minden áldott nap eszem édességet, ha van kedvem :-)

Milyen érzés öregedni?
Egy nap, egy fiatal barátnőm azt kérdezte tőlem, milyen
érzés öregedni. Meghökkentem kérdésén, mert én sosem
gondoltam arra, hogy öreg lennék. Az ifjú hölgy, látván
reakciómat, rögtön zavarba jött, de megmagyaráztam neki,
hogy számomra ez egy érdekes kérdés, elgondolkodom
rajta és majd később válaszolok neki.
Végül is úgy döntöttem, hogy az öregedés egy ajándék.
Tulajdonképpen életemben most lehetek először az, aki
mindig is szerettem volna lenni. . Persze, nem a testem!
Időnként én is kétségbeesem a ráncaim, a táskás szemem,
a megereszkedett fenekem miatt. És gyakran meghökkenek
azon az öreg nőn, aki visszanéz rám a tükörből /aki pont
úgy néz ki, mint az anyám/, de nem sokáig gyötrődöm
ezek felett.
Sosem cserélném el az én nagyszerű életemet, a szerető
családomat, az én csodálatos barátaimat a kevésbé ősz
hajért vagy egy feszes hasért. Ahogy korosodtam, egyre
kedvesebb lettem a magam számára és kevésbé kritikus
magammal szemben. A saját barátommá váltam. Nem
tolom le magam, ha több süteményt eszem a kelleténél,
vagy nem vetem be az ágyat, vagy megveszem azt a
virágtartót az erkélyre, amire semmi szükség nincs, de jól
néz ki.
Felhatalmazva érzem magam, hogy élvezkedjek, hogy
rendetlen legyek, hogy extravagáns legyek. Annyiszor
megéltem, hogy legkedvesebb barátaim idő előtt elmennek;
mielőtt még megérték volna azt a szabadságot, amit az
öregség hoz magával.
Ki törődik azzal, hogy hajnali 4 -ig olvasok, vagy játszom a
computeren? Táncolhatok a régi muzsikára, ha úgy tartja a
kedvem és sírhatok a régi szerelem emlékén.....és meg is
teszem.
Sétálok a vízparton egy olyan fürdőruhában, amiben
kidomborodnak a testrészeim, és önfeledten vetem bele
magam a hullámokba, ha jól esik, és nem törődöm a
motorcsónakokból rám vetett sajnálkozó pillantásokkal. Ők
is lesznek öregek.
Tudom, persze, azt is, hogy időnként feledékeny vagyok.
És hát van is néha mit, elfelejteni az életből. De azért a
legfontosabb dolgokra emlékszem.
Hát igen, életem során azért megtört néhányszor a szívem.
Hogyne tört volna meg, amikor elveszítesz valakit, akit
szerettél, amikor egy gyerek szenved, vagy elüti a cicádat
egy autó? De a megtört szív az, ami erőt ad és megértést
és részvétet kelt. Egy olyan szív, mely sosem szenvedett,
érzéketlen maradt minden iránt, az sosem fog örömöt
érezni a tökéletlenség felett.
Én nagyon boldog vagyok, hogy elég soká éltem ahhoz,
hogy megőszülhessek, hogy a fiatalos nevetésem mély
ráncokat mart az arcomra. Oly sokan vannak, akik soha
nem nevettek és oly sokan, akik nem érték meg, hogy ősz
hajszálaik legyenek.
Ahogy múlnak az évek, úgy egyre könnyebb pozitív lenni.
Egyre kevesebbet kell törődni azzal, mit gondolnak
mások. . .Én nem teszek fel magamnak se kérdéseket.
Ráadásul fenntartom magamnak a jogot, hogy ne legyen
igazam.
Nos, válaszolva ifjú barátnőm kérdésére, elmondhatom,
hogy nem bánom, hogy öregszem. Szabaddá tesz.
Szeretem azt, akivé váltam. Nem akarok örökké élni, de
amíg itt vagyok, nem fecsérlem olyanra az időmet, mint,
hogy mi lett volna ha... vagy azon izgassam magam, mi
lesz majd. És minden áldott nap eszem édességet /már ha
kedvem van hozzá/.
Mindig mosolyogj és a szívből fakadó igaz barátságokra
nagyon vigyázz!
Szeretettel ajánlom a fenti gondolatokat kor- és
kórtársaimnak. És ajánlom még, hogy mindig nevessetek a
saját hülyeségeiteken, mert a nevetés az élet legnagyobb
adománya és erősíti az immunrendszert.