megint hétfő...

Mostanában annyi hülyeség történt, általam szeretett emberekkel. Főleg kéztörésekre gondolok. Na, ma beálltam én is közéjük a sorba. És igen is, ki vagyok bukva. Általam szeretett vagyok én is, és most már magammal is együtt érezhetek! Mit együtt érezhetek?! Egyenesen sajnálom magam! És olyan, de olyan mérges vagyok. Nem leszek így jóban az Istennel. Mondhatom NEM! Mert nem ér ilyet csinálni. - fakadt ma ki belőlem. - Nem ér ilyet csinálni az emberrel! - mérgelődtem, hőzöngtem! - És úgy sajnálom farkasévit! - Mert igenis, nem érdemel ilyet egy ilyen jó ember mint ÉN! - bruhaháztam! Akkor, és most is így gondolom, miközben nagyon is tudom, hogy nincs összefüggés jóság, és időnkénti elesettség és kiszolgáltatottság között. Van viszont összefüggés kapkodás, rohanás, figyelmetlenség és megsérülés között. Így jártam. Csak ne pont az egyik leggyengébb gyengémet kapta volna derékba. Rohadékság! - Kislányom, nem mindenki Anyukája tud ám pillecukrot csinálni! - sztároltam magam ma este, miközben az utolsó simításokat végeztem el a cukrokkal. - Igen, kislányom, valóban, de nem is mindenki Anyukája veri szét a pofáját a kocsi ajtóval! - tette hozzá nagyon is bölcsen a férj, aki egyben apa is. Na, itt kitört belőlem a röhögés, és be kellett látnom, valóban! Nem mindenki Anyukája töri ki a fogát így 40 felé a kocsi ajtajával, és nem mindenki Anyukája szakítja úgy fel a száját, hogy több tucat papírzsepi elegendő csak a vér felitatására. Hát, ez vagyok én kérem szépen. Éppen ma 11 óra után néhány perccel, Budapest egyik utcáján úgy sikerült ma kinyitnom az autónk ajtaját, hogy az első fogam egyikéből egy darabot kivertem, a szám pedig alaposan felrepedt. Hogy hogy vagyok most? Hát a szám sajog, és nem szívesen mosolygok. Eddig sem volt mosolyom Mona Lizáéhoz hasonlatos, most meg? Hagyjuk. KIVAGYOKBUKVA!!!!!  De nagyon!

Nem vagyok képes a seggemen megülni. Kell a nyüzsi. Na, itt a nyüzsi. De olyan jó hét volt. Annyi de annyi esemény, történés. Érdekes, pozitív feladatok. Karácsony előtti forgatag. Forralt bor a karácsonyi vásárokban. Gyönyörű, de tényleg, elképesztően gyönyörű karácsonyi város öltözék. Fények......Egyedülálló hangulat. Valamelyik reggel, miközben a fürdőszobában a mindennapos reggeli készülődésem egyikének kellős közepében tettem-vettem, gondolatim között megjelent egy érzés, otthon vagyok. Úgy készülődök itt, olyan ismerősen és otthonosan mint Makón. Alig két hónapja vagyunk itt. Micsoda szerencse ilyen rövid idő után megérkezni. Otthon lenni. Erre ma, amikor a törött fogammal és sajgó számmal éppen az aktuális ebédet igyekeztem fegyelmezetten elfogyasztani, nem voltam képes uralni gyermeki fájdalmam, nyeltem a könnyeimet és sírtam. Hát ilyen jó asztaltársaság voltam én ma. - Anya sír! - szólalt meg az asztalnál Nádja! Már ha esetleg nem észlelte volna mindenki, aki körülöttem volt. - Megoldódik, drágám! - próbált vigasztalni Erzsike mama! - Nem!- tiltakoztam! - Nem nagy ügy! Rendbe hozza a fogorvos! - nyugtatott tovább! - Nem! Ez nem csak a fogamról szól! - Akkor mi a baj? - kérdezte újra és újra! - De én csak némán bólogatni tudtam. Közben az Anyukámra gondoltam. Mert hirtelen megint pont olyan kislánnyá váltam, mint bármelyik gyerek, ha elesett valami miatt. Éppen csak a biztonságérzetem után kaparásztam. Megértettem, hogy itt nem működnek a jól bevált megoldások. Itt nincs fogorvosom. És nincs nőgyógyászom. És nincs fényképészem. És nincs fénymásolom. Itt nincs itt az Anyukám. Itt nincs itt a testvérem. Itt nincsenek itt a makói barátok. Ennek is el kellett jönnie. Számoltam ezzel. Gondoltam rá. És most megéltem. 

tegnap este. itt még nem sejtettem, hogy ma már a fogam egy darabja elhagyottan valahol az utcán hever

De itt van a család itteni fele, akik gondoskodnak rólam és fogorvost intéznek. 

tegnapi program egyik epizódja, dőzsölés a "mekiben"

előtte karácsonyi kiállítás a mezőgazdasági múzeumban - erről majd részletesebben is -

És itt vannak az itteni barátok, akik keresnek és szeretnek. és elhívnak és törődnek. És képzeljétek, már fénykép is készült rólam, egy mosolygós a bérletemre. Bérletem is van. És még fénymásolót is találtam. Nem is rosszat. Most épp olcsó de jó cipészt keresek!!!