karácsonyi beigli

Muszáj megemberelnem magam.

"Olyan Harcos vagyok,
Ki ajkához virágok szirmát érinti,
S csodálja bennük a viruló Életet.
Az Életért Harcolok.
Fájón, küzdelmesen,
Szívemmel szeretve.
Mosolygón örvendve...
Megküzdök magammal,
S a rút szörnyekkel, ha úgy hozza szükség.
Felperzselem az átkokon növekvő, lelketlen, ezerszemű rémeket.
Majd Megszentelt Csendet lélegzek,
Tekintetem a Hajnal rám köszönő fényét figyeli,
S beszívom a virágok Élettel teli zsivajos illatát."
(Götli Kinga)

Itt kopog a karácsony a nyakunkon. Imádom az összes mindenségével. Érzékenységem bele bujtathatom az ünnep megilletődöttségébe. Idén nem sütök már beiglit. Talán ezt megígérhetem, mert megtettem két héttel ezelőtt. Gondosan csomagoltam a mélyhűtőbe, hogy ha haza utazunk, vihessek anyukámnak belőle. De sütök majd más karácsonyhoz méltó-illő süteményt. Még nem tudom pontosan mit. De ide teszem most gyerekek a családunk által minden karácsonykor asztalra kerülő ősi alapokon nyugvó beigli receptet. Bár a tésztája teljes mértékben a klasszikus Horváth Ilona szakácskönyvben található recept alapján készül. A tölteléktől ősi és családi, a mi beiglink. Pofátlanul kijelentem minden évben, - miután mindenhol kóstolok, ahol beigli kínálással megtisztelnek -, hogy az anyukám beiglijénél nincs jobb e földkerekségen. Ebben biztos vagyok, efelől nincs kétségem. Volt időm rá szocializálódni Anyukám mellett a jó beiglire. A rossz beigli tipikus ismérvei: darálatlan mák. Száraz, ízetlen, kevés, fojtós töltelék. Fojtós, száraz tészta. A miénk nem ilyen, garantálom drága gyermekeim! <3

Hozzávalók a tésztához:

• 1/2 kg liszt
• 25 dkg vaj vagy margarin
• 2 egész tojás
• 5 dkg cukor
• 2 dkg élesztő
• 2 dl tej
• pici só

Az élesztőt langyos tejjel és cukorral felfuttatjuk. A lisztet a vajjal elmorzsoljuk, hozzáadjuk a tojásokat, az élesztőt, cukrot, sót, tejet és gyorsan összedolgozzuk, majd 2 órán át deszkán letakarva pihentetjük. Utána 2 nagyobb vagy 4 kisebb cipót formálunk belőle. 1/2 cm vastagra nyújtjuk a cipókat és rákenjük a tölteléket, majd felcsavarjuk. Sütőlemezre helyezzük, a tetejét egész tojással megkenjük, és egy órán át langyos helyen kelesztjük. Utána átkenjük tojásfehérjével és 1/2 órára hideg helyre helyezzük. Sütőbe helyezés előtt az oldalait villával megszurkáljuk, hogy ne repedjen fel, és forró sütőben 25-30 perc alatt megsütjük.

Diótöltelék:

• 30 dkg dióbél
• 20 dkg cukor
• 10 dkg zsemlemorzsa
• citrom reszelt héja, és kifacsart leve
• 1 ek. zsír
• birsalmasajt/kandírozott narancs
• tej
• rum(aroma)

Hangsúlyozom, hogy a töltelékhez megadott arányok kizárólag tájékoztató jellegűek, de abszolút nem pontosak. A dió mennyiségéből és a hozzá adott cukorból ki lehet indulni, azokra lehet támaszkodni. Nekünk most zsemlemorzsa sem volt itthon így helyette grízt használtam. A ledarált dióbelet a cukorral elkeverjük és a grízt is hozzáadjuk. Itt érdemes óvatosnak lenni, inkább kevesebbet és később lehet még sűríteni. Jöhet hozzá az kanál zsír, a citrom és annak lereszelt héja, a rum(aroma) a felkockázott birsalmasajt, vagy kandírozott narancshéj.Első körben max. 2 dl tejet javaslok hozzá löttyinteni, jól elkeverni és jó sűrűre főzni. Kóstolgatni muszáj és közben reagálni, korrigálni!!!! Egyébként mennyei, ez nem kérdés!

Máktöltelék:

• 30 dkg darált mák
• 20 dkg cukor
• citromleve és annak héja ízlés szerint
• 1-2 megpucolt alma lereszelve
• 1 ek. zsír
• 5 dkg gríz (búzadara)
• kb. 3 dl tej

Nagyjából a következőképpen néz ki. A kávédarálóban 3 ek. mák 1 ek. cukor együtt ledarálva. Elkeverve a grízzel, a lereszelt almával, rá facsarva a citrom leve, hozzá reszelve a citrom héja, tejjel nyakon öntve jó sűrűre megfőzzük. 

Isten király mennyei pazar.

Még nem volt márványos a beiglim. És nem nagyon szarakodtam így kenem úgy kenemmel. Tésztát megkelesztem, cipók, amiket kinyújtok, töltelékkel gazdagon megtöltöm, feltekerem, tepsire helyezem. Tojással lekenem. Sütőt előmelegítem, majd újra tojással átkenem és tényleg rövid idő alatt készre sütöm. Az idei beigli csodás lett. A tészta talán örökké frissnek hatna, hetekig akár, a töltelék ízletes. Nem lehet abba hagyni, megunni. És hát a legfontosabb, hogy minden harapás az őseimre, a családomra emlékeztet. Nádja, Borisz nagyon szeretlek Benneteket!!!!! <3

családi beigli recept margójára

Nádja, Borisz

több mint egy éve nem írtam nektek.

Nem kommentálom, pedig gondolok mindenfélére. Az elmúlt napok megviseltek. Inkább jelen idejű történet ez. Nem taglalom. Ugyan mi végre? Közeledik a Karácsony, minden ízében. Imádom a színes, ízes, szagos, giccses, könnyes, már-már szentimentális hangolódást. Érzékeny vagyok. Amúgy is. Az ünnepre készülve meghatódom. Sok-sok nyitott kapus napra vágyom, amikor becsöngetnek hozzánk a barátaitok, és azok is, akik rám kíváncsiak. Élünk, örülünk. Régimódi együttlétben egymásra figyelünk. Forralt bort szürcsölünk és mézeskalácsot sütünk. Ti elvonultok, néha pár szem harapnivalónyi időre mutatjátok csak magatokat, de az ajtó mögül kiszűrődik önfeledt nevetésetek. Ezek a napok sem szimplán meghittek, a készülődés, a megbocsátás és könnyedség összes árnyalata is kevés, hogy ne vegyem észre a nekem szánt arcomba vágott bomba biztos üzeneteket. Persze elgondolkozok, kutatom a felelősségem. Hangosan visítok kislánnyá visszalényegülve: 

- Anyukám, anyukám láthatatlan akarok lenni! Bele akarok simulni a tömegbe. Puha személyiség szeretnék lenni. Nem megosztó. Csendben lenni tudó, rezzenéstelen arccal, nem árulva érzelmeket, gondolatokat. - könyörögve sziszegem óhajomat, mert nem akarom gyerekek, hogy miattam Ti sérüljetek.

- NEM LESZ ÍGY! - Tudod kislányom, ez nem vagy Te!

Olvasok sértettségről és tudom, ez az érzés nem az enyém. Nem vetem meg, hogyan is vethetném? Nem zsarolok, nem tűröm viszont, nem viselem el. Keresem a szavakat, hogy is vagyok ebben a nagy karácsonyi érzelmi zűrzavarban. 

Ma a bakancsomban karácsonyi fülbevalót találtam reggel. Tavaly óta vágyakozom erre.

az bizony egy hóemberes füli a füleimben :-)

És ettől a reggeli csodától arra gondolok ismét FIGYELMESSÉGET KELL TANULNOM! És arra is gondolok, rendben van ez így. Mert én is tovább adom a nekem szánt szeretetet. Feloldozom önmagamat.

Csupa csillogó, könnybe szökő szempár nézett ma vissza ránk. Hull a pelyhes fehér hó harsogtuk végig a szobákat, folyósokat, társalgókat nem kifelejtve egyetlen lakót sem. Végre ma kiszabadultam. Nincs telefon. Nincs adminisztráció. Nincs főnök. Nincs fontosabb. Csak a mi idős lakóink. A boldogság. A szeretet. Egy ölelés. Az, hogy szeretjük őket. Minden nap szeretem Őket. Minden nap szeretni akarom Őket.