csokis muffin Borisz ovis karácsonyi ünnepségére

Olyan bloggazda vagyok, amilyennek nem kellene lennem. Például kellene időt szentelni arra, hogy azt a néhány finomságot, amit elkészítek Nektek drága gyermekeim, ha majd felnőttek lesztek, akkor Ti is el tudjátok készíteni, mert rátok hagyományozom a receptet. Ehelyett hónapokig a blog felé sem nézek. Néha azért csak, hogy előbányásszak néhány, csak itt található receptemet. Borisz, holnap lesz az oviban a karácsonyi ünnepség. Sütit kell vinned. Szerettem volna valami nagyon csokisat, mert nálad azt, semmi nem múlhatja felül. És szerettem volna azt a receptet is kipróbálni, amit az egyik klubtagunk hozott egyszer. Azt hiszem ilyen finom muffint tán még életemben nem ettem. A nagyszerűsége az egyszerűségében rejlik. Na és még valami. A hétvégén karácsonyfa vásárlásban voltunk Mint mindenki megtudta, aki körülöttünk fát nézegetett, a férjem rémesen utál velem együtt karácsonyfát venni. Ez nekem is új információ volt. Persze nincs ez véletlenül, mert maximalista vagyok, az meg külön sikerélményt jelent, ha a jót olcsón is szerzem be. Ekkor találtunk az Obiban kapható új, nagyon praktikus szerzeményemre, amivel nagyon könnyedén lehet például muffint díszíteni. Látom, jó szokásomhoz híven, most is csapongok. Ez sem túl nagy újdonság velem kapcsolatban. Néha nagyon szeretem a karácsonyt. A fényeket. Gyönyörű Budapest. Nem csak karácsonykor, de ilyenkor pont olyan mint a mesékben. Aztán fáraszt, mert annyi munkám van, és kevés hozzá a rendelkezésre álló időm. Nem akarok elanyagiasult ünnepről beszélni, mert én is csak egy vagyok a sok közül, aki mondja és mégis csak csinálja. Mert nem tudunk végül mégsem közös konszenzusra jutni, hogy ne költsünk,csak szeressünk. Így időt szakítok, morgok egy sort, mert mi a fenét vegyek, aminek bárki örül, ami talán jelképes, vagy nagyobb de valódi örömet jelent. Nehéz. A legjobb benne a családom. Az olyan nagyon sokat jelent nekem. Nem természetes, hogy vannak. Igazi, szívetmelengető ajándékok. Mind, egytől egyig. Most a muffin témára visszakanyarodok, de érzem, hogy muszáj megint néhány dolgot leírnom. miattatok, hogy legyen egy szelet az anyukátokból és a gyermekkori életetekből. Én csak így tudom csinálni. Borisz, drága kisfiam, remélem rendben lesz holnap ez a muffin és nem vallasz majd szégyent. Egyébként nagyon szeretlek, akár csak a testvéred. Ezt soha ne felejtsétek el. <3 <3 <3

Muffin:

• 4 tojás
• 26 dkg cukor
• 1 dl olaj
• 1 dl meleg, de nem forró víz
• 26 dkg liszt
• 3/4 zacsi sütőpor

Tojásokat szétválasztjuk. Sárgáját a cukorral, olajjal és vízzel kikeverem, majd jöhet a liszt és sütőpor, majd a tojások felvert habjával is elvegyítem.

A tészta elfelezhető és az egyik felébe mehet kakaópor, a másik felébe mák, én most az egészbe kakaót tettem. A recept szerint kell még ezután hozzá tenni 1 dl olajat és 1 dl meleg vizet. Ezt a részt nehezen tudtam értelmezni és mivel a tészta sűrűsége elbírta, ezért bele tettem, de csak a fele mennyiséget.

Nagyon finom lett.

Hanna örök

Volt Hannának egy kártyagyűjteménye. Olyan keresd a párját féleség, logikai okosság. Akkor első gyerekkel még mentem mások után. Ha azt tapasztaltam, hogy illik fejleszteni a gyereket, megpróbáltam a magam ügyetlen módján tenni én is a fejlesztésért. Így került a polcra ez a havonta bővülő dobozos kártyagyűjtemény. Hanna még csak 18 hónapos volt. Sok mindenre nem tudtuk még használni, de szép és színes volt, na és nem volt kompatibilis egy ennyi időssel. Könnyen összegyűrődött. Ma egyszer csak balra néztem és azt láttam, hogy Borisz nagy érdeklődéssel nézegeti azt a kártyagyűjteményt, amit gondosan eldugtam a szekrény legtetejére. Azért, hogy a szemem elé ne kerüljön, hogy ne tépázzon sebeket. Láthatóan a gyerekek abban a minutumban megértették, hogy ingoványos talajra tévedtek, amint meglátták a szemeben gyülekező könnyeket. Nádja a két keze közé fogta az arcomat és csak kántálta megállás nélkül: - Anya nem sírunk! Anya nem sírunk! ANYA NEM SÍRUNK! 

Borisz ártatlanul kérdezte: - Miért, ez Hannáé volt? 

Már nem volt megállás, el kellett mondani, hogy ez volt az utoljára Hanna pici kezei közé fogott játékok egyike. Azon az estén, amikor a végzetes hányás elkezdődött, ezekkel a kártyákkal játszott. Bizony néhány kártya áldozatul is esett. 

Tudom, hogy már százezerszer mondtam el, hogy olyan boldogok vagyunk. A gyerekek miatt. Hogy család vagyunk. Azért, ahogyan a gyerekek kezelik az egészet. Hogy az általuk sosem látott Hannát testvérként emlegetik. És tudom, hogy azt is mondtam már, hogy ha fáj Hanna hiánya, pont annyira fáj, mint amikor elveszítettük. Mintha valami beszippantaná a szívem körül a mellkasom. Feltör a fájdalom és potyognak a könnyek. Mégis jó. Mert felszabadít. Mert feloldoz. Hogy bár van élet Hanna nélkül, az iránta érzett szeretet semmit nem fakult.......... 

Cseh krémes

Az otthonban, ahol dolgozom, nagyon sok kedves idős ember él, vagy látogat el hozzánk napközben. És persze vannak nem kedvesek is..... :-) Az történt, hogy amikor megkaptam a háznak a szakmai vezetését, nyilván voltak akik szerettek és voltak, akik nagyon ellenségesen fogadtak. Terike néni az utóbbiak közé tartozott. Aztán hogy hogy nem, jött számomra a horgolás iránti szerelem és ez szépen lassan össze hozott bennünket, lassanként elfogadott és közel engedett a szívéhez. Olyannyira közel, hogy óriási ajándékot adott nekem. Kölcsönadta az 1973 óta vezetett határidőnaplóját, ami telis tele van jobbnál jobb receptekkel. Azért érzem ezt óriási megtiszteltetésnek, mert számomra ez olyan, mint ha egy nagyon fontos titkát árulta volna el. Az a fixa ideám, hogy egy családhoz, emberhez az általuk gyakran készített ételeiken át is vezet az út a megismerésükben. Ma a titkos könyvből megsütöttem az első receptet. Ez bizony a cseh krémes. A gyerekeknek nagyon ízlett. Nádja egy ültő helyében 4-et megevett. Semmit nem túrt ki, nem tolt félre. Ilyen szinte sosem történik, bármit is süssek. A receptet pontosan úgy írom le, ahogyan Terike néni naplójából vettem:

Tésztája:

45 dkg kristálycukrot 6 tojás sárgájával és 15 evőkanál langyos vízzel habverővel felverünk. A vizet apránként adjuk hozzá. Kb. 15 percig verődik. 15 dkg durvára vágott diót 2 ek. kakaót, 30 dkg lisztet - amelyben egy fél csomag sütőport előzőleg jól elkeverünk - teszünk hozzá és a 6 tojás nagyon kemény habját, óvatosan fakanállal közé keverjük. A sütőt nagyon erős lángon előmelegítjük, és gyorsan toljuk be a tepsit. 10 percig így sütjük, majd 25 percig takaréklángon - én 170 C-ra vettem itt vissza a sütőt -. Amikor megsült, 6-8 percig ne nyissuk ki a sütőajtót. Akkor ült meg, ha a tészta elválik a tepsi szélétől, illetve, ha megnyomjuk akkor kiugrik. Ha teljesen kihűlt, rásimítjuk a krémet.

Krém: 20 dkg Rámát 20 dkg porcukorral  és 2 cs. vaníliával habosra keverünk. 2 dl tejben 2 ek. grízt főzünk, kihűtjük, majd a vajas krémmel összekavarjuk. Rákenjük a kihűlt tészta tetejére. 

- Én ketté vágtam a tésztát és a krémet közé kentem. -.

Csoki máz:

3 ek. kakaóport és 3 ek. kristálycukrot pici vízzel elkeverünk. Állandó keverés mellett sűrűre főzzük, majd 5 dkg vajat keverünk hozzá, miután levettük a tűzről. Majd a krémre kenjük. - Én a tészta tetejére kentem, mert a krémet a két tészta közé kentem. -

Annyit változtattam még, hogy a krém alá egy vékony réteg eperlekvárt kentem. Nagyon finom sütike! :-)

Meggyes béles

Nem tudom, hogy pite, béles vagy valami más. Én már csak két tészta között meggyesnek, vagy túrósnak vagy tudom is én minek hívom. Egy biztos. Fergeteges. Gyerekkorunkban az anyukám is minden évben a meggyes szezonban sütött ilyet. Imádtam. És imádtam azt is, amikor még Makón laktunk, és drága Magdi szomszédasszonyunk egyszer megörvendeztetett az Ő két tészta között meggyesével. Itt Budapesten is akad rendes szomszéd, még ha nem is annyi és olyan kedves, szeretettel teli, bensőségesen otthonos kapcsolatok is ezek mint Makón voltak. Azért panasz nincs. Kaptunk az egyikőjüktől gyönyörűségesen vérbordó, hatalmas szemű, jó sok meggyet. Nagy részéből lekvárt főztem. Ha látnátok azokat a színeket. A másik szintén nem kicsi adagból pedig két tészta között meggyest. Vágytam, üldöztem a szépséges időszakokhoz kötődő emlékeket és a hozzá kapcsolódó ízeket. Rajtam nem múlik, itt van gyerekek a recept. Remélem Nektek is pont olyan sokat jelent majd, mint nekem. Remélem bennetek is pont olyan szépséges emlékek jutnak majd eszetekbe, amikor évek múlva esetleg majd Ti készítitek el! :-) 

Tészta:

• 60 dkg liszt
• 40 dkg margarin
• 15 dkg cukor
• 2 tojás sárgája
• csipet só
• fahéj
• 1 cs. vaníliás cukor
• 1 cs. sütőpor
• kb. fél doboz kis tejföl

A száraz összetevőket - liszt, cukor, só, sütőpor, vaníliás cukor, fahéj -, elkeverjük. Hozzáadjuk a tojások sárgáját, majd elmorzsoljuk a margarinnal együtt is. Ezután hozzáadjuk azt a mennyiségű tejfölt, hogy lágy tésztát kapjunk. Ha ezek után van időtök és lehetőségetek arra, hogy a tésztát bevágjátok a hűtőbe picit pihenni, az tuti nem árthat. Az elkészült tésztát elfelezzük. A picit nagyobból nyújtott tészta kerül alulra, majd jön a töltelék, végül a kisebbel beborítjuk az egészet. Megszurkáljuk, megkenjük egy felvert tojással.

Töltelék - kb. 1 kg meggyhez -:

• 5 dkg margarin
• 4 tojás sárgája 
• 20-25 dkg cukor
• fahéj
• 4 tojás fehérje

 A puha margarint elkeverjük a cukorral, fahéjjal és tojások sárgájával. Hozzáadjuk a levétől kinyomkodott meggyet, majd lágyan eldolgozzuk vele a tojások felvert habját is. Az alsó lapot jól megszórjuk zsemlemorzsával, mert így is veszélyes, hogy picit eláztatja a meggy. A massza tetejére is szórtam zsemlemorzsát és végül lezártam a másik lappal.

Szóval az igazsághoz hozzátartozik, hogy ehhez a töltelékhez kellett volna tenni úgy 10 dkg darált diót, de lusta voltam. Hát igen, emiatt volt picit lucskos a tészta. És bizony a sok zsiradék is méltánytalanul omlóssá tette a tésztát. :-) És még én a melegre fogtam. :-)

Sok sikert hozzá. Szerintem pazar! :-)

Köszönet ezért az édes egyvelegsütiért Anyukámnak és Magdi szomszédasszonyomnak! 

kifli

Nádja holnap élete első kirándulására megy. Szerintem nagyon bátor. Én negyedikes koromban voltam először távol a szüleimtől több napra és azt is végig bömböltem. Nádja volt már a mamákkal egyedül, de az mégis csak más, hiszen végig ott volt valaki vele, akit szeret, aki szereti Őt. Most az osztálytársaival megy. 3-at alszanak és negyedik nap jönnek haza. Nem tagadom, hogy ijesztően korainak tűnt elengedni első hallásra, de Nádja annyira elszántan bátor volt, hogy csupán néhány másodpercig fordult meg a fejünkben, hogy nem engedjük el. Vegyesek az érzelmei. Nagyon izgatott és a tőle jól megszokott módon nagyon figyel, nehogy valami itthon maradjon édes jó anyja feledékenységéből adódóan. Már napok óta időnként fátyolos lesz a szeme, mert ugyan nagyon akar menni, de azért azt is érzi, hogy mi nem leszünk most ott vele. Hogy nem csak fizikailag kell nagyon önállónak lennie, de érzelmileg is. Szép nagy bátorságpróba, de valamiért egyáltalán nem féltem. Vészhelyzet esetére összeállítottam neki egy kis tasakot, benne 8-10 kis cetli, neki  íródott személyes kis üzenetekkel arra az esetre, ha hiányoznánk neki.

A mai nap végig a készülődés körül telt. Mivel ünnepnap volt, nem sok esély volt friss kiflire. Még sosem sütöttem kifliket. Láthatjátok a képeken, hogy milyen kis sajnálatraméltónak tűnnek. Igen, picik. De elhiszitek, hogy nagyon finomak lettek?

Hozzávalók nagyjából a következők:

• 2.5 dl tej
• 3 ek. tejföl
• 2 tk. só
• 2 csipet aszkorbinsav
• 10 dkg margarin
• 50 dkg liszt
• 1-2 ek cukor
• 3 dkg élesztő

A lisztet tálba szórtam, bele a cukrot és aszkorbinsavat, és belemorzsoltam az élesztőt. Hozzáadtam a margarint, azzal tovább dolgoztam, majd bele szórtam a sót.  Jöhetett a tejföl és végül a langyos tejjel összedolgoztam. Magára hagytam a tésztát had pihenjen. Amikor majd duplájára kelt a tészta, elosztottam 4 részre. Egy negyed tésztából 4 kiflit készítettem, így összesen 16 kiflink lett. A kifliformázás elsőre nem lett bajnok, legközelebb biztosan jobban megy majd. 

Kifli kipipálva, holnap reggel megtöltöm Nádja kérése szerint tojáskrémmel. Alig maradt, úgy ízlett a gyerekeknek. Állítom, hogy jobb lett mint a bolti kifli még ha nem is olyan szabályosak és szépek! :-)

Pici Nádja, érezd jól magad és vigyázz magadra! Nagyon fogsz hiányozni nekünk, de most nem ez a lényeg!

epreske

 Ígérem, hogy nem leszek nagyon terjengős. Nem mondanám, hogy éjjel-nappal sütök-főzők, most, hogy már jó néhány hónapja - hmmmmmmmm. lassan van az már egy éve is -, 8 órában dolgozó nő lettem. Szóval nagyon is eszünk és csinálok újdonságokat, csak éppen a recept leírásáig sosem jutottam el. Én balga béla hagyom elveszni ezeket az értékeket. Életünk egy szeletét. Szóval gyerekek, hajrá, anyátok ismét megrázta magát, tollat ragadt és ír! Nektek. Azért, hogy tovább örökítsem, hogy segítsek emlékezni nektek. 

A mai sütit nem találtam sehol. Volt itthon eper, és azon kívül nem sok más. Azért tovább kutakodtam és a következő sütit hoztam össze nektek. Remélem valamikor elkészítitek majd, mert azt bizton állíthatom, hogy ezt most nagyon szerettétek.

Na, ugye, hogy ugye?!

Piskóta:

6 tojás

6 ek. cukor

5 ek. liszt

2 ek. kakaó

A piskótát a klasszik módon készítjük el. Ezt megtanuljuk együtt, leírással nem is bíbelődöm.

Krém 1 - epres -.:

1/2 kg eper

20 dkg cukor

2 dl víz

2 cs. vaníliás pudingpor

Figyelmeztetlek Benneteket, hogy tőlem pontos adatokra ne számítsatok. Remélem öröklitek tőlem a bátorságot, legalább is főzés terén és szem és egyéb érzékszerveiteket használva ügyesen ellavíroztok.

Az epret apró darabokra vágva a vízzel és cukorral főzitek kb. 20 percig. A pudingporokat pici vízzel csomómentesre keveritek majd hozzá adjátok az eperhez és besűrítitek. 

Ez a krém kerül a kisült, kihűlt piskótára. 

Krém 2 - csokis:

2 cs. csoki puding

5 ek. cukor

1/2 l tej

2 dl tejszín

Sűrű krémet készítünk belőle, majd az epres krém tetejére kenjük. A csokikrémet keksszel szépen kirakjuk és csokimázzal megcsorgatjuk. Nálunk nem volt ideje a keksznek megpuhulni, de ha előző este elkészül, másnapra a keksz egész biztosan megpuhul. :-)