Vendég szerző: Fügés wexunjol

A szerző a mesterművel

Üdvözlöm kedves olvasóimat, a bloggazda férje vagyok, egy felkérésnek teszek eleget ezekben a pecekben, nevezetesen, hogy elvállaltam, a mai bejegyzés megírását, lebilincselő stílusban természetesen. Tegnapelőtt sütöttem. Nem először.

Rendkívül szeretem a fügés sütit, különösen azt a fajtáját, amiben ez az eléggé ízletes gyümölcs a tésztába bele keverve foglal helyet. Amelyeknek a tetején tanyázik, az nem annyira vonzó, de azért ehető. A mélyhűtőben régóta kerülgetek egy zacskó fagyasztott herezacskó alakú gyümölcsöt és most úgy döntöttem, hogy megszabadulok tőle. Persze ki is dobhattam volna, de úgy gondoltam hogy itt a kiváló alkalom, hogy megmutassam hogy mit tudok én. Pörköltöt - elmakóiasodtam -, és húsételeket amúgy is könyörtelenül jól tudok csinálni, mosogatni is nagyon jól tudok -, a blogon közzétett receptek elkészülte után 80%-ban én végeztem el azt a munkát amit nem nekem kellett volna. Úgyhogy most gondoltam itt az alkalom, hogy megszégyenítsem fevit.

Alapul vettem a már itt is ismertetett  fügés sütit, kicsit továbbfejlesztettem, aztán nekiláttam. Munkám során külső segítséget nem vettem igénybe.

Hozzávalók

• liszt.2 csésze (meztelennős)
• cukor másfél csésze
• szódabikarbóna (magában is finom)-2 teás kanálka
• fahéj 2 teás kanálka
• szerecsendió -1 teáskanál
• 150 g olvasztott margarin ( nem meginni, bár megállni nehéz)
• 1 deci olaj( Schell)
• Vaníliaaroma  2  teáskanál
• 3 tojás
•  1,5 dl tej
• Füge 40 dkg-darabolt
• Kókusz, kérem szépen-100 g

Fontos az elsőosztályú alapanyag

A hozzávalókat egy műanyag tálban összekevertem, egészen a tojásig. Ezután a három tojás vonatkozásában egyenként nagy műgonddal elválasztottam a fehérjét a sárgájától. Figyelem!  a művelet kulcsfontosságú,  a legkisebb hiba és az egészet hajíthatjuk ki a legvadabb káromkodások közepette, mivel a hab nem fog felverődni. A sárgáját a többihez hajítjuk egy elegáns mozdulattal a fehérjét  külön gyűjtjük. Hozzáadjuk a kókuszt, és a fügéket, közben diadalittasan kedvenc zeneszámunkat üvöltjük. Az egészet összekevertem egy fakanál segítségével, és mivel egy kicsit hígnak találtam, szakavatott kézzel  kb. két marék zsemlemorzsával kínáltam meg.  A massza megköszönte, és hálásan a kívánt sűrűséget foglalta el. A 3 tojás fehérjéjét ütemes csapásokkal felverjük, ha elég kemény,  fejünk felett megforgatva átdobva nem esik ránk. Kemény Dénesé mindig kemény.

Tojáshab, tepsi,és az ebéd maradéka a háttérben

Egyben kijött

 A kész habot hozzákevertem a masszához, majd elmentem megfürdeni  utána pedig megnéztem a focimeccset. Na nem , hanem a sütőt előmelegítem 180 C-ra amit speciális szupravezető spirállal ellenőrzünk. A tepsiket kikenjük ürüzsírral, illetve akikek ez túl erős szagú, olajjal , vagy margarinnal. A kész masszát belekotorjuk, és  minden teketória nélkül betoljuk a sütőbe. Nekem  csak kettő tepsibe fért bele, de jól megvoltak egymás mellett a sütőben. A lábosban maradt masszát cuppogtatva kinyalhatja akinek erre van gusztusa. A feleségemnek van. Amíg sül a dolog addig egy mosogatás - ebből sose elég - közben pedig csokoládékrémet készítünk, csoki cukor margarin felhasználásával. Természetesen hőenergia befektetésével. A sütési idő az én esetemben 35 perc volt, ekkor az unásig ismert fogipiszkálós trükkel ellenőrizzük azt amit ilyenkor szoktak. A tepsiket fejreállítjuk és nyílt tenyérrel a hátukra ütünk. - Gyere ki-mondjuk! - majd leemeljük a tepsiket. Ha jól sikerült a süti akkor szép sima a felszíne és nem ragadt le.

Amennyiben nyers maradt, vagy leragadt, az megbocsáthatatlan bűn és haladéktalanul adjuk ki a kutyának. A szép süteményeket hálából bekenjük csokimázzal.

Csillog mint a Salamon töke

 A fogyasztás azonnal elkezdődhet, és valóban, hamar el is fogy majd a sütink. Nálunk először én kezdtem el a fogyasztását, a gyerekek visszautasították, a bloggazda is csak ímmel-ámmal, nehogy be kelljen már ismernie hogy ez isteni. Aztán ahogy haladtunk előre az időben egyre kapósabb lett, olyannyira hogy a bloggazda ma betegre ette magát belőle, egy szelet amit megevett 10x5 cm-es volt. Úgyhogy  én ezt óriási sikernek értékelem. Mindenki bátran fogjon neki, nagyon nehéz süti de, eteti magát. Már  a mai napon is mosogattam.

Citromos-krémsajtos kuglóf

Kicsit nehéz a vissza rázódás. Pedig nemrég még azt állítottam megszállott vagyok. Sütés ügyben biztosan. Blogírás szintjén viszont nagyon érzem, mennyivel jobb a viszonylagos naprakészség. Az írás, pont úgy az ember élete részévé válhat, mint a fogmosás. És bizony, ha engedünk az elfoglaltság vagy lustaság miatti kimaradásnak, a vissza rendeződés pont úgy tud esni az embernek mint újra rá venni magunkat, hogy kimaradás után megint angolt tanuljunk. Persze a blogírásra vissza állni, lényegesebben vonzóbb "feladat". Fontos feladataim vannak, tipikus esete áll fenn az életemben, olyanok, amiket illik komolyan venni, és ha muszáj sorrendiséget szabni, akkor bizony muszáj felnőtt módjára viselkedni és elsőbbséget adni a blogírással szemben azoknak, amire a legtöbb ember fontosság szempontjából inkább bólintana. Ezért kellett most nélkülöznötök, és ez így is marad még jó ideig. Közben azért eszelősen kutattam a lehetőséget, hogy alkalmam legyen a sütésre, és volt is. Még Pesten, a nem saját konyhámban is sütöttem, remélem, hogy ezzel nem vontam magamra senki haragját. Most egy kuglóf formában sütött kavarós sütit hoztam. Igen, kavarósat, mert a Pesten készített, a világ egyik legegyszerűbb amit éppen a konyhában találtamból készített kavarós sütije, nagyon nagy sikert aratott a gyerekeknél. Hiába, nem kell a nagy flanc, náluk aztán tényleg igaz, hogy a kevés néha több. Ez egy lehet puha, kellemes, könnyű kis sütemény, ami mellett még jobban eshet egy nagy beszélgetés, akár egy régen nem látott szeretett emberrel. 

Hozzávalók:

• 2 bögre liszt
• 2 tk. sütőpor
• csipet só
• 3/4 bögre puha vaj, vagy margarin
• 20 dkg krémsajt
• 1 1/2 bögre cukor
• 3 tojás
• 1 tk. vanília esszencia
• 1 citrom héja és kifacsart leve
• 2 ek. tojáslikőr, amaretto v. citromlikőr - legrosszabb esetben egy kis mandula aroma -

Még mielőtt bárminek neki fognánk, a sütőt előmelegítjük és a tepsinket előkészítjük - kizsírozás és lisztezés -. Ezután a szokásos metódus, vagyis száraz összetevőket - liszt, sütőpor, só - össze keverjük. Egy másik tálban, a puha vajat, a cukrot, és a krémsajtot jól elkeverjük, majd jöhetnek a tojások sárgái egyenként hozzá keverve. Ezután hozzá adjuk a masszához a vanília esszencia, a citrom lereszelt héját, és a citrom kifacsart levét és legvégül a likőrt, vagy aromát. Össze vegyítjük a száraz és nedves összetevőket, majd felverjük a tojások fehérjét és ezt is hozzá adjuk a már előzőleg elkevert masszánkhoz, de finoman, villával, hogy a lehető legkevésbé törjük össze. Ezután mehet a massza a tepsibe, és utána a sütőbe. Kb 50-60 perc kell, hogy kuglóf formában a süti jól átsüljön. Amikor megsült, hagyjuk picit had hűljön még a tepsibe, majd kb. 10 perc elteltével fordítsuk ki, és megvárjuk hogy teljesen kihűljön. Közben cukormázat készítettem a gyerekek kívánságára, cukor, citrom és pici víz, amit jól elkevertem, és mivel nekem még sosem sikerült a klasszikus módon, ezért alá pöffentettem a gázon, és ott kevergettem, amíg a cukor nagy része olvadozni kezdett, majd végül lazán meglocsoltam ezzel a sütinket. De cukrozott, levet eresztett gyümölccsel tálalva is nagyon finom. Komoly!

dinnyés hűsítő

Jó időről a legjobb indulattal sem beszélhetünk. Persze, amikor dög meleg volt, akkor mindenki amiatt panaszkodott, most meg, hogy állandóan esik az eső, emiatt görbülnek a szájak lefelé. Persze, ha nincs más, ez legyen a legnagyobb problémánk, nem igaz? A nyárnak még közel sincs vége, szóval bizton reménykedhetünk a melegért, és azért, hogy legyen még okunk és alkalmunk hűsítő itallal kedveskedni a gyerekeinknek, na meg magunknak is. 

Hozzávalók:

• 1/4 bögre frissen facsart citrom leve
• 1 bögre friss görögdinnye húsa botmixerrel eldolgozva, és szűrőn át passzírozva
•  cukor szirup 1 dl víz és 1dl cukorból készítve
• 1/2 bögre sima hideg víz
• 1/2 bögre bubis ásványvíz

Miután a dinnyét elő készítettük, nincs más dolgunk, mint az összes hozzávalót jól elkeverni, szervírozni, díszíteni. Ja, de előtte jól behűtjük. Ebből a mennyiségből nagyon kevés lesz, nem több, mint két pohárral.

cukkinis spagóóóóóóóó, tortilla, lasagne

A múltkori frittatához csak egyetlen cukkinit használtam el, időszerűvé vált a másik felhasználása is, mielőtt megromlana. Inkább csak ötlet adónak hoztam ezt a tésztát, mint sem azt gondolnám, hogy újat tudnék mutatni, és hát emlékeztető nekem, ha kifogynék az ötletekből, hogy mit főzzek. Bevált, szóval máskor is jöhet, ráadásul baromi gyors és nem utolsó sorban, finom.

• 1 hagyma
• 1 cukkini
• kis darab szalonna
• 1/2 l. tejszín
• só, bors, fokhagyma

A szalonnát apróra vágjuk majd kisütjük a zsírját. A szalonnákat kiszedjük és félre tesszük. A zsírjában megpirítjuk a hagymát és a megmosott, csíkokra vágott cukkiniket. Közben sózzuk, borsozzuk és adunk hozzá jócskán fokhagymát is, miután össze zúztuk. Amikor a cukkini megpuhult, nyakon öntjük a tejszínnel, egyet rottyan és kész. Tésztára halmozzuk, és a végén sajttal megszórjuk.

tortilla: - Ildikótól kölcsönöztem

• 60dkg búzaliszt
• 25dkg kukoricaliszt
• 2 ek olaj
• 1 ek só
• 4 dl víz

Hiába lótottam kukoricaliszt után, nem találtam sehol, ezért vettem kukorica darát, és azzal próbálkoztam, miután kávédarálóval megdaráltam. Már amennyire sikerült. Egyébként a liszteket össze kell keverni és a sót is hozzá adni, ezután jön a víz és olaj. A hozzávalókat jól össze dolgozzuk és cuki kis gömböt formázunk belőle. Ezután pici gömböket szaggatunk, és nagyon vékonyra nyújtjuk lisztezett deszkán. Ezután zsiradék nélkül palacsinta sütőben megsütjük őket. Majd gondosan ügyeljünk arra, hogy azonnal jól zárható edénybe helyezzük a kisült tortillákat, - fedővel lezárva -, hogy a tészta ne tudjon kiszáradni, különben úgy jártok mint én, és nem lehet majd felcsavarni, csupán törni, mint bármilyen száraz tésztát.Szerintem ízlés dolga, hogy ki mivel tölti meg, én darált húst készítettem hozzá jól megfűszerezve és átsütve. A tortillára szerencsés valamilyen kedvelt kencét kenni, majd jöhet a hús és a felcsavarás, pont mint a palacsintánál. Zöldségek bármilyen mennyiségben nagyon passzol hozzá.

Lasagne - tortillából:

 Mint ahogyan az előzőekben ismertettem, az én tortilláim kiszáradtak és töredeztek. A klasszikus módon való fogyasztás élvezhetetlenné vált, kidobálni viszont vétek lett volna. Törtem a fejem, törtem, mire jött a fenomenális ötlet, csináljunk belőle lasagnet. Pontosan úgy készítettem el, mint ahogyan lasagne tésztából szoktam. Ez a mi első számú kedvencünk.

Az előző nap a tortillához készített fűszeres darált húsból is maradt, és így az is újra felhasználásra került. A tepsi alját végig raktam tortilla lapokkal, majd bőségesen meglocsoltam besamell mártással: - olajon 1-2 fej hagymát, karikára vágva üvegesre pirítottam, majd 1-2 ek. liszttel megszórtam, és a lisztet is picit megpirítottam, majd felengedtem tejjel, sóztam és borsoztam és sűrűre főztem. Amikor a mártás a megfelelő sűrűséget elérte, szerecsendióval megszórtam. 

Tehát vissza a lasagnéhoz. Miután megkentem a tortilla lapokat a mártással, megszórtam a darált húsos keverékkel, majd jöhetett a következő lap. Így váltogattam addig, amíg minden el nem fogyott. Az utolsó réteg tetejére hagyni kell mártást, és jó vastagon megkenni, majd megszórni sajttal. És már mehet is a sütőbe. Esküszöm jobb, lett mint ha lasagne tésztából készült volna.

cukkinis frittata

Szenvedélybeteg lettem. És fogalmam sincs, lehet e ebből kigyógyulni. Azt hiszem lehet, és kell is. Elég lenéznem az egyre szélesebb övet képező bellym-re - magyarul hasamat beborító hájkupacra -. Kezdek kóros képleteket produkálni. Hirtelen a semmiből megjelenő benyögés, ami nem szól másról, mint egy újabb süti receptről, amin vadul töröm a fejem. Ezzel kelek és ezzel fekszem. Szakácskönyveket böngészek. És gasztroblogokat olvasgatok. Már amikor időm engedi. Amikor pedig éppen nem, akkor "csodás műalkotásaimat" dokumentálom. Mert ugyebár kár lenne elveszni hagyni őket! Megnyugtató viszont, hogy nem veszem komolyan magam. Nem tagadom, figyelemmel kísérem mások munkásságait, és mély és őszinte elismeréssel adózok a legtöbbek előtt. Az más téma, hogy szerintem addig varázs a varázs, amíg csuklóból, lazán, és ha nem is igen létező, de a mélyből előbányászott humorérzékével gasztro az ember. Az emberek képesek azt hinni, hogy ha valaki gasztroblogot ír, minden étel mesterműként kerül ki a kezei közül. Nem tagadom, én is. Pedig valószínűleg ők is csak hétköznapi emberek. Akik időnként nagyon is tévesztenek. Ha gasztroblog=tökéletesség=mesterművek=profi fotók=csodás tálalás=vér profi, mindig minőségi alapanyagok=naprakész informáltság kulináris berkekben, akkor olyan távol állok a gasztrotól mint Makó Jeruzsálemtől. Hétköznapi nő vagyok. A leghétköznapibbak egyike. Annyira, hogy nem vagyok hajlandó minden sütés után a sütőt kisikálni, hogy időnként a legalapabb alap tevékenységet elszúrom, hogy túl kelesztem a kalácsot, azután meg még jól meg is égetem. Hogy fogalmam sincs számos alapanyagról, és eljárási technikáról. És az a helyzet, hogy időnként a habszifon túlnyomása miatt, a hab egy része a hajamon és az arcomon landol.

hab a hajon, szempillán, arcon, ruhán, és mindenhol, ahol most épp nem látod

És aztán találok belőle a járólapon is, amin el is csúszok, de nincs vége, mert a csempe, ablak, és függöny is kapott.

részlet......

Röhögnöm kell. Férj, mindezt végig nézi, nem szól, csak megy a fényképezőgépért. Hálás vagyok, mert bár messze nem tökéletes Ő sem, de látom, hogy szórakoztatja. Kétbalkezes, kotnyeles, "házi tündér" vagyok, aki imád, és próbál ehető és vállalható dolgokat alkotni. Iszonyat vicces ettől az élet. Olyan rossz lenne, ha komolyan venném magam. Léci, ha  az önimádat jeleit vélnétek felfedezni rajtam, még időben rúgjatok seggbe.  Persze, ha időnként  jól  sikerül valami, vállalható külcsínnel, az már tényleg csak hab a tortán. Na, és a konyhán.

Frittata cukkinivel - biztosan sokan megölnek, de cukkinis tojás lepény? rántotta? -

paradicsom és olíva bogyóval nem rossz....

• 1 db hagyma
• 1 db cukkini
• 2-3 fokhagyma gerezd
• fűszerek minden mennyiségben - só, bors, kapor...... -
• egy kortynyi balzsamecet
• 4 tojás

Hagymát felkockázzuk, és olajon, zsíron, legyen ez a te döntésed, üvegesre pároljuk. Közben a pucolatlan, de megmosott cukkinit felkarikázzuk, és rádobjuk a majd nem kész hagymára. Jól átfuttatjuk a cukkiniket is, de gyanítom, hogy muszáj pici vizet rá löttyintve fedő alatt néhány percig párolni, hogy a cukkini puha legyen. Közben mehetnek rá a fűszerek is, és amikor a cukkini puhára párolódott, nyakon zuttyantottam a kortynyi balzsamecettel. Közben a tojásokat habosra keverjük, és a legvégén ráöntjük a cukkinire, majd átkeverjük a tojással együtt. Ekkor magára hagyjuk, hogy egyben összesüljön a tojás a cukkinivel. Amikor az egyik oldal jó, meg kell fordítani és megismételni a másik oldallal is. Nekem ez kettő darab lábos és serpenyő váltással - magyarul leégetéssel - sikerült csak, de hátha nektek jobban megy majd. A héten guiness rekordot döntöttem lábos leégetésben. Szám szerint 5 db-ot. Szóval ha valakinek gondja támad, hogyan mentse meg oda kozmált lábasát, forduljon bizalommal a férjemhez, mert engem bizony Ő mentett meg!

megint hétfő...

Mindig elfelejtek emlékeztetőket írni. Pedig sokkal könnyebb lenne. Csak mióta megint hétfőket írok veszem észre, hogy mennyi tartalommal van megtöltve egy hét, amikről persze könnyedén elfelejtkezem. Nagy része átfolyik az agyamon. Ez a hét szájtépős volt. Könyörgős. És megdöbbenős. Az emberek nagy része biztosan magából indul ki. Én is. Most, hogy sorsfordító dolgok történnek körülöttünk, intenzívebbek az ingerek. Nem vagyok tökéletes. De mindig igyekszem másokat figyelembe venni. Nem ártani. Sőt, ha tudok segíteni. Ha megkérnek, különös tekintettel igyekszem a kéréseket teljesíteni. Nem mindent és nem minden körülmények között, de ha a kérés teljesítése nem okoz sem számunkra sem másnak kárt, miért is ne? Főleg ha apró figyelmességekről van szó. Hangsúlyokról, fontosságról. Információk eljuttatásáról, ami más ügyének előmozdítója lehet. Na, ez a hét nekem ismét bebizonyította naivitásom határtalanságát. Hát erről beszélek. Kommunikációs zűrzavar lenne? Vagy sokkal inkább emberi érdektelenség? Nekünk fontos, másoknak nem. Ezért elfelejtenek foglalkozni vele. Ez "csak a te ügyed". Ha valakiből teljes mértékben hiányzik az agilitás képessége, ugyan hogyan alakítja dolgai állását? Úszik az árral, csapódik faltól falig? Megszűnik az időtényező és emiatt rengeteget veszít? Mi most nagyon ki vagyunk szolgáltatva hivataloknak, magyarul embereknek, akik hivatalokban dolgoznak. Kettőn áll a vásár. Rajtunk és azokon, akiknél az ügyünk landol. Hálát adok a sorsnak, hogy bár számtalan tökéletlenségem szövi át egyéniségem, de talpraesett vagyok, és nem félek kommunikálni! Tudjátok, micsoda kincs ez? Ettől jutunk lépésről lépésre előbbre!

Mit szóltok a dög meleghez? Szerintem volt ilyenben részünk akkor is, amikor gyerekek voltunk. Ráadásul akkor még hagyma földön is kemény munka várt ránk. És ez nem vicc! A férjem, ugrik az - általános felmelegedés van! dumára. Szerinte nincs általános felmelegedés. Szerintem sem. Aludni persze jobban szeretnék némileg hűvösebb időben, talán eredményesebb lenne! Eddig nem nagyon panaszkodtam a melegre. De ma valami fertelmes volt. Legalább is nekem. Nyomott és párás! Pfüüü! Na, ezt utálom! Enerválttá és ingerlékennyé tesz. A teljesítőképességemről nem is beszélve! Persze lehet, hogy egyesek ennek kifejezetten örülnek! Legalább vissza veszek a tempóból.

Szombaton haza értünk Budapestről, a Bibi, amikor az autóval álltam be, kiszaladt és elveszett. Előtte sosem csinált ilyet. Hiába fütyürésztem, nem jött vissza. Néhány nappal később elmentünk Szegedre a Tappancs Alapítványhoz, és elhoztunk egy kutyust. Kölcsönös választás volt! 

Hát, lenne mit tanulni más kutyusoknak tőle! Azt persze nem tudom, van e valakinek beszaribb gyerekei mint nekünk!? Persze mire is számíthatnék? Hiszen én vagyok a megtestesült két lábon járó nyusziság! De hogy egy ekkora, édes, kedves kis kutyustól is tudjunk félni? Hát, ehhez komoly empátiára van szükség, hogy megértsük. Mi több, ha legyet látunk, és felsikoltunk! - Segítség, darázs! Közben eszembe jutott, hogy kb. 3 hete Borisz a szobatisztaságra való hajlandóság abszolút jeleit mutatja. Hogy miért is említésre méltó így több mint 3 évesen? Mert eddig, a szándék totális hiányát mutatta. Ragaszkodik a bevált, megszokott cuccaihoz. Úgy mint nyúlott sapka, lyukas zokni, kinőtt cipő. Na és a pelenka. Úgy tűnt, remény semmi, hogy valaha megváljunk az átkozott pelenkától. Aztán a semmiből érkezett a felmentő ötlet, engedje, hogy vegyük le a pelenkát, ha kell pisilni, szóljon nyugodtan, és pisilhet pelusba. A dolog azonnal működött. Azóta huzamosabb ideig sosincs rajta pelus, ha pisilnie kell, szól. Persze, ennyire azért nem egyszerű a dolog, Néhány napja, ha kell, ha nem, szól, hogy pisilnie kell, ráadjuk, és persze semmi. Kaki szintjén teljes kudarc. Ha valakinek isteni ötlete támad, hogyan lépjünk tovább, kérem hogy ne tartsa magában. Örülnék, ha megoldódna végre ez a dolog, itt a szeptember és nyakunkon az óvodás kor. 

Voltunk mi is a strandon. Lombsétány épült. Gyereknek és felnőtteknek. Nádja azonnal ki akarta próbálni. Felkészületlen voltam, cipőt nem vittem. Én meg gyáva kukac vagyok. Persze cipőm sem volt. És hát túl nagy is volt a tömeg. Ilyenkor nem vagyok hajlandó. Még azt is elfelejtem, amit egyébként tudnék, ha néznek. Nem baj, a gyerekek így is jól érezték magukat. Én meg ismét csak rádöbbentem, hogy nem vagyok strandolós csaj. Egyszerűen, talán az egyetlen hely és tevékenység amit unok.

a fejnélküli lovag ott a háttérben apa, aki vizet hoz imádott gyerekeinek

Ha már gasztro. Felfedeztük az őszibarackot. A gyerekek megeszik. Szeretik. Persze csak módjával, de végre még egy gyümölcs, amiből hajlandóak enni. És ma még a paprika is hozzá csatlakozott.

Vasárnap Ildikó blogjáról ötletet merítettem és elkészítettem a tőle kölcsönzött tortillát.

Mire az összeset kisütöttem, már szinte lehetetlen volt felcsavarni, néhányat kivéve. Már tudom mit hibáztam, legközelebb hermetikusan lezárom egy fedővel. Most csak konyharuhát terítettem rá, na nem így lesz legközelebb. Többet biztosan nem szárítom ki, hacsak nem direkt.

Velem viszont nem lehet kibabrálni, ma tortilla újrafelhasználás, újrahasznosítás következett. Lasagne formában. Hú, hát valami isteni lett.

 Most már nem fogok kétségbe esni, ha nem áll a boltok polcain roskadásig telve alasagne tészta, és nekem az kellene. A tortilla tökéletes, csak ne feledjétek el kiszárítani. Tárold nem rendeltetésszerűen és kész! 

Szép hetet nektek!

madártej fagyi és kekszek minden mennyiségben

Ezzel a bejegyzéssel több legyet ütök majd egy csapásra. A gyerekek születésnapjáig visszamenőleg van elmaradásom. Fagyi is készült akkor, ami eddigi életem, de leginkább az általam készített fagyik közül a leg kategória csúcsa volt. A mai napig tartogattunk 3 gombócnyit belőle, amit ma a gyerekek meg is ettek. És hozok ma még kétfajta keksz receptet is, de elsőként következzen az isteni madártej fagyi!

Hozzávalók:

• 3 dl tej
• 2 dl tejszín
• 4 tojás sárgája
• 25 dkg cukor
• vanília esszencia

Tisztában vagyok vele, hogy minden valamit is magára adó főzni tudó lélek pont nem így készíti a tojásos, tejes, össze melegítős cuccokat, de én csak így vagyok rá képes. Szóval, elsőként a 4 tojás sárgáját elkevertem a cukorral, vanília esszenciával, majd apránként felengedtem a tejjel és tejszínnel. Amikor felforrt, de csak egyet rottyan állapotról beszélek, lekapcsoljuk a gázt, és hagyjuk kihűlni az ínycsiklandóan csábító keveréket. Ha kihűlt, jöhet a fagyasztás. De figyelem, az elején, amikor a széleinél el kezd dermedni, előkapjuk a mélyhűtőből, és kézi mixerrel fehéredésig verjük. Amikor krémes, habos masszát kapunk, elégedetten vissza tehetjük a mélyhűtőnkbe. Innentől kezdve nincs más dolgunk, mint várunk a csodás eredményre!

A fagyi mellett kekszet láthattok. Ezt a kekszet ma készítettem. Igazából süteményalapból, ami egy jó kis süti alapját képezte volna, ám de jól elszámoltam magam az idővel, így gyors módosítás t követően, lapos kis köröket helyeztem egy sütőpapíros tepsire. Ez a mai keksz rövid története. 

• 1/2 bögre cukor
• 3/4 kocka margarin
• 1 tojás
• 1/2 tk. vanília esszencia
• 2 és fél bögre liszt
• csipet só
• 1/2 tk. szódabikarbóna
• fahéj

A száraz összetevőket, úgy mint liszt, só, szódabikarbóna, fahéj, össze kevertem. A margarint kissé fel melegítettem, és habosra kevertem a cukorral, tojással és esszenciával. Majd a két különböző állagú maszlagot is össze vegyítettem. Majd a fentebb ismertetett módon sütőpapíros lemezre helyeztem őket és 180C-ra előmelegített sütőben jó gyorsan megsütöttem. Most kifejezetten ügyeltem arra, hogy ne süssem túl a kekszeket. Az eredmény pedig az lett, hogy a Nádja nosztalgiázva, semmibe meredő tekintettel kijelentette, hogy a tegnap előtti kőkeményre szárított kekszek, egyel jobban ízlettek. Na, ennyit erről!
 

És még egy keksz. Ezt a kekszet is az abszolút hiány szülte. Vágyakozás az édesre és kekszekre. Egy biztos, ürességtől kongó spájz esetén, mentőöv az éhhalál ellen. Szóval, nem volt más itthon, mint némi liszt, egy kis cukor, szódabikarbóna, sütőpor, fahéj, tejföl és zsír. Ennyi.

• 2 bögre liszt
• 1 tk. sütőpor
• 4 ek. cukor
• csipet só
• fahéj
• 1 bögre teföl
• zsír

A szokásos metódus. Száraz összetevőket összekeverjük, majd a nedves összetevők hozzá adásával kellemes állagú tésztát kapunk. Lapos kis köröket készítek a két kezemmel, és sütőpapíros tepsire helyezem, majd betolom a már 180C-ra előmelegített sütőmbe- Ízlés dolga, ki hogy szereti a keksz féleségeket. Mi a ropogósakra esküszünk. De elismerem a mostani sütési idő némileg eltúlzott lett, alig tudtuk elharapni őket, mégis percek alatt fogytak el. Még Kócos - kutya - is megküzdött a keksszel, de a végén mint egy morzsa porszívó, az utolsó morzsát is eltüntette. 

Ildikóék nálunk voltak. Miattuk is akartam valamit készíteni, hogy legyen mivel megkínálni őket. Hát a semmiből egészen tipikus esete. Eldumáltuk, túl sütöttük, és jött a hülyeség. Kékre pingált lábujj körmök, 

fénykép, és ötlet. Hirdessünk játékot. Játék, amit vélhetőleg nem vesz majd senki komolyan. Nyeremény, ezek a kőkeményre sütött édes kis kekszek. A játék holnap estig tart, ha valaki lenne még annyira jó humorú cuki kis kótyagos bolondos, hogy szeretne bekapcsolódni, irány Ildikóhoz a játék részleteiért.

"bolond lyukból bolond szél fúj"

Barackos szelet

Nem szeretnék a minőség rovására menni a mennyiséggel, de annyi elmaradásom van. Talán mert napok maradtak ki többedszerre is, a budapesti kiruccanások miatt. Pótlásaim, botlásaim egyike jöjjön. Timi jó szívének köszönhetően rá jöttem, hogy a gyümölcs ellenes gyerekeim szeretik az őszibarackot. Kaptunk egy szatyornyit, amiből őszibarack levest készítettem, két különböző fajtát, a "büdös kölkök" miatt, mert ők csak úgy hajlandók megenni, ahogy Manci mama készíti. Mi meg pont másképpen szeretjük. Persze mindent szeretek amit Anyukám csinál, de gyümölcsleves kérdésben vannak különböző elképzeléseink.  Amit mi szeretünk elfogyott, amit a gyerekek, az ott csücsül a hűtőben, mert hát hasonló, mint ahogy a Manci mama csinálja, de még sem ő csinálta, így köszi nem kell. Félre tettem néhány barackot sütinek is, és mondhatom nem bántam meg. Na figyeljetek, jöjjön a barackos szelet:

• 2 dkg élesztő
• 15 dkg vaj
• 5 dkg cukor
• 3 tojás sárgája
• 1 ek. rum
• 20 dkg liszt
• 5 dkg cukor+ hozzá ízlés szerint fahéj
• 5 dkg zsemlemorzsa
• 5 tojás fehérje
• 10 dkg cukor
• 10 dkg liszt
• 2 ek. olvasztott vaj

Az élesztőt langyos tejben fel futtatjuk. Közben a vajat a cukorral, tojások sárgájával és rummal jól kikeverjük.Ezután hozzáadunk 20 dkg lisztet és az elkészült élesztőt, és lágy tésztát készítünk belőle. Nem tagadom, megijedtem, mert csak kicsit sűrűbb állagú tésztám lett, mint mikor piskótát készítek. Más állagú tésztára számítottam. Egy kizsírozott tepsiben egyenletesen szét oszlattam a tésztát, és hagytam, had keljen meg. Amikor megkelt, 180 C-ra előmelegített sütőben szinte készre sütjük a tésztát. Míg sül, előkészítjük a barackot, ízlés szerinti mennyiségben. Megpucoljuk, szeleteket vágunk. Amikor szinte készre sült a sütink, megszórjuk a cukros, fahéjas, cimetes keverékkel, majd ráhalmozzuk a barackokat. A süti tényleg bőven elbírna 5 tojás fehérjével készült habos masszát, de nekem csak 3 tojásból volt fehérjém, és nem is gőz fölött vertem fel, és lisztet sem tettem hozzá. Egyszerűen 3 tojás fehérjét felvertem 10 dkg cukorral és rákentem a süteményre, majd együtt átsütöttem még egyszer. A recept utasítása, hogy gőz felett verjük fel az 5 tojás fehérjét a 10 dkg cukorral, majd verjük tovább kihűlésig a gőzről levéve. Ezután bele kell keverni 10 dkg lisztet és 2 ek. olvasztott, de nem meleg vajat, és ezt a masszát kell a barackok tetején elkenni és így megsütni. Nagyon finom nyári süti. Lágy és krémes. Frissen isteni.

Slambucot is készítettem, életemben először. Ja, és hogy ki keltette fel az érdeklődésemet?  Limara! Az út a kész slambucig rögös volt, izzasztó és kétségekkel teli, vajon milyennek is kell lennie, de a mai visszajelzések pozitívak voltak, azt hiszem lesz ez még így sem! Nagyon is lesz máskor is! Nagyon jó férfiaknak való vendégváró étek!

grillezett cukkini saláta

 Na, csak gyorsan. Jöjjön itt és most egy tök egyszerű tökféle. Még a férjemnek is tetszett, pedig haj, de nagyon tiltakozott reggel. Ne, csak ezt ne! Cukkini salátát, kérlek ne! Ehhez képest, panaszra nincs okunk, szerintem befészkelte magát az abszolút favoritok közé. Nem tagadom, a sütőben való grillezés terén is van még hová fejlődnöm, de érdemes a vele való nyűglődés. Szóval két cukkini volt az alap. Megmosva, felkarikázva tepsire helyezve, sütő grillfokozatra beállítva. Mondom a grillezés kicsit döcögősen ment, de minden jó, ha jó a vége. Míg a cukkinik sültek, égtek, grilleződtek, elkészítettem a löttyöt, amivel nyakon öntöttem a kész cukkiniket. Egy kis olaj, só, bors, cúzott, akarom mondani zúzott fokhagyma és citrom facsart leve. Ennyi az egész. Amikor a cukkinik elkészültek, beleforgatjuk és már mehet is bele az éhes hasakba. Mi ma hallal és rizzsel ettük, de egészen könnyedén el tudom képzelni bármilyen finom husiféleséggel is.

megint hétfő...

Angyalt láttam egyik este. Lefeküdtem, oldalra néztem. Olyan este volt ez, amit normál esetben nem szeretek. Aludni, de nem otthon. Aludni, de nem saját ágyban. Aludni, egy rakáson. 4-en aludtunk egy szobában, sorban egymás mellett. Mindenkinek meg van a maga alvás mizériája. Nádja mióta a fejét meg tudja mozdítani, vad fej rázással altatja magát. Mostanában, az egyik kezét is a feje alá teszi, és kéz és fej vadul együtt mozog jobbra-balra. Hogy milyen reggelre a haja? Fodrászok irigykednének, raszta frizurában első helyezett minden egyes áldott reggelen. A Borisz? Hát róla jobb nem is beszélni. Ég és pokol. Dobálja magát, az ágy minden egyes szegletét bejárja. Magyarul, hol az ember fején alszik keresztben, hol a párnádról dúr le, teszi mindezt úgy,  hogy Ő, semmit nem észlel az egészből. Nem úgy az, aki mellette senyved. Ilyen felvezető után nehéz elhinni, hogy angyalt láttam. Pedig, angyalt láttam egyik este. Lefeküdtem, szinte nappali fény mellett, mert a mi bátor angyalaink csak is fényben elég merészek egy éjszakát végig aludni. Oldalamra fordultam, és az angyal ott feküdt mellettem. Öntudatlanul. Hihetetlen békességgel. Sokszor láttam már alvás közben őket. De leginkább közvetlenül elalvás után, vagy éjszaka közepén, amikor automatikus munkavégzésként teszem a dolgom, és félálmomban az is csoda, hogy vissza találok az ágyamban. Ez most más volt. Mély és nyugodt, és tisztán látszott, hogy álomország legmélyén jár. Az arca egészen különleges volt. Sosem látott ritka vonás. Izzadt, össze tapadt hajcsomó, az izzadtságtól fürtöcskék születtek. Lágy és védtelen. Őszinte és nyugodt.  Ritkán lát ilyet az ember. Nem tudtam lehunyni a szemem, csak bámultam némán és könnyezve. Mert olyan pillanatok voltak ezek, amiből nem sok jut az ember életében. Angyalt láttam egyik este. Borisznak hívják, aki nappal kisördögként őgyeleg.

Mi tagadás, történ más is. Sok minden a héten. De ehhez képest minden apró, és lényegesen jelentéktelenebb. Mert az angyal, még ha nappal más bőrbe bújik is, a mi gyerekünk lehet.....

Megint Pesten töltöttünk néhány napot. Nagyon termékeny és aktív két nap volt. Apának szombaton munkába kellett mennie. Úgy döntöttem, megkockáztatom, és haza jövünk a gyerekekkel. Én és Ők, és az autó, és úgy, hogy én vezettem egyedül az autópályán. Időszerűvé vált beszerezni egy navigációs szerkentyűt. Amikor Apát kitettük a Ferihegyi reptér D portájánál, nem volt idő semmire. GPS beprogramozva. Irány, Farkas Éva mehet. A reptérig nem én vezettem. Szokatlanul csendben voltam. Aki ismer, az tudja, nálam a csendnek jelentése van. Most azt jelentette, tele a gatyám. Csak koncentráltam. A légzésemre. Nagyon féltem. Rutintalanság. Állítólag szombaton autópályán vezetni egyszerűen szuper. Forgalom alig. Én nem így vettem észre. Persze hőség miatti kamionstop feloldozás, és talán a sok személyautós nyaraló is. De egy biztos. Egy ideig 90-el döcögtem. 10 kamion egymás után, a belső sorban végeláthatatlan autó sor előz. Nekem esélyem nem volt. Magabiztos, szuper autókban ülő, erőszakos autósok, akik kidudálnak a belső sávból. Aztán egyszer csak bele jöttem. Felgyorsultam, 120-130-al mentem. Ja, és előztem. 10 kamiont is egymás után. Elmondom hogy vagyok. Tök jó, hogy legyőztem a félelmem. Újabb önálló autóút kipipálva. Azt viszont nem tudom, leszek e valaha rutinos vezető, aki lazán hátra dőlve, két újjal irányítva a kormányt, csicseregve, görcsök nélkül nyom le több száz kilométert.

Délután kötős, horgolós, picit gasztro találkozó volt. Úgy volt jönnek mások is az ország messzibb részeiről is. Nem nagyon jöttek. De makóiak igen. Dög meleg volt, teszem hozzá zárójelben. Hideg sör Marcsival, jó volt. A 3. pohár már nem kellett volna, de így is üzemképes maradtam. A lányok nagyon finomakat sütöttek. Én nem. Semmit nem vittem. Legközelebb bepótolom. Van még mit tanulnom. Tényleg ráerősíthetnék magamra egy ismétlő agykontrolltanfolyammal. Vagy B.T. olvasásával. Mindegy, a lényeg ugyan az. Lényeg az egészséges önbizalom. Talán akkor egyenként is köszöntem volna mindenkinek. Talán akkor nem úgy kezeltem volna a gyengeségeim, hogy egy széken kuksoltam volna egész este. Talán akkor többekkel is szóba elegyedtem volna. Ez az illemtan és egészséges én-kép rész. Amúgy meg most jön a felmentés. Sokan voltunk. Úgy sem lehetett volna mindenkivel egyformán nagyot és mélyet beszélgetni. És úgysem pendülhetünk mindannyian egy húron. És amúgy is mindig minden zsák megtalálja a saját foltját. Amúgy meg, mikor jutok már végre el arra a szintre, hogy ne akarjak mindig mindenkinek megfelelni. Hisz, úgysem tudok..........

Ha már gaszro, legyünk kövér. Jöjjön egy egyszerű, de nagyszerű kis kavarós sütemény.

• Fahéjas, almás kevert süti
• 
  
• 1 bögre liszt
• 1/2 tk. sütőpor
• 1/2 tk. fahéj
• 1/2 tk. szódabikarbóna
• 1/4 tk. só
• 4 ek. vaj/margarin
• 2/3 bögre cukor
• 1 tk. vanília esszencia
• 1 egész tojás
• 1/2 bögre tejföl, v. joghurt, v. kefír - nekem most csak tej volt itthon, kevesebbet tettem belőle -
• 1 bögre pucolt, szeletelt alma
• cukor, fahéj az alma megszórásához

  Bekapcsoljuk a sütőt 180C-ra. Egy kerek sütőformát kivajazunk és lisztezünk A száraz összetevőket össze vegyítjük, úgy mint liszt, szódabikarbóna, sütőpor, fahéj és só. Egy másik tálban habosra keverjük a vajat a cukorral, majd hozzá adjuk a vanília kivonatot és tojást is. Ezután elkezdjük össze vegyíteni a két fajta összetevőt, de ne felejtsük ki a tejfölt sem. Miután össze vegyítettük az összetevőket, az előkészített sütőformába öntjük a masszát, és elsimítjuk a tetejét. Ezután rá sorakoztatjuk az alma szeleteinket és jól megszórjuk a cimetes cukorral, majd mehet be a sütőbe. Sütő függvény szerint süssük készre 35-40 perc alatt. Jó kis nyári süti!

fahéjas rakott kalács Ildió szíves figyelmébe ajánlva

Angol tudásom finomításaként időnként meglátogatok 1-2 angol nyelven íródott blogon. Van kifejezett kedvenc, és néha adódik ismeretlen, ami ismert és kedvenc lesz. A férjem, mint már említettem szenvedélyesen szeret angolul tanulni, és mivel egyre jobban tud és ért is, angol nyelvű könyvek olvasgatásával sokkol. És ha éppen nincs elegendő ideje hosszasan elmerülni, akkor csemegeként csak bele-bele kap az angol-angol szótárba. Engesztelésül receptekben utazik, ezzel próbál engem engesztelni. Igen azért, hogy éljem túl az Ő szárnyalását. Ezután már hazai pályán vagyok, és átveszem az irányítást, rákeresek a talált ínyencségre. Így lettem sok-sok külföldi gasztroblog vendége, legalább is percekre. Egyik ilyen keresési akciónk kapcsán találtam egy szimpi kis angol blogra, és ott találtam ezt az érdekes külsejű, nagyon finom kelt kalács féleséget. Természetesen amit lehet, elrontottam, szóval ez egy nem jól sikerült változat, mégis nagyon finom lett. Megpróbálom Nektek az eredeti receptet reprodukálni, de én itt ünnepélyesen megfogadom, hogy én, soha de soha többé az életben, szárított élesztő én biztosan nem használok.

Íme a recept: - eredeti -: térjetek el szabadon, én is ezt fogom legközelebb tenni:

Hozzávalók a tésztához:

• 2 3/4 bögre - 250 ml/1 bögre- liszt
• 1/4 bögre cukor
• 2 1/4 teáskanál szárított élesztő
• 1/2 tk. só
• 4 ek. vaj/margarin
• 1/3 bögre tej
• 1/4 bögre víz
• 1 tk. vanília esszencia
• 2 tojás

Töltelék:

• 1 bögre cukor
• 2 tk. őrölt fahéj
• 1/4 tk. szerecsendió
• 2 ek. vaj/margarin

 A száraz összetevőket, úgy mint liszt, cukor, só, szárított élesztő, összekeverjük egy tálban. A vajat és a tejet egy serpenyőben felmelegítjük, hogy a vaj elolvadjon. Ezután a tűzről levéve, hozzáadjuk a vizet és a vanília esszenciát is. Majd hagyjuk, hogy kihűljön. Ezután a tojást is hozzákeverjük a száraz összetevőkhöz, majd a száraz és nedves összetevőket összevegyítjük és szép tésztát dagasztunk, míg a tészta el nem válik a tál oldalától. Ezután magára hagyjuk a tésztánkat, és kb. egy óra alatt a duplájára kelesztjük.

Ezalatt nyugodtan elkészíthetjük a tölteléket. Összekeverjük a cukrot a fahéjjal és szerecsendióval. A vajat felolvasztjuk.

Amikor a tészta megkelt, lisztezett nyújtó deszkára helyezzük, szépen el lappangatjuk, hagyjuk, hogy a tészta picit leeresszen, és konyharuhával letakarva 5 percig pihentetjük. Ezután kinyújtjuk a tésztánkat, viszonylag vékonykára. Téglalap alakú tésztát kapunk, amit megkenünk az olvasztott margarinnal, és bőségesen megszórjuk a fahéjas cukrunkkal. Ezután pizzavágóval 6 db egyenlő szélességű csíkot vágunk hosszában. Ezt követően a 6 db csíkot egymás tetejére helyezzük, így lesz egy 6 emeletes hosszú csíkunk, amit a változatosság kedvéért most keresztben vágjuk el 6 db egyenlő részre. 

Közben olajjal kikenjük az őzgerincformánkat, és sorban egymás után helyezzük a formában a rétegezett tészta kockáinkat. Most megint egy kis pihenő következik, amíg a tészta megint magához tér, és megint elkezd kelni, de nem kell, hogy a duplájára nőjön. Elég 30-40 perc. Közben a sütőt előmelegítjük 200C-ra és kb. 30-40 perc alatt készre sütjük, nyilván a saját sütőnkhöz alkalmazkodva. Bár nehéz a csábításnak ellenállni, hogy azonnal ne kezdje az ember a sütit a formából kivájni, de érdemes várni, mert a tészta lágy és krémes, és a cimetes margarin, kissé folyós is lehet. Hasonló jókat tudnék erről a sütiről is mondani, mint az ostoros rétesről. Aki ugyanis szereti a lágy és krémes kelt tésztás csodákat, hát ezzel biztosan nem fog mellé fogni.

megint hétfő...

a hely, ahol gyakran létezem

 Jó gyorsan pörögnek a napok. És annyi de annyi történés van. Hát az élet minden, csak nem unalmas. Hihetetlen, hogy léteznek emberek, akik nem tudnak mit kezdeni magukkal. Én meg folyamatosan azt érzem, ha egy nap dupla ennyi percből állna, sem jutna mindenre időm, hogy mindennel foglalkozhassak, amivel szeretnék. Nem a heti összefoglaló témája, és nem is a hét felismerése, mennyire hiányos a műveltségem. Szóval lenne mit palléroznom rajta. Amikor kamaszok voltunk, ittuk, szomjaztuk a könyveket, a zenéket, irodalmat, filmeket és művészetet. Persze akkor is csak műkedvelőcske voltam, olyan ebbe abba bele olvasgató, bele nézegető. Innen-onnan magamra szedegető. Bocsánat! A memóriám sosem volt túl fényes. Ha hiszitek, ha nem, voltak idők, amikor eladhatóbb formámat futottam. Ma már keveset adnának értem. Képzeljétek el, nem nézek híradót. Nem követem a hazai és külföldi politikai híreket. Nem vagyok tisztában gazdasági kifejezésekkel, folyamatokról nem is beszélve. Nem tudok tankolni. A műszaki érzékemről nem is beszélve. Burokban élek. Mostanában túl sokszor jut eszembe, talán nagyon leszűkültem. Beszélgetéseket kapok el, fél szavakat. Az egy dolog, hogy valószínűleg sok elkapott szó nem érdekel. Nem tudok hozzászólni. Lehet, hogy nyitnom kellene? "Amikor én még kislány voltam" is nagyon szórt volt a figyelmem. Ma sem jobb a helyzet. Állandóan elkalandozom. El sem merem árulni nektek, hogy fogalmam sincs a gyerekek által imádott rajzfilmek tartalmáról, ülhetek ott velük végig, agyam máshol jár, állandóan egy másik világban kalandozom. Gyerekként még kifinomultabban műveltem az álmodozást. Nem voltam képes megtanulni matematikául. Sosem érdekelt. Híres családi történet. Anyukám ugyanis nagyon okos nő volt, és a tesóm is örökölt tőle némi logikai érzéket. Én meg mint egy buta boci néztem a messzeségbe. Anyukám kedvenc története. Hosszasan igyekezett megértetni velem valamilyen matematikai csavart, mire én az ablakon kibámulva választ helyett megszólaltam: - Anya, látod milyen édesek azok a verebek? Na, ez volt a sok pillanat egyike, amikor Anyukám végleg elengedte, hogy matek professzort neveljen belőlem. Lehet, hogy mégis időszerű lenne megpróbálnom bekapcsolódni a mai élet körforgásába? Elvesztettem a zenei ízlésemet. Volt valaha ugyanis. Elvesztettem az időérzékemet. Az nem volt soha sem. Na és mi a helyzet az irodalommal, versekkel és könyvekkel? Leragadtam Pilinszkynél és Márainál. Helyette szakácskönyvek minden mennyiségben. Éppenséggel tudom ki a miniszterelnökünk. De nem érdekel a politika. Elmondom mit akarok. Jó zenéket hallgatni megint. Mondom mindezt úgy, hogy a férjem óriási zene rajongó. Fura ízléssel. Valószínűleg tök jó ízléssel. De nem látom át. Van benne emészthetetlen. És inkább feladom. Nyugtassatok meg, ugye nem nyugdíjas koromban leszek képes újra vissza térni a hétköznapi életbe?! Van más lehetőségem is. Áh, azt hiszem elfogadom, hogy én sosem fogok több millióval haza térni a Legyen Ön is milliomosból. Javítsatok ki, ha tévednék, de nem hiszem.

Megint hétfő.... Fogalmam sincs, hogyan jutottam ma ide. Esély van rá, hogy foglalkoztat a téma nagyon. Vasárnap kiszaladtam a piacra és szembe jött velem a tipikus kisvárosi - makói - effektus. Hírekre szomjas emberek. Oda kurjant egyik sorból a másikba:...................... - Úgy hallottam, hogy..........., tényleg? És a kérdések csak záporoztak egyik a másik után. És az ismerősök is, akik mind kíváncsiak voltak, és nem betegítették magukat magukba fojtott kérdésekkel. Megdöbbentem. Na de szerencsére nem vagyunk egyformák. Nem mondom, hogy túlontúl jól tolerálom ezt a fajta magaviseletet, de nagyon igyekszem.

Aztán a hét totális sikere, lévén gasztrobeállítódottság legalább jelen. Sok jól sikerült kulináris alkotás a héten. Teszterek a gyerekek. Respektálták. Pedig, mint tudjátok kíméletlenek velem. És finnyásak is. A héten minden eléjük tolt étel elnyerte a tetszésüket. Úgy hogy mindent fel fogok tenni nektek szépen sorjában. Nézzük csak. Györgyi barátnőm drága szüleinek köszönhetően közelebbről is megismerkedhettem a fekete ribizli csodás színével és ízével, lekvár készült belőle. 

 Az addig elvezető út buktatóit majd a lekváros posztban ecsetelem. Főztem sárgabarack lekvárt is, ahogyan Anyukámtól tanultam, és sütöttem hozzá kalácsot is Marcsi receptje alapján. 

 Imádták a gyerekek. És még ezzel nem volt vége, de nem árulok mindent el! Mi maradna akkor máskorra???

Jó, hogy vagytok!!! Szép hetet Nektek!!!

hamburger

Mi tagadás imádom a hamburgert. Ráadásul azon ritka ételek egyikéről van szó, amit a család minden tagja szívesen fogyaszt. Nagyon is. Szinte közel harc folyik érte. Pünkösdkor kongott a hűtőnk az ürességtől, ami bár nem ritkaság nálunk, de bezárt boltok esetében kifejezetten rosszul hangzik ennek a ténynek a felismerése. Hamburgerhús volt a hűtőben, pre-prepared, nem szégyenlem. Liszt és egyéb hozzávalók meg volt itthon a hamburger zsemlék elkészítéséhez. Nekem is sikerültek, így mindenki elégedetten vészelte át a bezárt boltos ünnepeket. 

 Hamburger zsemle ala Limara:

• 2 dl langyos tej
• 2 ek. cukor
• 1 tk. só
• 40 g olaj
• 1 tojás
• 100 g joghurt
• 60 dkg liszt
• 2 dkg élesztő

• + 1 tojás a kenéshez

Köztudottan nekem nincsen semmilyen dagasztást megkönnyítő ketyerém, ezért cukros langyos tejben élesztő felfuttatása, ez az első lépés. Amikor oké, hozzáadom a többi hozzávalóhoz és kézzel szépen megdagasztom a tésztát. Amikor megkelt, 9 db-ra osztottam a tésztát, és zsemleszerűségeket formáztam belőlük. Sütőpapíros tepsire tettem őket és hagytam ismét kelni őket. Ezután tojással megkenegettem a bucikat egyenként, majd 180C-os sütőbe toltam őket és kb. 20 perc alatt készre sütöttem. Hú, szívesen bekebeleznék most is egyet belőle!!!

kevert kakaós grízes krémmel, eper dzsemmel

Biztosan nagyon unjátok már "az amikor én még kislány voltam" című vissza emlékezéseimet 1-1 étel vagy süti kapcsán, de mit tehetnék? Az én Anyukám a tenyerén hordozott bennünket, rengeteg és isteni sütivel kényeztetett minket. Isteni kelt tésztás hétvégéink voltak, gazdag piros leves és valami friss meleg buktaféle másodiknak. Voltak gyorsabbak és egyszerűbbek is. Kevert ilyen-olyanok, lekvárral vagy krémmel, vagy ne adj úristen porcukorral jól meghintve. Még a félresikerült, Anyukám szerint bodag sütiknek is óriási keletje volt. Élet volt. Csodás gyerekkor. Persze nem tagadom, lenne mit kutakodni a mi gyermekkorunkban is. És biztosan magyarázatot is találnának a jelen kor pszichológusai miért lettem ilyen amilyen, hiányosságaim, deformitásaim vajon honnan gyökereznek. Persze ez egy másik poszt témája lenne, mennyire tartom szerencsésnek, hogy minden gyöngeségünket a gyermekkorra vezessük vissza. Egy biztos, finomságokban nem volt hiány, nem amiatt lettem kotyél, ha az lettem. 

A minap Marcsinál tett látogatásunk alkalmával, ezzel a csodálatos kakaós sütivel lepett meg bennünket. A gyerekeim ízlésére tenni nem könnyű dolog, de Marcsinak sikerült. Igaz, fokozhatta volna a dolgot még, ha kihagyja a gyümölcsöt a tortából, de gondos kipiszkálás után, a gyerekek szívesen ették. Ránézésre ez a süti is "csak" egy olyan kevert kakaós féleség. De csak ránézésre. Mert párnapuha lágy. És bár krémet nélkülöző, még is krémes. Vannak, kik hajlamosak szembe fordított tenyérrel elutasításuknak hangot adni egy egyszerűnk tűnő kis kavart sütemény láttán. Attól tartván, hogy fojtós és torkukon akad a szó. Fojtós sütiktől irtózok, bátorságra fel, krémes élvezetben lesz részetek. Na persze, ha nem sütitek túl............. 

Hozzávalók: - Limara receptjét egy életre teljes mértékben kölcsön véve -

• 2 csésze liszt
• 1,5 csésze cukor
• 1 tk. szódabikarbóna
• 1/2 tk. sütőpor
• 1 tk. vanília vagy levendula eszencia
• 1 mk. só
• 1/2 csésze kakaópor
• 3/4 csésze író (nálam félcsésze tej és negyed csésze joghurt)
• 3/4 csésze víz
• 1/2 csésze vaj (nálam olaj bőven mérve)
• 2 nagy tojás (vagy három kisebb)

A csésze 2,5 dl-es. Külön tálban össze vegyítjük a száraz összetevőket - liszt, cukor, szódabikarbóna, só, sütőpor, kakaó -, másik tálban a nedveseket - író v. tej v. joghurt nálam tejföl volt csak itthon, víz, vaj v. olaj v. margarin, víz, ja és a tojás és esszencia -. Amikor ezekkel megvagyunk, össze vegyítjük a két különböző halmazállapotot. Én most nem kerek tortaformában öntöttem, hanem egy kisebb téglalap alakú tepsiben, 180C-ra előmelegített sütőben, 40-45 perc alatt készre is sütöttem.

 Marcsi gyümölccsel kínálta most nekünk, de láthatjátok a blogján, pazarabb kivitelben is. Ha rajtam múlott volna, normál esetben én csupán leemeltem volna a spájzunk polcán hanyagul sorakozó egyik fajta ínycsiklandóan finom savanykás lekváromat és jó bőven megkentem volna vele. De mivel nálunk nem normál az eset a két finnyás gyermekemet illetően, maradt a kreativitás, kitalálni, milyen krémmel ennék meg. Adódott a remek alkalom, végre kiviteleztem a szintén Marcsitól tanult grízes krémet. Csodásan passzolt a süteményhez, de mi tagadás, a magam adagját még megspékeltem a saját eper lekvárunkkal is, és mit tagadjam, isteni lett. Olyan nagy sikernek örvendett a süti, hogy Nádja barátnőjének Anyukája a receptet azonnal vitte, és a konyhánkban megbújó hangyák már hiába reménykednek, morzsa nem maradt nekik, egy szem sem.