iszonyú gyors helyzetjelentés

Hát itt vagyok. Csak néhány percre. Fura érzések között. Fáradtan. Nem tagadom. Túl vagyunk rajta, igen. 

Túl vagyok rajta, igen. Hogy hogyan? Hogy mennyire? Nem tudom. Igen, ott voltam. Én voltam ott. Csak én voltam ott. Én adtam át a kulcsot. És ha most mégis arra adnám a fejem, hogy elbizajozom a házunk előtt - ami már nem is a miénk, de a szívem mélyén mindig is a miénk lesz -, némileg tudathasadok. Nem értem, persze tudom, hogy nem mehetek be. Hogy nincs kulcsom. Érzelmileg úgy élem meg, mintha tovább bicikliznék csupán Anyukámhoz, és majd később haza megyek. Nem megyek haza. Oda már nem. Soha, de soha többé. Elmesélek majd mindet, ha szeretnétek. Most viszont mennem kell. Holnap hajnalban irány Budapest. Utálok vonatozni. Egyetemista koromban évekig 7 órás vonatútjaim voltak. Egy életre elment tőle a kedvem. Holnap reggel vonatra ülök, hogy korán Budapestre érhessek. és penzlit foghassak a kezeimbe és színeket varázsoljunk leendő otthonunkba. Nádjának október 3-án oviba kell mennie. Messze még a készaház állapot. De mindenképpen addigra ott kell lennünk. A hétvégén igyekszem logikus csapásokat vágni a zsákok, feltornyozott papírdobozok és felhalmozott, egymásra hányt bútoraink között. És hogy milyen lesz a ház Budapesten? Kérlek, ne higgyetek nagyképűnek De azután az állapot után, ahogy a ház megvásárláskor kinézet, jelenleg egy mini, barátságos, kuckóképű apró kis villára kezd hasonlítani. Otthon. Végre, újra otthon. Jövő héten találkozunk, és talán egyszer eljön majd az az időszak is, amikor megint időm lesz mesélni nektek. Hosszú idő óta nem volt időm és lehetőségem sütni semmit sem. Ma nem bírtam tovább a véremmel, Anyukámnál, aki átmenetileg otthont nyújt nekünk, össze dobtam egy laza kis citromos kavarós sütit, ami nagyon, de nagyon finom lett. Hiányzik sokminden, miközben elmondhatatlanul hálás vagyok az életemért. A könnyekért, amit okoz a ház elhagyása, ami oly sokat jelentett nekünk, a fájdalomért, ami ezzel jár, mert azt jelenti, olyan helyen élhettünk, ami szívünknek kedveset jelentett. A barátokért. Az emberekért, akik körül vesznek. Mindig is nagyon sokra becsültem az emberi kapcsolatokat. Hálás vagyok azoknak, akik szeretnek, annyira, pont annyira, mint amikor Hannát veszítettük el.