Anyám, mikor bölcsőmben ringattál

Anyám, mikor bölcsőmben ringattál
és felnéztél az égre,
láttad azt a csillagot, mely zúzottkőként
kúszott a lenn örvénylő mélybe?
Anyám, a te csillagod volt az, vagy az
enyém? Már nem tudom.
De érzem, minden újabb nappalon,
elveszett álmaid látom, fekete szárnyakon.
Te apám siratod, én a múltamat.
S míg ülünk egymás mellett hallgatag,
- könny ízűvé válnak a valaha hallott,
Itt maradt szép szavak.
Mondd anyám, miért fáj ennyire az élet?
Én látom két szemedben az átélt rosszat,
de te mégis vigasztalsz engem, s mondod,
hoznak a napok ettől sokkal jobbat.
Ráncos ajkadból még feltör egy-egy mondat.
Apám szavai, mit igaznak vélsz ma is,
Pedig már réges-régen holtak.
Ő mondta egyszer, ha jól emlékszem akkor,
mikor gyermekként felkapott,
és pajkos mosollyal feldobott a magasba,
ahol rám mosolyogtak a szeretetangyalok.
- Vigyázz kicsi lányom, a túlzott ragyogás is
megtéveszti az embert.
Ha egyszer ölelésre vágyik gyermeki kezed,
ne feledd el, mindig csak azt szeresd,
kinek szemében felfedezed a csillagok mását,
mi ezer gyémántnál fényesebb.

/Kun Magdolna/ 

Gyönyörűséges vers drága Anyukám, rád gondolok!

‪‬

Mesélj Apu

Mesélj Apu...

Mesélj nekem apu,
Mi az, hogy becsület?
Hogyha az van nekem,
Jár érte tisztelet?
Milyen lesz apu,
Az igaz szerelem?
És ha majd elmúlik
Akkor az fáj nekem?

Vannak-e apu,
Ma is istenek?
Hisznek-e még bennük,
Most is az emberek?
Van-e tényleg élet
A halál után?
És ha ezt kérdezem,
Miért nézel bután?

És ha majd felnövök,
Nekem is lesz sorsom?
Mert most a tanulás,
Az a legfőbb gondom.
Miért lesznek rosszak,
Apu, az emberek?
Hogy lehet, hogy vannak
Éhező gyerekek?

Ha a munkádért mindig
Megkapod a béred.
A hónap végén akkor
Miért nincsen pénzed?
Ha rám nézel, látom,
Fátyolos a szemed.
Hogyha én nem lennék,
Könnyebb volna neked?

Hogyha öreg leszek,
Nekem is lesz szagom?
És az unokákat
Én is elronthatom?
A szomszéd néniből
Mikorra lesz banya?
Hogy lesz egy országból
Mocskos zsiványtanya?

Sok mindent nem tudok,
De egyet, elhiheted,
Megmutattad nekem,
Milyen a szeretet.
Ne búsulj, apa,
Nem számít a pénzed,
Mert jó, hogy velem vagy,
Én így szeretlek téged.

Muhi János

Ezt a gyönyörűséget elmondjuk majd Apánk, jó? :-)

túrós-meggyes süti

Apa már ezer éve rágja a fülem, hogy készítsek sütit, amiben meggy és túró van. De nekem semmi kedvem nem volt mostanában sütni. Vagyis hát nagyon nagyon sok volt a munkám az utóbbi időben és egyszerűen elengedtem a sütést. Erzsike mama szerencsére sütött helyettem is, így nem maradt egyetlen hét sem süti nélkül. Ma viszont Apa nem hagyott nekem lehetőséget, egyszerűen kivett a mélyhűtőből egy zacskó meggyet és egy zacskó túrót. A többit rám bízta. Illetve javasolt nekem néhány számára szimpatikus sütit, végül innen a blogról. :-) Vicces ugyan, de azért bóknak vettem. :-) Este nem volt kedvem már ilyen nagyságrendű sütésbe belefogni, ezért kerestem valami egyszerűbbet. A süti szupi, van bár dolog vele, de megéri.

túrós-meggyes süti 

Hozzávalók:

• 25 dkg liszt
• 15 dkg cukor
• 4 tojás 
• 1 dl tej
• 1 dl olaj
• 1 cs sütőpor

Túró:

• 50 dkg túró
• 15 dkg cukor
• 1 tojás
• 1 cs vaníliás cukor
• 5 dkg búzadara
• 1 citrom héja
• gyümölcs a tetejére

Sütőt elő kell melegíteni 170 C-ra, a tepsit ki kell kenni zsiradékkal és megszórni liszttel. A tojásokat ketté választjuk, a sárgáját kikeverjük cukorral, majd jöhet hozzá a tej és olaj, majd a liszt és sütőport. A tojások fehérjét kemény habbá verjük és elkeverjük a többi hozzávalóval, majd beleöntjük a tepsibe. 

A túrót elkészítjük, majd rápakoljuk a tepsibe lévő masszára, és rádobáljuk a meggyet.

Nagyon finom, krémes, egyáltalán nem fojtós sütemény.

Borisz, Neked kifejezetten ízlett, Nádja egyenként szedegetted le róla a meggyet, pedig pont az adta meg a süti pikantériáját. Klassz harmóniát teremt a savanykás meggy az édeskés túróval. 

Anya

mond a nehezen mondhatót

Nemes Nagy Ágnes

Ne szenvedj. Megfeszült izommal
emeld a széles szenvedést,
ital helyett kortyold a szomjat,
hiánnyal tömd a gyenge rést,
riadj fel éjjel, hogy lerázza
hamvát az öntudat parázsa,

döngesd magad körül a katlant,
élni szorítsd a fulladót,
ne mondd soha a mondhatatlant,
mondd a nehezen mondhatót,
vakít az éj, tekints előre –
erőd a semmi. Kapj erőre!

Gyönyörű, lélegzetelállítón gyönyörű!Holnap megfeszült izommal emelem a széles szenvedést és ráveszem magam, hogy megint elmenjek futni :-) És szerencsére manapság igen, manapság tényleg elkezdtem kortyolni a szomjat és végre időt szakítani arra, hogy olvasgassak. Csak olvasgatás még mindig, mert kevés az időm, de az olvasás hiánya rést ütött. 

És igen, igen, igen, újult erőre kapok minden tekintetben. Nem tagadom, ez egy szomorú hét volt. Annyiszor mondtam már, hogy boldog vagyok és lehet boldogan élni Hanna hiányával. És ez így van. És azt is annyiszor mondtam már, hogy a legváratlanabb pillanatokban tekergőzik nyakam köré a hiány miatt érzett fájdalom. S akkor bárhol vagyok, elöntik a könnyek a szemem. Hosszú idő óta ma nem tudtam fegyelmezni magam, spontán, átlagos beszélgetés közepén feljajdult szívemben a fájdalom. Aztán a buszon, ahogy szoktam folytattam. Sírtam. 

minden áldott nap eszem édességet, ha van kedvem :-)

Milyen érzés öregedni?
Egy nap, egy fiatal barátnőm azt kérdezte tőlem, milyen
érzés öregedni. Meghökkentem kérdésén, mert én sosem
gondoltam arra, hogy öreg lennék. Az ifjú hölgy, látván
reakciómat, rögtön zavarba jött, de megmagyaráztam neki,
hogy számomra ez egy érdekes kérdés, elgondolkodom
rajta és majd később válaszolok neki.
Végül is úgy döntöttem, hogy az öregedés egy ajándék.
Tulajdonképpen életemben most lehetek először az, aki
mindig is szerettem volna lenni. . Persze, nem a testem!
Időnként én is kétségbeesem a ráncaim, a táskás szemem,
a megereszkedett fenekem miatt. És gyakran meghökkenek
azon az öreg nőn, aki visszanéz rám a tükörből /aki pont
úgy néz ki, mint az anyám/, de nem sokáig gyötrődöm
ezek felett.
Sosem cserélném el az én nagyszerű életemet, a szerető
családomat, az én csodálatos barátaimat a kevésbé ősz
hajért vagy egy feszes hasért. Ahogy korosodtam, egyre
kedvesebb lettem a magam számára és kevésbé kritikus
magammal szemben. A saját barátommá váltam. Nem
tolom le magam, ha több süteményt eszem a kelleténél,
vagy nem vetem be az ágyat, vagy megveszem azt a
virágtartót az erkélyre, amire semmi szükség nincs, de jól
néz ki.
Felhatalmazva érzem magam, hogy élvezkedjek, hogy
rendetlen legyek, hogy extravagáns legyek. Annyiszor
megéltem, hogy legkedvesebb barátaim idő előtt elmennek;
mielőtt még megérték volna azt a szabadságot, amit az
öregség hoz magával.
Ki törődik azzal, hogy hajnali 4 -ig olvasok, vagy játszom a
computeren? Táncolhatok a régi muzsikára, ha úgy tartja a
kedvem és sírhatok a régi szerelem emlékén.....és meg is
teszem.
Sétálok a vízparton egy olyan fürdőruhában, amiben
kidomborodnak a testrészeim, és önfeledten vetem bele
magam a hullámokba, ha jól esik, és nem törődöm a
motorcsónakokból rám vetett sajnálkozó pillantásokkal. Ők
is lesznek öregek.
Tudom, persze, azt is, hogy időnként feledékeny vagyok.
És hát van is néha mit, elfelejteni az életből. De azért a
legfontosabb dolgokra emlékszem.
Hát igen, életem során azért megtört néhányszor a szívem.
Hogyne tört volna meg, amikor elveszítesz valakit, akit
szerettél, amikor egy gyerek szenved, vagy elüti a cicádat
egy autó? De a megtört szív az, ami erőt ad és megértést
és részvétet kelt. Egy olyan szív, mely sosem szenvedett,
érzéketlen maradt minden iránt, az sosem fog örömöt
érezni a tökéletlenség felett.
Én nagyon boldog vagyok, hogy elég soká éltem ahhoz,
hogy megőszülhessek, hogy a fiatalos nevetésem mély
ráncokat mart az arcomra. Oly sokan vannak, akik soha
nem nevettek és oly sokan, akik nem érték meg, hogy ősz
hajszálaik legyenek.
Ahogy múlnak az évek, úgy egyre könnyebb pozitív lenni.
Egyre kevesebbet kell törődni azzal, mit gondolnak
mások. . .Én nem teszek fel magamnak se kérdéseket.
Ráadásul fenntartom magamnak a jogot, hogy ne legyen
igazam.
Nos, válaszolva ifjú barátnőm kérdésére, elmondhatom,
hogy nem bánom, hogy öregszem. Szabaddá tesz.
Szeretem azt, akivé váltam. Nem akarok örökké élni, de
amíg itt vagyok, nem fecsérlem olyanra az időmet, mint,
hogy mi lett volna ha... vagy azon izgassam magam, mi
lesz majd. És minden áldott nap eszem édességet /már ha
kedvem van hozzá/.
Mindig mosolyogj és a szívből fakadó igaz barátságokra
nagyon vigyázz!
Szeretettel ajánlom a fenti gondolatokat kor- és
kórtársaimnak. És ajánlom még, hogy mindig nevessetek a
saját hülyeségeiteken, mert a nevetés az élet legnagyobb
adománya és erősíti az immunrendszert.

nevenincs diós süti

Képet sem készítettem, mert nem gondoltam, hogy ennyire fog ízleni Nektek. Mindig rágod a fülem Nádja, hogy ne küldjek iskolai eseményre bolti sütit vagy kekszet, hanem mindenképpen süssek. Nem is értem, pedig annyira nem népszerűek a sütijeim a suliban, talán mert nem túl szépek és ez távol tartja a nézelődőket. Ódzkodásuk miatt esélyük sincs, hogy mennyei örömben legyen részük, nem baj, mi tudjuk az igazat. Hiába csúnya anya sütije, finom és kész. Persze tanulhatnék vére a számtalanszor elkövetett hibámból, hogy alkalom előtt ne kísérletezzek, kockáztassak, de nem tanulok, ez van. Talán ha végre képessé válnék arra, hogy tervezzek és előre gondolkozzak. De nem. Utolsó pillanat, spájz és hűtőajtó kivág és nézzük csak, mit találok. Na abból, pont abból szokott készülni az iskolai v. óvodai rendezvényre beszállított süti.Lássuk csak. Most a kiindulási alapot a rendelkezésemre álló 12 dkg darált dió jelentette. És a Boccacco szelet receptje, amit máskor már megsütöttem. Neki fogtam, és csak azután esett le az állam, hogy nincs itthon zsemlemorzsa és a dióm is kevés, amikor már a tojásokat levertem. Óh, oh. Muszáj volt életmentő megoldásokat eszközölni, és ennek eredménye lett a nevenincs diós süti, ami Nektek viszont nagyon tetszett.

Hozzávalók:

• 6 tojás fehérje
• 20 dkg cukor
• 12 dkg dió
• 12 dkg búzakorpa - ezt találtam itthon és tettem bele zsemlemorzsa és a hiányzó dió helyett -

Ennyi az egész és jelentem tök jó. A tojások fehérjét jó keményre fel kell verni a cukorral, majd hozzáöntjük a diót és búzakorpát, jól összeforgatjuk az egészet és 200C-ra előmelegített sütőben elkezdjük sütni, de néhány perc múlva vissza is vesszük 170C-ra. Így sütjük készre kb. 25-30 perc alatt. Lehetne rá krémet készíteni, én lusta is voltam, késő is volt tegnap este, összesen egy csokimázra futotta, de tökéletes kiegészítője ennek az egyszerű sütinek.

Nádja, olyan édes voltál ma a farsangon a piszkafa lábaiddal, majd megettelek. Tini diszkó, már ott maradsz. Igaz tavaly sem volt másképpen. Eszembe jutott az az időszak, amikor én voltam gyerek és mi diszkóztunk a barátnőkkel. Az első szerelmek, vágyakozások. Olyan jó, hogy azt hiszem értem, hogy átérzem azokat az érzéseket, érdeklődéseket, amik most kezdenek munkálni bennetek. :-) Szeretlek!!!

Borisz, Te általában rém finnyás vagy, bár süti terén viszonylag elfogadó, de tény, hogy régen ettél ennél lelkesebben bármit, mint ezt a kis egyszerű semmiséget. Na jó, a múlt heti hacsapurira sem volt panaszszavad. A farsangot iszonyúan untad, egyetlen percre sem dugtad véka alá a véleményed. Szeretlek!!!

Ja, és még valami. A kimaradó tojássárgákból kiváló flant lehet készíteni. Tudjátok, amit a múlt héten készítettem. :-) (kókusz flan néven keressétek) :-)

hacsapuriiiiii juhééééé

Pénteken már annyira fáradt voltam, a hátunk mögött álló töménytelen munkától, hogy már azt sem vettem észre, ha magamban hangosan beszéltem, hogy idézzem: 

"az egész világ sok csupasz csábító kurva. először kedves, utána durva " Fáradt voltam és enervált, talán picit elkeseredett, és egész nap éhes. Talán leginkább pihenésre. S végre, amikor este haza értem, bár már késő volt, de győzött a gyomor és az otthoni biztatás. Neki fogtam ennek a bizonyos hacsapurinak. kiló lisztből. kelesztős. Őrült vagyok. Gondoltam. S utólag visszagondolva is azt gondolom, bizony őrült. Mert hát annyiunknak amennyien mi vagyunk szűk családunkban, nem kellett volna ilyen mennyiségből. A tészta csodás lett, a töltelék még csodásabb. Persze előtte értelmeznem kellett a receptet. Munkás. Ragacsos, unalmas munka. Még Apával is nehéz volt, pedig ő állhatatosan csak sütötte és sütötte. A végeredmény, na igen. Az mindent pénzt megér. Frissen lágy és krémes. Másnaposan is irgalmatlan jó. Körettel vagy magában, sok zöldséggel vagy mégsem. Teljesen mindegy. Megunhatatlan, abbahagyhatatlan. 

a képért szíves elnézést kérek, apa készítette, nem morfondírozta túl, ahogy esett úgy puffant

Hacsapuri - grúz sajtos lepénykenyér -

• 1 kg liszt
•  4 dkg élesztő
• 3 dl natúr joghurt
• 3 dl víz, 4 evőkanál olaj
• 2 teáskanál cukor
• 4 teáskanál só

 töltelékhez: 

• 30-40 dkg reszelt sajt
• 1 natúr tömlős sajt
• vaj
• natúr joghurt
• só, bors, zúzott fokhagyma 
• 1 tojás

Elkészítjük a tésztát. Vízben pici cukorral az élesztőt felfuttatjuk. hozzáadjuk a liszthez a sót és joghurtot, majd az elkészült élesztőt. A tésztát jól eldolgozzuk és hagyjuk had pihenjen, kb. egy órát. Azután kis fél öklömnyi gombócokat leválasztunk, amit kör alakúra elnyújtunk. Megkenjük a sajtos töltelékkel, majd a tészta széleket visszahajtogatjuk úgy, hogy teljesen zárt batyuszerűt alkossunk. Megpaskoljuk és elnyújtjuk. Így két tészta réteg közé kerül a töltelék. Nem mondom, hogy nagyon egyszerű, mert a töltelék utat talál magának, így ragacsos munkánk lesz. Serpenyőt vékonyan olajjal kikenünk és pár perc alatt mindkét oldalát pár perc alatt megsütjük. 

A töltelék nagyon egyszerű és bármilyenre készíthetjük. Én most Sajtot reszeltem, majd elkevertem tojással, joghurttal, a fűszerekkel, fokhagymával és pici vajjal, annyira hogy jól kenhető legyen.

Régen ettem ennyire finomat. Friss paradicsommal, salátával mennyei

Anya

kókusz flan

Fogalmam sincs, mikor voltunk utoljára kettesben apával bárhol. Mindig velünk vagytok, ez törvényszerű. Persze az ilyen korú gyerekek mint Ti, simán jól elvannak ideig-óráig akár egyedül is otthon. Bezzeg Ti, ha csak az udvarra kilépünk, már sikítva rohantok utánunk, hogy hová tűntünk. Mivel Mesitől karácsonyra két személyre szóló ticketet kaptunk egy mexikói étterembe, nem volt dilemma, hogy el fogunk menni. Ebben az étteremben ettük ezt a desszertet. Illetve apa, én csak megkóstoltam. Fogalmunk sem volt, hogy mi ez, és nem tagadom, hogy a leírása alapján éreztem némi kockázatot a választásban. Még jó, hogy apa hajthatatlan volt és ragaszkodott ahhoz, hogy ezt kóstolja meg. Frenetikus, csodás, mennyei. Elmondhatatlanul finom. Tegnap este jutott eszembe, hogy utána terveztem, hogy elkészítem. A receptet a séf nem adta ki. A google -ban rákerestem, és magyarul is jó néhány receptet találtam. Én a következő blogon található receptből indultam ki. Annyi eltéréssel készítettem, hogy 1 zacskó kókuszreszelékkel forraltam a tejet össze. Ettől lett a kókuszos flan, kókuszos.

Íme a recept: kókuszos flan (sült tejpuding félének mondanám)

Hozzávalók

• 250 ml tej
• 250 ml habtejszín -  csak tejjel is tökéletesen működik -
• 80 gr házi vaníliás cukor - sima cukor is megteszi -
• 3 db tojás
• 2 db tojássárgája
• 1 zacsi kókuszreszelék - kb. 10 dkg -
• ------
• karamellhez
• 100 gr cukor
• 2-3 ek víz 
• 1 tk ecet

Először előkészítjük a tepsit, amelynek az aljára két rétegben papírtörlőt helyeztem. Kiválasztottam a tálat, amiben a flant készítettem. Én nem pici suflé formában tettem, hanem egy viszonylag nagyobb kerámia tálba.

Az összes tojást felütöttem, majd a cukorral habosra kevertem. Közben a tejet a kókuszreszelékkel összeforraltam. A cukrot a vízzel és ecettel karamellizáltam és a kerámiatálba öntöttem, hogy vékonyan a tálat bevonja. A cukros tojással a kókusszal összeforralt tejet összevegyítettem lassan, először csak kanalanként, nehogy összerántsa a tojást. Amikor elkészült, ráöntöttem a karamellre.A tál köré a tepsiben vizet öntöttem, úgy, hogy kb. a tál feléig érjen. 165 fokra előmelegített sütőbe tettem és 35-45 perc alatt készre sütöttem.Meg kell várni, hogy kihűljön. A pudingot késsel körbe lazítottam és ráborítottam egy tányérra.

Készítettünk hozzá folyékony csoki mázat, és halmoztunk rá tejszínhabot. Ez valami isteni :-) 

Nádja, neked különösen tetszett. Borisz egyenlőre még nem barátkoztál meg vele. Szerintem nagy korodra Te is megérsz rá. 

Anya