mond a nehezen mondhatót

Nemes Nagy Ágnes

Ne szenvedj. Megfeszült izommal
emeld a széles szenvedést,
ital helyett kortyold a szomjat,
hiánnyal tömd a gyenge rést,
riadj fel éjjel, hogy lerázza
hamvát az öntudat parázsa,

döngesd magad körül a katlant,
élni szorítsd a fulladót,
ne mondd soha a mondhatatlant,
mondd a nehezen mondhatót,
vakít az éj, tekints előre –
erőd a semmi. Kapj erőre!

Gyönyörű, lélegzetelállítón gyönyörű!Holnap megfeszült izommal emelem a széles szenvedést és ráveszem magam, hogy megint elmenjek futni :-) És szerencsére manapság igen, manapság tényleg elkezdtem kortyolni a szomjat és végre időt szakítani arra, hogy olvasgassak. Csak olvasgatás még mindig, mert kevés az időm, de az olvasás hiánya rést ütött. 

És igen, igen, igen, újult erőre kapok minden tekintetben. Nem tagadom, ez egy szomorú hét volt. Annyiszor mondtam már, hogy boldog vagyok és lehet boldogan élni Hanna hiányával. És ez így van. És azt is annyiszor mondtam már, hogy a legváratlanabb pillanatokban tekergőzik nyakam köré a hiány miatt érzett fájdalom. S akkor bárhol vagyok, elöntik a könnyek a szemem. Hosszú idő óta ma nem tudtam fegyelmezni magam, spontán, átlagos beszélgetés közepén feljajdult szívemben a fájdalom. Aztán a buszon, ahogy szoktam folytattam. Sírtam.