megint hétfő...

Csak pár perce tudatosodott bennem, miközben azon törtem a fejem, hogy bármilyen fáradt is vagyok, ma mindenképpen meg kellene írnom a megint hétfő bejegyzésem, hogy ma nagyon is kedd van. Szóval megint hétfő, ezennel kedd este. Jól bekavartak az ünnepek. 

a csúszdára tojta az ajándékokat a nyuszi

megérkezett a nyuszi....

Honnan tudta a nyuszi, hogy én az Aranyhaj könyvre vágytam...???

Az van, hogy kösz, jól vagyok. Miközben az van, hogy kicsit érzékeny vagyok. Kinn ötmillió ágra süt a nap, na nem most, mert most csupán a hold fénye játszadozik, de napközben tényleg, igazi, ízig-vérig tavasz van. Tudjátok, mondtam már, hogy Hanna nagyon is van. Létezik, ott benn, legbelül. Az agyammal tudom, hogy van halál. Miután Hannát elveszítettük, még inkább tudom, hogy micsoda dolog is a halál. Szinte markolni lehetett. Egy ideig még ott ólálkodott körülöttünk. A halál. Hangja volt. Vagy csak a szellő tréfálkozott? A mindennapok hétköznapok. A hétköznapok mindennapiságát pedig néha megtöri a hiány. A fájdalmas hiányt az ótvar események még inkább kiváltják. Képzeljétek, valaki szerint megérdemlem a sorsom, viseljem, hát! Miközben fogalma sincs arról, mennyire hálás vagyok a sorsnak, igen, nagyon is hálás. Hálás Hannáért, hogy a mi életünk része lehetett! Viselem a sorsom, még hozzá boldogan, mert életem minden elmúlt és eljövendő perce minőségében lett volna és lenne kevesebb ha ez a csodás, tündéri gyermek nem hozzánk született volna. Így lesz az átokból áldás!

Benő a versen túl van és locsol

Samci verset mond és locsol

Samci engem is meglocsolt

Jó húsvéti hét volt. Most, hogy már Anya vagyok, és egyben bár gyerekfejű és szívű de mégis csak felnőtt, más minőségben van jelen a húsvét az életemben. Emlékszem, amikor tinik voltunk, a húsvétot csak túl élni és nem megélni akartuk. Volt benne valami versenyszellemszerűség. Kihez hány locsolkodó érkezik. Az igazán szép, népszerű lányokhoz sok locsolkodó ment. De reméltem, hogy a kevésbé szép, de talán jó fej lányokat is szeretik a fiúk és talán nem hagyják ki őket sem a locsolásból. Idétlenek voltunk, önbizalomhiányos, kicsit ciki kicsit kínosan viselkedők, a kicsit ciki, kicsit kínos helyzetben a nyurga, mutáló fiúk előtt. Különösen kínossá pedig akkor vált a dolog, ha egyszerre több fiú is megszállta az otthonunkat. Végül mindig jól sült el. Mert volt benne valami vadregényes romantika. És jó volt találkozni mégis csak egymással. Volt a húsvétnak valami nagyon is közösségápoló hatása.

Nádja nyáron 6 éves lesz. Nagyon is lány. És én elkezdtem várni a locsolkodókat. És elkezdtem csalódott lenni, ha akire számítunk, valami miatt mégsem tudnak eljönni. Jöttek. Nem sokan, de jöttek. És elbűvölőek voltak ezek a gyerekek. Nádja várta a locsolkodókat. Bár fogalmam sincs, mit gondolhatott mélyen legbelül. Kicsi fiúk meglocsolták kicsi lányt. Ők még nem igen voltak zavarodottak. Olyan őszintén válaszolta a Nádja a - Szabad e locsolni?- kérdésre az igent, hogy csak ámultam, és fürdőztem a gyermeki, őszinte, tiszta, máz nélküli egyszerűségben.

Húsvétra sütöttem kenyeret. Sütöttem gyümölcstortát. Sütöttem méhkas sütit. Sütöttem mézeskalácsot. Sütöttem profiterolt vanília krémmel és csokoládé öntettel. Sütöttem medvehagymás lala kiflit. És, végül, de nem utolsósorban, hanem nagyon is elsősorban macaront.................! Majd mindet leírok szépen sorjában. Majd a héten, apránként, egyesével!

De had meséljek nektek még picit. Az ünnepek mindig leképezik, össze sűrítik azt, ami jó. Ünnepekkor haza jönnek a rokonok. És haza jönnek a barátok. Ilyenkor pici, rövid idő alatt történik annyi esemény, ér annyi intenzív inger, mint máskor lehet, hogy több hónap alatt sem. Fürdőzés a találkozásokban......

Újra és újra rádöbbenek, milyen szerencsés ember vagyok. Ezek a találkozások közhely ide vagy oda, de mindig nagyon gördülékenyen zajlanak. Igen, pont onnantól, és attól a bizonyos utolsó mondattól, ahol abba maradt. Olyan ez mint haza érni. Nincsenek tisztelet körök, nincsenek lehelet vékony falak. Hátra lehet dőlni, megpihenni és megkönnyebbülni. Most valami olyasmit csináltunk, amit nem tudok nektek megmondani, én hány éve nem. Elmentünk egy pub-ba, pont mint régen. És vettünk bort. Vagy pálinkát. És nagyon jó volt újra pont úgy, pont azokkal együtt lenni, mint 20 évesen. Felböffentek az élmények, az emlékek. És úgy vihogtunk, pont úgy, mint 20 évesen. Mindannyian pont olyanok voltunk mint akár 20 évesen. A senkivel nem össze keverhető puruczkygyörgyi és jómariann és farkasévi.....

Kis tudathasadás... Újabb időutazás. Újra 20 éves. Aztán emlék bekapcs. Otthon a gyerekek. Jó volt időt utazni. Jó volt haza térni. Jó tudni, hogy puruczkygyörgyivel, jómariannal mindig lehet időtutazni!

Ja, és végül, a hét abszolút meglepetés fejleménye. Igazi öröm. Hála Gesztenyének. Bepalizott egy nyereményjátékra. Esélytelenek nyugalmával küldtem a receptet. És képzeljétek második helyezett lettem. El sem tudom hinni. Talán ha a nyeremény vaníliaesszenciát a markomban őrizhetem!!!

Szép Hetet NEKTEK!!!