások sárgáját a cukorral jól ki kell keverni, habosra, majd hozzáadjuk a fehércsokis masszához, de ekkor a csokis massza már ne legyen meleg. Közben jó keményre felverjük a tojások fehérjét és azt is hozzáadjuk a masszához, majd hozzáadjuk a kókuszreszeléket és a pici lisztet és nagyon finoman elvegyítjük a keveréket. Én a biztonság kedvéért kikentem a szufléformákat vajjal és kókuszreszeléket szórtam bele, majd mindegyikbe tettem a masszából. Nekem ez a mennyiség pont jó volt a 6 tégelyhez. 170C-os előmelegített Így van ez a nőkkel is állítólag, ugye?
sütőben sütöttem kb. 20 percig. Frissen isteni, persze aztán ahogy telik az idő a sütéséhez képest, úgy veszít a varázsából, de azért azt hiszem még úgy is elmegy.

Aranygaluska

 

Elképesztő elmaradásaim vannak önmagam felé. Rájöttem, hogy azon túl, hogy örömet okoz az írás, fontos, hogy legyen némi rendszer a blogírásában, mert ha valami miatt hosszabb ideig nem írok, elkallódnak a papírjaim, a fejemből pedig minden információ azokról az ételekről, amit mindannyian örömmel fogyasztottunk el. Pályázatírásába fogtunk, ami most rengetek időt és munkát igényel. Nagyon ügyesen kell sakkozni az idővel, hogy családom minden tagja igénye szerint tudjam a dolgaim intézni ráadásul úgy, hogy a túlvállalás ne menjen a minőség rovására. Ilyenkor azért picit nagyobb mennyiségű morgolódást és zsörtölődést kell hallgatnom, mert a belőlem kapott szokott mennyiség némileg leredukálódik, és talán a minőség is olcsóbb. Őszintén szólva őrültség az egész, és kockázatos is, azon túl, hogy a pályázat csak a szervezés első sarkalatos mérföldkő, fundamentális alap ahhoz, hogy a hőn vágyott rendezvény végre kivitelezésre kerüljön. Remélem a családom ki fog bírni engem!

Remélem igazából nincs is okuk panaszra, igyekszem nagyon gondoskodni az éhes hasakról. A hétvégén a maradék gulyásleves mellé szerettem volna valami olyan tésztafélét készíteni, ami nem annyira hétköznapi. Persze megítélés kérdése, biztosan vannak sokan, akik gyakran elkészítették már, de számomra oly mértékben nem hétköznapi, hogy életem első aranygaluskáját most készítettem csak el. Nem túlzok, elképesztően jó volt. Még csak azt sem mondhatnám, hogy csufi lett. A gyerekek meg? Egyszerűen zabálták! Nem is tudom, mit ettek utoljára ekkora élvezettel? Amíg el nem fogyott, nem is voltak hajlandók nagyon mást enni. Rajta hát, tegyétek hamar étlapotokra, kényeztető, melengető étel gyanánt!

Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• 15 dkg cukor
• 10 dkg vaj
• 10 dkg darált dió
• 3 tojássárgája
• 2 dkg élesztő
• tej

Az élesztőt pici cukros, langyos tejben fel futtatjuk, tudjátok. A lisztbe belemorzsoljuk a vajat, majd jöhetnek a tojássárgák és a cukor és persze a felfuttatott élesztős tej. Majd szépen össze dolgozzuk a tésztát a tejjel.

Megszórjuk némi liszttel a tetejét, és kelesztjük kb. egy órát. Lisztezett deszkára borítjuk, és kinyújtjuk egy ujjnyi vastagra. Nem túl nagy pogi szaggatóval kiszaggatjuk, és egy kivajazott, kilisztezett tepsibe rakosgatjuk őket, de előtte egyenként megkenjük olvasztott margarinnal és jó gazdagon megforgatjuk a diós cukorban. 

 

Van aki több sorban rakja, én konzervatív módon, egy sorba tettem őket és nem is túl szorosra, számolva azzal, hogy úgyis szépen megkelnek. És így is lett! Sütés után könnyedén és ízlésesen szét válaszhatóak. 200C-ra  előmelegített sütőben sütjük meg őket kb. fél óra alatt, és vaníliasodóval tálaljuk.

Na lássuk a vaníliasodót: - imádom!!! -

• 12 dkg cukor
• 5 dl tej
• 4 tojássárgája
• 2 dl habtejszín
• 1 evőkanál liszt
• fél rúd vanília

A tojássárgákat a liszttel, a cukorral és a vanília kikapart magjával kikeverjük. Lassan hozzá adjuk a tejet és a tejszínt. Lassú tűzön, állandó kevergetés mellett krémesre főzzük,és kész.

Nem hiszem, hogy túl sok idő fog eltelni a következő általam elkészített aranygaluskáig. Nem is bánom. Olyan, de olyan finom, és ahhoz képest, hogy elsőre csináltam, nem is panaszkodhatom. Jól sikerült, és ez olyan jó!

Kókuszos-kakaós kakilós keksz

Lassan kezd egybe folyni az idő, mintha állandóan kakilós kekszet gyártanék, a gyerekek olyan mennyiségbe eszik. Az eddigi összes kekszpróbálkozásom legsikeresebb válfaja a zabpelyhes keksz, bármilyen formában, bármilyen ízesítéssel. Játszani az ízekkel mindig csak félve merek, mert a gyerekek azonnal tetten érnek és elutasítják mindennemű, bármily jó szándékú próbálkozásom. Most is nagyon féltem, és persze észre is vették, hogy különbözik a natúrhoz képest, de úgy tűnik, jelen esetben nem okozott fenn akadást a bekebelezésben. Ebben az esetben kakaóval és kókusszal ízesítettem a kekszet. A kiindulási alap a natúr zabpelyhes keksz.

Hozzávalók:

20 dkg vaj

20 dkg zabpehely

10 dkg cukor

1/2 cs. sütőpor

1 tojás

12 dkg teljes kiőrlésű tönkölybúza liszt

3 dkg cukrozatlan kakaópor

7 dkg kókuszreszelék

Miután a vajat felolvasztottam, bele öntöm a zabpelyhet és jól elkeverem, majd hagyom néhány percet -2-3 -, hogy a zabpehely picit át puhuljon. Jöhet hozzá a cukor, majd a tojás, és szépen sorjában a többi hozzávaló is. Közben előmelegítem a sütőt 170C-ra és lapos kis kekszeket rakosgatok egy sütőpapíros tepsire. Kb. 20 perc alatt készre sül. Nagyon gazdaságos és nálunk nagyon népszerű ez a fajta keksz. Hamarosan jelentkezem a fahéjas-almás-banános változattal is, csak hogy meg ne unjatok. Fő a változatosság!

Megint Hétfő..........

Megint Hétfő.....Igen, igen hétfő. A hét oly népszerűtlen, a hét nem szeretem első napja. Hétfő, ami általában mindenkinek lusta, álmos, rosszkedvű. Akadályozott. Általunk. A vasárnap finomságokkal teletömött pocakjaink miatt. A gyűröttre aludt testünk és arcunk miatt. A "- Na és ma mit vegyek fel?"- reggeli találós kérdés miatt. A döcögős reggeli indítás miatt. Mert olyan korán van, mert olyan hét eleje van... Közfelfogás a hétfőről, ami alól én sem vagyok kivétel. Pedig valójában minden vég, valaminek egyúttal a kezdetét is jelenti. A kezdet pedig mindig új lehetőséget hordoz. Új lehetőséget a megújulásra, az újrakezdésre. Arra, hogy csodák történhessenek. Hétköznapi csodák, akár.

Megint Hétfő......Arra gondoltam, hogy "rendszert csinálok az idegeitekből". Hétfőnként összegzem az elmúlt hetet, eseményeket. Koncentrálva kifejezetten arra, ami jó volt benne. Nem. Arra koncentrálva, hogy megosszam veletek azt, ami fontos volt nekem az elmúlt hétben. Érzelmileg értelmes dolgokról próbálok írni, eseményekről és tervekről, amik így-vagy úgy hatottak rám. Az érzelmek, események, melyek az életem szerves részei.

Szeretnélek Titeket arra ösztönözni, ha van kedvetek csatlakozzatok hozzám. Csak annyit kell tenni, hogy összegzitek Ti is az elmúlt hetetek dolgait egy olyan fotóval, amely kifejező és beszédes és írjatok hozzá kísérő szöveget. Majd ide látogatva hozzám, linkeljétek be a blogotokon lévő bejegyzéseteket a nálam található aktuális Megint Hétfő bejegyzésem megjegyzéséhez, hogy ellátogathassunk hozzátok mi is. És hogy mi értelme? Kíváncsi vagyok a gondolataitokra, érzéseitekre, az éppen Titeket most foglalkoztató dolgokra. Közösség kovácsolódhat belőle. Lehetőség arra, hogy segítsük, támogassuk egymást, hogy jó barátságok születhessenek.

Megint Hétfő..............

Az elmúlt héten az események csupán magukat ismételték. Reggeli felkelés, gyerekek útjukra bocsátása, főzés és vásárlás, angol tanulás, esti készülődés, altatás, egy kis blogolás, és nyomás alvás. Régebben agyon nyomott, ha monotonitás volt az életemben. Most is van belőle bőven, mégsem nyomaszt már, mert magában hordozza a változatosság lehetőségét. Ezek fontos napi csomópontok. Mindannyiónk számára  a családban jó kapaszkodók, amihez igazítjuk a teendőinket. Ezek a kiindulópontok mindig színessé válnak baráti közös kávézásoktól, látogatásoktól, olyan programoktól, amitől az ember ellazulhat. Legyen ez egy könyvtári látogatás, kóválygás céltalanul valamelyik plázában, közös gondolkodás vagy egy ellazító pilates. Na nekem ebből majdnem mindből kijutott az elmúlt héten. Plázázás nem volt, de azért a vadász ösztöneim kielégíthettem a piacon és hogy finoman és választékosan fogalmazzam a helyi Second Hand shoppokban. A piacon valódi kincsekre lehet lelni. Hú, ez már önmagában óriási sikerélmény. És az is, hogy szuper program körvonalazódik a fejünkben. Neki lódultunk ám a szervezésnek. Persze értek azért stresszelős hatások is. Igen, mert a szervezés elképesztően sok nehézséggel jár. Én meg nem számolok nehézséggel. Agyam kevéske reális részével érzékelem az akadályozó nehézségeket, hogy a vágyhoz nem párosul pl. pénz, vagy hogy nincs helyszín, vagy hogy nincs felszerelés, vagy hogy vállalják e az előadók a felkérést. Ja, és akkor mi van, ha végül mégis csak valahogy minden akadályt megugorva  sikerül megszervezni a rendezvényt, de alig vonz majd érdeklődőket. Eszméletlenül izgalmas, és már annak is örülök, hogy vannak akik segítenek nekem. 

A fénykép, amit ma hoztam Nektek a szomszéd Sanyi bácsit ábrázolja. A elmúlt héten volt néhány nap, amikor nagyon szép idő volt. Sokat voltunk kinn, a gyerekek is elképesztően élvezték. Sanyi bácsi kihasználva a jó időt, elszáradt gazokat égetett. Tegnap Anyukám utcájában felgyulladt egy ház. Hatalmas fekete füst kígyózott fel az égbe. Félelmetes és döbbenetes volt. Rettenetes volt átérezni mit érezhetnek azok, akiknek a háza égett. Akik kétségbeesetten várták a segítséget. Hogy legyen vége végre. Hogy mentsék azt, ami menthető. A történet happy end-el ért véget. A ház nem égett le teljesen. Javítható és remélhetőleg lakható. A hét a tűz jegyében telt el.

vargabéles

Nálunk tésztás nap nem egy, de több is van egy héten. Azt hiszem néha tényleg kórosba csap át az én konyha és evés iránti szenvedélyem. És ez azt hiszem erős lenyomatot hagy a gyerekeken is. Nem tudom, mi volt először a tojás vagy a tyúk. Egyébként ez tényleg nem hülyeség. Azt sem tudom. Biztosan mutat az ember a gyerekének egyfajta példát és mintát. Nehéz téma ez. Mert ha a gyerekek a szülők viselkedését erősen mintázzák, akkor az ételhez való viszonyukra is nagy a hatás. Nem akarom magam negatív fényben feltüntetni, de imádom az édes dolgokat. Aztán meg persze édesre sós, sósra meg megint édes. Szóval enni jó. Zöldséget is eszünk és persze húst is, a gyerekeknek mégis minden körülmények között az édes süti a nyerő. Feloldozom magam a teher alól, biztosan nem járok rossz példával előttük, mégis csak ők döntenek, mit esznek meg szívesebben. Gazdag leves után nálunk biztosan tészta dukál. Már megint grízes, vagy mákos, vagy diós, vagy nudli, vagy gombóc, vagy ......................... Na igen, vagy mit? Egyszer csináltam stíriai metéltet, hát nem estem hagyat tőle. Először túró gombócra gondoltam, aztán eszembe jutott, hogy valami olyasmi túrósat kellene csinálni, ami nem volt nálunk még eddig. Azt hittem ez a stíriai metélt. Törtük a fejünket közösen. Mindenki, Anyukám, Én, a Férjem. Mert addig ugye, amíg az ember eszébe sem jut, hogy hogy hívják amit csinálni akar, utána sem tud nézni a receptnek. Azután Anyósom oldotta meg a rejtélyt, és persze mindenki egyszerre csapott a fejére, hát persze hogy: VARGA BÉLES!!!

Mindenkit biztatok arra, hogy készítse el, mert egyáltalán nem időigényes, viszont nagyon finom és egyszerű étel. A gyerekek imádták, és a Férj is! Nem is értem, akár még tortaformában is elmenne. Ehhez képest, nem agyon népszerűsített, kissé elfelejtett, semmi kis étel, persze csak a környezetemben, pedig minden csak díszítés kérdése. Persze nem az én interpretációmban, mert az óvodás szinten lézeng.

- Hozzávalók:

8 db réteslap

15 dkg cérnametélt

50 dkg túró

4 dl tejföl

4 egész tojás

10 dkg vaj

15 dkg cukor

vaníliás cukor

1 citrom leve és héja

Réteslappal megágyazok egy tepsiben, úgy, hogy mindenhol fedve legyen, majd megkenem olvasztott margarinnal és még egyet ráteszek úgy, hogy a tepsi mindkét végén 10-10 cm túl lógjon a tésztából. Közben a cérnametéltet enyhén sós vízben gyorsan megfőzöm, leszűröm és lecsepegtetem. Közben a túrót áttöröm és hozzá adom a tojások sárgáját, a cukrot, vaníliás cukrot, a citrom levét és héját, egy kis olvasztott margarint és a tejfölt. Nekem időközben kiderült, hogy csak azt hittem, hogy van itthon tejföl, ami valójában nem volt. Mindegy, szerintem nem kell kétségbe esni ha Nektek sincs otthon, nélküle is tökéletesen funkcionál ez az étel. Amikor a túrót elkészítettem jöhet hozzá a kifőzött cérnametélt és óvatosan összekeverem, majd jó keményre felverem a tojások fehérjét is egy kis cukorral, majd azt is hozzá vegyítem az említett túrós töltelékhez.Ezt a finom, laza túrós masszát rá helyezem a már előzőleg előkészített réteslapokra, 

 és megint teszek rá egy sor réteslapot, amit megkenek olvasztott margarinnal.

 

Ekkor vissza hajtom a lelógó 10 cm-es réteslapokat, végül ráborítom az utolsó sor réteslapot is, és azt is megkenem margarinnal.

Most pedig mehet a 180C-ra előmelegített sütőbe, ahol hamar készre sül a finom varga bélesünk.

fahéjas-almás csiga

 Észrevettétek, hogy micsoda áremelések vannak? Komolyan hagyat esek minden alkalommal, amikor vásárolunk. Sokszor alig néhány dolog kerül a kosárba és amikor a pénztáros kimondja az összeget, a kezemmel kell rásegítenem, hogy tátva maradt számat képes legyek becsukni. Itthon meg van pár rosszul szoktatott éhes száj, akik igénylik, imádják, habzsolják, legalább is habzsolnák a finom péksütit, kekszeket, túró rudit. Tudjátok, írtam már, hogy többszörös motiváció van a sütéseim mögött. A gyerekek kényeztetése, az ár, és nem utolsó sorban, - férjem szerint a sorrend pont fordítva lenne helytálló - a szenvedélyem a konyhai tevékenységek iránt. Meg is kapom mindig, hogy elég költséges a hobbim. Ha ez a hobbi költsége, lehet, hogy nem is biztos, hogy olyan sokat tudok takarékoskodni, csak erre fogom, hogy szabadon süthessek? A gyerekek egyébként fura szerzetek, ránézésre, vagy akár anélkül is, fejben lejátszva hozzák meg döntésüket, egyáltalán hajlandók e lemeózni a sütiimet. Persze van néhány jól bevált darab, én viszont folyamatosan szomjazom a változatosságot, így persze nehéz össze hozni a teljes családi elégedettséget. Valaki mindig hoppon marad.

Ki más ihlette volna a mostani sütit, mint Limara. Persze az én sütim megint eltér az általa megadottaktól, aminek nagyon is prózai oka van, már megint figyelmetlen voltam, és nem olvastam rendesen végig a receptet, de erre persze mindig csak útközben jövök rá. Ha tökéletesre vágytok, irány Limara www.limarapeksege.blogspot.com  .

A süti, amelyből kiindultam, Habcsókos almás csiga narancs mázzal.

Bár habcsók rajongó vagyok, nem állt rendelkezésemre tojásfehérje, ezért az én csigámba nem került habcsók, sem a tetejére narancs máz. A tészta összeállításakor még toppon voltam, itt még nem tértem el Marcsi utasításaitól.

Hozzávalók:
 

60 dkg finomliszt

1 tk. só

1 ek. cukor

1 tojás

120 g tejföl

kb. 2 dl tej

2 dkg élesztő

5 dkg puha vaj

10 dkg vaj

1 ek. liszt

Langyos cukros tejben az élesztőt felfuttattam. Közben előkészítettem a lisztet, hozzá adtam a sót, a tojást, a tejfölt, majd amikor készen állt az élesztő, azt is hozzá adtam, és elkezdtem kidolgozni a tésztát, miközben folyamatosan a langyos tejjel locsolgattam. Kézi robotgéppel dolgozok, ez nagy segítség. Amikor a tészta össze állni tűnt, és már jó ideje dagasztottam, szépen kisimult, locsolgatva olvasztott vajjal, teljesre dolgoztam a  tésztát. Amikor elkészült, melegebb éghajlatra küldtem pihenni, egészen addig, míg kb. duplájára nem nőtt a tészta. 

 Upsz, na itt van az első ordító eltérés. Mert Marcsi ehelyett a következőt csinálja: "Míg pihent kikevertem a puha vajat a liszttel. Ezután a tésztát 2-3 mm vastagra nyújtottam, majd megkentem a lisztes vajjal. A rövidebb oldalától kezdve feltekertem mint egy beiglit. Kettévágtam és egy ruhával letakarva hűvös helyen pihentettem kb. 2 órán keresztül." 

Ekkor én már a saját utamat járva haladtam tovább, mert azt, hogy mit kellett volna csinálni, én már csak akkor vettem észre, amikor a tésztám már duplájára nőtt. Gondoltam, ez olyan nagy baj nem lehet. Szóval amíg a tészta pihent, neki ugrottam és elkészítettem a tölteléket.

Töltelékhez:

• 5 db alma
• őrölt fahéj
• egy csillagánizs
• 8 ek. cukor
• citrom leve

A cukrot karamellizáltam és  ráhuppantottam a megpucolt és kockára vágott almákat. Dinszteltem, miközben jól megszórtam őrölt fahéjjal és jól meglocsolgattam citrom levével. Amikor elkészült, gyorsan kihűtöttem, mert azonnal szükség lesz rá.

Amikor tészta szépen megnőtt, töltike elkészült, a tésztával kezdünk dolgozni. 2-3 mm vastagra nyújtjuk, jól megszórjuk darált dióval és egyenletesen eloszlatjuk rajta a tölteléket.

 Ezután feltekerjük mint a kalácsot, vagy bejglit és kb. 2.5 cm-es szeleteket vágok belőle. Sütőpapíros tepsire rakosgatom őket, és hagyom, hogy kb. 30 percet pihenjenek. 

sütés előtt, pihenés közbem

Bekapcsoljuk a sütőt és 180C-ra előmelegítjük és kb. 20 perc alatt készre sütjük.
Én nem bírtam állati ösztöneimmel, és amíg a csigák pihenésre voltak ítélve, még jól megszórtam a tetejüket fahéjas cukorral.

készre sülve

nincs ma kaja

Először is elmaradásom van, amit pótolnom illik. Rövid blogos pályafutásom második díjával ajándékozott meg Macus - www.macusujvilaga.blogspot.com , a kifejező nevű baráti ölelés díjjal. Azt hiszem, mint oly sokmindennek az életben a blogírásnak is meg vannak a maga fázisai, érzelmi lépcsőfokai. Be kell valljam, hogy az elején - de hiszen alig van még múlt a hátam mögött -, rettenetesen izgatott voltam. Folyamatosan méricskéltem magam a többiekhez. Kicsit javult a helyzet. Izgatottsági szinten még mindig az egekben, méricskélésem persze személyiségemből fakadóan állandó, de lazuló tendenciával bír. Elképesztően sok jó blog van, és mind mögött nagyszerű, színes egyéniségek, akik a saját műfajukban kiemelkedőek. Amikor Gesztenye - www.gesztenyeblog.blogspot.com megajándékozott az első díjjal, egészen oda voltam. Óriási öröm volt, hogy egy "csupán" virtuálisan ismert blogtársam érdemesnek talál egy díjra. Most is nagyon boldog vagyok, de tény, hogy most a blogírás másik fázisában vagyok. Nem jelent kevesebb lelkesedést, csak kezdenek máshova helyeződni a hangsúlyok. És hogy mire fel ez monológ? Úgy, hogy a baráti ölelés díj némileg kapcsolódik a barátsághoz. Ha értékekre kellene ráböknöm az életben, az emberi kapcsolatok biztosan dobogós helyet foglalnának el. Kapcsolatrendszerünk családi kötelékét talán pont annyira nem érdemes mérni és hasonlítani máshoz, mint a barátságot a beosztotti státuszhoz. Nem a státusz a lényeg, hanem a minőség. Szerencsés vagyok, mert csodálatos családom van. Nagyon nagy becsben tartom őket. Barátságokban viszont nem álltam túl jól. Ott nem, ahol élek. Vannak barátaim, távol tőlem, túlságosan távol ahhoz, hogy összefuthassak velük egy vidám, vagy elmélkedős spontán közös kávéhoz. Mély, bizalmi kapcsolatok ezek. Ajándékszámba menő, de hétköznapmentes kapcsolatok, amik után oly gyakori a sóvárgás. A blogírásnak köszönhetően lettek viszont helyben, közel elérhető, megértő, rendszeres barátságok, akikkel nagyon is kivitelezhető a csicsergős-csevegős, vagy "mély filozófiai eszmefuttatáson" alapuló közös kávézások. Rég nem tapasztalt és nagyra becsült érzéseket vált ez ki belőlem, mert olyasmi történt ezeknek az új barátoknak hála, amire már régen nem volt példa az életemben. Fontos számukra az, ami fontos nekem. Az Alapítványunk, a céljaink, az ötletek, a szárnyalás és segítség a megvalósításhoz. Hihetetlen, de nem vagyok egyedül. Mennyivel könnyebb minden akadályt megugrani, mennyivel könnyebb 1-1 gondolatot, ötletet együtt tovább fűzni és tökélyre vinni, mennyivel könnyebb 1-1 elbizonytalanodott, feladom hangulatból feltápászkodni, úgy,  hogy vannak akik segítenek. Azt hiszem a legjobb szó erre, az őszinte nagyra becsülésem. És lettek kapcsolatok a blogírásnak köszönhetően más blogistákkal is, akikkel láthatatlan, finom, bensőséges szálak szövődnek. Olyan szálak, melyből suttog a segítség. 

Tegnap este, későn este, elalvás előtt még észre vettem, hogy Gesztike új bejegyzést tett fel. Gyorsan oda ugrottam hozzá, és mit láttak szemeim, hogy a posztján keresztül felhívja az olvasói figyelmét az Alapítványunkra, segítvén a bizonytalanokat a döntésben, kinek ajánlják adójuk 1%-át fel. Mit mondhatnék? Szerintetek hogy esett? Hálás vagyok azért, hogy bizalmat szavazott nekünk, de tudjátok jól, hogy a kommunikáció most is eszköz nélkül felejtett engem, hogy kifejezhessem őszinte köszönetem. És itt van Ildikó, akihez ellátogatva szintén azzal találom magam szemben, kérés, kérdés nélkül menedzseli az Alapítványunkat. Had mondjak most őszinte köszönetet mindannyiótoknak! Mindenkinek, aki Barátom a múltból, aki Barátom a távolban, aki Barátom a jelenben, Aki Barátom a közelemben, aki Barátom a virtuális világon keresztül. Mindannyiótoknak hatalmas baráti ölelés! A teljesség igénye nélkül:

- Györgyi - aki blog nélküli de a barátom

- Timi - aki blog nélküli de a bartátom

És Ti Blogos barátaim, mind vigyétek és fogadjátok tőlem el a Baráti ölelést:

- Macus www.macusujvilaga.blogspot.com

- Limara www.limarapeksege.blogspot.com

- Gesztenye www.gesztenyeblog.blogspot.com

- Ildikó www.encsiandboti.blogspot.com

- Eszter www.azeszter.freeblog.hu

Hatalmas szorongató ölelést küldök nektek, akkorát és olyat, amire az életben sajnos nem nagyon vagyok képes!

Angyaltorta

 

Sajnos ezt a gyönyörű nevet nem én adtam a tortának. Egészen egyszerűen elcsábulok mindennek ami angyali. Mert hiszek a jóban. A csodákban. És egészen megfoghatatlan módon valami természetfeletti habkönnyű puha kapaszkodóba. Hívhatjuk a vigyázónkat akár angyaloknak. Gyönyörű szó. Amikor rábukkantam a tortára, először csak a neve volt ellenállhatatlan, aztán amikor tovább olvastam, kiderült, hogy ez bizony csupa tojásfehérje alapú torta csoda. Itt vesztem el végleg, hiszen a habcsókos kívül kérges, belül lágy és krémes habos textúrának képtelen vagyok ellenállni. Egy általam mostanában felfedezett blogon olvastam azeszternél. Eszter 10 tojás fehérjét vesz alapul, nekem csak 7 volt, ezért igyekeztem kiszámolni arányában a csökkentett hozzávalókat, ami tartok tőle nem sikerült tökéletesre, mert az én tortám közel sem úgy nézett ki mint az Eszteré. Ezért, hogy biztosra menjetek, én az általa megadott adagokat hozom most el nektek.

Hozzávalók egy 24 cm-es tortaformához

• 12 dkg liszt
• 37 dkg cukor
• 10 tojásfehérje
• 2 tk citromlé
• 1,5 tk sütőpor
• ízlés szerint esetleg citromhéj reszelék

A díszítéshez:

• 3 dl habtejszín
• 5 dkg cukor
• 5-7 dkg kókuszreszelék
• 2 ek málnaszörp
• 20 dkg málna

A lisztet el kell keverni a cukor felével, majd a tojásfehérjéket kemény habbá kell verni egy pici sóval. Ezután jön a sütőpor, a citrom leve, és a többi cukror, és így verjük tovább a habunkat. A végén, lassanként hozzá keverjük a lisztes cukrunkat is, majd vajazatlan tortaformában öntjük a ragacsos masszát, és betoljuk a  180C-re előmelegített sütőnkbe. Eszter javaslata, hogy a sütőajtót semmiképpen ne nyissuk ki, majd 35 perc eltelte után tegyünk tűpróbát. Ha jó, fejjel lefelé kell kihűtenünk a tortánkat rácsra helyezve.

Díszítés:

Fel kell verni a tejszínt a cukorral és kenjük körbe a tortát. A kókuszreszeléket el kell keverni a málnaszörppel és meg kell vele hinteni a tortát. Gyümölccsel díszíthetünk és már tálalhatunk is.

És hogy hogy történt nálam?

Nem tortaformában sütöttem, hanem egy sima tepsiben, ami talán túlságosan nagy is volt a 7 tojásfehérjémhez. Csodásan megnőtt, gyönyörködve lestem a sütőben. Aztán egyszer csak elkezdett magától összemenni anélkül, hogy egyszer is rányitottam volna az ajtót. Limara megfejtette a problémámat, túl sok sütőport használtam, szóval javaslom, szigorúan a megadott mennyiségű sütőporral dolgozzatok Egészen eddig hajlamos voltam túlságosan nagyvonalúan bánni a sütőporral, mert nem gondoltam, hogy a liszt mennyiségének köze és értelme lehet a sütőpor mennyiségéhez. Ebben a tortában kifejezetten kevés liszt van, szóval ne térjetek el a megadott sütőpor mennyiségétől. A tepsiből igazi művészet volt kibányászni a tortát, nem tudom, lehet, hogy érdemes lenne mégis valami okos dolgot kitalálni, hogy lehetne ezt praktikusan megkönnyíteni. Én nem tudom megoldani. Végül, én nem tettem rá kókuszt, sem gyümölcsöt, egyrészt mert nem volt itthon, másrészt, mert a gyerekek nem eszik meg a kókuszt, harmadrészt, mert égtem a vágytól, hogy végre kipróbálhassam a nem régen elkészült citromos vajamat. Gondoltam, tökéletes harmóniát alkot majd a tortával. Én nem csalódtam, de teszem hozzá zárójelben, hogy elfogult vagyok, mert annyi munkám van ezek mögött a dolgok mögött, hogy egyszerűen muszáj, hogy szeressem a legsikertelenebbnek tűnő próbálkozásaimat is. Megkentem a lapos kis tortám tetejét citromos vajjal, 

 és végül bevontam tejszínnel. Szívből javasom mindenkinek kipróbálásra, hagyjátok magatokat, had csábuljatok el akár csak a torta neve miatt. Más dimenzióba röptet.

citromos vaj

A citromos vaj kicsit lejjebb, kérlek ugord át a most következő részt, és térj a lényegre!

Angol órán voltunk ma Szegeden. Gyerekmentességünket kihasználva útban hazafelé, kezdeményeztem, ugorjunk be a Lidl-be egy kis kulináris kalandozásra. Na, ezt nem kellett volna. Bekanyarodni a Lidl-nél lévő lámpa után közvetlenül be a parkolóba. Pont mint a filmekben. A semmiből egyszer csaj az autónk seggébe ragadva rendőrök lihegtek a nyakunkban. A sikeres kanyar bevétele után mondtam a férjemnek, hogy ez a lehajtó nem sikerült valami kanyarbaráttá. És azt is említettem, hogy ezek a rendőrök nagyon úgy tűnik, hogy utánam jönnek! És tényleg utánam jöttek. Kiszálltunk és jöttek, semmi felvezetés, a tárgyra tértek, kérték az autó és az én papírjaimat.  Aztán folytatták: - Asszonyom, tudja, hogy záróvonalon át hajtva tilos helyen kanyarodott be? Rendes voltam, és bűnbánó és becsületes. Mondtam hogy nem tudtam, de észleltem, hogy a kanyar milyen fura. Aztán megkérdezték, jó lesz e, ha kitöltenek egy3.000,-Ft-ról szóló csekket? Egy pillanat alatt lettem rohadtul mérges és kétségbeesett. Mindegy. "Rendesek" voltak, mert "csak" 3.000,-Ft-ra bűntettek meg. A férjem folyamatosan csitítgatott, hogy maradjak csendben, mert sokkal többre is megbüntethetnek. Nem tudom mit mondhatnék? Akkor hol vannak a rendőrök, amikor súlyos, balesetgyanús szabálysértések vannak, amikor emberek halnak meg mások hibája miatt, és akkor is hol vannak, amikor sorozatos betörések történnek? Fel vannak ezek az esetek derítve? Ezek az emberek meg vannak büntetve?  Jaja, hát persze, hogy nem. Szabadon jönnek-mennek. De engem bezzeg........ Szemben nem jött rendőr autó, és a hátam mögött sem volt, hiszen kanyarodás előtt a tükörben ellenőrizve láttam, senki nincs mögöttem. Aztán rájöttem, hogy a Lidl parkolóban mostanában parkolnak rendőrök. Azt hittem a közbiztonságot felügyelik. Eddig hittem csak ezt.

citromos vaj

Más téma. Az angol nyelv elsajátításának folyamata sokféle érzelmet is, de témát is felvet. És ez jó. Ennek köszönhetően látogatok néhány angol nyelvű blogot mostanában. Új országok, nők, újfajta gondolatok, érzések, praktikumok. Az egyik kedvenc blogomon egy anyukám korú nő ír. Olyasmiről, ami szívemhez nagyon közel álló. Nem baj, ha régimódinak tűnök, de pl. a takarékosság fontosságáról. És ezekhez tanácsokkal lát el. Csupa nagybetűs praktikum. Nála találtam a következő finorm érdekességre is. Citromos vaj néven fut. Kicsit hasonló, mint a tojás krémek. Az fogott meg benne, hogy állítása szerint hűtőben tárolva 2-3 hónapig eltartható. Nem tette le a nagy esküt, mert túl jó a kelendőségi indexe. Egy biztos, én állatira boldog lennék, ha valaki meglepne egy ilyen szívvel, lélekkel önmaga által készített gasztroajándékkal. 

Hozzávalók:

8 tojás

1½ csésze cukor

1 csésze citrom leve

2 teáskanál reszelt citrom héj

25 dkg vaj

A tojást a cukorral jól kikeverjük, majd hőálló tálban gőz fölött addig keverjük, amíg a cukor elolvad.

Ezután hozzáadjuk a citromok levét és a lereszelt héját is, 

azután pedig a vajat,

 

majd addig keverjük a gőz fölött, amíg sima és sűrű masszát nem kapunk.

Nem szabad hagyni, hogy a massza felforrjon, mert tönkre teszi. Amikor a keverék befedi a fakanalat és nem szalad le róla, akkor lesz kész. A végén a vajat meleg, steril üvegekbe kanalazzuk, majd kihűlés után, jól lezárva hűtőben tároljuk.

Fogyasztható pirítóssal, palacsintával, tortán, muffinokhoz, friss kenyérrel, bármilyen sütihez.

Ne essetek az én hibámba. Félve attól, hogy felforralom, nagyon lassú tűzön, gőzön főztem, így nekem a besűrűsödésre majd 2 órát kellett várnom. Tapasztaltabbak nyilván másképp csinálták volna, és a főzési idő a töredékére redukálódott volna. Mindegy. Nekem óriási örömet okozott. Először is gyönyörű szín varázsolódott a hideg január estébe, másodszor csodás, harmonikus íz, az illatról nem beszélek, csak vágyakozom. Csak emlékezem, mit okozott a citrom a szaglóidegeimnek, akkor, amikor még éreztem. A citromos vaj, nekem különleges élményt jelentett. Úgy szeretgetem, őrizgetem mint egy gyermeket. Aztán eljött a nagy nap. Tegnap csajos találkozó, 7 tojás fehérje a hűtőben. Össze ütöttem egy tortaféleséget. Tortaféleséget, mert nem annak nézett ki. A tortán van még mit tökéletesítsek. A tortára, a tejszín alá citromos vajat kentem. Nekem nagyon ízlett. Kérlek, kóstoljátok meg. Gyönyörű, jókedvű, jóízű szép sárga boldogság lett!

angyaltorta citromos vajjal felpöttyezve