Mai említésre méltó:

Ma ünnepélyes, néma fogadalmat tettem, hogy mértéktartóbb leszek igazságérzetemet illetően. Túl sokat kockázatok a köz és természetesen önmagunkért. S talán mégsem csupán az én dolgom lenne ez. Azt hiszem vásárra viszem a bőröm. És még az is lehet, hogy feleslegesen. Fenébe a rohadt nagy igazságérzetemmel!!!!

Mai hálám:

Erőm megtapasztalásáért van. Mert hiábavaló igazságérzet ide vagy oda, mégis csak jó volt látni azt, hogy értem a körülöttem zajló érzelmi játszmákat és megtapasztalni az erőmet. S ma higgadt tudtam maradni szorult helyzetben.

Lekváros bukta

Tegnap Mesiéknél buktát ettünk. Érdekes, már sokféle kelt tésztát készítettem, a bukta kimaradt a karrieremből. :-) Ma amikor megkérdeztem Tőletek, hogy süssek e valamit, a válasz azonnal érkezett: - Igeeeeeen!!!! - feleltétek. A mit kérdésre pedig egyszerre kántáltátok: - Buktát, mint Mesi tegnap.

Végül is nem rossz ötlet, kerestem egy receptet. Íme: Jdkonyha

Hozzávalók:

Személyes hála naplóm

Nem az én fejemből pattant ki az ötlet. Persze a hála számomra az egyik legfontosabb szó. A tartalmáról nem is beszélve. Meggyőződésem, hogy akik képesek a hálára, azok boldogabbak az átlagtól. Így történik tehát, hogy bár nem feltétlenül fenékig tejföl számomra sem mindig az élet, alapvetően nagyon boldog vagyok. Az vagyok, aki képes a hálára, valaki, aki képes a legapróbb jónak is örülni.

Olvasok egy könyvet. Boldogságterv a címe. Innen az ötlet. Valóban nehéz naponta hosszasan taglalni, hogy mi minden történik az emberrel. A szerző elkezdte írni az Ő személyes naplóját. Naponta igen, de nem többet mint egy mondat, persze ha többet akarsz, írhatsz többet. Jó ötlet szerintem. Én is csak nehezen veszem rá magam, hogy rendszeresen hosszasan írjak, pedig állítólag grafomán vagyok. Az egy mondatos összefoglaló leginkább valami olyasmi megosztására fog szorítkozni, amely adott napnak valamiért meghatározó momentuma volt. 

Mai említésre méltóm:

Már egészen este volt. Nádja zsémbes, mi már türelmetlen és humortalanok az esti egyfolytában történő evés miatt. Bele volt bukva a tablet-be, hanyagul feleselgetett.

- Mikor kapok már végre vacsorát? - kérdezte már vagy 100-szor.

- Ma már nem. - feleltük kórusban az apjával.

- Én akkor is eszek. - felelte. Mama sütijét, amit meghagytam. - vágta oda öntudatosan

- Jó. Ki tudod szolgálni magad, ugye? - kérdeztem

- Igen, az előbb is megoldottam. - felelte meglepően higgadtan

- Szuper! Ügyi-fogyi vagy. - fricskáztam oda

 Egyszer csak megfordult, mélyen a szemembe nézett majd szeretettel a következőt mondta:

- NEM AKAROM, HOGY MEGHALJATOK!!!!!!

Mai hálám:

Az időért, ami rendelkezésemre állt, hogy végre valami mást csináljak mint egy átlag hétköznap. (Nádjával csajos programoztunk. Persze vásárolgatás. Csak diszkréten, de azért jó volt)