megint hétfő...

Úgy megfáztam a héten, vagyis nem is tudom megfázás e ez. Borisztól kaphattam el. És bár viszonylag ritkán vagyok beteg, el kell ismernem, az ilyen típusú borzalomból csak sokára kavarodok ki. Férj, aki apa is egyben, egyfolytában rám szól, hogy ne gágogjak. Csakhogy én nem gágogok. Ágálok a hárpia jelző ellen.Most csak így tudok beszélni. Csúnya hanggal. A zsepi gyakorlatilag rá van gyógyulva az orromra, és veszettül csípi az orrom és szám környékét mindenféle krém. Lázas, köszönöm szépen kérdésetek, nem vagyok és nem is voltam, talán azt megúszom. A betegség java a hétvégére csúcsosodott, persze ettől függetlenül nem tétlenkedtem. A hóesés egyáltalán nem kérdezte meg: - Hahó! Alkalmas most ha esek? Lesz erőd a gyerekeket szánkózni vinni? 

 

Mit szóltok a sapimhoz? Bevállaltam, mi? Igazából, az ott egy torta a fejemen!

Egyébként olyan gyönyörű volt a hóesés. Ácsingózva néztem a Makón készült fényképeket és olvastam a hójelentéseket, míg szegény Makón élők panaszkodtak, mennyi havuk esett. Igazi teletek van, gyönyörű! Itt is oké, nem bosszantó a mennyiség, és volt lehetőségünk szánkózni is. De látványra, hát igen, Makó vitte a prímet. Hiányoztok ám, jó néhányan Makóról! Most csak ülök bambán, és nézek üres tekintettel. Mert sok minden kavarog, érzés és gondolat. De valami mindig vissza tart, hogy mindent megosszak veletek. Vannak dolgok, amikről nem merek írni. Mindig vannak aktuálisan ilyenek. Most sok is. Elő került az olyan nagyon régen hallgatott agykontrollos cd. Hihetetlen. Domján László hangja kicsalja az emberből a könnyet. Persze az is lehet, hogy Domján László hangjának ehhez aztán végképp semmi köze. Ezzel csak azt az üzenetet szeretném közvetíteni felétek, hogy muszáj az embernek foglalkoznia a lelkével. Elérkezett az idő, amikor kegyetlen döngetéssel jelzett a lelkem. - Hé, rólam elfelejtkeztél? Én is itt vagyok! Kérlek, figyelj rám is! Lassíts már le! Pörögsz, kapkodsz, én meg háborgok. - Nem felejtkeztem el! - feleltem. Csak másra fókuszáltam. Az agyam jelzéseire. De tudod mit? Igazad van. Nagyon is elfelejtkeztem rólad. Hiszen ha törődtem volna veled, nem lettek volna könnyek. Most mélyebbre kell mennem, de a veled való törődés egyet jelent velem.