megint hétfő

Megint Hétfő.....Igen, igen hétfő. A hét oly népszerűtlen, a hét nem szeretem első napja. Hétfő, ami általában mindenkinek lusta, álmos, rosszkedvű. Akadályozott. Általunk. A vasárnap finomságokkal teletömött pocakjaink miatt. A gyűröttre aludt testünk és arcunk miatt. A "- Na és ma mit vegyek fel?"- reggeli találós kérdés miatt. A döcögős reggeli indítás miatt. Mert olyan korán van, mert olyan hét eleje van... Közfelfogás a hétfőről, ami alól én sem vagyok kivétel. Pedig valójában minden vég, valaminek egyúttal a kezdetét is jelenti. A kezdet pedig mindig új lehetőséget hordoz. Új lehetőséget a megújulásra, az újrakezdésre. Arra, hogy csodák történhessenek. Hétköznapi hétfői csodák, akár.

Megint Hétfő......Arra gondoltam, hogy "rendszert csinálok az idegeitekből". Hétfőnként összegzem az elmúlt hetet, eseményeket. Koncentrálva kifejezetten arra, ami jó volt benne. Nem. Arra koncentrálva, hogy megosszam veletek azt, ami fontos volt nekem az elmúlt hétben. Érzelmileg értelmes dolgokról próbálok írni, eseményekről és tervekről, amik így-vagy úgy hatottak rám. Az érzelmek, események, melyek az életem szerves részei.

Szeretnélek Titeket arra ösztönözni, ha van kedvetek csatlakozzatok hozzám. Csak annyit kell tenni, hogy összegzitek Ti is az elmúlt hetetek dolgait egy olyan fotóval, amely kifejező és beszédes és írjatok hozzá kísérő szöveget. Majd ide látogatva hozzám, linkeljétek be a blogotokon lévő bejegyzéseteket a nálam található aktuális Megint Hétfő bejegyzésem megjegyzéséhez, hogy ellátogathassunk hozzátok mi is. És hogy mi értelme? Kíváncsi vagyok a gondolataitokra, érzéseitekre, az éppen Titeket most foglalkoztató dolgokra. Közösség kovácsolódhat belőle. Lehetőség arra, hogy segítsük, támogassuk egymást, hogy jó barátságok születhessenek. 

A múlt hétre gondolva, az jut eszembe, hogy milyen jó, hogy sosem unatkozom. Na,ez ám a pozitív gondolkodás, mert ha kevésbé pozitívan gondolok rá, akkor sokkal inkább zsúfoltnak, hajszoltnak nevezném. Versenyfutás az idővel, az energiáim ki szipolyozása, és a értelmi és érzelmi lehetőségeim totális kihasználása. Ez volt. A múlt heti határidejű pályázat sikeresen beadásra került. Ettől annyira megkönnyebbültem, hogy a most csütörtöki határidejűvel szinte sehogy sem állok. Na nem azért, mert annyira laza vagyok, hanem mert sajnos az összeállítása nem egyszereplős történet, erős függő helyzetben vagyok a könyvelőnktől, aki bár nagyon rendes ember, elérni szinte lehetetlen. Ezen kívül kb. 2 órája datáltam azt is, hogy Borisz belázasodott. Ember tervez, Isten végez, hogy bölcs nagymamámat idézzem. Nem baj, még mindig hiszünk a csodákban, ugye? És a barátokban!!!

A múlt hét meghatározó meglepetése az újbóli hóesés volt, akkor, amikor már mindenki a tavaszra készült. Már hóvirágok nyíltak a kertben. És hunyorkánk is. 

 Váratlanul mégis, egyik reggel, mire kinyitottam a szemem, hatalmas hó fedte az egész kertet. Miért mérgelődtem volna? Azt leszámítva, hogy persze pont egyedül voltam itthon a gyerekekkel, így már maradt a ház hó alól való kikotrása. Szeretem a havat. Mert gyönyörű. 

Képtelen vagyok gyűlölni, mert az agyam azonnal újra téli üzemmódra vált. Sétáltunk együtt haza a gyerekekkel, és megint gyerek lehettem, ahogy a hó vakító csillogása az estben, felidézte gyermekkorom élményeit. Hihetetlen, de újra kisgyerek lettem. - bár az agyamban, a szívemben örökké az maradok, azt hiszem. Ijesztően az. -. 

Másik meghatározó esemény az ovis farsang volt. Ahol mindenki számára, a nap főszereplője a saját gyereke volt. Bizton állíthatom, hogy én nem vagyok elfogult szülő. Én nem gondolom a gyerekeimről, hogy ők a legszebbek, a legokosabbak, a legügyesebbek, a legártatlanabbak, a legviccesebbek,................

De egy biztos. Amikor megláttam Nádját az óvodában az Anyukám által készített gyönyörű Jázmin jelmezben, légies, törékeny, finom kis testecskéjével, nagyon büszke voltam rá. Persze, tudom, hogy minden szülő így érzett a gyerekével szemben.

Zöld ruhában a Nádja

 És most legvégül fénykép nélkül jöjjön egy különleges élménybeszámoló. Fénykép nélkül, mert későn eszméltem. Nem tudom, veletek történt e már hasonló, de én szombaton pár perc alatt estem szét. Eddig sosem láttam még olyasmit, amit most testközelben tapasztalhattam meg. Vendég gyerekek pár perc alatt kapták szét a házunkat. Több pohár víz kiöntése a kőre, az összes fiók felforgatása, a játékok a tárolókból kiborigatva, a ceruzák szétdobálása, az ennivaló szétkenése, valami széttörése. Úgy, és azután, hogy kb. 2 órás talarításával,  ház egy részével, a vendékek megérkezte előtt végeztem. A múlt hetem nem a takarításról szólt. Elmentek, és én újra kezdtem, és meglepődtem, mert rájöttem, hogy van az a helyzet, ami még engem is kibillent a nyugalmamból. Csak néztem utána a gyerekeimet, és mérhetetlen hálát éreztem, és tudtam, hogy Ők jók. Nagyon jók, és én nagyon szeretem Őket!!!