macaron/?/

Mindig is vonzódtam a macaronokhoz. Mert, hogy tojásfehérje alapú édesség. Mi tagadás rajongok érte, egyszerűen a gyengém. Egyszer már sok ácsingózás után neki futottam. Férj elszaladt a boltba venni mandulát. Mandulával jött haza, de sóssal. Nem is értem, számára miért nem volt egyértelmű, hogy milyen mandula kell. Ezt nevezik kommunikációs zavarnak. Ennek a kis félre értésnek köszönhetően készült az édes-sós mandulás keksz, amire hangsúlyozom, nem lehet panasz. Igazi finomság, ami ráadásul gyermekkoromba röpített vissza. Azután jött a következő neki futás. Vettünk nem sós mandulát. Neki fogtam, és született egy igazi katasztrófa "macarontorta", ami külsőre is rémes volt, bár én láttam benne a szépet, igazából látványra nagyon is különleges volt, igazi rusztika. Kőkemény burok, amivel ölni lehetett volna, belül pedig a legjobb indulattal sem lágy és krémes, sokkal inkább sületlen volt. Végül azért akadt 1-2 ember, akik szeretnek annyira, hogy hajlandóak voltam megkóstolni, sőt, még repetát is kértek. A gond nagyon prózai volt, egyszerűen képtelenség volt rendesen felverni a tojás fehérjét, ami ugye az ilyen jellegű édességek fundamentális alapját jelenti, és pedig makacs öszvér módjára, bár a macaron témakörét elengedtem, de mondván nálam pazarlás nem létezik, tovább "alkottam" és született belőle a kissé félre sikeredett rusztik macarontorta.

Pontosan annyi tojásfehérjém szaladt össze, mint amennyi egy macaronhoz szükségeltetik, és gondoskodtam időközben arról is, hogy legyen itthon mandula. A lendület nálam rendszerint meg van, és alkalom is adódott a Húsvéttal, így vágtam bele immáron harmadszorra a macaron készítésébe.

Gesztenyénél és Latsiánál végeztem előzetes kutatómunkát, minden ötletet tőlük merítettem.

 Hozzávalók:

• 12,5 dkg mandula
• 25 dkg porcukor
• 12,5 dkg tojásfehérje (kb 4 db )
• 8dkg kristálycukor
• piros ételfesték (elhagyható, vagy bármilyenre cserélhető)

Bevallom a darálós babramunkától a plafonra mászok, ezért ha a férjem kéznél van, mindent bevetve megpróbálom kikönyörögni tőle, hogy daráljon nekem cukrot, vagy amit kell. Hát, most nem volt kéznél, ezért magamra maradtam a munka nem szeretem részével is. Az, hogy mégis neki veselkedtem, is bőszen bizonyítja, mennyire kíváncsi voltam már ezekre az agyonmisztifikált macaronokra. Azokra a macaronokra, amikre Györgyi barátnőm első ránézésre rávágta, mint aki ezeken nevelkedett, hogy macaron. Kiderült, hogy valóban macaronon "nőtt" fel, az Ő nagymamája gyakran készítette. Mandulát megdaráljuk és a cukrot is, majd össze vegyítjük őket. Azután a tojások habját felverjük, ahogy kell, és a vége felé a kristálycukrot is hozzáadjuk a habhoz, és így verjük szép keményre és fényesre. Ha színes macaronokra vágyunk, természetes v. kevésbé természetes ételszínezékkel megvalósítjuk álmaink színes macaronját. Ezután összeforgatjuk a cukros mandulánkat a habbal. Na ennél a fázisnál mindig rettenetesen aggódom, mert könnyű agyon csapni az egészet, a rossz mozdulatokkal való agyon kevergetéssel. A masszát nyomózsákba töltjük, én meg egy rossz neylon zacskóba tettem, mert nem találtam semmi mást, és elkezdtem csigavonalban kis köröket nyomni a sütőpapíros tepsire. Nem így kell, hanem speciális nyomózsákkal kb. 50 Ft-os nagyságú korongokat nyomni. Majd legközelebb én is így teszek. Én most annak is örültem, hogy valahogy a masszát csigavonalban oda babráltam a papírra. 30-45 percig hagyjuk állni, száradni a masszát a papíron, miközben előmelegítjük a sütőnket 160C-ra. Ezután 10-15 perc alatt készre sütjük őket. Az első kört túlsütöttem, ezért óvatosabb voltam a második adaggal, és szerintem nem is lettek rosszak. 

Ki sem repedtek. Hagytam, had hűljenek ki, miközben elkészítettem életem első ganache csokoládé krémét, ami azt hiszem a nagyon egyszerű, de nagyon nagyszerű kategóriát gazdagítja.

Csokoládé krém (ganache)

• 15 dkg étcsokoládé
• 1 dl tejszín
• 3,5 dkg vaj

Semmi csavar, semmi pacsmag, egyszerűen a hozzávalókat összeolvasztjuk és behűtjük. El sem tudtam képzelni, hogy lesz belőle krém, de csodás állagú és nagyon finom lett, csak pici idő és türelem kérdése. Amikor a macaronok és a krém is kihűlt, két macaron közé krémet töltünk, hogy majd a kész macaronokat össze ragasszuk vele.

hamm be macaron

manci mama mézeskalácsa

Karácsonykor sütöttem mézeskalácsot. Akkor életem első nem hamis mézeskalácsait készítettem el Limara receptje alapján. Igen, még nekem is sikerültek. Tehát, nem tűnne logikusnak tovább feszegetni a témát és másik mézeskalács recepttel kísérletezgetni. Én mégsem bírtam magammal, és most Húsvét alkalmából, Nádja kitartó kérlelésének engedve ismét neki veselkedtem a mézeskalács sütésének. Nádja kérésén kívül annak volt jelentős prioritása, hogy Anyukám mézeskalács receptje alapján készültek most a mézesek. Nekem ettől hevesebben ver a szívem. Valós értéket képvisel. Családi örökség ez, olyasmi, amit szeretném, ha a gyerekek is magukkal vinnének. Tudom, hogy nem Anyukám találta ki a receptet. Ő is vette valahonnan. Mégis, mivel Ő így sütötte nekünk, számomra ez Anyukám mézese. 

• 90 dkg liszt
• 2 tk. szódabikarbóna
• 25 dkg margarin
• fahéj, szegfűszeg, v. mézeskalács fűszerkeverék
• 45 dkg méz
• 25 dkg cukor
• 2 tojás sárgája

Lisztet a szódabikarbónával és a fűszerekkel elkeverjük, és hozzáadjuk a margarint is. Összeforraljuk a mézet a cukorral, amit ráöntünk a lisztes tál tartalmára, úgy, hogy a margarin megolvadjon, majd hozzá adjuk a tojások sárgáit is és elkeverjük együtt az egészet. Ezek után min. egy órát pihentetjük, de nem árt neki egy éjszaka sem. A tésztát kinyújtjuk és tetszőleges formákat szaggatunk belőle. 200C-ra előmelegített sütőben kb. 10 perc alatt készre sütjük őket. 

Íróka:

• 1 tojás fehérje
• 20 dkg porcukor
• pár csepp citromlé

A díszítéshez írókát készítünk. Egy tojás fehérjét, finomra darált porcukorral jól felverünk. Ami természetesen nem úgy fog kinézni, mint a normál esetben felvert tojás fehérje, hanem egy sűrű masszát kapunk. Pár csepp citromlé hozzáadásával szép fényt adunk neki, ha pedig színre is vágyunk, jöhetnek a különböző természetes v. nem természetes ételszínezékek. És már indulhat is a cicomázás.

ilyen jószívű nővérem van, így aztán én is kipróbálhatom, milyen is az élet hercegnős görkoriban

gazember vagyok, de azért jó, hogy ketten is tartanak

Nálam még most is halomra állnak a feldíszítetlen mézesek, és tartok tőle, hogy most már pucérok is maradnak. Egy biztos. Imádom, és a gyerekek is, és bár ők "csak" a mamájukat, de én ezekben a mézesekben leginkább Anyukámat szeretem.

megint hétfő...

Csak pár perce tudatosodott bennem, miközben azon törtem a fejem, hogy bármilyen fáradt is vagyok, ma mindenképpen meg kellene írnom a megint hétfő bejegyzésem, hogy ma nagyon is kedd van. Szóval megint hétfő, ezennel kedd este. Jól bekavartak az ünnepek. 

a csúszdára tojta az ajándékokat a nyuszi

megérkezett a nyuszi....

Honnan tudta a nyuszi, hogy én az Aranyhaj könyvre vágytam...???

Az van, hogy kösz, jól vagyok. Miközben az van, hogy kicsit érzékeny vagyok. Kinn ötmillió ágra süt a nap, na nem most, mert most csupán a hold fénye játszadozik, de napközben tényleg, igazi, ízig-vérig tavasz van. Tudjátok, mondtam már, hogy Hanna nagyon is van. Létezik, ott benn, legbelül. Az agyammal tudom, hogy van halál. Miután Hannát elveszítettük, még inkább tudom, hogy micsoda dolog is a halál. Szinte markolni lehetett. Egy ideig még ott ólálkodott körülöttünk. A halál. Hangja volt. Vagy csak a szellő tréfálkozott? A mindennapok hétköznapok. A hétköznapok mindennapiságát pedig néha megtöri a hiány. A fájdalmas hiányt az ótvar események még inkább kiváltják. Képzeljétek, valaki szerint megérdemlem a sorsom, viseljem, hát! Miközben fogalma sincs arról, mennyire hálás vagyok a sorsnak, igen, nagyon is hálás. Hálás Hannáért, hogy a mi életünk része lehetett! Viselem a sorsom, még hozzá boldogan, mert életem minden elmúlt és eljövendő perce minőségében lett volna és lenne kevesebb ha ez a csodás, tündéri gyermek nem hozzánk született volna. Így lesz az átokból áldás!

Benő a versen túl van és locsol

Samci verset mond és locsol

Samci engem is meglocsolt

Jó húsvéti hét volt. Most, hogy már Anya vagyok, és egyben bár gyerekfejű és szívű de mégis csak felnőtt, más minőségben van jelen a húsvét az életemben. Emlékszem, amikor tinik voltunk, a húsvétot csak túl élni és nem megélni akartuk. Volt benne valami versenyszellemszerűség. Kihez hány locsolkodó érkezik. Az igazán szép, népszerű lányokhoz sok locsolkodó ment. De reméltem, hogy a kevésbé szép, de talán jó fej lányokat is szeretik a fiúk és talán nem hagyják ki őket sem a locsolásból. Idétlenek voltunk, önbizalomhiányos, kicsit ciki kicsit kínosan viselkedők, a kicsit ciki, kicsit kínos helyzetben a nyurga, mutáló fiúk előtt. Különösen kínossá pedig akkor vált a dolog, ha egyszerre több fiú is megszállta az otthonunkat. Végül mindig jól sült el. Mert volt benne valami vadregényes romantika. És jó volt találkozni mégis csak egymással. Volt a húsvétnak valami nagyon is közösségápoló hatása.

Nádja nyáron 6 éves lesz. Nagyon is lány. És én elkezdtem várni a locsolkodókat. És elkezdtem csalódott lenni, ha akire számítunk, valami miatt mégsem tudnak eljönni. Jöttek. Nem sokan, de jöttek. És elbűvölőek voltak ezek a gyerekek. Nádja várta a locsolkodókat. Bár fogalmam sincs, mit gondolhatott mélyen legbelül. Kicsi fiúk meglocsolták kicsi lányt. Ők még nem igen voltak zavarodottak. Olyan őszintén válaszolta a Nádja a - Szabad e locsolni?- kérdésre az igent, hogy csak ámultam, és fürdőztem a gyermeki, őszinte, tiszta, máz nélküli egyszerűségben.

Húsvétra sütöttem kenyeret. Sütöttem gyümölcstortát. Sütöttem méhkas sütit. Sütöttem mézeskalácsot. Sütöttem profiterolt vanília krémmel és csokoládé öntettel. Sütöttem medvehagymás lala kiflit. És, végül, de nem utolsósorban, hanem nagyon is elsősorban macaront.................! Majd mindet leírok szépen sorjában. Majd a héten, apránként, egyesével!

De had meséljek nektek még picit. Az ünnepek mindig leképezik, össze sűrítik azt, ami jó. Ünnepekkor haza jönnek a rokonok. És haza jönnek a barátok. Ilyenkor pici, rövid idő alatt történik annyi esemény, ér annyi intenzív inger, mint máskor lehet, hogy több hónap alatt sem. Fürdőzés a találkozásokban......

Újra és újra rádöbbenek, milyen szerencsés ember vagyok. Ezek a találkozások közhely ide vagy oda, de mindig nagyon gördülékenyen zajlanak. Igen, pont onnantól, és attól a bizonyos utolsó mondattól, ahol abba maradt. Olyan ez mint haza érni. Nincsenek tisztelet körök, nincsenek lehelet vékony falak. Hátra lehet dőlni, megpihenni és megkönnyebbülni. Most valami olyasmit csináltunk, amit nem tudok nektek megmondani, én hány éve nem. Elmentünk egy pub-ba, pont mint régen. És vettünk bort. Vagy pálinkát. És nagyon jó volt újra pont úgy, pont azokkal együtt lenni, mint 20 évesen. Felböffentek az élmények, az emlékek. És úgy vihogtunk, pont úgy, mint 20 évesen. Mindannyian pont olyanok voltunk mint akár 20 évesen. A senkivel nem össze keverhető puruczkygyörgyi és jómariann és farkasévi.....

Kis tudathasadás... Újabb időutazás. Újra 20 éves. Aztán emlék bekapcs. Otthon a gyerekek. Jó volt időt utazni. Jó volt haza térni. Jó tudni, hogy puruczkygyörgyivel, jómariannal mindig lehet időtutazni!

Ja, és végül, a hét abszolút meglepetés fejleménye. Igazi öröm. Hála Gesztenyének. Bepalizott egy nyereményjátékra. Esélytelenek nyugalmával küldtem a receptet. És képzeljétek második helyezett lettem. El sem tudom hinni. Talán ha a nyeremény vaníliaesszenciát a markomban őrizhetem!!!

Szép Hetet NEKTEK!!!

öregtészta nélküli kenyér

Ugye elhiszitek nekem, hogy nem pályázom a hazai internetes péknagyasszonyunk kenyerére! Gondolom sejtitek, kire gondolok. Ki másra, mint szeretett és mélyen tisztelt Limaránkra?! De most, hogy a Húsvét a nyakamon, és más alantas, nem emberhez méltó tevékenységek elvonták eddig a figyelmemet, itt az ideje, hogy energiáimat koncentráltan a készülődésre fordítsam. És hogy mi köze mindehhez a kenyerek királynőjének? Csak is annyi, hogy ismét egy kenyérrel jöttem, egy kenyérrel, ami lehet, hogy nem vetekszik az övéivel, de az olyan kényelmes háziasszonyoknak nagyon jó lesz, akik lusták öregtésztával bíbelődni. Biztos vagyok benne, hogy senkinek nem fog csalódást okozni! Most, hogy közeledik a Húsvét, nagyon izgatja a fantáziám, ki milyen menüt tervez az ünnepekre. Nagy, fő fogásokon nem töröm a fejem, mert Anyukám meghívott ebédre, ezért marad a sütidilemma, na és persze a kenyér. Gyönyörű sonkát sikerült vásárolnunk, és Anyukám azt hiszem ez évben is elkészíti a csak Húsvéti asztalra felkerülő családi hagyományokon nyugvó krumpli-hagyma-tojás salátát ecetes-borsos lében, amihez azt hiszem mindenképpen pihe-puha házi meleg kenyér dukál.

• 1 kg liszt
• kb. 6 dl langyos víz
• 3 dkg élesztő
• 2 ek. cukor
• 2 ek. só

A lisztet felpúpozzuk mint egy hegyet és lyukat fúrunk a közepébe. Bele öntjük a víz felét, majd jöhet rá a morzsolt élesztő, a cukor és só, és elkeverjük egy villával. Ezután rá omlasztjuk a hegyfalat és vegyítjük az egészet, majd a maradék vizünkkel össze dolgozzuk az egészet. Selymes, rugalmas tésztát dagasztunk belőle. Na, most pihenni küldjük. Szeretem valami jó kis meleg helyen keleszteni kb. fél órát, de a lényeg, hogy kb. a duplájára kell keleszteni. Ha a tészta megkelt, kiborítjuk nyújtódeszkára és a kezeinkkel átpaskoljuk, hogy kipuffogja a levegőt. Na, ekkor jön a kenyér megformázása, amit én Marcsitól tanultam, látogassatok el hozzá mert ő a blogján megmutatja hogyan kell ezt csinálni. Ekkor sütőpapírt teszek a római tálam aljába, de szilikonos papírt, ne valami vacakot, ami aztán jól bele ragad. Ráemeljük a formázott kenyerünket és újabb fél órás pihenés következik, miközben a római tál tetejét ez időre hideg vízbe áztatjuk A kenyér tetejét mielőtt a sütőbe kerül szikével 3 helyen bemetszem, majd jön a tető és zsupsz be a hideg sütőbe. Ekkor a sütőt 200C-ra állítom, és kb. 50-60 perc alatt készre sütöm. Amikor megsült, hideg vízzel megspriccelem.

Kenyeret sütni kell Húsvétra! Kalács is kell, de számomra a sonkához nincs jobb, mint a frissen sült finom házi kenyér!

Gesztenye ihlette gesztenyés kiflik

Vasárnap barátaink látogatóba jöttek. Sem időm, sem alapanyag nem volt bőségesen itthon, és nem is nagy vendégségről volt szó, ezért a fellelhető készletből kellett gazdálkodnom. Kiindulási alapot a mélyhűtőnkben megbújó gesztenyemassza jelentette. Nem gyakran készítek itthon gesztenyés sütiket, így elképzelésem sem volt arról, hogyan fogadják majd a gyerekek. Legnagyobb meglepetésemre a Borisz megálljt nem parancsolva önmagának, végeláthatatlanul csak ette és ette és ette. Az én anyai szívem pedig repesett. Mert Finnya Matyi egyébként. Ja, és nem beszélve a másik igen finnyás rokonomról, aki nem mellesleg a  testvérem, és úgy tűnt Ő is előszeretettel fogyasztott belőle, abból, amit születésnapja alkalmából kóstolóként hozzájuk vittünk. Szóval teljes siker! Javaslom, ha némi szimpátiával birtok a gesztenyés sütik iránt, mindenképpen kóstoljátok meg! 

Hozzávalók:

30 dkg liszt

20 dkg margarin

10 dkg cukor

1/2 cs. sütőpor

2 tojás sárgája

A tészta hozzávalóit jól eldolgozzuk egymással, majd hidegre tesszük. Bevallom, én csak annyit hagytam pihenni a hűtőben, amíg a masszát elkészítettem, mert szorított az idő. Így sem volt panasz rá.

Gesztenyemassza:

20 dkg gesztenyemassza

10 dkg porcukor

2 tojás fehérje

rumaroma/rum

A gesztenyemasszát villával áttörjük, majd elkeverjük a porcukorral és a pici rummal v. aromával. Ezután felverjük a tojások fehérjét, majd a masszával elkeverjük. 

A tésztát kinyújtjuk és vagy vagy kockákat vágunk, vagy pogácsaszaggatóval köröket szaggatunk, és mindegyikbe krémet rakunk, majd félbe hajtjuk őket. A sütőt előmelegítjük 200C-ra és sütőpapíros tepsire rakosgatott kis kifliket betoljuk a sütőbe és készre sütjük. Amikor picit kihűltek, porcukorral megszórjuk.

megint hétfő...

Megint hétfő........... Azon gondolkodtam, nem írok most megint hétfő bejegyzést. Nem akarok indoklásokba bonyolódni. Blogot írni nagyon nyílt és nyitott dolog. És én is nyitott vagyok. Talán túlzottan is. Bár egyszer valaki azt mondta nekem, hogy a nyitottság, látszat nálam csupán. Sokat gondolkodtam akkor ezen, és nem értettem, egyet meg főleg nem értettem vele. Azután ha jobban belegondolok, talán mégis csak van ebben némi igazság. Rengeteg személyes dolgot hozok ugyan, ide hozzátok. Megmutatom nektek a családom. A gyerekeim és a férjem, akik a legfontosabbak nekem. 

Megmutatom a barátaimat, már amelyik hagyja, és elfogadja, állandóan fényképezővel ijesztgető barátnőjét. Elhozom a gondolataim ide. De ami talán még ennél is sokkal fontosabb, elhozom az érzéseim, az örömeim, a félelmeim, a fájdalmaim, az indulataim is Nektek. Ez nagyon erős kitárulkozás. Olyan vagyok itt, mint egy nyitott könyv. Miközben határt kell szabni annak, mekkorára tárom életem kapuit. Hol az a pont, ahol megálljt kell parancsoljak és azt kell mondjam eddig és ne tovább. Ezek a határok a védelmem bástyái.

A téllel a szervezet kifújja tartalékait, de eljön a tavasz és a remény az újabb töltekezésre. Annyian szédelegnek körülöttem. Itt az ideje az újra töltekezésnek. Nem szeretem a vitaminokat, talán az egyetlen, amit magamhoz képest szívesen beveszek, a MagneB6. Felruháztam mágikus erővel. Azt hiszem, ha picit huzamosabb ideig viszonylag nagyobb dózisban szedem, csodákat tesz. Na jó, megtámogatom egy kis ilyen-olyan gyógytea főzettel, és akkor már retteghettek, mert jön farkasévi, aki akkor már legyőzhetetlen. Sokmindenre nyitott vagyok - helyesebben fogalmazva lennék, ha a férjem nem állatorvos lenne és nem lenne azonnal mindenre meg a racionális és orvosi magyarázata - de leginkább a gyógynövények erejében hiszek, - erejükben hisz ő is - és az agykontrollban hiszek még - ezzel ő nem foglalkozik, ami önmagában már szinte több mint elég, mert legalább nem állítja, hogy szemenszedett baromság az egész. Na, szóval, hogy rövidre fogjam, azt hiszem ezek a dolgok a "jóllétünk" zálogai, ha kissé esetleg leeresztenénk. Nagyon sokan az erejüket gyűjtik most, legalább is úgy tűnik.

A héten a publikus, rám nagy hatást gyakorló események közül kettőt említenék meg. 

Second Hand shopban voltam - igen, már megint, nem tehetek róla megszállottan űzöm a keresgélést -. Közvetlenül a közelemben egy idős házaspár volt. A férfi az ajtó felé közelített, egyértelmű jelét adva távozási szándékának. Aztán a nő durva, arrogáns hangjára kaptam fel a fejem. Mert egészen eddig nem voltak más, csupán egy turizós idős házaspár. De a sipító, parancsoló hang megváltoztatta őket. A domináns,zsarnoki rikácsolás, ami a nőből szakadt ki, egy szempillantás alatt oda vonzotta a tekintetem. És innentől kezdve már képtelen voltam levenni a nőről, rosszalló tekintetem. Fenn hangon utasítgatta a férfit, hogy mihez tartsa magát, és ne merjen elmenni. Egyetlen másodperc alatt, emberek sokasága előtt csupaszította le, összes emberi méltóságától a valaha szeretett férfit, majd kiadta az engedélyt a távozásra. Még hogy csak nők elleni erőszak létezik. És még hogy csak fizikai erőszak létezik. Vannak ám zsarnok, gonosz, arrogáns nők, akik mindenre képesek, csak hogy így vagy úgy, ilyen vagy olyan témában, de előbbre jussanak. Nem szóltam semmit, csak néztem bambán, megvetőn és gátlástalanul. Nem folytam bele a családi játszmájukban. Csak döbbenten, értetlenül végig néztem egy ember porig alázását, miközben arra gondoltam, nincs jogunk így bánni egymással. Hová lett az egykori szerelem, hová lett az egykori megbecsülés, hová lett az egykori tisztelet, és vajon mikor vált a valaha ember nő, sárkánnyá.

Péntekre meghívott a Nőszövetség a 15. születésnapi ünnepségére, mint tiszteletbeli vendég, a reményteljes közös együttműködés reményében. A meghívást nagy megtiszteltetésnek vettem, de időközben örömöm alább hagyott, mert barátnőm, akivel a meghívást közösen zsebeltük be, nem tudott eljönni mégsem. Gondolhatjátok, tele szaladt ám a gatyám rendesen. Először is, nem szoktam én ilyen eseményekre járni. R-Go, nincs ruhám, amiben fejtörés nélkül meg tudnék jelenni egy ilyen eseményen. Másrészt, magas sarkú cipő? Szoktatom magam a gondolathoz, mert nagyon is tudom, igen tudom, hogy kell, mert széppé, és csinossá teszi a nőt, csak végre, valahára tanulnék már meg járni benne. Szóval, ahogyan közelített az esemény, úgy jöttek elő a kétségek, dilemmák, önmagammal szemben. És amikor már nem volt vissza út, nem maradt más, mint megmerítkezni az eseményben. Minden tiszteletem ezé a civil szervezeté. Különösen azért, mert civil szervezetet egyengetve, magam is nagyon jól látom, tapasztalom, a magam bőrén érzem, mennyire nehéz közösséget építeni, közösséget mozgósítani és fenntartani. Nekik sikerül. Képesek összefogni nőket, nőket, akik 20-on túl vannak. Klubéletre, közös kirándulásra, közös színházra vagy akár csupán közös együttlétre. A női téma a szívügyem. A nők a szívügyem. Mert nőnek lenni lehetőség a sokszínűségre - nem egyenlő kétszínűség -. Egy olyan közösség része lehettem, akire lehet számítani. Akiknek van igényük az együttlétre. Akik nem hagynak cserben. Nem tudom mi az oka. Talán csak más generáció, ennyi az egész.

Kakaós piskótatekercs túrókrémmel és eperrel

Nem nagyon járunk a Lidl-be. Elmondom, mi az oka. A férjem. 

a boltot nem, de a fagyit bírja

Aki valamiért, a bolttal szemben nem bír túlzottan erős szimpátiával. Ezért, ha valamit kinézek, rendszerint Anyukám szerzi be. Szegény. Ő cipekszik nekünk, bicajjal. Persze szeret, ezért szívesen megteszi. Kinéztem a katalógusban egy pici vödrös túrókrémet, amit nem ismertem. Valamiért azt hittem, hogy ez valami ínycsiklandóan finom, aromás, vaníliás édes túrókrém lesz. Hogy miért? Ne kérdezzétek. Hát nem volt sem vaníliás, sem édes, viszont krémes. Aktuálissá vált a felhasználása, az ötletet Marcsitól csakliztam el. Elmentünk hozzájuk, hogy az én csúcs és szuper állatorvos férjem beoltsa az új házi kedvenc Bertuskát, és akkor Marcsi, úgy mesélt az ő mascarponés epres piskótatekercséről, hogy nem győztem nyelni a nyálam, nem úgy az időben érkezettek, akik mind egy morzsáig felfalták az egészet. Az én sütimben nem került sem mascarpone, sem fehér csokoládé, került viszont bele túrókrém és eper. Igen, a kakaós piskótatekercsbe. A piskótát 6 tojásból sütöttem.

• 6 tojás
• 6 ek. cukor
• 1-2 ek. kakaó
• 5 ek. liszt

Normál esetben a lisztből is 6 ek-al teszek, de mivel kakaó is került a tésztába, ezért picivel csökkentettem a liszt mennyiségét. Tudom, hogy ezerféleképpen lehet piskótát sütni. Azt hiszem, a piskótára tényleg igaz, hogy ahány ház, annyi szokás. Talán nem leplek meg benneteket, hogy tudatosan ragaszkodom ahhoz, amit Anyukámtól tanultam. Kipróbálhatnék ennél  a receptnél beváltabb és habosabb, babosabb recepttippeket. De nekem ez a legfinomabb, mert Anyukám is mindig így készítette nekünk, és talán már kiderült, hogy Anyukámat szeretem. És a piskótát is, amit nekünk süt. Az meg megint más kérdés, hogy a férjem szerint Anyakomplexusom van. Szerintem meg egyszerűen csak úgy viselkedem, ahogy szeretető Anya-lány kapcsolatban emberek szoktak. Na, de hogy vissza kanyarodjak a lényegre. A tojások sárgáját csodás habosra keverem a cukrok nagyobbik hányadával, és persze a kakaó porral. Ha ezzel elkészültem, felverem a tojások fehérjét, amit hozzáadók a tojások sárgájához, majd jöhet a liszt is, és finoman az egészet össze kafinyoltam. Ezután egy viszonylag nagyobb kizsírozott és kilisztezett tepsibe öntjük, majd 170C-ra előmelegített sütőben viszonylag rövid idő alatt megsütjük. Amikor megsült, nedves konyharuhára borítjuk és szépen felcsavarjuk. Innentől kezdve már könnyű dolgunk lesz a tekercsünkkel.

Na és a krém:

• 1 vödör Lidl-s túrókrém
• ízlés szerinti mennyiségben porcukor
• pici citrom lé
• 2 dl tejszín
• habfixáló

Szóval a túrókrémet elkevertem a cukorral és citromlevével. Aztán felvertem a tejszínt pici cukorral és a habfixálóval, majd a kész habot a túrókrémhez kevertem. Ezt a masszát kentem a piskótalapra, majd végig pakoltam eperrel, és feltekertem tekercsnek. Ezután jól elkentem egy kis krémmel, villával össze karmizsoltam, mert azt gondoltam, hogy ettől nagyon dizájnos lesz, hát mit mondjak, annyira lett dizájnos, mint amennyire az én kezeim közül kikerült sütik dizájnosak lehetnek. Aztán reszeltem rá  csokit, és nyomtam rá egy csúcs habot, aztán jött az eper, megint hab, megint eper.......................

Szóval a sütit a sürgető felhasználási kényszer szülte, az ötletet Marcsi sugallta, és én pedig két legyet ütöttem egy csapásra, mert a a család is boldog volt, és a tesómnak is küldhettem belőle a szülinapjára. Igaz, hogy szülinapja a tesómnak, csak vasárnap lesz!!! Ja, és a túrós dolgokért kifejezetten nem rajong. Hú, lehet, hogy kibabrálásnak vette???

életem első klasszikus kenyere

Hogy milyen érzés? Pontosan olyan, mint amilyen érzés volt ott állni életem első lekvárja felett. Anyukám segítsége nélkül. Örömhormonok szabadultak fel, és csak csodáltam, szeretgettem, dédelgettem. Igen, életem első klasszikus kenyeréről beszélek. Kenyeret sütni, háznak meleget adni jelent. Kenyeret sütni szeretni jelent. Megszületett életem első klasszikus kenyere. Láttátok volna a mohó, kereső-kutató gyerekszemeket. A szimatoló-szaglászó orrokat. A követelőző szájakat. Más ez. A ropogós héjú, gőzölgő friss kenyér puha, lágy popóján végi simítani a kezeket. 

A gyerekek meztelenül kérték.

És feltörtek a gyerekkori emlékek. Amikor a boltból haza térve a friss kenyér alig 1/4-e maradt csupán meg. Meztelenül ettük mi is. 

 Nem mondom, hogy ez csupán az én érdemem. Marcsi - Limara - adta meg a végső lökést, az ajándékul odacsomagolt öregtésztájával. És innen már nem volt vissza út. Égtem a vágytól, csak had foghassak már bele. Micsoda ajándék! Érzitek az értékét? Öregtészta! Van üzenete! Valós értéke! Na és a frissen sütött házi kenyér ajándékba? Csak úgy zúg belőle a megbecsülés és szeretet! Talán tudom majd én is hozni azt a szintet, amikor megajándékozhatok valakit egy, az én két kezemmel készített kenyérrel. 

• 2,7 dl víz (0,7 lehet tej)
• 2 csapott tk. só
• 2 ek. olaj
• csipet aszkorbinsav
• 2 ek. burgonyapehely
• 20-25 dkg öregtészta
• 20 dkg fehér tönkölyliszt (vagy BL 80 liszt)
• 30 dkg BL 80 liszt
• 1 tk. cukor
• 1 dkg friss élesztő

Azt gondolom, aki élete első kenyerének elkészítésébe vág bele, nálam nincs jó helyen. Én most csak mesélni jöttem. Látogasson el Marcsihoz www.limarapeksege.blogspot.com és keresse az ő jól bevált kenyerének receptjét és kövesse az ő útmutatásait, és talán akkor nem téved el. Nekem nagy kegyben volt részem, mert az én utamat végig egyengette, bármikor fordulhattam hozzá telefonos segítségért. Nekem nincs kacsasütőm, ezért római tálban sütöttem. A római tál tetejének fél órás hideg vizes áztatása után hideg sütőben kezdtem a sütést. Jól szuperált. De egy biztos. Nálam a kenyér nem úgy zenélt mint Marcsinál. Ez tudjátok mit jelent? Van még hova fejlődjek!

megint hétfő...

Vissza tekintve az elmúlt hétre, valami olyasmiről tudok most Nektek írni, ami más évben közömbösen érintett. Ez pedig nem más, mint a születésnapom. Felnőtt fejjel jelentőségét vesztette a "nagy nap". A minden évben növekvő szám csak az idő eszeveszett vágtázását demonstrálta és semmi egyebet. Minden évben a születésnapomon sokkal inkább azon merengtem, vajon miért azt ünneplik kizárólag, aki azon a napon megszületett. Hiszen van még valaki, aki a születésünkért nagyon sokat tett. Tudatunkkal nem emlékszünk a születésélményünkre, tudatalattink legmélyén viszont, minden akkor ért hatás apró kis dobozban őrzi sokat sejtető indulásunkat. Minden évem minden szülinapján azt hiszem, az Anyukám az, akit az ünneplés igazán megillet.

A mostani születésnapom reggelén, nem jutott eszembe, hogy milyen nap is van, egészen az első gyerekektől és férjtől jövő boldog szülinap, jó reggelt Anya pusziig.

a legnagyobb ajándékok

Minden pontosan ugyanúgy zajlott, ahogyan más álmos reggeleken. Hú, gondoltam magamban, miután a többiek a "nagy napra" emlékeztettek, csak rosszabb ne legyen mint egy átlag nap. És már indultam is az elfelejtett zokniért, hogy pótoljam Borisz lábára, amiről időközben elfelejtkeztem. Nádja elment oviba, én bambán tébláboltam Borisszal a nappaliban, mire férj hazaérkezett. 

az én hercegeimmel a nagy napon. a képet Nádja készítette

Ő, aki nem híres a virággal való ajándékozásról. Ő, aki ha mégis virággal való ajándékozásra adja a fejét, hát férfiasan egyszerűen oldja meg. Előre celofánozott, felmasnizott antivirág. Amit kizárólag a gesztus ritkasága miatt értékeltem. Most viszont ott állt előttem, a pizsamás, gyűröttre aludt arcú, kócos hajú előttem, aki egyáltalán nem számított semmiféle virágra, ott állt előttem egy kis csokorral, egy olyan kis csokorral, amit én is csináltattam volna valakinek, akit szeretek. Együtt eltöltött házas éveink talán első ilyen csokra volt ez. 

a csodás csokor

Leszámítva a menyasszonyi csokromat. Beért, megért, tudja, ismer, és érdekelte. És ezután a szép reggel után következett egy kényelmes, lusta délelőtt, ahol helye volt a közös kávénak, a laza közös csavargásnak. 

Mintha mindenki, aki kicsit is számít, tudta, érezte volna, szeressétek most nagyon farkasévit. És jött a szeretet minden formában. 

Nádja az oviból ezzel a rajzzal érkezett haza és köszöntött engem

Telefonhívásokban barátoktól, akik nincsenek velem egy városban, de napjaimban és szívemben nagyon is jelen vannak. Sms-ben meleg szavakon át. A virtuális világban üzenetek formájában. Üzenetek a múlt egy szeletének fontos szereplőitől, nem mindennapos ismerősöktől, rokonoktól, Anyától és testvértől. A törődés és szeretet átszőtte napom minden percét. És most, ebben az évben, ezen a napon, kimondhatatlanul jól esett, életem talán egyik legemlékezetesebb, és legszebbre sikerült születésnapján minden  és mindenkitől hozzám eltalált szeretet gesztus.

És bár már nem volt április 5-e, engem csak ringattak tovább szerető kezek. Érkezett hozzám két kisgyerek kíséretében, csak nekem sütött saját kézzel készített torta, egy csodás Édesanyától, aki tortájával most engem is megörvendeztetett. www.marcell-vencel-blog.blogspot.com.
Köszönöm, Kedves Böbőce!!

Böbőce tortája

ami láthatólag a gyerekeknek is nagyon ízlett

És ha már felocsúdni találtam volna Ildikó a hét második felében tovább  kényeztettet engem. Hihetetlenül nagy értékkel ajándékozott meg engem, kötényeket varrt, nem csak nekem, de a gyerekeimnek is. Egyen köténykéket, a nagy családi sütés-főzésekhez. - ígérem a fényképeket pótolni fogom -

Köszönöm mindannyiótoknak, mindenkinek, akinek eszébe jutottam, akik felém intézett gesztusaitokkal támogattatok engem, akik szerettetek és szerettek, akik barátaim vagytok és akikre számíthatok, és akiket elmondhatatlanul értékelek és nagyon nagyra becsüllek Benneteket. Az Isten áldjon meg Titeket! És köszönöm, hogy vagytok Nekem!

medvehagymás tészta ala -"verdenbelle"-?

Egy recept, még mindig a medvehagyma szellemében. Tudtátok, hogy rajongok a tésztákért? Persze az már biztosan kiderült, hogy a sütikért nagyon. És a rajongásom a gyerekekre fogom. Pedig őszintén szólva én is csak nagyon nehezen vagyok meg süti nélkül. Ha esetleg  valaki válogatott kínzásokon töri a fejét velem szemben, a süti megvonás jó kiindulási alap lehet. A sütiken túl, hasonló szenvedéllyel viseltetek a tésztaféleségek iránt is. Lehet az édesnek bármely változata, de a sós, szósztól tocsogó zöldségekkel, húsokkal párosított tészta is bármikor jöhet. Amit ma hoztam nektek, egy spontánul összerakott - természetesen tisztában vagyok vele, hogy már megint nem én találtam fel a spanyol viaszt - medvehagymás tészta lesz. Az imént a férjem megkérdezte, ma mivel kábítalak benneteket, és amikor elárultam, felszisszenve, csücsörítve fejezte ki hódolatát e tészta előtt. Lehet e ennél jobb ajánló? Aligha, már ha a férjemet ismeritek!

- pontos mennyiségi meghatározásoktól eltekintve jöjjenek a hozzávalók -:

• medvehagyma - ne sajnáljátok, ha már van -
• olaj, margarin, vagy zsír - ahogy tetszik -
• fűszerezés össz-vissz só és bors
• bármilyen sonkaféle felkockázva - amennyit itthon találtam -
• natúr krémsajt - én 1 tömlőnyit használtam -
• tejszín - 0.5 l - mert ennyi volt itthon
• 1 ek. liszt - amivel kicsit besűrítettem -

Zsíradékon az apróra felaprított medvehagymát jól megdinszteltem, és a sonkát is hozzáadtam, pici kockákra vágva. Rányomtam a krémsajtot, jól elvegyítettem, majd jöhetett a tejszín is. Félúton rájöttem, hogy túl híg, na ekkor került elő a liszt, amit a szósszal külön elkeverve majd az egészhez hozzáadva kicsit besűrítettem. Ennyi, aztán annyi. Közben tésztát főztem. 

Tálalás: a kész tésztára jó gazdagon szószt szedtem, majd alaposan megszórtam reszelt sajttal. Természetesen azzal és olyan sajttal, amit a hűtőben találtam. Csak félve szedtem a Borisznak, gondoltam, ebből a zöldes trutyiból biztosan köszöni szépen és nem kér majd, és hát lássuk be, a medvehagymák tömkelegét nehézkes lett volna elrejtenem. Mégis lássatok csodát, annyira ízlett neki is, hogy még repetát is kért. Ki tud kiigazodni a gyerekeken? Én, nem! Ez a csodás, színes tészta megint az a kategória, amit akár egy héten keresztül lennék képes szünet nélkül enni, és azt hiszem még akkor sem unnám meg. Csak egy a probléma, felénk medvehagyma nincs, ezért Gesztike -www.gesztenyeblog.blogspot.com engedd meg még egyszer, hogy itt nyilvánosan mindenki előtt imába foglaljam a neved. Kincs volt, aminek minden levelét óriási becsben tartva igyekeztem a lehető legváltozatosabb módon felhasználni! Medvehagyma rajongó lettem!!! Puszillak érte!!!

vajdasági sós natúr/medvehagymás változat

Úgy alakult, hogy a tesómék úgy döntöttek, eljönnek hozzánk. Ezt viszonylag későn tudtam meg, így nem voltam könnyű helyzetben, már ami a vendéglátást illette. 5 óra után jöttek, miután Attila a munkájában végzett. Gondoltam, biztosan éhen akar majd halni! Nálunk meg nem dől ki a kaja a hűtőből. Enni meg mégis csak kellene adnunk valamit. Nem túl sokat, mert még megüli a kényes kis gyomrocskáját. Azt meg mégsem lehet, mert a rövid látogatás után még edzésre is mennie kell. Az idő szorított, és még mindig ötlet híján voltam. Gyors keresés, sósat akartam, és született az ellenállhatatlan szuper csoda. Vajdasági sós néven akadt az utamba:

• 5 dkg élesztő
• pici cukor
• 80 dkg liszt
• 1-2 dl olaj
• kb. 1/2 l tej

Az élesztőt picit cukros langyos tejben felfuttatjuk. Lisztet tálba helyezzük, amikor az élesztő elkészült, jöhet a liszthez, majd a többiek az olaj és a tej, és jó kis tésztát dagasztunk belőle. Épp csak annyi ideig pihentettem, amíg a tölteléket elkészítettem.

• 3 tojás sárgája
• 1 ek. só
• 1 egész margarin

Fentebb felsorolt hozzávalókat habosra keverjük. Amikor meg van, a tésztánkat 4 részre osztjuk. Egyenként kinyújtjuk, megkenjük a töltelékkel, megszórjuk reszelt sajttal és mint a bejglit felcsavarjuk. 2-3 cm-es darabokat vágunk és tepsire helyezzük őket, de nem a vágott felükkel felfelé. Az idő szűkössége és a tesóm éhségtől vezérelt felfalásától való félelmem miatt nem is nagyon vártam tovább, azonnal benyomtam őket,  - miután felvert tojással egyenként megkenegettem őket -, a 200C-ra előmelegített sütőbe, és kb. 25 perc alatt készre sütöttem őket.

Medvehagymás változat:

Medvehagymás alkotásaim záró akkordjaként ma két dolgot is készítettem. Az előzőleg ismertetett sós sütivel szervesen összecseng a medvehagymával készült finomság. Az eltérés csakis annyi, hogy a tésztába medvehagymát is tettem és sót. 

• 80 dkg liszt
• 5 dkg élesztő
• púpozott evőkanál só
• 1-2 dl olaj
• kb. 1/2 l tej
• felaprított medvehagyma
• 1 natúr krémsajt

Élesztőt elkészítjük, majd hozzáöntjük a sóval és medvehagymával elkevert lisztünkhöz. A medvehagymát viszonylag apróra összeaprítottam és így tettem a liszthez. Persze az olajról sem felejtkezünk el. A tésztát 4 részre osztjuk, kinyújtjuk és mindegyiket megkenjük krémsajttal, majd megszórjuk reszelt sajttal. Feltekerjük mint a bejglit és 2-3 cm-es darabokat vágunk, amit a tepsire helyezünk. Tojással megkenjük és 200C-os sütőben megsütjük őket.

A tesóméknak a natúr változatot készítettem, ami annyira elnyerte a tetszésüket, hogy a recept a sógornőmet is érdekelte. És ha mindez még nem lenne elegendő, felhívták a figyelmemet, hogy a pehelykönnyű túrósból és a sósból is nagyon szívesen vinnének. Így alakult, jól alakult, mindannyiónknak nagyon ízlett. Nem kívánhatok többet, mint jól lakott, elégedett vendégeket! Máskor is elkészítem!!!

Pehelykönnyű túrós pite

bocs, bocs, a kép tudom, nem mutat túl sokat, de tuti nagyon finom

 Nem hazugság, nem ámítás. Tényleg pehelykönnyű. Csodás, pihe-puha mint egy frissen megvetett ágyba befeküdni, olyan ebbe az lágy pitébe bele harapni. A kiindulási alap a már jól megszokott kényszer szituáció, amitől természetesen csöppet sem szenvedek. Kongott a ház az ürességtől, az éhes gyerek szájak pedig jajveszékeltek. Mit tehettem volna? Már futtattam az élesztőt, hamarabb, mint tudtam volna, mi születhet belőle. Volt itthon túró. Na, ehhez komponálódott a történet vége. Előkerült a vastag, kissé pontatlan, régi, buc-duci piros sütis könyvem, és abban találtam erre a pompázatos süteményre. Már az utolsó morzsa is eltűnt belőle, bár vendégek is érkeztek, csak ebédre szántam, de a vacsorát már nem érte meg. A vendégek pakkot követeltek belőle, rájuk kellett hát szóljak, hagyják abba a habzsolást, különben üres dobozzal, max. teli hassal térnek haza. A végeredmény, dobozban süti, has teli, a tányér pedig üres. Ez az igazi öröm, amikor szempillantás alatt tűnik el minden. Gondolom, nem fogok túlságosan nagy meglepetéssel szolgálni, ha arról számolok be, hogy időközben az is kiderült, hogy nincs itthon elég lisztem. Az eredeti receptet ismertetem, és jelzem, én hol tértem és hogyan el tőle. 

• 30 dkg rétesliszt - nekem kb. 20 dkg hagyományos lisztem volt itthon, és kb.15 dkg teljes kiőrlésű rozsliszttel pótoltam
• 15 dkg margarin
• 4 tojás
• 3 dkg élesztő
• 0.5 dl tej
• kb. 8 dkg cukor
• csipet só
  

A tojások sárgáját a margarinnal, a cukorral, sóval és margarinnal habosra kevertem. Az élesztőt a langyos, picit cukros tejben felfuttatjuk. Ezután jöhet a liszt, majd az élesztő. Könnyű, lágy tésztát dagasztottam belőle. Nyilván ha túl lágynak érezzük a tésztánkat, liszt hozzáadásával, ellenkező esetben pedig tej hozzáadásával érjük el a tökéletes eredményt. A tésztát elfelezzük, és kinyújtjuk őket, majd az egyiket az előkészített, kivajazott tepsinkre helyezzük.  Közben előkészítjük a tölteléket.

• 75 dkg túró - helyett nekem csak 50 dkg volt itthon - pótoltam tejföllel kb. 1.5 dl-el
• 25 dkg porcukor + én löttyintettem hozzá még kb. + 10 dkg-ot -
• 1 cs. vaníliás cukor  - helyett én kapásból kettővel indultam + vanília aroma csak úgy érzéssel
• 1 citrom lereszelt héja + én belenyomtam a fél citrom levét is tisztességgel -
• 4 tojás fehérje
• 10 dkg mazsola - amit ignoráltam, mert a gyerekek nem hajlandók megalázott szőlőszemeket magukba rakni
• és erről bár nem szól a fáma, de én tettem hozzá kb. 2 ek. búzadarát és 1 cs. vaníliás pudingot is. 

Túrót elkevertem a cukorral, vaníliás cukorral, aromával és vaníliás pudingporral. Jöhetett a citrom héja és leve, a búzadara és legvégül a 4 tojás felvert fehérje. Ezt a tölteléket kell a tepsibe helyezett tésztára önteni és egyenletesen eloszlatni. Ja, mielőtt elfelejteném. Pont annyi szilvalekvárom maradt ki a töpörtős papucsaimból, amit még drága Macusomtól kaptam, amit vékonyan a túrós massza alatt elkenhettem. Amikor ezzel is megvagyunk, kinyújtjuk a tészta másik felét, és beborítjuk vele a masszát. A recept ekkor 3 órás várakozásra ösztönöz, amit én teljes agyrémnek értékeltem, ezért a következőképpen jártam el. Amikor a tésztát meggyúrtam, hagytam a tálban 1 órát pihenni. Ezt követően a fentebb ismertetett módon jártam el. Szerintem nem lett gond, hogy hagytam a fenébe a javasolt 3 órás pihentetést. Természetesen 200C-ra előmelegített sütőben viszonylag hamar kisütöttem. Miután kihűlt, megszórtam jó gazdagon porcukorral és már ugrottak is be az éhes pocakokba. Hát mit mondjak. Ez a tészta, lágy és elképesztően omlós, finom pihe-puha süti, nagy szívvel. Szerintem egyszer kóstoljátok meg!

megint hétfő...

Nagy munkával és némi szerencsével, jelentős pozitív genetikai indítógázzal az ember élhet viszonylag kiegyensúlyozott boldogságban. Jelentős tényező a hajlam, hajlam arra, hogy a dolgok pozitív végét fogjuk meg, vagy hajlam arra, hogy rossz fényben érzékeljük a történeteket. A genetikán nem tudunk változtatni, azon viszont, ahogyan a világhoz és eseményekhez viszonyulunk, igen. Ez csupán döntés kérdése. A világban minden mindennel és minden mindenkivel kölcsönhatásban van. Egyfajta hatás, vagy vonzás törvénye működik. Azt jelenti, hogy a körülöttünk lévő világban zajló események befolyással vannak napjainkra. Sőt, a dolgaink, vágyaink alakulására. Hát nem vagyok ez alól kivétel én sem. És hogy milyen hatások értek engem a héten? Sok napfényes, derűs, boldog perc. És mély, gondolkodásra ösztönző események is. Felvetődött néhány kérdés és észrevétel bennem. Például, hogy előfordulhat e velem, hogy valaha jobb emberismerő leszek? És az is, hogy kevésbé bízzak meg emberekben! Azzal tisztában vagytok e, hogy a diploma száma és léte közel sincs egyenes arányban sem az értelemmel sem az emberséggel. És olyat láttatok e, hogy a kívül fényes, csillogó, mutatós dolgok néha miféle csúf belsőt rejtegetnek?! Gondolkodom, vajon a hazug embert valóban hamarabb utolérik mint a sánta kutyát? Remélem! A héten fátylak lebbentek fel, leplek hullottak le, váltak csúf meztelenné emberek. Tartalmat kaptak szavak, amelyek nem igen vannak jelen az életünkben. A héten töményen láttam az önzést. A gonoszságot. A hazugságot. A képmutatást. És hallottam vádakat. Gyűlölettől fröcsögő indulatokat. Gyerünk, próbáljuk csak megérteni. Genetika és lélek kérdése az, hogy kik vagyunk. Aztán a hozott tartalmakat az Anya tovább formázza. Nevel, példát mutat, utunkra bocsát. És válunk valakivé. Leszünk egyediek és megismételhetetlenek Így formálódunk. És szerencsés esetben válunk egészséges személyiségekké. Vannak, akiknek mindez nem sikerül!

Már majd nem elhittem. Elhittem azt, amit mélyen legbelül nagyon is tudtam, hogy nem igaz. Egyedül voltam, és mégis mindenfelől támogató kezek simogattak. Nem sok, mert barátból nincs sok. Anyából pedig csak egy van. Anya, aki ismer, akinek nem kell magyarázni, aki nem kételkedik, aki tudja, nem kíván bizonyítékot. Ő formált. Nem volt ez most szép történet. Mégis jó, mert a legrothadóbb talajból is illatos virágok sarjadhatnak. Jó, szerető, elfogadó szavak. Gondoskodás. Egy közös kávé fejfájás csillapításra. Közös lótás-futás a kusza szálak kibogozására. 

Egy kérdés: - Ettél már ma valamit? Egy korty pálinka az ellazulására. Anyai segítség, hogy utol érd magad. Egy reggeli telefon, vajon hogy vagy? Egy csokor frissen szedett nárcisz, szavak nélkül, melynek üzenete van. És hogy ebből mit értett meg a Nádja? A gyerekek okosak. Figyelt. Némán, halkan. És értett. Mindent értett. Megölelt. Szeretlek, Anya! - mondta. És én tudtam, hogy minden rendben van. 

ez csak vicc. mert egyáltalán nem szopom az ujjaimat. bezzeg a Borisz....

bibivel...

töpörtös pogácsa és/vagy töpörtős papucs

Erzsike mamáék szombaton látogatóba jöttek. Budapestről Makóra. Mindig izgulok, mert szeretném, ha teli pocakkal, elégedetten, jó szívvel gondolnának ránk és arra, hogy a kisfiúk jó feleségre talált. A látogatásuk előtt napokkal elkezdődik a dilemmázás, milyen ételekkel kényeztessem őket. Bár Ők nem akkora zabagépek, mint mi, de azért legyünk őszinték, jól esik az embernek, ha finom ételekkel traktálják. A hét utolsó két napján egyedül voltam a gyerekekkel, ilyenkor kicsit nehezebb szervezettnek lenni és olajozottan levezényelni az előkészületeket. Azután nem várt bosszúság is nehezítette és tette göröngyösebbé az előkészületeket, még sem siklott félre sem az előkészület sem a hétvége. Sikerült beszerezni a csodás marhahúst a gulyásleveshez, és az én Drága Anyukám intenzív segítségének köszönhetően szombat délre friss, csodás ebéddel várhattuk a régen látott, de nagyon várt Erzsike mamáékat.

Mivel a gulyásleves elég gazdag és tartalmas, gondoltam, a klasszikus második fogást megspórolhatom. A napokban kaptunk jókora adag töpörtőt ajándékba, aminek elfogyasztása túl nagy falatnak tűnt, ezért kapóra jött az ötlet, legyen a második, töpörtős pogácsa. Marcsinál www.limarapeksege.blogspot.com találtam is csodás receptet, nem is egyet, mert a pogi kapcsán jött a másik ötlet is, a pogácsa tésztáját szilvalekvárral töltsük meg. 2 in 1. Szuper. Édes is, sós is kipipálva. Nagyon rosszul álltunk viszont idővel, ezért Marcsi receptjét és ötletét alapul véve, egy gyorsan össze dobált töpis pogi lett, de nem panaszkodhattunk, a fogyasztásból ítélve mindenkinek, minden nagyon ízlett. Én mindenképpen bele akartam a töpörtőt a tésztába dolgozni, és az is egyértelmű volt, hogy hajtogatás elfelejtve. Szerencsére szombat délelőtt Marcsival beszélve javasolta, hogy hajtogatás helyett nyújtsam ki a tésztát jó vékonyra, majd kenjem meg vékonyan zsiradékkal, tekerjem fel a tésztát mint ahogyan a bejglit kell, majd hajtsam félbe és hagyjam pihenni 10-20 percet. Tanácsát követtem és azt hiszem lusta asszony módjára gyakran fogom megspórolni a hajtogatást ezzel a fenomenális ötlettel. Na de jöjjön a pogó:

1 kg liszt

40 dkg töpörtő

3 kanál zsír

1 egész élesztő

3 tk. só

2 tojás

tejföl - kb. 2.5 dl -

Pici cukros langyos tejben felfuttatjuk az élesztőt. A töpörtőt előkészítés után - megpróbáljuk a lehető legkevésbé darabossá tenni -, hozzá adjuk a sóval eldolgozott lisztünkhöz, majd jöhet a tojás és zsír is és az elkészült élesztő. A végén annyi tejfölt adunk hozzá, amennyit a tészta megkíván. Megdagasztjuk a tésztát és pihenni küldjük kb. 1 órára, míg majd hogy nem megduplázódik a tésztánk. 

Amikor a tészta elkészült, igényeink szerint osztjuk két részre, ki mit, és miből mennyit szeretne csinálni. Én a tészta nagyobbik részéből pogácsát szántam. A tésztát  kb. 1.5-2 cm vastagságúra nyújtottam, tetejét becsíkoztam és közepes méretű pogikat szaggattam. Rákerültek a tepsire, majd a tetejüket tojással egyenként megkente Anyukám. 200C-os sütőben sütöttük szép pirosra őket kb. 25-30 perc alatt. 

Közben neki ugrottam a szilvalekváros papucsoknak. Hihetetlen finom gyerekek. Szívből javaslom nektek kipróbálásra. Erzsike mamáéknak és a gyerekeknek is nagyon ízlett. A tészta kisebbik része rendelkezésünkre állt már. Jöhet a szilvalekvár. Javaslom próbáljatok csakis hazaiban, háziban utazni. Persze nekem nem volt. De megkegyelmezett rajtam az én aranyszívű Macusom -www.macusujvilaga.blogspot.com. Itt is elrebegem őszinte hálám, mert bizony enélkül az isteni házi szilvalekvár nélkül ez a süti is töredékét érte volna. A tésztát kinyújtjuk, négyzeteket vágunk, közepébe szilvalekvárt pakolunk, két átlós csücsköt összecsípjük és mehet a tepsire majd sütőbe. Amikor elkészült, porcukorral jól megszórjuk, majd fogyasztásakor hangosan hümmögünk, hogy hangját adjuk elégedettségünknek.

Játékra fel!

Van egy Ildikó. Egy Ildikó, aki blogot ír www.encsiandboti.blogspot.com. Egy Ildikó, aki segít nekem angolul megtanulni. Egy Ildikó, akire még mindig, mindenben számíthattam. Egy Ildikó, aki Anya és Feleség és gyermek és munkatárs. Egy Ildikó, aki akinek a blogja az én blogomon is fenn van. 

Van egy város, Makó. Egy város, amit lehet szeretni vagy nem szeretni. Ahol jó élni vagy lehet szándék elhagyni. Egy város, ahol emberek élnek. Egy város, ahol mindenki megpróbál boldogulni. Egy város, ahol születtem, egy város, ahol jelenleg élünk. 

Van egy játék, amit Ildikó tett fel a blogjára. Egy olyan játék, ami elsősorban makói embereket szólít meg. Egy lehetőség a játékra, és egy lehetőség arra, hogy nyerj. 

Ez pedig egy bejegyzés, amelyen keresztül nyerhetek, és ami szintén fontos, amelyen keresztül segíthettek Ti is. Ici-pici dolgot kell tennetek! Csatlakozzatok Ti is, ne késlekedjetek! Gyerünk, játékra fel!!!

Ildikót idézem:

"Több általam rendszeresen olvasott blogon is találkoztam már játékkal, s most én is játékra hívlak benneteket.
Elsősorban a Makó környékén élők figyelmébe ajánlom, hisz a nyeremény csak Makón váltható be.

Íme a nyeremény:

Egy 5 és egy 10%-os kedvezményre jogosító kupon 

amelyek a makói KölyöKKuckó bármelyik nyári táborára beválthatók, 

illetve a 2011-12-es tanévben induló Kids Club angol nyelvi tanfolyamokra jövő szeptemberben.

http://encsiandboti.blogspot.com/p/kolyokkucko-nyari-taborok.html

A táborainkat ITT találod, böngésszetek bátran.

Ahhoz, hogy megnyerhesd, csupán ennyit kell tenned:

1. Írsz egy bejegyzést a naplódban, ahol hivatkozol a játékra, és rám.

2. Hagysz egy megjegyzést nálam, amiben linkeled a bejegyzésedet is.

Sorsolás április 9-én szombaton 3/4 10-10-ig az angolórák között.
Közjegyző helyett szemtanúk: a csoportjaink diákjai előtt húzzuk ki a szerencsés nyertesek neveit.
Természetesen a nyereménysorsolásra szívesen várjuk a nevezőket.

Még aznap értesítem a nyerteseket, az ajándékot személyesen adjuk át.

Játékra fel!

(további infó és a hitelesség ellenőrzése érdekében kukkantsatok el ide: 

http://www.mako.kidsclubs.hu vagy http://www.kolyokkucko.neobase.hu)"