2014. február 15., szombat

hüge

Azt akarom mondani Nektek (Nádja/Borisz <3 ), hogy nagyon szeretlek Benneteket, de iszonyúan örülök, hogy ma csak kettesben voltunk Apával. Elmentünk a pálvölgyi barlangba
- ehhez a programhoz még Borisz úgyis túl félős lett volna - és minden percét élveztem ennek a napnak. Minden egyes hétvégét azzal kellene tölteni - remélem Ti majd így fogjátok -, hogy felfedezzük a helyet ahol élünk és rácsodálkozunk arra a rengeteg csodára, ami körbe vesz bennünket. Budapest parádésan gyönyörű város.
Vidékhez képest olyan rengeteg a látnivaló és a lehetőség, hogy csak tátom a számat. Már az is óriási kaland, ha egy olyan buszra pattantok fel, amin még és amerre még nem jártatok. Apát elvittem ma magammal a számomra legkedvesebb budapesti cukrászdába.
Semmi flanc, még le ülni sem tudsz, csak mint a Jégbüfében könyökölve egy pulton tömöd, hangosan hümmögve a lehelet könnyű, földöntúli mennyei mannát magadba. Ide mindenkit el fogok vinni magammal akit szeretek és meglátogat minket Makóról. Budapest szombat délután dugig van emberekkel, nagy a forgatag és színes. Annyi hüge - hüge dánul örömet jelent - volt a mai napomban, hogy nem tudnék válogatni melyiket meséljem el. Azt akarom mondani, hogy fontos nekem, hogy képessé váljatok az öröm felismerésére. Hogy felnőttként se veszítsétek el a képességet, hogy a legkisebb dolognak is örvendjetek. Az én személyiségem egyik nagy pozitívuma, hogy gyermeki boldogsággal tudok ujjongani a legapróbb bárminek. Köszönöm Nektek, hogy ma mamáékkal voltatok de jó, hogy most már Nádja a nyakamba csimpaszkodva olvasol szemtelenül bele bármibe, amit írok. <3


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése