megint hétfő...

Vissza tekintve az elmúlt hétre, valami olyasmiről tudok most Nektek írni, ami más évben közömbösen érintett. Ez pedig nem más, mint a születésnapom. Felnőtt fejjel jelentőségét vesztette a "nagy nap". A minden évben növekvő szám csak az idő eszeveszett vágtázását demonstrálta és semmi egyebet. Minden évben a születésnapomon sokkal inkább azon merengtem, vajon miért azt ünneplik kizárólag, aki azon a napon megszületett. Hiszen van még valaki, aki a születésünkért nagyon sokat tett. Tudatunkkal nem emlékszünk a születésélményünkre, tudatalattink legmélyén viszont, minden akkor ért hatás apró kis dobozban őrzi sokat sejtető indulásunkat. Minden évem minden szülinapján azt hiszem, az Anyukám az, akit az ünneplés igazán megillet.

A mostani születésnapom reggelén, nem jutott eszembe, hogy milyen nap is van, egészen az első gyerekektől és férjtől jövő boldog szülinap, jó reggelt Anya pusziig.

a legnagyobb ajándékok

Minden pontosan ugyanúgy zajlott, ahogyan más álmos reggeleken. Hú, gondoltam magamban, miután a többiek a "nagy napra" emlékeztettek, csak rosszabb ne legyen mint egy átlag nap. És már indultam is az elfelejtett zokniért, hogy pótoljam Borisz lábára, amiről időközben elfelejtkeztem. Nádja elment oviba, én bambán tébláboltam Borisszal a nappaliban, mire férj hazaérkezett. 

az én hercegeimmel a nagy napon. a képet Nádja készítette

Ő, aki nem híres a virággal való ajándékozásról. Ő, aki ha mégis virággal való ajándékozásra adja a fejét, hát férfiasan egyszerűen oldja meg. Előre celofánozott, felmasnizott antivirág. Amit kizárólag a gesztus ritkasága miatt értékeltem. Most viszont ott állt előttem, a pizsamás, gyűröttre aludt arcú, kócos hajú előttem, aki egyáltalán nem számított semmiféle virágra, ott állt előttem egy kis csokorral, egy olyan kis csokorral, amit én is csináltattam volna valakinek, akit szeretek. Együtt eltöltött házas éveink talán első ilyen csokra volt ez. 

a csodás csokor

Leszámítva a menyasszonyi csokromat. Beért, megért, tudja, ismer, és érdekelte. És ezután a szép reggel után következett egy kényelmes, lusta délelőtt, ahol helye volt a közös kávénak, a laza közös csavargásnak. 

Mintha mindenki, aki kicsit is számít, tudta, érezte volna, szeressétek most nagyon farkasévit. És jött a szeretet minden formában. 

Nádja az oviból ezzel a rajzzal érkezett haza és köszöntött engem

Telefonhívásokban barátoktól, akik nincsenek velem egy városban, de napjaimban és szívemben nagyon is jelen vannak. Sms-ben meleg szavakon át. A virtuális világban üzenetek formájában. Üzenetek a múlt egy szeletének fontos szereplőitől, nem mindennapos ismerősöktől, rokonoktól, Anyától és testvértől. A törődés és szeretet átszőtte napom minden percét. És most, ebben az évben, ezen a napon, kimondhatatlanul jól esett, életem talán egyik legemlékezetesebb, és legszebbre sikerült születésnapján minden  és mindenkitől hozzám eltalált szeretet gesztus.

És bár már nem volt április 5-e, engem csak ringattak tovább szerető kezek. Érkezett hozzám két kisgyerek kíséretében, csak nekem sütött saját kézzel készített torta, egy csodás Édesanyától, aki tortájával most engem is megörvendeztetett. www.marcell-vencel-blog.blogspot.com.
Köszönöm, Kedves Böbőce!!

Böbőce tortája

ami láthatólag a gyerekeknek is nagyon ízlett

És ha már felocsúdni találtam volna Ildikó a hét második felében tovább  kényeztettet engem. Hihetetlenül nagy értékkel ajándékozott meg engem, kötényeket varrt, nem csak nekem, de a gyerekeimnek is. Egyen köténykéket, a nagy családi sütés-főzésekhez. - ígérem a fényképeket pótolni fogom -

Köszönöm mindannyiótoknak, mindenkinek, akinek eszébe jutottam, akik felém intézett gesztusaitokkal támogattatok engem, akik szerettetek és szerettek, akik barátaim vagytok és akikre számíthatok, és akiket elmondhatatlanul értékelek és nagyon nagyra becsüllek Benneteket. Az Isten áldjon meg Titeket! És köszönöm, hogy vagytok Nekem!