Gyerek vagyok

Bognár Barnabás: Gyerek vagyok

gyerek vagyok
és álomvilágban élek;
gyerek vagyok,
elöntenek a miért?-ek.

gyerek vagyok
és mindig mindent elhiszek;
gyerek vagyok,
nem mondok nemet senkinek.
gyerek vagyok
és én mindig mindent bírok;
gyerek vagyok,
egyedül hagytak és sírok.
gyerek vagyok
és én mindig hazatérek;
gyerek vagyok,
kóbor álm’im elvetélnek.
gyerek vagyok,
a semmiség is nagydolog;
gyerek vagyok,
kihűltem, és még lángolok.
gyerek vagyok,
s mindig van, amit nem kérek;
gyerek vagyok,
van, amit sohasem értek.
gyerek vagyok
és a gödör szélén ülök;
gyerek vagyok,
minden árnytól megrémülök.
gyerek vagyok
és gyakran, sokszor elesem;
gyerek vagyok,
s nem sérül, csak az értelem.
gyerek vagyok
s lepkét kergetek az úton;
gyerek vagyok
és rút, s nevetek a rúton.
gyerek vagyok,
felnõtt szemekben úszom el;
gyerek vagyok,
ne növesszen még senki fel!
gyerek vagyok
és szeretek, s ti szerettek;
gyerek vagyok,
nevetek és kinevettek.
gyerek vagyok,
kezemben õrzöm a szépet;
gyerek vagyok,
nyújtom kezemet, vigyétek!
gyerek vagyok,
csak az álom az életem;
gyerek vagyok,
mindig megélitek nekem.
gyerek vagyok,
s a színház él velem s veled;
gyerek vagyok,
jöjj, játsszuk el az életet!

Hosszú idő óta nem osztottam meg verset Veletek, de ma ez annyira szép, hogy elkábultam, elringatott a dallam és a tartam. S milyen furcsa, hogy ennél beszédesebbnél nem is bukkanhattam volna a mai napomban.


‪