2011. november 5., szombat

őszi szombat este

Össze gömbölyödni egy kád vízben, mint egy kismadár, aki fázik, ritka alkalom. Össze húzódni picire, amennyire csak lehet, behunyt szemmel, csendre vágyva. Meleg vizet engedni, percenként újra és újra, miközben ráz a hideg. Nem létezik becsukott ajtó, mióta gyerekeink vannak, sem Wc-n, sem fürdés közben. Fürödni luxus. Lukuluszi lakoma. Elnyújtózni a kádban, kényelmesen, nem törődni az idővel, leginkább őszbe hajló, ráérős estéken lehetséges. Behunyt szemmel, háttal az ajtónak, össze gömbölyödve. Meleg teára várva, férj által kiszolgálva, miközben hangos, befogadható zene dübörög a szomszéd szobában. Nyílik az ajtó. Nem egyszer, egymás után többször, gyors egymásutánban. Kérdése van a gyerekeknek. Hozzáfűzni valójuk van. Kérdeznek, de nem akarom kinyitni a számat. Ritka és fenséges állapot, a csönd után vágyakozva, válaszként, kizárólag csak némán bólintok. És ebben a több mint idillikus állapotban hideg víz csorog az oldalamra....

3 megjegyzés:

  1. Kedves Evi! Olyan jo volt olvasni! olyan ismeros! Kivancsi lennek a hidegvizes epizod folytatasara. vajon mi lehetett? :-)

    VálaszTörlés
  2. Ez a fürdés dolog elég ismerős.
    Meg sem próbálom az ajtót becsukni, mert egy-két gyerek úgyis bejön :)
    Fura mikor vendég van, mert akkor csukjuk.
    Hideg víz: megnézték Anya él-e még? :D

    VálaszTörlés
  3. Valószínűleg a legtöbb kisgyerekes helyen ez hasonlóan zajlik. Persze, mi is csukjuk az ajtót, ha vendég van nálunk, de akkor nem jellemző, h. a kádban nyújtóznék.
    Hideg víz? A csap magától rondított az idillben, mint egy külső tényező, mi jelzi, menni kell. A gyerekek folyamatosan ellenőrzik egyébként, anya él e még. És még meg is kérdezik, amikor csukott szemmel találnak és max. kérdésre bólintok.

    VálaszTörlés