Most, hogy közeledik a karácsony, a szokásosnál is szentimentálisabb hangulatomban vagyok.
Figyelem az embereket, és meghatódom minden hétköznapinak tűnő de nagyon is szokatlan szeretetgesztuson. Az Idősek Otthonában ahol dolgozom, látom mindennél többet ér a törődés. Naponta szembesülök a szomorúságukkal, a fájdalmukkal, betegeskedésekkel, rosszkedvekkel és végül az elmúlással. Miután az ember leélt egy életet valahol, valakivel úgy, ahogyan az egyénisége, a képességei és lehetőségei engedték, nehéz a beletörődés egy kiszolgáltatottabb létformába. Amúgy örülnék némi szemléletmódváltásnak már ami az idősek otthonában töltött életet illeti. Jó, nyilván pontosan tudom, hogy ez a be(le)csukódás időszaka, és kevés az öröm, és még ennél is kevesebb olyan idős van, aki képes a boldogságra. Közeledve a Karácsonyhoz, ami összetartó családok esetében, könnyed és időnként sziruposan lebegős időszak, idős korra inkább szembesítő a hiánnyal és elmúlással. Arra gondoltam, talán némi otthont idéző, homemade bejgli szebbé varázsolná lakóink számára is az ünneplést. Persze, ha lenne rá pénz. És lőn, lettek bizony jólelkek, akik hozzák a szükséges hozzávalókat és bizony lesznek majd szorgalmas kezek is, - az enyém biztosan -, akik elkészítik majd a sütit az ünnepségre. Dokumentálom majd az eseményeket és hozom a fényképeket. Köszönöm a felajánlásokat, a figyelmességet, szívtetteket!
Hogy valami receptet is hagyjak, leírom azt, ami ma készült ebédre. A konyhánk a szokásos módon túlélőnek is kötve nevezhető. Szervezettség, felkészültséget hírből sem ismer. Muszáj, hogy kreatív légy. Nézzük, mi van itthon. Lencse egy egész és két bontott csomaggal. Oké, akkor lencseleves lesz. Krokett, ja, de hús nincs itthon. Marad a lehetőség, hogy valami édes második készüljön. Így a mai ebéd második fogása morzsagombóc lett.
Hozzávalók:
- 10 dkg margarin
- 2 tojás
- 5 dkg cukor
- 20-25 dkg zsemlemorzsa
- csipet só
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése