2018. január 10., szerda

Nádja aludt

Álom és ébrenlét között
félúton
mindig a többiekre csukom gondosan az ajtót.
ágyában feküdt
szőke haja arcába lógott,
kiszolgáltatott volt
mégis boldog.
mini halál minden alvás
elragad a valóságból,
nincs fájdalom ,
nincs aggódás,
csak tudatalattink okoz néha gondot.
Ő még aludt,
ébredeztem.
kávém fölött elmerengtem.
gyönyörködtem,
megrémültem.
12 év hova röppent.
nyurga lett és kissé nyegle.
felveszi a cipőimet,
elcseni a ruháimat.
gátlás nélkül visszaszájal.
Én sem voltam különb nála.
Önmagam pici hasonmása.
Ahogy alszik, oly védtelen
Én is
Az idő nem kegyelmez.
Aztán majd egyszer,
mikor ködös reggel álmából ébred
gyermekében gyönyörködve
az időtől tán ő is megretten.
én már öreg leszek
de nem hajlott
az idővel nem dúlok majd harcot
bele fekszem, hátra dőlök
könyvek fölött sokat időzök.
Pezsgőt iszom
bakancsot hordok.
menedék leszek,
menedék vagyok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése