2012. október 22., hétfő

nőtincs és majomkenyér

Nem mindegy, hogy mit gondolok, és hogy hogyan reagálok. A gyerekek egyre nagyobbak. Nádja sokat fülel. Én meg nem tudom befogni a számat. A nagy amplitúdóval érző anya megtestesült mintapéldánya vagyok, aki nem mellesleg a száját is jártatja, néha feleslegesen is. Járok-kelek, nem értek dolgokat, és hangosan kérdéseket intézek a levegőbe. Válasz ugyan nem érkezik, de arra mindenképpen jó, hogy bogarat ültessek a fülébe. Például arról, hogy milyen hülyék a felnőttek. Arra is jó, hogy értetlenkedésem következtében, a kétség, a kíváncsiság eljusson hozzá is. De amiatt mindenképpen rossz, hogy viszonylag hamar szembesül ilyenkor a felnőttek ostoba viselkedésével. Azért amiatt mindenképpen jó, hogy értetlenkedésemet látva elmagyarázhatom, hogyan viselkedni biztosan nem érdemes. Na már most, bízom benne, hogy véletlenek tényleg nincsenek, és minden szarságnak meg van a maga értelme. Mert valóban néha a legnagyobb placcsadékok onnan csapódnak az ember arcába, ahonnan arra a legkevésbé számolt.
Ez a fajta őszi idő lyukat éget az ember bőrébe. És szöget üt az ember fejébe. Hogy élni nagyon jó. Tudtátok, hogy Borisz tulajdonképpen E.T.? Mindegy, mit találunk ki, mindegy, kikkel vagyunk, és az is hogy hol, és még az sem igazán akasztja meg, hogy Ő maga kéri, hogy menjünk valahová, a lényeg, hogy pár percen belül haza akar menni. Nem adja fel, amíg nem teljesül a vágya, reménykedve szakadatlanul hajtogatja, hogy haza, haza akarok menni. Mikor megyünk már hazaaaaaaaaaaaa? Persze van amikor nyugodtak maradunk. És van amikor nem. Tegnap a hosszú időre és jó időre való tekintettel eldöntöttük, hogy elmegyünk kirándulni. Iszonyú klassz programra találtam. Reggel összeszedtem a cókmókokat, - vagyis a gyerekeket - és elindultunk Nőtincsre, ahol is található a Seholsziget Kalandpark. Hazafelé Borisz elégedetten konstatálta, a reggeli nehézkes indulás, a hosszadalmas hazaakarommenni kántálás után, hogy ez irtó jó nap volt. Szóval hajrá, bátran ajánlom mindenki figyelmébe. Nekem is nagyon tetszett. És mit tagadjam, nagyon boldog és büszke anya voltam, hogy milyen jól megszerveztem. :-) Jó, tudom, hogy nem nagy ügy, de én a kis sikereket is értékelem.
majomkenyér? Talán ezen a néven fut az interneten. Nem akartam a szokásos kelt tésztás bulit csapni. Unalmas. Egyszerűen, már kétszer nehezemre esik ugyanazt sütni. De be kell látni, hogy nehéz állandóan újat találni. Láttam ezt a sütit már jó pár oldalon. A tésztával nem foglalkoztam, gondoltam, néhány hozzávalót összedobok. Így is lett. Ami a kezem ügyébe került, az került bele. A teljesség igénye nélkül:
  • 60 dkg liszt
  • 3 dkg élesztő
  • 5-6 dl tej
  • 15 dkg margarin
  • cukor
  • csipet só
És lám csodát pihe-puha lágy tészta kerekedett belőle. Szóval olvasztott margarinnal való locsolgatáshoz lusta vagyok, ezért én minden száraz hozzávalót összerakva, a margarint elmorzsoltam, majd jöhetett a felfuttatott élesztő. Ja, és tej sem volt elegendő, nem nagy ügy, pótoltam vízzel. Nem rontott a helyzeten. 
Hagytam szépen megkelni, majd apró gombócokat szaggattam belőle és a következő szószba forgattam őket:
  • 15 dkg olvasztott margarin
  • ízlés szerint kakaópor
  • ízlés szerint cukor
Ezeket jól elkevertem, a gombócokat megforgattam benne, majd legvégül még kakaós kristálycukorba is. Kivajaztam egy kuglófformát és sorba rakosgattam a gombócokat benne. De nem teljesen teli, kb. egy sornyi üres hely mindenképpen kell. Mert bizony szépen megtelik a tepsi, hiszen ez kelt tészta. Nekem ebből a mennyiségből egy kuglófformányi lett, plusz még egy közepes kerek tortaformányi. Szóval jó kis adag és állati finom süti. Nagyon eteti magát. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése