Nem tudom kell e bármit mondanom. Nem volt ma szép idő. Még is jó volt. Ma úgy nézett rám Borisz, mint ezelőtt még soha, sohasem. Ezzel a tekintettel nem néztem még farkasszemet. Szótalan, kitartón, rezzenéstelen pillákkal, egyenesen a szemembe. Nem fejtettem meg. Nem tudtam mire gondol. Elmúlt 3 éves. Mi lehet a fejében? Megfogalmaz, elmond, közöl, érzelmeket kifejez. Ezek varázslatos pillanatok. Beszédesek, még ha nem is mindig értem. Így karácsonyhoz közeledve másképp rezgünk. Nem csak a fa levelek. Nem készülődöm. Nem sütök célzottan karácsonyra. Nem bíbelődöm szaloncukrokkal. Ez az év nem az. Hátra dőlök. Élvezem az életet. Az érzelmeket. Idén elfogadok minden sütit, minden szaloncukrot, mindent mit felkínál az élet. Fogok sütni és fogok készülődni, de csak megfeszülésmentes, laza tempójú, koccintós élvezettel. Beszélgetve, lelassítva. Nem loholok ajándékok után. Nem töröm a fejem ezen. Csak örülni szeretnék, nem reagálni elvárásokra. Csak mindent a magunk kedvéért. Csak azokkal, akiket szeretek.
Igazad van: nagy hajtás volt az utóbbi időben, rád fér a pihenés. Érezd jól magad!
VálaszTörlésSzerintem ennek nincs is másképp értelme, hiszen a nagy készülődési őrület végén úgyse tudnál örülni semminek. Nálunk már jó ideje őrületmentes a karácsony. Amikor otthon voltam azért, mert több időm volt, most meg azért, mert kevesebb van.
VálaszTörlésNálunk tavaly is az IDŐ volt az ajándék, amit együtt töltöttünk.