2011. november 30., szerda


Írni akartam ma, de elmaradt. Nem baj, jó emberekkel beszélgettem helyette. Hagyok itt Nektek valamit. Hallgassátok és érezzétek jól magatokat. Tudjátok, legyen hála a szívetekben!

2011. november 28., hétfő

megint hétfő...

Ma eljutottam tornázni. Tegnap is, de elmaradt az óra. Így ma egy másik típusú mozgásformát volt szerencsém kipróbálni. Jóga body and mind. Jóga és sok más olyan elemmel, amit Makón pilates óráról már ismertem. A teremben sötét volt, foszforeszkáló fénnyel, hangos zene, és olyan gyakorlatok, amelyekkel minden egyes porcikám megnyúlik és az elmém boldogan bólogat közben, hogy én bizony 80 évesen is ruganyos leszek. Mióta itt vagyunk, voltam ugyan pilatesen, de nem igazán tetszett. Rájöttem, milyen színvonalas volt a makói óra. Ma viszont, megint megtapasztalhattam a boldogság önfeledt, tiszta perceit. Ritka, nagyon értékes percek ezek. Könnyű lebegés. Képek váltakoztak előttem. Jeléül önfeledt boldogság utazásomnak, könnyek, könnyek jelentkeztek. És ahogy ott feküdtem a teremben a többi ember között, hálás voltam a lehetőségért, hogy élek, hogy ilyen életet élhetek. A lehetőségért, hogy ilyen óra részese lehetek. A nagyvárosért, a forgatagért, az arctalanságért és a kézzelfoghatatlan befogadásért. 
A hétvégén a tesómék látogatóban voltak nálunk. 
Rövid, de intenzív látogatás volt. Bementünk a gyerekekkel abba az üzletbe, amiről már előzőleg meséltem. A varázslatos illatfelhőbe - amiről csak a többiek beszámolója alapján tudok, lévén szaglásom nincsen -, a pazar színkavalkádba, a csillogó, ápoló finomságba. Múlt héten voltam először ebben az üzletben, és most a gyerekekkel. Ha láttátok volna a lelkes tekinteteket, a kutakodó kezecskéket, ahogyan szappanról szappanra, testápolóról testápolóról vándoroltak betelhetetlenül újra és újra újabb kencét magukra kenve. És ha láttátok volna Őket a könyvesbolt mesevilágában, ahogyan polctól polcig szaladgálva sikongattak fel újra és újra, mert rá bukkantak kedvenceikre. Ezek után a jól kitervelt játszótér már csak szokásos levezető programmá avandzsálódott. Már előre örülök a nyári szünetnek, amikor unókatesók együtt kalandozva fedezhetik fel a nagyvárosi lét óriási lehetőség halmazát. Jobban várom, mint ők, talán. 
Közben tegnap este bejegyzés írása helyett egy dvd megnézése mellett döntöttem. Az oly sokat emlegetett és oly nagyra tartott Fekete hattyú c. filmet néztem meg. Kíváncsi lennék a véleményetekre. Addig nem is mondanék róla semmit. Még most is keresgélem azt az egy szót, amivel illetni méltón tudnám ezt, a filmes világ által oly nagyra becsült filmet. Mert véleményem az van.....
Szóval, kezdek megérkezni Budapest. Köszönöm a tárt karú üdvözlést, a befogadást, a tempót amit diktálsz, a számtalan lehetőséget. Az embereket, akikre rá találok, a régi barátokat és az újakat. Minden nap tanulok valamit, valami újat. Amitől többé válhatok, még ha itt is pont annyira bizonytalan minden mint máshol. A fényeket köszönöm, a fogyó szürkeséget, a főszerepet a saját életemben. 

2011. november 25., péntek

Csokis-mákos keksz

 Először azt gondoltam, hogy na ma ugyan nem. Csak mert fáradt és álmos vagyok. Mert kiesek a számon ásításkor. De aztán győzött az aranyszívem, mert nem venném a lelkemre, ha a hétvégén álmatlanul forgolódnátok ágyatokban, mert nem vágytatok másra, csak egy jó kis mákos keksz receptre, de sehol nem leltetek egyetlen egyre sem. Úgy hogy hoztam, íme itt a recept.
Mákos, több szempontból is világos, hogy is jön már megint ide. Csak mert a mák olyan téli, hideg időhöz passzoló, fajsúlyos és finom. És mert mindeközben családom tagjai megunhatatlanul imádják a mákos dolgok minden verzióját.
Hozzávalók: - én az alább megadott mennyiség kapásból duplájával kezdtem -
  • 28 dkg liszt
  • 10 dkg margarin
  • 1 tojás sárgája
  • 1 cs. sütőpor
  • 10 dkg cukor
  • 10 dkg őrölt mák
  • tej, amennyitől a tészta jól gyúrható lesz
  • csokoládé, amelyben a kisült kekszeket megforgatjuk
Össze keverjük a lisztet a sütőporral, és a kristálycukorral. Bele morzsoljuk a margarint, a tojás sárgáját, a mákot, és össze gyúrjuk az egészet a tej hozzáadásával is. Kinyújtjuk és kedvünkre ilyen - olyan alakúra szaggatjuk. Ezután 190 C-ra előmelegített jó 10 perc alatt készre sütjük. Ezután a csoki olajjal mikróban fel olvasztjuk és a kekszek egyik oldalát meg mártjuk. Finom kis kekszek születnek, amelyek sajnos szemtelenül gyorsan el is tűnnek.

2011. november 23., szerda

mozart (?) torta

Múlt héten elementáris erejű változások következtek be az életembe. Nem is igen merek írni róla. És nem is igen merek még örülni. De jó. Boldogságos. Végre, valami olyasmi, amit szeretek. Még valami az életemen kívül, - persze mint szerves része -, mert  az életemet kívül belül, jobbról és balról szerethetem, leszámítva a néha mint minden normális családban adódó nézeteltéréseket. Másképp kell szervezni a napokat. Figyelni arra, mikor ébredünk, ki milyen ruhát vesz fel. Így a sütisütés programja sem oly spontán, mint eltelt jó néhány évemben. De jó így. Jut eszembe, ma egy olyan boltba tévedtem, ahol majd hanyatt estem. Kedves kiszolgálás, pedig csak szájat tátani léptem be. Gyönyörű alakú, színű, állagú, szappanok, samponok, testápoló, piperék, krémek és rúzsok. És szaglásom még csak nincs is. Csillogott-villogott, hercegnős mesevilág, felnőtteknek. Időm másképp strukturált mint régebben, így Erzsike mama névnapi tortájának megsütését is gondosan meg kellett szerveznem. Különben nincs torta, csak ötlet. A torta ötletét egy ügyes kis blogerinától vettem / http://punkaa.blogspot.com/2010/12/mozart-torta.html /
Ez egy nagyon izgalmas süti. A torta tésztája, számomra teljesen új volt, és boldogan nyugtáztam, remek. Szóval bátran, ugorjatok neki és süssétek meg.

Hozzávalók a tésztához:
  • 4 tojás
  • 250 dkg margarin
  • 25 dkg porcukor
  • 5 dkg cukrozatlan kakaópor
  • 1 tk. szódabikarbóna
  • 30 dkg liszt
  • 2 dl tejföl
Tojásokat a margarinnal és cukorral habosra keverjük. Jöhet a kakaópor és a szódabikarbónás liszt, majd a legvégén a tejföllel is elvegyítjük. Kivajazott torta formában öntjük a masszát, sütőt 200C-ra elő melegítjük majd miután a tésztát a sütőbe helyeztük, vissza vesszük a hőfokot 160C-ra és így sütjük meg.
Krém:
  • 4 tojás
  • 20 dkg cukor
  • 2 cs. vaníliáscukor
  • mandulaaroma
  • 2 ek. liszt
  • 2 dl tej
  • 10 dkg vaj
  • 1 ek. cukor
Az utolsó két hozzávaló kivételével mindent elkeverünk csomómentesre. Ha besűrűsödött, hagyjuk hűlni, majd a habosra kevert vajat és cukrot a krémhez vegyítjük. A tésztát 3 részre vágjuk. Az első lapra jön egy réteg krém, de én nutellával is alá ágyaztam. Ezután jöhet a következő lap, arra 15 dkg zöld marcipánt kör alakúra nyújtva helyezünk, majd utolsó lap és a maradék krém rá. Persze nekünk nem volt itthon marcipán, volt viszont még pici fondantom. Beszíneztem zöldre és ízesítettem is mandulásra, és azt tettem a lapok közé, de kentem alá és fölé is pici krémet. - Le is csúszott félúton Erzsike mamáékhoz menet a torta teteje - . Díszítésként is a maradék fondantommal operáltam, ahogyan a képek bizonyítják. Szerintem nagyon klassz kis torta, de való igaz, krémből elbírt volna egy picivel többet.

2011. november 20., vasárnap

megint hétfő...

A Nádja azt mondta ma: - Ma nehezebb mint máskor! Most jobban hiányzik. Ma haza akarok menni. Anya, mikor megyünk haza? Hogy hol van az otthon, gondolkodtam már. Itt is ott is. Vannak különbségek. Kézzel fogható és szívben hordozott. De itthon vagyunk itt is és otthon Makón is. Mindeközben az óvónénik elmondása szerint Nádja hivatalosan is Süni csoportos lett, magyarul sikerült beilleszkednie. Nem is futott rossz időt. Igazán ügyes. Nem lehetett neki könnyű, de már nem nehezek a reggelek. Nem sír, nem nyafog, csak időnként, útban az ovi bejárata felé, feltesz nekem egy a mi szánkból sem mindig szokatlan kérdést, még ha szeretjük is a helyet, ahová nap mint nap mennünk kell: - Anya, meddig kell még ebbe az undorító oviba jönni? 

A héten hihetetlen dolgok történtek. Állást keresek. Most már egy hónapja azzal az intenzitással, hogy minden rám írt munka lehetőségre beadom a pályázatom. Statisztikai megfigyeléseim a következők. Választ sem kapsz. Arányait tekintve, 15 elküldött hely közül, jó ha egy helyre behívnak. Rajtad kívül még másik 50 embert is. Mi az esélye annak, hogy az állást pont Te nyered el? 1:50-hez. Nem ez a hihetetlen, hanem az, hogy addig sem jut el az ember, hogy behívják interjúra. Még akkor sem, ha minden kritériumnak megfelelsz. Mert van ilyen. Vannak a munkakeresésnek nagyon mély szakaszai. Komoly önértékelési válságai. Senkinek nem tesz jót. Aztán egy nap elmentem 2 állás interjúra. Mindkettő tanulságos volt a maga nemében. Rám bólintottak, és én rá bólintottam arra, hol önkéntes lehetek.....

Tudjátok milyen régen nem voltam színházba? Amikor én még kislány voltam, Anyukám nagyon gyakran vitt minket színházba. Imádtam. Magával ragadt a színház semmihez nem hasonlítható varázslatos világa. Titkon arról álmodoztam, színésznő leszek. Emlékszem, nyitott ablaknál trilláztam, mert abban reménykedtem, - hogy pont mint a filmeken -, egy éppen a házunk előtt elsétáló híres rendező felfedez majd engem. Nem így lett. A színház iránti vonzalom maradt, de egy időre csak a gondolataim között elérhetetlenül távol lebegett.
"Mondod e még a szót, szeretlek?" 
Tüköry u. Budapest, Komédium. Az előadás színhelye. Kaptuk a jegyeket. Kettesben férjjel. V.Kulácsár Ildikó nevéhez fűződik a darab. Férj feszengett. - Muszáj nekem oda mennem? Biztosan csak nők lesznek. Még a jegyünk sem szól egymás mellé. Hideg van. Brrrrrrrrr......... És este. Maradjunk inkább itthon, pléd alá bebugyolálva, a finom melegben. Utolsó pillanatban én ruhát húztam és magas sarkút, ő vasalt nadrágot és pulóvert, és baktattunk a hidegben az elképzelt abszurdabbnál abszurdabb szituációktól röhögéstől düledezve. A végcél előtt már vonyítva a pisilési ingertől, hát persze........ - Mi a helyzet Budapesten ezzel a fránya gyakori pisilési ingerrel, hol A-ból B-be eljutni sok időbe telhet? - Pince helyiség, meleg, kissé fülledt, levegőtlen. Engem mégis rázott a hideg, és szorongtam, talán még előadás közben is ki kell mennem a WC-re. És egyszerre elfelejtkeztem minden zavaró tényezőről. Egyszerre kirajzolódni látszott, az eddig elképzelhetetlennek tűnő darab felépítése. És láttuk V.Kulcsár Ildikót is, még beszélt is hozzánk, igaz, csak kivetítve. Kommentálva a színpadon zajló eseményeket. Volt viszont két tehetség a színpadon, kik megszemélyesítettek bennünket, férfit és nőt, férjet és feleséget. Azt, ahogyan a mindennapokban működünk. Bevonódtam a darabba, már nem volt lényeg pisilési inger, nevettem, még férj is néha, mert azt hiszem mindannyian magunkra ismertünk percekre. Így élünk mi, mindannyian, bedarálódva a hétköznapokba, néha dühösen, önsajnálattól fröcsögve a másikra zúdítva az összes keserűségünket és mérgünket. És miközben ott ültem a színházban férj mellettem, elképzelhetetlenül hálás voltam, hogy életem ismét egy átlagon felüli dimenziójába csöppentem. Fel ér egy párterápiával, ezt garantálom Nektek. Kilépve más szemmel néz az ember a másikra. Figyelemmel, megbecsüléssel. Egymásba karolva a hidegbe, elsétáltunk magas sarkúban és élére vasalt nadrágban Budapest egyik frekventált helyére. Váci utca, Vörösmarty tér, forralt bor, kürtös kalács, árusok, forgatag, égig érő karácsonyfa......gyönyörű fények. - Jesszusom! - kiáltottam fel. Mintha egy másik világba csöppentem volna. - Ezt meg kell mutassuk majd a gyerekeknek!

Angyal - Gesztike köszönöm Neked - járt a házunk felett, postaládánkba ajándékot tett. Gyönyörű kis díszeket, és hópihe süti kiszúrókat, csak hogy megint legyen kedvem  Karácsonyra mézeskalácsot sütni majd a gyerekekkel. Milyen szerencsés vagyok!!!!

Köszönöm az én Angyalaimnak a hetet és a meglepetéseket! Reménykedem egy hasonlóan szép hétben és Nektek sem kívánok kevesebbet, mint hogy érjen Benneteket is hasonlóan sok szép meglepetés, mint engem!!!

2011. november 17., csütörtök

Diós, mákos zserbó

ez itt épp pont a mákos
 Még sosem sütöttem zserbót. Ildikó barátnőm meg is lepődött. Azon meg még jobban, hogy húslevest se igen. Nem tudom, kimaradt eddig valahogy az életemből. A hétvégi szarvaspörkölt mögé sütinek jött a zserbó ötlet. Olyan téli dolog, és csak mert nálunk az eltéveszthetetlenül totál nyerő választás a mákos és diós. Nem variáltam túl a dolgot, Anyukám azt javasolta, maradjak Horváth Ilona tanainál, így felütöttem a bibliát és többnyire követve utasításait, bombasztikfantasztik életem első zserbóját sütöttem meg. Na nem állítom, hogy minden kalandtól mentes volt az előkészület, de ki ne ismerné a minden jó, ha vége jó örök igazságot? Nem is szaporítanám tovább a szót, ahhoz túl késő van, de jó tanácsként még had buzdítsalak benneteket egy legkésőbb karácsonyi zserbó sütésre. 
ez meg itt a diós, kérem szépen...
Hozzávalók: - a feltüntetett mennyiség duplájából sütöttem -
  • 35 dkg liszt
  • 1 tojás
  • 5 dkg cukor
  • 20 dkg margarin v. 15 dkg zsír
  • 1 dl tejú
  • 1 dkg élesztő
  • csipetnyi sütőpor
Langyos tejben az élesztőt felfuttatjuk. Közben a zsírt elmorzsoljuk a liszttel, majd hozzáadva az élesztőt és többi hozzávalót tésztát gyúrunk. Közben elkészítjük a tölteléket. Diós cukor. Mákos cukor. A mákhoz hozzáreszeltem egy almát is, de ez teljesen fakultatív. A tésztát nem kell állni hagyni, azonnal el osztjuk 4 részre. Kinyújtjuk az első lapot és megkenjük ízlésünknek kedvező lekvárral. Nálunk a diós töltelék alá sárgabarack és füge lekvár került. A mákos alá szilvalekvár. Amikor a lekvár is felkerült a tésztára, megszórjuk a tészta egyik felét diós cukorral, a másik felét mákossal. Aki csak egy félét akar csinálni, értelemszerűen nem foglalkozik a másik ízű töltelékkel való pepecseléssel. Bár véleményem szerint nagyon is megéri. Ezt folytatjuk a többi három lappal is, azzal a különbséggel, hogy az utolsó lap tetejére nem kerül semmi. Jól megszurkáljuk , miután egy órát állni hagytuk. - Egyesek szerint ez az egy órás pihentetés el is hagyható. Én is csak max. fél óráig hagytam állni -. Ezután kb. fél óra alatt előmelegített sütőben - 180C-on készre sütöttem. Amikor kihűlt a süti, csokimázzal befedtem. 
Imádta mindenki, a vendégeknek is nagyon tetszett. Én most különös tekintettel a mákosért rajongtam. Isteni!

2011. november 14., hétfő

megint hétfő...

Az elmúlt hét hozott pici kétségbeesést. Búgott a világban. 
Ült a buszon egy egyenlőre idegen városban. Volt még idő. Menni kellett. De megállt és lepihent. Sodorta a tömeg. Sorba állt. Minden rendben. Hmmm, milyen finom. Ült a padon. Fura állapot. Egyedül, egy péksüteménnyel. Egyetemista kori érzések. Utazás hangulat. Pedig csupán egy nagyváros forgatagos csarnokába keveredett. Ismerős volt a pihe-puha túrós péksütemény, pont ahogy egyetemista évei alatt a vonaton haza felé elmajszolta. Egy darab a földre pottyant. Egy éppen arra járó lány tekintetével végig követte a zuhanást, kutatva a választ, vajon mi történik ezután. De ő csak mozdulatlanul majszolt tovább. Kabátjára porcukor hullott, szája  szélén morzsa. Menni kellett. Villamosra szállt. Vannak, akik olvasnak. Ő csak nézett. Imádja figyelni az embereket, kutatni mások utazási viselkedései mintáit. Titok van benne, minden ember mögött valaki. Miközben azt találgatja, ugyan mit érez Ő most, aki földre  ejti  újságja lapjait. Nem haragszik, hogy lábára lépnek. Nem haragszik, hogy elsodorja tömeg. 
Minden rendben. Hideg van. Az ősz talán első hideg délelőttje. Alul öltözötten, vörösre fagyott orral, feladatát teljesítve, picit megszégyenülve tart haza ezután, pedig senki nem bántotta, csak a hideg...

A Nádjáék ovijában Márton napi felvonulást szerveztek. Családi rendezvény volt. Fél 5 körül volt a gyülekező, 5 órakor indult a menet. Még sosem voltunk ilyenhez hasonló rendezvényen. Tudom, hogy a helybélieknek talán már unásig unalmas esemény. Én mégis boldog voltam, hogy bele kóstolhattam egy miniatűr felvonulási rendezvénybe. Sötét volt, gyerekek lámpásokkal a kezükben a lovon ügető Mártont megszemélyesítő apuka után meneteltek. Kár, hogy egyetlen darab fényképet em tudtam készíteni, hogy legalább a hangulatból pici ízelítőt mutathattam volna Nektek. Nádja kikészült. Senki nem várta tőle, hogy szerepeljen a többiekkel, de ő ezt nem értette. Csak azt, hogy egyetlen kukkot sem tud németül, és nekik bizony szerepelniük kell. 
Emiatt nem kisebb, hanem elhatalmasodó méreteket öltő pankrációval kísérte végig a mi családi megjelenésünket, miközben az Apja, végig a karjaiban cipelte. A menet végén, a templom kertben, miután csoport társai elkántálták a német versikéket, megjött az étvágya, vele együtt a miénk is, fejenként 3 hagymás zsíros kenyeret tömtünk be, és ittunk rá forró, ovis, nagyon finom teát, amihez foghatót én sosem leszek képes készíteni. Nem is szeretik a gyerekek itthon a teát. :-)) Szét fagytunk, szét idegeskedtük, szét cipeltük, és szét ettük végül magunkat, én mégis, mégis boldog voltam, mert még sosem voltam sötétben Márton napi felvonuláson!

2011. november 13., vasárnap

Vendégposzt: szarvaspöri dödölével

 Hosszabb szünet után ismét üdvözlöm kedves olvasóimat!!!

Ezúttal nem sütit készítettem, - pedig tudnék -, hanem ezt a rendkívül ízletes, húsevők körében nevének említésekor őrjöngéssé fajuló, önkívületbe torkoló lelkesedést kiváltó étel. A szarvasok nagyon szép állatok. Rendkívül ízletes húsuk miatt, sokan vadásszák őket, és valljuk be, melyikünk ne szeretne egy szál éles vadásztőrrel egy 4 mázsás szarvasbikát leszúrni, hasát felvágni, beleit kidobni, a kiürített hasüregben egy kellemes éjszakát eltölteni, másnap megnyúzni, majd a bőrt magunkra húzva az asszonyt halálra rémíteni. Na ugye, senki. Én sem, de a húsát nagyon kedvelem, csak sajnos nagyon nehezen lehet hozzá jutni. Örömmel jelentem, hogy mind őz, mind szarvas és vaddisznó esetében kegyetlenül finom fogásokat tudok elkészíteni, az őzgerinctől kezdve, a pörköltig bezárólag. A mai napra a jó időt kihasználva, szarvaspörkölt készítését írtam be képzeletbeli határidő naplómba. 
Ehhez egy forradalmian új tűzrakó helyet használtam. - Az egyes diát kérem szépen Gizike! Köszönöm! 
A húst szépen felkockázzuk és eltávolítjuk róla a hártyákat, inakat, és egyéb undorító dolgokat, amibe később bele törhet a fogunk, és felfordulhat a gyomrunk. Sajnos óriási hibát követtem el az előkészületek során, mivel mikor már az udvaron pirítottam a hagymát, a macska: - Kettes diaképet kérem szépen Gizike! - besurrant, és nem tudom pontosan mennyi, de kb. jó fél-fél ökölnyi nyers szarvashúst magába gyűrt és sajnos nem kapott gyomorrontást sem. Na de vissza a jelenbe. Két kiló szarvashúshoz 3 nagy fej vörös hagyma, 2-3 darab paprika és 3 szem nagyra nőtt paradicsom kell. Egy 20 dkg-os szalonnát felkockázunk, megpirítjuk és a zsírját leszűrjük. A zsírt némileg kipótoljuk és ebben kezdjük pirítani a hagymát, majd 438 másodperc múlva a paprikát is. Ha minden jól megy, akkor hamarosan a felkockázott húst is hozzá adhatjuk, kicsit össze pirítjuk és a szalonnát is hozzá adjuk. - Kérném a 3-as számú diapozitívet is Gizike! 
A következő lépés nagy figyelmet követel és csak kevesen értenek hozzá, a fűszerezés. Először a szokásos só, bors, érzéssel,utána keményebben rámegyünk, kakukkfű, tárkony, őrölt köménymag, babérlevél kell, hogy benne legyen. Ha ezeket össze raktuk, akkor hátra dőlhetünk, csak a tüzet kell táplálnunk. Jelen esetben, kb. két és fél órát kellett főzni a húst, hogy az puha legyen. Közben fakultatív programmal múlatjuk az időt, bolondozunk, sütit eszünk, esetleg sört iszunk, vagy pálinkát. Közben gyakran megkavargatjuk, nyelvünkkel csettintünk: - Jó lesz! - ismételjük többször magabiztosan mosolyogva! Ezután hozzá adjuk a paradicsomot, valamint két nagyobb méretű sárgarépát. A köretet elkészíti a feleségünk, tésztát főz és dödöllét készít, ami meglepően finom lett. 
Ízlésesen megterítünk, a zongorát kivisszük a szobából, mert az élő zene nagyon fontos. Ha majdnem kész a pöri, hozzá adjuk a piros paprikát és a száraz vörösbort, ízlésünk szerint. Mai alkalommal a pörkölt egyszerűen szenzációs lett, szavakkal alig lehet leírni. 
Kedves vendégeim is osztották véleményemet, majdnem az egész el is fogyott. - Hihetetlen, ugye? - kérdeztem többször is, őrjöngve lakmározó vadász társaimat. Utána hájas kiflit és zserbót eszünk desszertnek. Hátra dőlve beszélgetünk kellemesen órák hosszat. - Gizike, a következőt, a hétszentségit!!!

2011. november 11., péntek

csokis-nutellás keksz


Az alap ötlet Stahl Judit: Gyors édességek című könyvéből származik. Budapestre vissza érve "alkotásba menekültem" A konyhában kuporogva a könyvet lapozgatva találtam erre a receptre. A könyvre meg, a néhány utcával feljebb lévő pici könyvtárban leltem. Persze, hogy rávetettem magam az itteni könyvtár gasztro témával foglalkozó könyv kínálatára is. Bár nem túl gazdag, de így is tudott újat nyújtani. Ezt a könyvet például még nem volt szerencsém közelebbről szemügyre venni. Ebben is találtam jó néhány kedvemre való receptet. Íme az első, amely eredetije a fentebb említett könyvben amerikai süti csokidarabokkal címen szerepel. Kénytelen voltam módosítani a receptet, mert néhány esszenciálisan fontos hozzávaló nem állt rendelkezésemre. Az én sütim receptje a következő:
Hozzávalók:
  • 10 dkg csokoládé
  • 20 dkg liszt
  • 1 kk. szódabikarbóna helyett én most sütőport használtam
  • 10 dkg cukor
  • 10 dkg nutella
  • 10 dkg vaj
  • 2 tojás
  • pici kakaó és fahéj valamint 1-2 pöttynyi krémes balzsamecet
Elő készítjük a tepsinket, de előtte sütő bekapcs. 175C-ra. Tepsi előkészítés nem más, mint sütőpapírral történő papirosozás. Száraz összetevők, úgy mint liszt, cukor, sütőpor, fahéj és kakó valamint az apróra darabolt csokoládé össze keverése, majd egy másik tálban kikavarjuk a tojást a nutellával és vajjal, valamint a pici balzsamecettel. Ezután vegyítjük a két fajta állagú anyagunkat, és össze gyúrjuk.Ezután kis korongokat formálunk belőle - kb. 40 db készül ebből a mennyiségből -, és rá rakosgatjuk a tepsinkre. Kb. 15 perc alatt készre sülnek. A tepsiből kivéve nagyon puhák, majd ropogósra hűlnek. Nálunk kekszből sosem lehet elég, hamar eltűntek a mindig korgó bendőkben!
bendő tele...

2011. november 9., szerda

gyümölcsös kanalas

Nem tudom, említettem e ma valakinek, hogy nem voltam túlságosan felhangolva. Nem rossz kedv ez, inkább önértékelési válság. Történik majd biztosan valami olyan, de olyan jó dolog velem, ami megerősít, hogy mégis csak érek valamicskét a piacon. Ma nem volt olyan területe a farkasévaságnak, amivel elégedett lettem volna. Nem részletezem tovább, túlságosan lehangoló lenne. Sose írjátok le magatokat! Tönkre teszi a napotokat, és nehéz ki kászálódni a magunk ásta veremből! Jut eszembe! Nincs közületek valaki, aki jó pénzügyes és marketinges? És nincs közületek valaki, aki jó pénzügyes és marketinges és mind ezek mellett még szívesen segítene is nekem az alapítvány ezen területein? Baromi nagy köszönettel reagálnék! Egyenlőre csak köszönettel, de ki tudja, egy jó pénzügyes és marketinges mellett a végén mi lenne?!
Ma csak sült tökkel melengettem ronggyá tipródott hangulatomat, aminek meg volt legalább az az előnye, hogy nem volt lelkiismeret furdalásom a magamra raktározott plusz hájréteg miatt. Ellenben, ezzel a szilvás sütivel, pálinkás jókedvre hangolódhatunk. Egyszerű kis semmiség, hizlal, de nagyon finom. Bármilyen gyümölccsel elkészíthető. Szirupban a gyümölcsöt előfőzzük, természetesen kedvünkre fűszerezve. - fahéj, citrom, vanília...... - Az elkészült gyümölcsöt tepsibe kanalazzuk, majd a gyümölcsre a következő hozzávalókból készült masszát rakjuk.
Hozzávalók:
12 dkg vaj
12 dkg cukor
2 tojás
12 dkg liszt
1 tk. sütőpor
vajat a cukorral és két tojás sárgájával habosra keverjük. Ezután hozzá adjuk a lisztet és sütőport. A végén felverjük a két tojás fehérjét és lágyan a többi masszához adjuk. 
180C-ra elő melegített sütőben kb. 45 perc alatt készre sütjük. Könnyű, finom kis kedélyjavító.

2011. november 7., hétfő

megint hétfő...

Olyan nagyon távolinak tűnik, pedig nincs egy hete, hogy néhány napot Makón tölthettünk. Jó volt. Nagyon jó. Sűrű és sok-sok találkozással teli. Biztonságos és megnyugtató. Nádja, akinek mindannyiónk közül a legnehezebb lehet a beilleszkedés, fürdőzött az élményekben. Már első estéjét ovis barátnőjénél töltötte. Persze ezzel nem volt vége, mert izgőmozgó anyukája gondoskodott arról, hogy senki ne unatkozzon egyetlen percre sem. Én vezettem végig, bár nem volt hozzá kedvem. Hátradőlős, sztoriolvasgatós, gyerekekre néha rá dörrentős, haza látogatásra rákészülődős utat terveztem. Ehhez képest agyonkoncentrálós, kormányszorongatós, nem beszélgetős, néha azért férjre rá dörrentős, zene lehalkításra felszólítós út volt. 
De mégis csak jó. Valami megint kipipálva. Néhány, még nálam is betojibbat le is előztem.... 
Megnéztük a Maros partot. Gyönyörű szép.
 Más mint a Duna part, de panaszra nem lehet okunk. Élmény volt, még ha időnként inkább punnyadni is lett volna kedvem. Sem fizikai sem lelki punnyadásra nem volt mód, mert Nádja mostanában megnyilvánuló viselkedése szülőként rettenetesen próbára tesz. 
ilyen amikor cukika
és ilyesmi amikor nem annyira és nem játékból csinálja
Nem tagadom, kétségbe is estem, és elérkezettnek érzem az időt, hogy a dolgokat jobban kézbe vegyem. Nádja "gatya letolásához" volt, hogy családom többi tagja is csatlakozni kívánt, természetesen leginkább áttételesen. És volt, hogy úgy éreztem, el bujdokolok és fütyörészve tovább ballagok, mintha senkihez semmi közöm nem lenne. Persze hová lennék én nélkülük? És remélem egyszer az életben, talán majd mégis megmutatkozik eredménye annak a sok szócséplésnek tűnő igyekezetnek, amit gyerekeim felé intézek, naponta több százezerszer. 
Mióta elköltöztünk először voltunk otthon, és először jöttünk vissza Budapestre haza. Nem volt könnyű most. Kerestem a haza érzést. De Budapest nagy ahhoz. Beérve a városba keresztül szelve érjük el a házat, ami most már az otthon. Makón másképp van ez. Makó tábla elhagy, és két perc múlva otthon. Ott már minden ismerős volt. Itt csak a környék az. Át kell állítani az ember agyát. Ez egy nagy város. Az összes előnyével és hátrányával. De van otthon! És ez a fontos!

2011. november 6., vasárnap

merülés....

makói lány Duna partra ment. szép idő volt, őszi napsütés, de a part szeles.
Más a folyó, más mint a Maros. Van partja, nem meredek, és pici a víz a part mellett. Kavics is volt és kőnyelv, ami a folyóba benyúlt. És boldogság, mert a kőnyelv új távlatokat engedett a vízzel való megmérettetésben. És jött egy hosszú, hosszú hajó....
Férj, aki Apa is egyben, mint aki vissza nyerte identitását, most hogy újra Budapesten lehet, magyarázott, és magyarázott:
- Gyerekek, figyeljetek!!! Nézzétek a nagy hajó hogy vissza szívja a vizet...!
Néztük, néztük..... De azt nem mondta, hogy nem csak vissza szívja, de a folyó vissza is engedi, amit elvett. makói lány felkapta kisfiát, hogy ne merüljön térdig el a vízben. És közben érezte, az történik vele, mit máskor  látott már, de csak filmeken. A víz megnyalta a cipője talpát, majd nadrágja szárát, aztán egész cipője következett, és végződött boka fölött 10 centivel. November van, szép idő, napsütés. Cipőjét levette, kancsónyi vizet kiöntötte. Víztől csicsogó zoknijától megszabadult
és arra gondolt, milyen jó, hogy nincs is olyan hideg....

2011. november 5., szombat

őszi szombat este

Össze gömbölyödni egy kád vízben, mint egy kismadár, aki fázik, ritka alkalom. Össze húzódni picire, amennyire csak lehet, behunyt szemmel, csendre vágyva. Meleg vizet engedni, percenként újra és újra, miközben ráz a hideg. Nem létezik becsukott ajtó, mióta gyerekeink vannak, sem Wc-n, sem fürdés közben. Fürödni luxus. Lukuluszi lakoma. Elnyújtózni a kádban, kényelmesen, nem törődni az idővel, leginkább őszbe hajló, ráérős estéken lehetséges. Behunyt szemmel, háttal az ajtónak, össze gömbölyödve. Meleg teára várva, férj által kiszolgálva, miközben hangos, befogadható zene dübörög a szomszéd szobában. Nyílik az ajtó. Nem egyszer, egymás után többször, gyors egymásutánban. Kérdése van a gyerekeknek. Hozzáfűzni valójuk van. Kérdeznek, de nem akarom kinyitni a számat. Ritka és fenséges állapot, a csönd után vágyakozva, válaszként, kizárólag csak némán bólintok. És ebben a több mint idillikus állapotban hideg víz csorog az oldalamra....

2011. november 4., péntek

fügés pite

Még mindig találni fügét a bokrokon. Ki tudja? Talán még be is érnek. Imádom, mennyei gyümölcs. Kellően édes és varázslatos dolgokat lehet készíteni belőle. Remekül kombinálható, árad belőle a kényelem. Van kertünk, inkább udvarunk mint kert, de lesz kert, ígérem. Egyenlőre a szomszédból átcsüngő terméseket dézsmáljuk engedéllyel, csüngve a fákon bokrokon, mint egy ősasszony megküzdve a kincset érő termések minden darabját megbecsülve. Lesem még napról napra, hátha csurran - cseppen, esélyeim csökkenek, pedig lenne még mit kipróbálni a mézédes isteni áldásból.
Borbás Marcsi egyik receptjét sikerült teljesen átköltenem, na nem sosem meglelt gasztroguruságomnak köszönhetően, sokkal inkább figyelmetlen durrbelebumm módszeremnek. 
Akit az eredeti recept érdekel, máris szánkázzon tovább és lapozzon a Praktika 2011. szeptemberi számába és merüljön el az eredeti receptben. Aki elég bátor olvasson tovább és vágjon bele az általam alább jegyzettekben, megbánni nem fogja, a süti ugyanis hangos hümmögés mellett fogyott el.
hát nem ők hümmögtek a fügés sütinek. keksz lapul a Nádja kezében...
 Tészta hozzávalói:
25 dkg liszt
15 dkg vaj
3 tojás sárgája
2 cl rum
2 ek. cukor
2-3 kanál tejföl
2-3 ek. zsemlemorzsa
Mivel a recept utasításait eszembe sem jutott elolvasni csak utólag, helytelenül a fentebb említett összes hozzávalóból tésztát gyúrtam. Nem mondom, hogy nem csodálkoztam, nagyon is meglepődtem, miért kell rum a tésztába, a zsemlemorzsáról végképp nem is beszélve, de agymunkát teljesen kiiktatva, végig vittem, össze gyúrtam, hűtőbe helyeztem és elkészítettem a tölteléket. Vagyis fügét karamellizált cukron átforgattam, pároltam, ízesítettem cukorral, citrom levével és vanília esszenciával, majd kihűtöttem. Amennyiben túl lágynak találtatna, darált dió hozzá adásával a kívánt sűrűség garantálva. Ezután a tésztát tepsi méretűre nyújtottam, - na itt kellett volna a zsemlemorzsa, hogy a tésztát megszórjuk, hogy a töltelék ne áztassa el a tésztát - és ráhalmoztam a fügés tölteléket.
Felső tésztaréteg hozzávalói:
3 tojás fehérje
5 dkg cukor
5 dkg darált mandula
1-2 ek. liszt
A tojások fehérjét a cukorral fényesre, keményre felverjük, majd finoman elkeverjük a mandula és liszt hozzáadásával. Ezzel a masszával takarjuk be a fügés tölteléket. 190C-ra elő melegített sütőben sütjük készre. Szerintem nagyon oké a dolog, bár az eredeti recepthez nem maradt sok köze. Nem baj, bátraké a szerencse. Bátorságot azért van még hova tanulnom!!!!

2011. november 3., csütörtök

mindenkiért, akik már nem lehetnek velünk

Haza értünk Makóról. Otthonról, haza. Nehézkes újra írni kezdeni. Pedig annyira szeretek. Annyi érték lapul mögötte. Mégis nehéz. Visszaállni. Sok a mondanivaló, és nem tudom hol kezdjem. Ugorjam át az megemlékezés ünnepét? Átugorhatnám, mert álságos. Üzleti fogás. Nehéz. Tömeg és képmutatás. Van akinek. És vannak őszinték.
Amikor Hannát elveszítettük, nem voltam jól. Szorongtam és féltem. Már meséltem. Leírhatatlan állapot. Fájdalom vegyült a kétségbeesett félelemmel. Első és sokadik Halottak napja. Ezen a napon mindenki temetőbe megy. Mi minden nap temetőbe jártunk egy ideig. Halottak napi irritáló tömeg. Nem akartunk embereket látni. Szinte bujkáltunk. Arctalanságra vágytunk. Nem volt magánéletünk. Értetlenségünk volt és kétségbeesés és szorongás. Nem vezetek magabiztosan. De kikapcsol, ha fáj valami. Segít. Beülni az autóba. Egyedül lenni. Céltalanul bolyongani. Szólt a rádió. Megszólalt a 2004-es év egyik slágere. Azt hiszem minden szerelmes fújta. Nekem mást jelentett. És örökre mást fog jelenteni. Hannát. Az elveszíthetetlent. Az örök kapcsolatot. A lágy, puha, tapinthatatlan érinthetőséget. A jelenlét nélküli közelséget. Szeretetet. Bátorságot és bizonyosságot... És mindörökre könnyeket! Köszönöm, hogy az Anyukád lehetek.