2017. január 16., hétfő

2017 első bejegyzése. Persze sokkal több a mondanivaló mint amit leírok Nektek. Ez a gyönyörű vers jött szembe velem és néhány nappal ezelőtt felolvastam neked kicsi fiam. Én a gép előtt hüppögtem a nappaliban, te a könyvespolc előtt guggolva éppen a táskádat pakoltad s a vers végére érve könnyes szemmel szaladtál hozzám. Hát sírsz Te is? - néztem rád, s Te szólni nem tudtál, csak bólintottál. Én is anya, én is! - hallottam a fürdőkádból Nádját.


Kun Magdolna: Egyszer megérted fiam

Egyszer, ha már elérhetetlen
távolságban leszek tőled fiam
és vánszorgó lábnyomom is elfújja a szél,
nem hagyva magad körül porszemnyi
emléket sem, mi rólam mesél,
jusson eszedbe gyermekkorod
mosolygó napjai.
Láss magad előtt egy képet,
ahol ketten állunk, te meg én...
Talán hároméves lehettél,
mikor határozott szavakkal mondtad
- szeretlek-
S abban a pillanatban
valami leírhatatlanul jó érzés melengette
lelkemet
Hittem, hogy az életnek,
ennél boldogabb percei nincsenek,
nem lehetnek,
mert, aki így szeret, az soha
nem fájdíthat szíveket.
Emlékszel arra, mikor sírós szemeiddel
esdőn néztél rám
s én féltő mozdulattal hajoltam hozzád,
hogy karomba vegyelek,
mert, ha ölelhettelek,
felszáradtak arcunkról a könnyek
s napfénnyé változtak
az ereszekre lecsorgó, hulló esőcseppek.
Emlékszel, elengedtelek,
mikor szabadságra vágytál.
Repülhettél, mint a szárnyait kitáró sas,
mely, akkor is átszeli a tengert,
ha tajtékzó hullám sodorja...
De az a sas, az a sas, fiam,
a végtelenbe szállva is tudja,
honnan indult el, és hol van
régi otthona..

2016. december 11., vasárnap

karácsonyi beigli


Muszáj megemberelnem magam.

"Olyan Harcos vagyok,
Ki ajkához virágok szirmát érinti,
S csodálja bennük a viruló Életet.
Az Életért Harcolok.
Fájón, küzdelmesen,
Szívemmel szeretve.
Mosolygón örvendve...

Megküzdök magammal,
S a rút szörnyekkel, ha úgy hozza szükség.
Felperzselem az átkokon növekvő, lelketlen, ezerszemű rémeket.
Majd Megszentelt Csendet lélegzek,
Tekintetem a Hajnal rám köszönő fényét figyeli,
S beszívom a virágok Élettel teli zsivajos illatát."
(Götli Kinga)

Itt kopog a karácsony a nyakunkon. Imádom az összes mindenségével. Érzékenységem bele bujtathatom az ünnep megilletődöttségébe. Idén nem sütök már beiglit. Talán ezt megígérhetem, mert megtettem két héttel ezelőtt. Gondosan csomagoltam a mélyhűtőbe, hogy ha haza utazunk, vihessek anyukámnak belőle. De sütök majd más karácsonyhoz méltó-illő süteményt. Még nem tudom pontosan mit. De ide teszem most gyerekek a családunk által minden karácsonykor asztalra kerülő ősi alapokon nyugvó beigli receptet. Bár a tésztája teljes mértékben a klasszikus Horváth Ilona szakácskönyvben található recept alapján készül. A tölteléktől ősi és családi, a mi beiglink. Pofátlanul kijelentem minden évben, - miután mindenhol kóstolok, ahol beigli kínálással megtisztelnek -, hogy az anyukám beiglijénél nincs jobb e földkerekségen. Ebben biztos vagyok, efelől nincs kétségem. Volt időm rá szocializálódni Anyukám mellett a jó beiglire. A rossz beigli tipikus ismérvei: darálatlan mák. Száraz, ízetlen, kevés, fojtós töltelék. Fojtós, száraz tészta. A miénk nem ilyen, garantálom drága gyermekeim! <3


Hozzávalók a tésztához:
  • 1/2 kg liszt
  • 25 dkg vaj vagy margarin
  • 2 egész tojás
  • 5 dkg cukor
  • 2 dkg élesztő
  • 2 dl tej
  • pici só

Az élesztőt langyos tejjel és cukorral felfuttatjuk. A lisztet a vajjal elmorzsoljuk, hozzáadjuk a tojásokat, az élesztőt, cukrot, sót, tejet és gyorsan összedolgozzuk, majd 2 órán át deszkán letakarva pihentetjük. Utána 2 nagyobb vagy 4 kisebb cipót formálunk belőle. 1/2 cm vastagra nyújtjuk a cipókat és rákenjük a tölteléket, majd felcsavarjuk. Sütőlemezre helyezzük, a tetejét egész tojással megkenjük, és egy órán át langyos helyen kelesztjük. Utána átkenjük tojásfehérjével és 1/2 órára hideg helyre helyezzük. Sütőbe helyezés előtt az oldalait villával megszurkáljuk, hogy ne repedjen fel, és forró sütőben 25-30 perc alatt megsütjük.

Diótöltelék:
  • 30 dkg dióbél
  • 20 dkg cukor
  • 10 dkg zsemlemorzsa
  • citrom reszelt héja, és kifacsart leve
  • 1 ek. zsír
  • birsalmasajt/kandírozott narancs
  • tej
  • rum(aroma)
Hangsúlyozom, hogy a töltelékhez megadott arányok kizárólag tájékoztató jellegűek, de abszolút nem pontosak. A dió mennyiségéből és a hozzá adott cukorból ki lehet indulni, azokra lehet támaszkodni. Nekünk most zsemlemorzsa sem volt itthon így helyette grízt használtam. A ledarált dióbelet a cukorral elkeverjük és a grízt is hozzáadjuk. Itt érdemes óvatosnak lenni, inkább kevesebbet és később lehet még sűríteni. Jöhet hozzá az kanál zsír, a citrom és annak lereszelt héja, a rum(aroma) a felkockázott birsalmasajt, vagy kandírozott narancshéj.Első körben max. 2 dl tejet javaslok hozzá löttyinteni, jól elkeverni és jó sűrűre főzni. Kóstolgatni muszáj és közben reagálni, korrigálni!!!! Egyébként mennyei, ez nem kérdés!

Máktöltelék:
  • 30 dkg darált mák
  • 20 dkg cukor
  • citromleve és annak héja ízlés szerint
  • 1-2 megpucolt alma lereszelve
  • 1 ek. zsír
  • 5 dkg gríz (búzadara)
  • kb. 3 dl tej
Nagyjából a következőképpen néz ki. A kávédarálóban 3 ek. mák 1 ek. cukor együtt ledarálva. Elkeverve a grízzel, a lereszelt almával, rá facsarva a citrom leve, hozzá reszelve a citrom héja, tejjel nyakon öntve jó sűrűre megfőzzük. 
Isten király mennyei pazar.

Még nem volt márványos a beiglim. És nem nagyon szarakodtam így kenem úgy kenemmel. Tésztát megkelesztem, cipók, amiket kinyújtok, töltelékkel gazdagon megtöltöm, feltekerem, tepsire helyezem. Tojással lekenem. Sütőt előmelegítem, majd újra tojással átkenem és tényleg rövid idő alatt készre sütöm. Az idei beigli csodás lett. A tészta talán örökké frissnek hatna, hetekig akár, a töltelék ízletes. Nem lehet abba hagyni, megunni. És hát a legfontosabb, hogy minden harapás az őseimre, a családomra emlékeztet. Nádja, Borisz nagyon szeretlek Benneteket!!!!! <3

2016. december 6., kedd

családi beigli recept margójára

Nádja, Borisz
több mint egy éve nem írtam nektek.

Nem kommentálom, pedig gondolok mindenfélére. Az elmúlt napok megviseltek. Inkább jelen idejű történet ez. Nem taglalom. Ugyan mi végre? Közeledik a Karácsony, minden ízében. Imádom a színes, ízes, szagos, giccses, könnyes, már-már szentimentális hangolódást. Érzékeny vagyok. Amúgy is. Az ünnepre készülve meghatódom. Sok-sok nyitott kapus napra vágyom, amikor becsöngetnek hozzánk a barátaitok, és azok is, akik rám kíváncsiak. Élünk, örülünk. Régimódi együttlétben egymásra figyelünk. Forralt bort szürcsölünk és mézeskalácsot sütünk. Ti elvonultok, néha pár szem harapnivalónyi időre mutatjátok csak magatokat, de az ajtó mögül kiszűrődik önfeledt nevetésetek. Ezek a napok sem szimplán meghittek, a készülődés, a megbocsátás és könnyedség összes árnyalata is kevés, hogy ne vegyem észre a nekem szánt arcomba vágott bomba biztos üzeneteket. Persze elgondolkozok, kutatom a felelősségem. Hangosan visítok kislánnyá visszalényegülve: 
- Anyukám, anyukám láthatatlan akarok lenni! Bele akarok simulni a tömegbe. Puha személyiség szeretnék lenni. Nem megosztó. Csendben lenni tudó, rezzenéstelen arccal, nem árulva érzelmeket, gondolatokat. - könyörögve sziszegem óhajomat, mert nem akarom gyerekek, hogy miattam Ti sérüljetek.
- NEM LESZ ÍGY! - Tudod kislányom, ez nem vagy Te!
Olvasok sértettségről és tudom, ez az érzés nem az enyém. Nem vetem meg, hogyan is vethetném? Nem zsarolok, nem tűröm viszont, nem viselem el. Keresem a szavakat, hogy is vagyok ebben a nagy karácsonyi érzelmi zűrzavarban. 
Ma a bakancsomban karácsonyi fülbevalót találtam reggel. Tavaly óta vágyakozom erre.
az bizony egy hóemberes füli a füleimben :-)
És ettől a reggeli csodától arra gondolok ismét FIGYELMESSÉGET KELL TANULNOM! És arra is gondolok, rendben van ez így. Mert én is tovább adom a nekem szánt szeretetet. Feloldozom önmagamat.
Csupa csillogó, könnybe szökő szempár nézett ma vissza ránk. Hull a pelyhes fehér hó harsogtuk végig a szobákat, folyósokat, társalgókat nem kifelejtve egyetlen lakót sem. Végre ma kiszabadultam. Nincs telefon. Nincs adminisztráció. Nincs főnök. Nincs fontosabb. Csak a mi idős lakóink. A boldogság. A szeretet. Egy ölelés. Az, hogy szeretjük őket. Minden nap szeretem Őket. Minden nap szeretni akarom Őket. 

2015. november 10., kedd

Gyerek vagyok

Bognár Barnabás: Gyerek vagyok

gyerek vagyok
és álomvilágban élek;
gyerek vagyok,
elöntenek a miért?-ek.
gyerek vagyok
és mindig mindent elhiszek;
gyerek vagyok,
nem mondok nemet senkinek.
gyerek vagyok
és én mindig mindent bírok;
gyerek vagyok,
egyedül hagytak és sírok.
gyerek vagyok
és én mindig hazatérek;
gyerek vagyok,
kóbor álm’im elvetélnek.
gyerek vagyok,
a semmiség is nagydolog;
gyerek vagyok,
kihűltem, és még lángolok.
gyerek vagyok,
s mindig van, amit nem kérek;
gyerek vagyok,
van, amit sohasem értek.
gyerek vagyok
és a gödör szélén ülök;
gyerek vagyok,
minden árnytól megrémülök.
gyerek vagyok
és gyakran, sokszor elesem;
gyerek vagyok,
s nem sérül, csak az értelem.
gyerek vagyok
s lepkét kergetek az úton;
gyerek vagyok
és rút, s nevetek a rúton.
gyerek vagyok,
felnõtt szemekben úszom el;
gyerek vagyok,
ne növesszen még senki fel!
gyerek vagyok
és szeretek, s ti szerettek;
gyerek vagyok,
nevetek és kinevettek.
gyerek vagyok,
kezemben õrzöm a szépet;
gyerek vagyok,
nyújtom kezemet, vigyétek!
gyerek vagyok,
csak az álom az életem;
gyerek vagyok,
mindig megélitek nekem.
gyerek vagyok,
s a színház él velem s veled;
gyerek vagyok,
jöjj, játsszuk el az életet!

Hosszú idő óta nem osztottam meg verset Veletek, de ma ez annyira szép, hogy elkábultam, elringatott a dallam és a tartam. S milyen furcsa, hogy ennél beszédesebbnél nem is bukkanhattam volna a mai napomban.


2015. szeptember 12., szombat

túrógombóc fénykép nélkül

Nahát gyerekek, életemben először sikerült túrógombócot készíteni. Igaz, nem túl gyakran próbáltam, talán pont a kezdeti néhány kudarc volt az oka, hogy hamar feladtam. A mai menü bableves volt, a második volt a gombóc. Borisz kisfiam, azt találtad mondani, hogy ilyen finom levest még nem ettél eddigi 7 éved alatt. Kérted, hogy fényképezzem le, és írjam is le a receptet. Nem készítettem fényképet, és a levesről most mélyen hallgatok. Tudom, hogy elmaradás, és ígérem pótolom, de most jöjjön a gombóc. Ma nem halogatom, hogy majd leírom holnap, vagy azt követő napon. Leginkább azért nem, mert az esti telefonbeszélgetésünkkor Anyukám elmondta, hogy Ő hogyan csinálja, és ez bizony ősi családi recept, ezért óvom, nehogy a feledés homályába vészen a családi recept. Mivel a mai próbálkozás feltűnően jól sikerült, leírom azt a receptet is, ahogyan ma készítettem azután a mamámét. Legközelebb úgy csinálom, és beszámolok, mi volt a különbség.

Hozzávalók:

  • 50 dkg tehéntúró
  • 3 db tojás
  • 6 dkg vaj
  • csipet só
  • 6 evőkanál búzadara

  • Valamint:
  • 2 evőkanál olaj
  • 5 dkg zsemlemorzsa
  • kb. 1,5 dl tejföl
  • cukor
A túrót villával finomra törjük a vajjal, sóval a 3 tojás sárgájával valamint a búzadarával összekeverjük. A fehérjét kemény habbá verjük, lazán a túróhoz keverjük. Alsó hangon 1 órát hűtőben pihentetjük, nekem ez kevésnek bizonyult, szóval biztos ami biztos, jobb a több ideig pihentetés.

Később sós vizet forralunk, és vizes kézzel kis tojás nagyságú gombócokat formázunk, és a lobogó vízbe dobáljuk őket. Fedő alatt kb. 10 perc alatt puhára főzzük.

A Háj mama túrógombóc receptje, amit ma Anyukám megosztott velem:

  • 50 dkg túró
  • 5 tojás
  • 5 ek. búzadara
  • 5 ek. liszt

Elkészítése egyszerű, mindent összekutyulunk mindenféle flikk-flakk nélkül.

2015. július 31., péntek

úgy megnőttél szinte félek

Ma azt mondtam este, mikor már az ágyban voltatok, de elaludni nem akartatok, csitt, olvasok most valami nagyon szépet.
- Jaj, ne! - kérleltél Nádja, - mert ha Te szépet olvasol, annak sírás lesz a vége! - fejezted be a mondatot. Együtt sírtunk mind a hárman.
- Szerencsére nem vagy öreg, Anya! - vigasztalódtatok.
- Még nem. - feleltem, aztán gyorsan lepusziltam a könnyet az arcotokról, és kisiettem, csak hogy magam előtt is titokban tarthassam, milyen tempósan peregnek a másodpercek........



Várnai Zseni: Úgy megnőttél, szinte félek

Amikor még piciny voltál,
olyan nagyon enyém voltál,
engem ettél, engem ittál
rám nevettél, nekem ríttál.
Mikor később nagyobb lettél,
mindig messzebb, messzebb mentél.
Először csak a kiskertbe,
aztán a nagy idegenbe.
Ha itt vagy is, csak elnézel,
akkor is nem engem nézel.
Nem anyádat, nem apádat,
valami más csillagtájat.
Úgy megnőttél, szinte félek,
már a válladig sem érek.
Alig-alig hihetem már,
hogy ölbéli bubám voltál.
Én voltam-e óriási,
vagy Te lehettél parányi?
Sosem voltál nehéz nekem,
nem éreztem gyöngeségem.
Melletted most kicsiny lettem,
ágaskodik hát a lelkem,
nőni akar, hogy elérjen,
homlokodig, hogy felérjen.
Húzol engem Te fölfelé,
mint a napfény maga felé,
fát, virágot, lombos ágat, -
fölemeled az anyádat.

2015. július 27., hétfő

A lelkedért egyedül Te felelsz

Gyerekek, ne hasonuljatok meg! Ha egy mód van rá, soha, de soha. Mindig legyen bennetek elég bátorság ahhoz, hogy nemet mondjatok arra, amihez nem tudjátok és akarjátok adni sem a neveteket sem az arcotokat! Olykor bár nagyon nehéz, de mindennél fontosabb!!!! Azt hiszem......
"Az ember mozdulhat parancsra. A fiú követheti atyját. De ne feledd, ha királyok mozgatnak is téged, vagy hatalmasok, a lelkedért egyedül te felelsz. Isten előtt állva nem mondhatod, hogy mások parancsára cselekedtél, vagy hogy az erény nem volt járható út a számodra. Az nem lesz mentség."
(Mennyei királyság c. film)