megint hétfő...

Ma eljutottam tornázni. Tegnap is, de elmaradt az óra. Így ma egy másik típusú mozgásformát volt szerencsém kipróbálni. Jóga body and mind. Jóga és sok más olyan elemmel, amit Makón pilates óráról már ismertem. A teremben sötét volt, foszforeszkáló fénnyel, hangos zene, és olyan gyakorlatok, amelyekkel minden egyes porcikám megnyúlik és az elmém boldogan bólogat közben, hogy én bizony 80 évesen is ruganyos leszek. Mióta itt vagyunk, voltam ugyan pilatesen, de nem igazán tetszett. Rájöttem, milyen színvonalas volt a makói óra. Ma viszont, megint megtapasztalhattam a boldogság önfeledt, tiszta perceit. Ritka, nagyon értékes percek ezek. Könnyű lebegés. Képek váltakoztak előttem. Jeléül önfeledt boldogság utazásomnak, könnyek, könnyek jelentkeztek. És ahogy ott feküdtem a teremben a többi ember között, hálás voltam a lehetőségért, hogy élek, hogy ilyen életet élhetek. A lehetőségért, hogy ilyen óra részese lehetek. A nagyvárosért, a forgatagért, az arctalanságért és a kézzelfoghatatlan befogadásért. 

A hétvégén a tesómék látogatóban voltak nálunk. 

Rövid, de intenzív látogatás volt. Bementünk a gyerekekkel abba az üzletbe, amiről már előzőleg meséltem. A varázslatos illatfelhőbe - amiről csak a többiek beszámolója alapján tudok, lévén szaglásom nincsen -, a pazar színkavalkádba, a csillogó, ápoló finomságba. Múlt héten voltam először ebben az üzletben, és most a gyerekekkel. Ha láttátok volna a lelkes tekinteteket, a kutakodó kezecskéket, ahogyan szappanról szappanra, testápolóról testápolóról vándoroltak betelhetetlenül újra és újra újabb kencét magukra kenve. És ha láttátok volna Őket a könyvesbolt mesevilágában, ahogyan polctól polcig szaladgálva sikongattak fel újra és újra, mert rá bukkantak kedvenceikre. Ezek után a jól kitervelt játszótér már csak szokásos levezető programmá avandzsálódott. Már előre örülök a nyári szünetnek, amikor unókatesók együtt kalandozva fedezhetik fel a nagyvárosi lét óriási lehetőség halmazát. Jobban várom, mint ők, talán. 

Közben tegnap este bejegyzés írása helyett egy dvd megnézése mellett döntöttem. Az oly sokat emlegetett és oly nagyra tartott Fekete hattyú c. filmet néztem meg. Kíváncsi lennék a véleményetekre. Addig nem is mondanék róla semmit. Még most is keresgélem azt az egy szót, amivel illetni méltón tudnám ezt, a filmes világ által oly nagyra becsült filmet. Mert véleményem az van.....

Szóval, kezdek megérkezni Budapest. Köszönöm a tárt karú üdvözlést, a befogadást, a tempót amit diktálsz, a számtalan lehetőséget. Az embereket, akikre rá találok, a régi barátokat és az újakat. Minden nap tanulok valamit, valami újat. Amitől többé válhatok, még ha itt is pont annyira bizonytalan minden mint máshol. A fényeket köszönöm, a fogyó szürkeséget, a főszerepet a saját életemben.