Aranygaluska

 

Elképesztő elmaradásaim vannak önmagam felé. Rájöttem, hogy azon túl, hogy örömet okoz az írás, fontos, hogy legyen némi rendszer a blogírásában, mert ha valami miatt hosszabb ideig nem írok, elkallódnak a papírjaim, a fejemből pedig minden információ azokról az ételekről, amit mindannyian örömmel fogyasztottunk el. Pályázatírásába fogtunk, ami most rengetek időt és munkát igényel. Nagyon ügyesen kell sakkozni az idővel, hogy családom minden tagja igénye szerint tudjam a dolgaim intézni ráadásul úgy, hogy a túlvállalás ne menjen a minőség rovására. Ilyenkor azért picit nagyobb mennyiségű morgolódást és zsörtölődést kell hallgatnom, mert a belőlem kapott szokott mennyiség némileg leredukálódik, és talán a minőség is olcsóbb. Őszintén szólva őrültség az egész, és kockázatos is, azon túl, hogy a pályázat csak a szervezés első sarkalatos mérföldkő, fundamentális alap ahhoz, hogy a hőn vágyott rendezvény végre kivitelezésre kerüljön. Remélem a családom ki fog bírni engem!

Remélem igazából nincs is okuk panaszra, igyekszem nagyon gondoskodni az éhes hasakról. A hétvégén a maradék gulyásleves mellé szerettem volna valami olyan tésztafélét készíteni, ami nem annyira hétköznapi. Persze megítélés kérdése, biztosan vannak sokan, akik gyakran elkészítették már, de számomra oly mértékben nem hétköznapi, hogy életem első aranygaluskáját most készítettem csak el. Nem túlzok, elképesztően jó volt. Még csak azt sem mondhatnám, hogy csufi lett. A gyerekek meg? Egyszerűen zabálták! Nem is tudom, mit ettek utoljára ekkora élvezettel? Amíg el nem fogyott, nem is voltak hajlandók nagyon mást enni. Rajta hát, tegyétek hamar étlapotokra, kényeztető, melengető étel gyanánt!

Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• 15 dkg cukor
• 10 dkg vaj
• 10 dkg darált dió
• 3 tojássárgája
• 2 dkg élesztő
• tej

Az élesztőt pici cukros, langyos tejben fel futtatjuk, tudjátok. A lisztbe belemorzsoljuk a vajat, majd jöhetnek a tojássárgák és a cukor és persze a felfuttatott élesztős tej. Majd szépen össze dolgozzuk a tésztát a tejjel.

Megszórjuk némi liszttel a tetejét, és kelesztjük kb. egy órát. Lisztezett deszkára borítjuk, és kinyújtjuk egy ujjnyi vastagra. Nem túl nagy pogi szaggatóval kiszaggatjuk, és egy kivajazott, kilisztezett tepsibe rakosgatjuk őket, de előtte egyenként megkenjük olvasztott margarinnal és jó gazdagon megforgatjuk a diós cukorban. 

 

Van aki több sorban rakja, én konzervatív módon, egy sorba tettem őket és nem is túl szorosra, számolva azzal, hogy úgyis szépen megkelnek. És így is lett! Sütés után könnyedén és ízlésesen szét válaszhatóak. 200C-ra  előmelegített sütőben sütjük meg őket kb. fél óra alatt, és vaníliasodóval tálaljuk.

Na lássuk a vaníliasodót: - imádom!!! -

• 12 dkg cukor
• 5 dl tej
• 4 tojássárgája
• 2 dl habtejszín
• 1 evőkanál liszt
• fél rúd vanília

A tojássárgákat a liszttel, a cukorral és a vanília kikapart magjával kikeverjük. Lassan hozzá adjuk a tejet és a tejszínt. Lassú tűzön, állandó kevergetés mellett krémesre főzzük,és kész.

Nem hiszem, hogy túl sok idő fog eltelni a következő általam elkészített aranygaluskáig. Nem is bánom. Olyan, de olyan finom, és ahhoz képest, hogy elsőre csináltam, nem is panaszkodhatom. Jól sikerült, és ez olyan jó!