Mostanában nem mindig tudom, hogy mi történik körülöttem. Miért nem képes nyugton maradni az ember? Miért kell kotorászni a személyiségünkben? Vajon miért történik valami? Én generáltam? Mit rontottam el? Jó az egyáltalán, hogy minden esemény kapcsán magamban keresem a hibát? Más is így szokta ezt? Nyilván nem. Én is tudom. Vannak, akik hibáztatóak. Hiszen könnyebb mást felelőssé tenni. Én meg akarom érteni életem történeteit. Észrevenni az ok-okozati összefüggéseket. Közben meg nincs is mindig ok-okozat. Elképzelhető, hogy időnként tényleg csupán elszenvedői vagyunk valaki hangulati kisülésének? Elképzelhető, hogy valaki gyengesége nálunk csapódik le? Elképzelhető, hogy az érzelmi intelligencia értelmes embereknél van, hogy elenyészően csekély? És a bátorság, becsületesség, őszinteség, barátság divatjamúlt fogalmak? Na és mi a helyzet a diplomáciával? Bárcsak képesek lennénk megóvni a gyerekeinket a fájdalomtól, a csalódástól. Ha tehetném, körbe vonnám őket átpukkaszthatatlan szeretetburokkal. Milyen jó lenne megkímélni őket a szenvedéstől. Akár átvállalva helyettük. Milyen jó lenne........
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése