Remélem egyszer majd értelme lesz annak, hogy most ismételten megpróbálom megrázni magam, és minden fáradtságom és lustaságom ellenére ismét hangot adok gondolataimnak itt a blogban. Persze hogy sütök. És ha bár nem is olyan gyakorisággal, mint egy évvel ezelőtt, azért igenis sütök. A blogírás érthető módon már kevésbé sem hoz annyira lázba mint annak idején. Sőt, magáért az írás kedvéért, úgy, mint egy évvel ezelőtt, már közel sem jutna eszembe írni. Sok változáson vagyunk túl. Túl egy költözésen, túl egy munkahelyen, túl egy ovis éven és még sorolhatnám túl mi mindenen. Annyi kreativitás kap helyet jelenleg az életembe, hogy a blogírás jelentősen háttérbe szorult. Ami jó. De közben naponta eszembe jut, hogy elsikkasztom a legfontosabbat. Azt, ami miatt egyáltalán értelme van ennek a blognak. Mert azért azt nagyon jól tudjuk, hogy nem az én blogom az, amely a gasztrovilág nélkülözhetetlenje lenne. Két ember van "csupán", akik számára felbecsülhetetlen értéket képezhet ez a blog, mégpedig a gyerekeink számára. Talán nem szégyen, hanem örömforrás lesz számukra. Egy szelet boldogság, egy töredék az életünkből, egy darabka múlt és örök jelen. Híd önmaguk felé.
Drága gyerekeim! Nádja és Borisz!
Minden idegszálammal szeretlek Benneteket. Minden pillanatban. Akkor is, amikor éppen nem úgy viselkedem, mert mérges vagyok és veszekszem veletek. Nincs fontosabb és nagyobb öröm számunkra, mint hogy a mi gyerekeink vagytok. És ez mindig így lesz. Nádja Édesem. El vagyok képedve, milyen éretten viselkedsz. Azért, ahogyan az új élethelyzetedhez viszonyulsz. Ahogyan végzed a rátok testált feladatokat az iskolában. Kutakodom az emlékeim között és talán egyetlen szituáció sem jut eszembe, amikor olyan felelősen viselkedtem volna annyi idősen - és talán később is csak igen ritkán -, mint Te most 7 évesen. El sem tudom képzelni, mi leszel ha nagy leszel. Nem tudom, miben vagy tehetséges. De mindegy is. Hihetetlen nyugalom van bennem. Nem aggódom amiatt, hogy nem veszed jól azokat az akadályokat, amit az iskola jelenthet. Az is lehet persze, hogy az én viszonyulásommal van baj. Nem hiszem. Azt hiszem remek páros vagyunk. Sőt tovább megyek. Remek család, amiért minden nap hálát adok.
És Te kisfiam. Drága Borisz. Milyen nyitott rossz kis fickó lettél. Milyen bátran kommunikálsz mindenkivel. Néha el sem hiszem, mennyit változtatok. Megértél arra, hogy kapcsolatokat teremts. Hát, van mi tanuljunk Tőletek. Ezt a sütit nem úgy készítettem, ahogyan a recept írta. Gyorsan összedobtam, és meg sem álmodtam, hogy ennyire ízleni fog nektek. Különösen Te Borisz, Te tömted két pofira. Jöjjön a recept:
Bocacco szelet:
Hozzávalók a tésztához:
- ostyalap
- 5 tojásfehérje
- 4 tojássárgája
- 20 dkg cukor
- 20 dkg dió
- 2 ek. zsemlemorzsa
Kivajazzuk a tepsit és kirakjuk ostyalappal. A tojások fehérjét a cukorral keményre verjük, majd hozzáadjuk a tojások sárgáit, a darált diót és zsemlemorzsát is. 220 C-ra előmelegítjük a sütőt, majd visszavesszük 200C-ra és így sütjük 10 percig, majd tovább csökkentjük a hőt 150 C-ra, így is sütjük 10 percig. Ha megsült, hagyjuk a tepsiben kihűlni, és utána kenjük rá a krémet
Krém: - kb. mennyiségek, közel sem pontosak -
- 3 ek. liszt
- 15-20 dkg cukor
- 3 dl tej
- vaníliáscukor
- 1 dl főtt kávé
- fél csomag margarin
A lisztet csomómentesre keverjük a tejjel, majd hozzáadjuk a cukrot és a többi hozzávalót, kivéve a margarint. Normális esetben a receptek arra tanítják az embert, hogy a cukrot habosra keverjük a margarinnal és miután a krém a többi hozzávalóból elkészült, fokozatosan adagoljuk a kissé elhűlt krémhez. Így nem folyósodik el a krém, hanem tartja a sűrűségét, de nekem ne higgyetek el semmit, csak tapogatózom a sötétségben. Persze én lusta dög vagyok, ezért mindent összefőzők, és a végén hozzápottyantom a meleg krémhez a margarint. Nem feltétlenül vezet jóra, kétségkívül jártam már pórul, de én kockáztatok típus vagyok Ha ti biztosra kívántok menni, ne az én utamat kövessétek!!!!
A tetejére csokoládét reszeltem. Öröm volt nézni, ahogyan ettétek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése