túrós guba

az úgy volt, hogy felhalmozódott a hűtőben néhány tojásfehérje. Annyi nem volt, hogy pavlovát süssek. Időm sem és kedvem sem, hogy nagy feneket kerítsek. Volt viszont még néhány, ha nem is bomlásnak induló, de mai csirkének közel sem nevezhető kifli. Kapóra jött így az ötlet. Hiszen a mákos gubáért a gyerekek döglenek. Mi lenne, ha össze raknám a változatosság kedvéért most túróval a kifliket.

Hozzávalók:

• 4 kifli volt itthon * felkarikázva*
• vaníliás pudingpor
• tej
• vaníliás cukor, cukor, vanília
• citrom
• 25 dkg túró
• kb. 4 tojás fehérje

A felkarikázott kifliket lágyan megöntözzük vaníliás langyos tejjel és félre tesszük. Közben a pudingport sűrűre főzzük, majd hozzákeverjük a citrom levét és a túrót. Felverjük a tojások fehérjét, és össze forgatjuk a túrós, vaníliás krémmel. Isteni, lágy massza született. Ezután beleforgatjuk a kifli karikákat, és bele öntjük a tepsibe. Előmelegített sütőben sütjük szép pirosra. A siker tuti nem marad el, ígérem!

Birsalmás pite

Ősszel valamikor, amikor otthon jártunk, beugrottunk volt szomszédasszonyunkhoz látogatóba. És milyen jól tettük. Vadul dúlt a birsalma szezonja. Igen, bizony a nem túl népszerű, sokakat megosztó birsalmáé. Én azóta vagyok komoly szerelemben a birsalmával, amióta Anyukám gyerekkorunkban nem birsalmasajtot, hanem lekvárt főzött belőle, jó sok dióval. Emlékeimben még mindig hűen őrzöm az ízét. Idén ősszel megpróbáltam reprodukálni azt a sosem elfeledhető ízt, de mit tagadjam, poros nyomába sem érhetett, a gyerekkori csodás íznek. Az emberek fantáziája nem terjed messzire, ha birsalmáról van szó. Nem mondanám, hogy nekem igen. És őszintén szólva süteményben sem gondolkodtam egészen addig, míg Magdiéknál meg nem kóstoltam ezt az isteni süteményt. Bátran állíthatom, hogy talán még harmonikusabb mint az almával készült pite. A bonyolultsága csupán abban rejlik, hogy nem túl hálás feladat birsalmát pucolni, 8 darabot különösen nem. Ilyenkor forduljunk bizalommal férj társunkhoz, akik bizonyára minden kiejtve kezükből sietnek segítségünkre, halván eme ígéretesen finom süteményről. Amíg férj megpucolja számunkra az almákat, addig mi kényelmesen elkészíthetjük a sütemény tésztáját:

hozzávalók:

• 60 dkg liszt
• 15 dkg zsír
• 15 dkg cukor
• 3 tojás sárgája
• 1 cs. sütőpor
• 1 cs. vaníliás cukor
• 1 kis doboz tejföl

Ezen hozzávalókból tésztát gyúrunk, majd amíg elkészül a töltelék, pihenni küldjük a hűtőbe.

Töltelék:

• 8 db birsalma megpucolva, felkockázva. - ha több, az sem baj -
• 4 dl almalé - természetesen nekem nem volt itthon, ezért vízzel és fűszerekkel - fahéj, cukor, szegfűszeg, és citrom - tettem fel főni a gyümölcsöket

Amikor megpuhulni látszik a gyümölcs, 1 cs. vanília pudinggal sűrítjük be. Nem kell megijedni, ha túl soknak tűnik a lé, szabaduljunk meg a feleslegtől és használjuk fel valami más dolog elkészítéséhez - pl. gyümölcsleves - Ahhoz ugyanis túlságosan értékes, hogy kiöntsük a lefolyóba. Természetesen ki kell hűteni a pépet, ha nem is teljesen hidegre, de legalább is langyosra. Közben kizsírozzuk, lisztezzük a tepsinket és bele tesszük a tészta picit több mint feléből nyújtott tésztánkat. Megszórjuk zsemlemorzsával, majd eloszlatjuk rajta a gyümölcsünket. Majd ugyanígy járunk el a tészta kisebbik felével, vagyis kinyújtjuk és beborítjuk vele a gyümölcsöt. Megkenjük tojással, de előtte jól megszurkáljuk és mehet a sütőbe. Kb. 200C-ra előmelegített sütőben sütjük készre. Pazar. Azt nem tudjátok elképzelni, hogy mennyire harmonikus ízvilággal bír ez a sütemény. Idegenkedést itt az ideje félre tenni. és ha lapul még néhány gyümölcs a szekrényetek tetején, vagy pincék mélyén, ne várjátok meg, hogy megromoljon, jobb dolga lesz a hasatokban...... 

Ja, és el ne feledjem, örök hála Magdiéknak, - nem csak a receptért -, hanem a Makón töltött éveink alatt ajándékként kapott jó szomszédi kapcsolatért is. Csók Magdi......:-)

alma-őszibarack és rebarbara-őszibarack leves

Kettő, azaz kettő levesrecept következik most.

Nem mostanában készítettem. Azt hiszem, jó ideig nem lesz alkalmam újabb receptekkel elő rukkolni majd. Kezdenek a dobozok és zsákok a fejem búbjáig érni a házban. A szeretett házban, amit elhagyni készülünk. Már nem találok tejport a kávémba, és nem igen van mit adnom enni a gyerekeknek. Napok óta csak csomagolok, jobb esetben csomagolunk, és úgy tűnik, ennek már sosem lesz vége. A hangulatom meg egyszerűen csak pityogósnak mondanám. Amikor éppen nem a pakolással kapcsolatos logisztikával vagyok elfoglalva, a városban rohanva ügyintézek. És ha éppen bele botlok valakibe, akit szívesen látok, könnyen kicsillan néhány könnycsepp a szemem csücskében. Ezek nem könnyű napok. A folyamatos búcsúzás napjai. Búcsú hangulat. Lezárás ízek. 

Ezeket a leveseket úgy két hete készítettem. Nyáron jöhetnek a gyümölcslevesek töménytelen mennyiségben. Mindkét leves egyik legfőbb összetevőjét az őszibarack képezte. Na, had hulljon végre le a lepel, miről is beszélek.

Alma-őszibarack, és rebarbara-őszibarack leves. Ugyan aszerint a metódus alapján készültek. És bár tudom, hogy a képek alapján úgy tűnik, mintha egy és ugyanaz a leves lenne, de becsszó eltérő levesek, ugyan abban a bögrében.

• Hozzávalók:
• gyümölcsök: vagyis az almáshoz alma és őszibarack, a rebarbaráshoz rebarbara és őszibarack
• fűszerek: fahéj, szegfűszeg, vanília - esetleg-
• cukor, citrom leve és reszelt héjja
• vanília puding
• tejföl
• tej

Az almát az almás leveshez a rebarbarát a rebarbaráshoz megpucoltam, megmostam, felkockáztam vagy karikáztam és feltettem párolódni fahéjas, cukros, citromos, szegfűszeggel ízesített vízben. Azután a barackkal hasonlóan jártam el, és abból is tettem a már fövésben levő másik gyümölcshöz. Amikor megpuhult, botmixerrel össze turmixoltam az egészet. Közben elkevertem egy kis - nem egy egész csomagnyi - vaníliás pudingot tejföllel, és hozzá engedtem a már össze turmixolt gyümölcsös alapomhoz. Nyilvánvalóan túl sűrűnek bizonyul a dolog, ezért egy kis tejjel addig hígítom, amíg el nem érjük a számunkra szimpatikus sűrűséget és újra össze forralom egy pillanatra az egészet. Közben megízlelem ízlelőbimbóimmal, hogy elérjük azt az ízt, ami után ácsingózunk, majd a végén hozzáadjuk a már előzőleg felkockázott őszibarackot is. Az almás leves is nagyon finom, bár annak a gyerekek picit húzták az orrukat, mert az alma tulajdonságánál fogva, a leves picit szemcsés volt, és ez nekik nem nagyon tetszett.  A rebarbarás-őszibarack leves viszont a gyümölcsleves kategóriában jelenleg nálam magasan viszi a prímet. Mindannyiótoknak bátran ajánlom figyelmébe!

Almás-rebarbarás krémes

Nádja, aki csak a krémet volt hajlandó lenyalakodni

Almás krémes receptek százai keringenek az interneten. Többféle változatban léteznek. Anyukám is ismeri őket. Megkérdeztem, Ő hogy szokta csinálni. Elmondta a maga stílusában. Megkened, megszórod, leütöd, kikevered, adj hozzá valamennyi ezt, aztán meg azt, öntsd rá az egészre, verd fel és vegyítsd el, és már mehet is be a sütőbe. Ez volt a kiindulási alap, és én az összes utasítását szigorúan és hűségesen követtem. Most, hogy szegényes idők járnak felénk, különösen nagy becsben tartjuk azt, amink van. Őszintén szólva amikor nem ennyire szűkös az eklézsia sem működünk ez másképp nálunk. Amink van megpróbáljuk megbecsülni akkor, és ott fel is használni. Csodálatos ez a takarékos üzemmód. Na már most, almánk szerencsére többnyire van. A gyerekek kevert almást ennének töménytelen mennyiségben, ami oké, de egy idő után az érdeklődésem újdonság után kiált. Két tészta közt almás volt már, almás torta tatin úgyszintén, jól jönne egy kis krémes. Na így jutottunk el az almás krémeshez. A rebarbarához meg úgy, hogy a piacon volt szerencsém rebarbarát találni, amire azonnal rácsaptam és vettem is belőle 3 csomóval.

Volt itthon 5 tojás, ebből indultam ki. Készítettem egy klasszikus 5 tojásos piskótát.

Hozzávalók:

• 5 tojás
• 5 kanál cukor
• 5 kanál liszt
• kakópor
• 1 cs. vanília pudingpor
• tejföl, tej, cukor
• csokoládé

A tojásokat szét választjuk, és a tojások sárgájához keverünk 5 kanál cukrot. Ezután felverjük a fehérjéket habbá, és a cukros tojássárgájához adjuk. Ezután ráhalmozzuk az 5 kanál lisztet és finoman elvegyítjük.

De mielőtt még ebbe bele vágtunk volna, alufóliával kibélelünk egy kisebb tepsit. Megkenjük margarinnal és megszórjuk jó bőven fahéjas cukorral. Erre jöhetnek a megpucolt és felvágott rebarbara karikák és alma cikkek. Ezután a tetejüket is megszórjuk a fahéjas cukorral. Na, amikor idáig eljutottunk rá kanalazzuk a piskóta nagy részét, de ügyelve, hogy ne érjenek össze. A tészta kb. 1/3-hoz vegyítettem egy kis kakaó port is, így lettek a hiányzó részek barna piskóta tésztával kiegészítve. Ezután mehetett a süti, a 170C-ra elő melegített sütőbe. Közben megcsináltam a krémet. A férjemtől úgy váltam el, mielőtt a piacra mentem, hogy:

- Drágám, mire haza érek készítenél egy pudingot?

- Persze! - felelte. 

Csöppet sem olyan lelkesen, mint amennyire a válasz annak tűnhet. Mire haza értem a puding kész volt. Valóban puding volt. Folyt mint a Maros.... Na ne. Hát ezzel nem jutottam előbbre. Orvoslásaként a dolognak egy picit elkülönítve belőle 2 ek. keményítővel elvegyítettem és újra össze főztem. Jó sűrű lett. Na most aztán tényleg jó sűrű. Most meg hígítani kellett. Hozzá zuttyantottam egy kis tejfölt. Nagyon finom lett, de még mindig lágyítani kellett. Na most jöhetett a porcukorral jól kikevert margarin, amihez kanalanként kevertem a már előzőleg kihűlt tejfölös vaníliás krémet. Míg a krém elkészült, a torta kisült. Miután el is hűlt, jöhetett az össze állítás. Vagyis a tészta a fincsi gyümölccsel a tetején, rá a krém, és amikor pici hűtőben töltött pihi után elérte a teljes kihűlés állapotát, kentem rá csokimázat is. Nem túl édes, kellemes, krémes. Nyeltem mint kacsa a nokedlit. Pedig már nem nagyon kellene................ Ja, és úgy hallottam, hogy az én igen finnyás tesóm is nyakalta rendesen.

Vendégposzt: Ananásztorta

IN: - Jó napot kívánok! Isaac Newton vagyok. A mai napon szeretném meginterjúvolni N Cs-t legújabb remekművének elkészülte alkalmából. Beszélgetésünk szószerinti leirata az alábbiakban olvasható.

IN: -  Kedves Csaba, mit is sütött ma nekünk?

NCs: - Nos, a mai napon ananásztortát készítettem ami valójában gyerekkori kedvencem, ehhez nem kívánok többet hozzá tenni.

IN: - Értem

NCs: - Dehogy. Na mindegy. Először is az összetevők. 4 tojás, két evőkanál liszt, 2 ek. mák, 0.3 l tejszín, 1 cs vaníliapuding, 5 dl tej, 10 dkg búzadara, ananászkonzerv.

IN: - Hogyan kezdjük?

NCS: - Először is 4 tojás sárgáját összekeverünk 4 ek. cukorral, majd a 4 tojás fehérjét felverjük és összekeverjük a többivel. Ezután 2 ek. lisztet majd 2 ek. mákot keverünk bele.

IN: - Hát ez csodálatos. Ez valami új?

NCS: - Részben. Halálunk után talán megtudjuk. Na tehát, a masszát ezután kizsírozott, kilisztezett tepsibe rakjuk és 170 C-ra előmelegített sütőben 35 percig sütjük.

IN: - Ez forró lehet.

NCS: - Valóban, de nem felejtkezzünk meg Dózsáról sem. Amit ő kiállt, az se semmi.

IN: - Gondolom a sütés teljes siker.

NCS: - Sajnos nem. Csak másfél centire emelkedett fel a tészta. Az okát ne kérdezze, fogalmam sincs. Vagy kevés volt a tojás, vagy valamit elrontottam.

IN: - Mi történt ekkor?

NCS: - Hát, először nagyon megijedtem. A kudarc lehetősége és felötlött előttem.

IN:  - Szar ügy.

NCS: - Ja. Na mindegy, gyorsan kitaláltam mit kell tennem. Édesapám egyszer elrontotta a tejbegrízt amikor 8-10 éves lehettem. Teljesen szilárd lett, mint egy palacsinta. Villámgyorsan döntöttem. Csinálok még egy réteget ilyen módon. Csak hát a cukrot sajnos kifelejtettem.

IN: - Aha. Hisz ön Istenben?

NCS: - Nem is tudom. És maga? Már mint úgy értem megérdemli?

IN: - Ez most mellékes. Sikerült a második réteg?

NCS: - Igen, funkcióját tekintve. Utána a tölteléket kellett elkészítenem. Egy csomag vanília pudingport 2.5 dl tejjel készítettem el, ehhez kevertem 0.3 dl felvert habtejszínt. Az ananászbefőtt 80%-át össze turmixoltam.

IN: - Szszszsz.......... Utálom a hangját.

NCS: - Én meg a hajszárítóét. Valamit valamiért. Na, a maradék 20% majd a tetejére megy díszítésnek. Sajnos feleségem idő előtt haza jött, és mire feleszméltem volna, felfalta a 20% 60%-át, ami ....................

IN: - Tudom, tudom, az az eredeti 12.68%-a, azaz annyi maradt.

NCS: - Annyi, hogy a torta 2/3-ra volt elég. Vannak mohó emberek. Na mindegy, a rétegek közét megkenjük a krémmel és a tejbegríz réteg tetejét is megkenjük 1 cm vastagon. Végül 1 cm vastag tejszínhabot rétegzünk e tetejére, és ananászdarabkákkal díszítjük.

IN: - Remek. Biztosan ízletes. Amúgy mit gondol a halálról?

NCS: - Szerintem a halál létezésünknek azon pontja amikor agysejtjeink elektromos kisüléseinek összessége a nulla felé konvergál és.................

IN: - Na jó, hagyjuk ezt, már megbocsásson, de ez baromság.

NCS: - Hát, ha így gondolja, akkor takarodjon innen Newton.

IN: - Ezer örömmel, és jobb, ha tőlem tudja, hogy szar a tortája.

NCS: - Nem érdekel a véleménye, maga szélhámos, nem is létezik semmiféle gravitáció, Te hülye kis mitugrálsz.

Kinder torta, de nem bueno

Megint torta... és még nincs vége. Elmaradásaim jöttem rendezni. Ez nem régi téma. Bár a gyerekeink neve naptárban nem igen megtalálható, de a családunk néhány tagja, így Anyukám és más néhány ügybuzgó megfigyelő, mindig még pont időben figyelmeztet bennünket szülőket, melyik nap ünnepel Borisz és melyik nap a Nádja. Pont mint a szülinapjuk, csak néhány nap különbségre esik a neve napjuk is. Így Farkas anyuka nagyon boldog, mert több legyet üthet egy csapásra és egyszerre le tudhatok mindent. Ha vendég jön a házhoz, az tényleg valódi öröm, még ha a menü összeállítása, már önmagában véve is igazi kihívást jelent. A rokonság igen finnyás, értitek hát ugye, milyen nehéz olyasmit az asztalra pakolni, amit minden szívélyesen látott jelenlévő hajlandó megenni. A gyerekek ugye külön téma, mert nekik nem az evés az igazi téma. Ez a torta picit a kinder tejszeletet igyekszik mintázni, amit a gyerekek legtöbbje szívesen magába töm. Nem diós, nem mákos, nem túrós, szóval Anyukám kisfia is, - aki az én bátyám -, talán, ha nem  is örömében térdét csapdosva, de legalább nem fanyalogva nyammog majd. - gondoltam, amikor választásom e tortára esett. És pontosan így is lett.

Ez a torta ismét elhozta nekem a valamiben első helyet. Most sütöttem életemben először olyan sütit, amelynek a lapjait egyenként, külön, előre meg kell sütni. Nagyon izgultam, de egyben nagyon izgalmas is volt. Nagyon tetszett, és azt hiszem, most, hogy átestem a tűzkeresztségen, most már bármikor, bátran ugrom fejest ilyesmiben. Interneten szörföztem receptek után, nagyon sokmindenkinél fenn van a recept, én végül NoSalty mellett döntöttem. 

A tészta hozzávalói.:

• 25 dkg cukor
• 5 dkg vaj
• 2 ek. méz
• 2 tojás
• 2 ek. kakaó
• 45 dkg liszt
• 1 mk. szódabikarbóna

Az elkészítési mód nagyon izgalmas. Vizet forralunk egy lábasban, és a hozzávalók egy részét ennek a gőze felett fogjuk össze dolgozni. Vagyis a cukrot, vajat, a mézet, a tojást és kakaót egészen addig kevergetjük a gőz felett, míg csodás egynemű masszát nem alkotnak. Majd hozzá vegyítjük a szódabikarbónával elkevert lisztet is. Ekkor kicsit ijesztő állagot ölt a tészta. Olyasmit, amelyről nehezen feltételezhető, hogy valaha nyújtható állapotot hoz majd. Segít majd a min. fél órát hűtőben eltöltött pihenés. Közben elkészítjük a krémet.

Krém hozzávalói:

• 3 cs. tejszínes pudingpor
• 1 ek. liszt
• 7 dl tej
• 2-3 dl. tejföl
• 20 dkg vaj
• 25 dkg porcukor

A lisztet a pudingporokkal jól elkeverjük, majd a tejet is hozzáadjuk és jó sűrű krémet főzünk. És akár hiszitek akár nem, a tejfölt még melegen jó alaposan elkeverjük a krémmel, majd hagyjuk kihűlni. Na ez idő alatt a vajat a porcukorral habosra keverjük. Amikor a pudingos krémünk elhűlt, akkor kanalanként adagolva a cukros vajunkhoz, csodás egynemű krémet készítünk. A krém nem nagy durranás, de mégis nagyon finom. Úgy nyalakodtunk Borisszal mint a kiscicák, és bár soknak tűnhet a krém mennyisége elsőre, a nyalakodás a mennyiség leredukálásán sokat segített. 

Összeállítás:

Én megint a szív alakú torta formánkat - ami sajnos Anyukámé - használtam. Mielőtt a lapokat kisütöttem volna, minden egyes lapot, - szám szerint 4 db-ot - szív alakúra faragtam és így sütöttem meg. Nem máshogy, mint a tepsi alját képező hátulját megkentem zsírral és megszórtam liszttel, hogy ne ragadjon le, és néhány perc alatt készre sütöttem őket. Amikor minden lap kisült és a krém kihűlt, megtöltöttem a torta lapjait, majd rá csatoltam a tortaforma oldalát is az aljára. Beraktam egy éjszakára a hűtőbe, így másnap lehelet puha lett minden lap. Nem maradt más dolgom, mint hogy a torta tetejét csokimázzal bevonjam. Be kell valljam, csokimáz készítésben is van még hova fejlődnöm, a díszítésről nem is beszélve. A legvégén tejszínhabbal kívántam megkoronázni a torta felcsicsázását. Habszifonból nyomott tejszínhabbal. Nézzétek meg, hogy néz ki a torta. Mintha végig tüsszentettem volna.