Kettő, azaz kettő levesrecept következik most.
Nem mostanában készítettem. Azt hiszem, jó ideig nem lesz alkalmam újabb receptekkel elő rukkolni majd. Kezdenek a dobozok és zsákok a fejem búbjáig érni a házban. A szeretett házban, amit elhagyni készülünk. Már nem találok tejport a kávémba, és nem igen van mit adnom enni a gyerekeknek. Napok óta csak csomagolok, jobb esetben csomagolunk, és úgy tűnik, ennek már sosem lesz vége. A hangulatom meg egyszerűen csak pityogósnak mondanám. Amikor éppen nem a pakolással kapcsolatos logisztikával vagyok elfoglalva, a városban rohanva ügyintézek. És ha éppen bele botlok valakibe, akit szívesen látok, könnyen kicsillan néhány könnycsepp a szemem csücskében. Ezek nem könnyű napok. A folyamatos búcsúzás napjai. Búcsú hangulat. Lezárás ízek.
Ezeket a leveseket úgy két hete készítettem. Nyáron jöhetnek a gyümölcslevesek töménytelen mennyiségben. Mindkét leves egyik legfőbb összetevőjét az őszibarack képezte. Na, had hulljon végre le a lepel, miről is beszélek.
Alma-őszibarack, és rebarbara-őszibarack leves. Ugyan aszerint a metódus alapján készültek. És bár tudom, hogy a képek alapján úgy tűnik, mintha egy és ugyanaz a leves lenne, de becsszó eltérő levesek, ugyan abban a bögrében.
- Hozzávalók:
- gyümölcsök: vagyis az almáshoz alma és őszibarack, a rebarbaráshoz rebarbara és őszibarack
- fűszerek: fahéj, szegfűszeg, vanília - esetleg-
- cukor, citrom leve és reszelt héjja
- vanília puding
- tejföl
- tej
Az almát az almás leveshez a rebarbarát a rebarbaráshoz megpucoltam, megmostam, felkockáztam vagy karikáztam és feltettem párolódni fahéjas, cukros, citromos, szegfűszeggel ízesített vízben. Azután a barackkal hasonlóan jártam el, és abból is tettem a már fövésben levő másik gyümölcshöz. Amikor megpuhult, botmixerrel össze turmixoltam az egészet. Közben elkevertem egy kis - nem egy egész csomagnyi - vaníliás pudingot tejföllel, és hozzá engedtem a már össze turmixolt gyümölcsös alapomhoz. Nyilvánvalóan túl sűrűnek bizonyul a dolog, ezért egy kis tejjel addig hígítom, amíg el nem érjük a számunkra szimpatikus sűrűséget és újra össze forralom egy pillanatra az egészet. Közben megízlelem ízlelőbimbóimmal, hogy elérjük azt az ízt, ami után ácsingózunk, majd a végén hozzáadjuk a már előzőleg felkockázott őszibarackot is. Az almás leves is nagyon finom, bár annak a gyerekek picit húzták az orrukat, mert az alma tulajdonságánál fogva, a leves picit szemcsés volt, és ez nekik nem nagyon tetszett. A rebarbarás-őszibarack leves viszont a gyümölcsleves kategóriában jelenleg nálam magasan viszi a prímet. Mindannyiótoknak bátran ajánlom figyelmébe!
Jó, hogy a kávéfőzés legalább sikerül... :)
VálaszTörlés