Haza értünk Makóról. Otthonról, haza. Nehézkes újra írni kezdeni. Pedig annyira szeretek. Annyi érték lapul mögötte. Mégis nehéz. Visszaállni. Sok a mondanivaló, és nem tudom hol kezdjem. Ugorjam át az megemlékezés ünnepét? Átugorhatnám, mert álságos. Üzleti fogás. Nehéz. Tömeg és képmutatás. Van akinek. És vannak őszinték.
Amikor Hannát elveszítettük, nem voltam jól. Szorongtam és féltem. Már meséltem. Leírhatatlan állapot. Fájdalom vegyült a kétségbeesett félelemmel. Első és sokadik Halottak napja. Ezen a napon mindenki temetőbe megy. Mi minden nap temetőbe jártunk egy ideig. Halottak napi irritáló tömeg. Nem akartunk embereket látni. Szinte bujkáltunk. Arctalanságra vágytunk. Nem volt magánéletünk. Értetlenségünk volt és kétségbeesés és szorongás. Nem vezetek magabiztosan. De kikapcsol, ha fáj valami. Segít. Beülni az autóba. Egyedül lenni. Céltalanul bolyongani. Szólt a rádió. Megszólalt a 2004-es év egyik slágere. Azt hiszem minden szerelmes fújta. Nekem mást jelentett. És örökre mást fog jelenteni. Hannát. Az elveszíthetetlent. Az örök kapcsolatot. A lágy, puha, tapinthatatlan érinthetőséget. A jelenlét nélküli közelséget. Szeretetet. Bátorságot és bizonyosságot... És mindörökre könnyeket! Köszönöm, hogy az Anyukád lehetek.
Úristen... a kapcsolatom a férjemmel pont ugyanazon a napon lett "valós", akkor találkoztunk először személyesen, amikor a kicsi Hanna elment. Pontosan ez a dal volt az, amit a rádió állandóan fújt, akkor, így számomra a kapcsolatom kezdetére emlékeztet, a híd a távolságunkat hidalta át, szóval közel áll hozzám.
VálaszTörlésDöbbenetes.
Megborzongok tőle.
Nyugodj békében Hanna, gyújtottam érted egy gyertyát én is.
Többször is nekifutottam, mire (talán) méltó szavakat találtam: valahogy a felnőtt-létnek az is kritériuma, hogy mi tudunk elengedni, tudunk túllépni és élni mindezek ellenére. Bár én veled sírok akárhányszor ilyeneket írsz.
VálaszTörlésFevikém!
VálaszTörlésSzerintem megint úgy jártam, hogy írtam ide, aztán nem küldtem el?
Sokat gondoltam Rád a napokban:-(( Ölellek!