megint hétfő...

A hétvégén megint beteg voltam, képzeljétek csak el. Nem dicsekvésként mondom, sokkal inkább bosszankodva. A gyerekek kezdték a hét elején. Egyedül voltam megint velük, naná, hogy egyedül. Murphy törvénye! Nem panaszkodom, láz, ugyebár megint volt, sőt, borogatás is. Felváltva csillapítottam a lázakat, mert igen, persze, hát persze, hogy egyszerre volt mindkét gyerek lázas. Éljen, két legyet egy csapásra! Viszonylag gyorsan lement, nem volt kifejezetten agresszív. És lám, elérkezett a hétvége. A péntek éjszakámat a paplanom alatt görgőzve, nyöszörögve töltöttem, mély, markoló gyomorfájdalom közepette.- Lezabáltam, én marha. - gondoltam magamban, bár kissé gyanús volt, a társuló, sajgó végtagfájdalom.  Aztán reggel, a WC-n eltöltött hasamat markolászó élmény végképp meggyőzött arról, több ez egy laza kis lezabálásnál, megint megnyertem a főnyereményt, benyaltam egy újabb ocsmány vírust. Becsszó, ha leszállok a tömegközlekedésről, minden alkalommal, vad kéz suvickolásba kezdek. EZ SEM MENTETT MEG!!! Nem használok durva szavakat, pedig tudnék, annak kifejezésére, mennyire utálok beteg lenni! Mondtam már, mennyire fontos az egészség? Nem, nem, csak semmi közhely. Ez komoly. A legkomolyabb. A gyerekekről nem is beszélve. Na de kérem szépen, napról napra egyre jobban és jobban vagyok, hogy Domján Laci bácsit idézzem, így újult erővel boldogítalak itt Titeket. Azt, hogy mára tényleg némileg jobban vagyok, itthoni, gondoskodó, ápoló kezecskéknek köszönhetem, és egy csodateának, amit most elárulok nektek. Ha bárminemű gyomor - v. bélfertőzése lenne valakinek, bátran igya a következő csodafőzetet:

Szegfűszeg / fahéj tea:

a lényeg, hogy a szegfűszeg és a fahéj is egészben legyen, nem törjük össze. A felforralt vizet ráöntjük a fűszerekre, lefedve áztatjuk néhány percig, és kortyoljunk jóízűeket belőle. 

amikor éppen senki nem volt beteg

Voltatok már láthatatlanok? Előfordult már veletek, hogy valahol voltatok, és mégsem vett rólatok tudomást senki sem? Ki a felelős ilyenkor? Van ennek egyáltalán felelőse? A láthatatlannak kell kapálóznia, hahó, én is itt vagyok, vegyetek már észre?! Vagy mi emberek vagyunk ennyire vakok a környezetünkre? Ilyen kegyetlenek lennénk? Nekem ez új érzés volt. És rossz érzés volt. És értelmezhetetlen. Most azon dolgozom, hogy értsem. Tanulsága van az esetnek. Két éle van a pengének. Az egyik oldalon van az, aki észrevétlen. Neki el kell gondolkodnia, vajon mi tette láthatatlanná? És a másik oldal? Aki nem érzékel? Ennek az oldalnak talán csak a szívét kellene megnyitnia, legalább résnyire.

Szép hetet Nektek!