Pozsonyi kifli

Utoljára gyerekkoromban ettem. És úgy emlékeszem, nagyon szerettem. Azóta jó sok idő eltelt, de alkalmam nem volt, hogy túl gyakran egyek belőle. Emlékeszem a csillogó, márványos külsejű csodás, porhanyós kiflikre. A finom, sűrű töltelékre és a puha tésztára, ahogyan körül öleli a tölteléket. Mióta nagy lettem, Makón nem botlottam bele egyszer sem. Az is lehet, hogy egyszerűen csak nem vettem észre. Tudtam, hogy Budapesten lehet venni, volt is, hogy láttam  valamelyik cukrászda vagy pékség kirakatában. Sóvárgó tekintettel tovább mentem. Nem volt alkalmas a találkozó. Egyik délután Erzsike mama zörgős zacskóval érkezett. - Nektek hoztam - mondta. - Ugyan mi lehet benne? - gondoltam. Kíváncsian kotorásztam a zacskóban, aztán megláttam a gyönyörű, mázas kifliket. Azonnal neki láttunk a gyerekekkel. Nekem alig két falat jutott belőle. És már tudtam, nem kerülhetem el, muszáj mihamarabb a pozsonyi kifli rejtély megfejtésének. Anyukámmal való konzultálás után megtudtam, hogy a tésztája gyakorlatilag megegyezik a bejglijével. Az időfaktorral viszont nem számítottam, átgondolatlanul bele ugrottam az elkészítésébe. Amikor pedig ott tartottam, hogy nyújtottam, töltöttem, csavartam, majd ilyen tojással kentem, pihentettem és még egyszer kentem amolyan tojással, és még sem lett márványos a végére, megfogadtam, mit megfogadtam, megváltoztathatatlan esküt tettem, hogy egy évben egyetlen egyszer vagyok hajlandó a fejem pozsonyi kifli sütésére adni. Persze hogy megérte a nagy munka, a sok idő, amit el bíbelődtem vele. Mindenkinek nagyon ízlett. Abba hagyhatatlanul finom. A Papa csak annyit mondott: - Igen jó volt a tegnapi kifli.

- Van még. Kérsz belőle? - kérdeztem. Szája szögletében huncut mosollyal, igent biccentett.

Hozzávalók:

• 60 dkg liszt
• 12 dkg margarin
• 12 dkg zsír
• 1.5 dl langyos tej
• 10 dkg cukor
• 1.5 dkg élesztő
• 2 tojás
• csipet só

Pici cukros langyos tejben az élesztőt fel futtatjuk. Amíg elkészül, a lisztet, a sót, a cukrot, a margarinnal és zsírral és tojással elmorzsoljuk. Ezután hozzá adjuk az elkészült élesztőt is, és tésztát gyúrunk belőle. Most jön a lényeg, a tésztát hideg helyen pihentetjük, min. egy órát. Közben elkészítjük a tölteléket. Én ugyan azt a tölteléket készítettem, amit még az anyai nagymamámtól tanultunk. - vagyis a mákos: darált mák, cukor, zsír, vaníliás cukor, reszelt alma, citrom reszelt héja, citrom leve, és fahéj felfőzve. A diós krém: darált dió, rum, cukor, vaníliás cukor, citrom, zsír és tej felfőzve. -. Miután a krémek elkészültek, természetesen hagyjuk kihűlni. Idő lesz bőven, mert ezt a tésztát annyit kenegetjük, meg pihentetjük, hogy az ember úgy érzi, ennek sosem lesz vége. De mondom, megéri..... Amikor a tésztánk elkészül, négy részre osztjuk őket. A férjem szerint hurka formára igazgatjuk, szerintem inkább fektetett henger szerűt, majd mindig levágunk belőle egy kb. 1 cm széles kis tésztát és ovális formára nyújtjuk őket. A tészta egyik végénél eligazgatom a tölteléket - hát, én jó sokat tettem belőle, így ki is repedt az összes kiflim, de nem baj, mert legalább volt benne töltelék rendesen. - Ezután kifli formákat csavargatunk belőlük úgy, hogy a vágott rész az alsó részre kerüljön. Ezután sütőpapírral megágyazott tepsire sorakoztatjuk őket, majd egyenként megkentem tojás sárgájával * hú, hogy hogy utáltam én ezt. Rohadt unalmas munka. Mindegy. Kenés után újabb fél órás pihentetés, hogy a tojás kissé megszáradjon. Ezután újabb tojásos kenegetés, ezúttal tojás fehérjével, és újabb fél órás pihentetés, de most langyos helyen. Végül 200C-ra elő melegített sütőben sütjük kb. 20 perc alatt készre. Ez lenne a márványos külső titka. Nekem nem lettek márványosak. Jó csalódott is voltam miatta, de csak addig, amíg az első néhány falat íze el nem jutott az agyamig. Egyszerűen fenséges. Szerintem Karácsonyra kötelező. Ha nem is kifli formában, de bejgliként mindenképpen. Nekem muszáj ismételnem. Mindenki imádta!

irány az ágy...