intelligens krémes

hihetetlen, de tényleg az. Az úgy volt, hogy gimnazista jó barátnőnknek kisbabája született. Felkerekedtünk hát másik ugyancsak szívemnek nagyon kedves gimnazista barátnőmmel, hogy meglátogassuk a frissen szült barátnőt, és az újszülött kisbabáját. Először is, nem hiszem el, hogy vannak ilyen gyerekek. Amíg ott voltunk, - már pedig huzamosabb időről beszélhetünk - gondolhatjátok - meg sem nyikkant. Pissszzzz nem volt. Nem úgy nálunk. Minket bezzeg szét cincáltak, apró miszligekre szedtek a gyerekek, reggeltől estig ordítottak, WC-re is felváltva mehettünk csak el......  Egy ideig azt hittem, minden gyerek ilyen. Azután, amikor kezdtem megtapasztalni, hogy más gyerekek egészen másképp viselkednek, jött a nagy megvilágosodás, bizony, nálunk működnek fordítva a gyerekek. Ma sem értem, miért indult a mi gyerekeinknél így az élet - mindannyian így viselkedtek -, azzal vigasztaltam magam, hogy túl bölcsek ehhez az élethez. Ne tessék röhögni, kellett valami, amivel körbe nyalogathattam fáradtságtól sajgó sebeimet. Szóval, a látogatás istenien sikerült, még ha meg is fertőződtem kezelhetetlen salátarajongással. Előző este azon töprengtem, "szegény szoptatós anyukánknak", ugyan mit süssek, hiszen annyi mindent nem ehetnek. Kellene valami sütit vinnem, de puffasztót ugye ne. Ja, és amellett, hogy ne legyen puffasztó, a sütinek a dobozban való rostokolást is át kell vészelnie, nem beszélve a Budapestet átívelő tömegközlekedés tourról, amit a sütivel meg kellett tennem. És igen, ez a süti még a többszöri tigrisbukfencet is vállalható formában élte túl. Bizony, ő lenne az, az intelligens krémes. Ez a krémes tényleg nagyon okos, nincs más dolgod, mint bízz és higgy, és ne rémülj halálra a bizar állagtól sem. 3 rétegűre sül, nézzétek..... anélkül, hogy bármi különöset kellene tennünk, ráadásul lágy és krémes.

A recept a www.fozocske.network.hu oldalról származik.

bocs, a kép a szokásosabbnál is topább, de azért hálás vagyok a férjemnek. nélküle, most még ilyen sem lenne...

Hozzávalók:

• 9 db tojás
• 30 dkg porcukor
• 15 dkg margarin
• 9 evőkanál liszt
• 5 csomag vaníliás cukor
• 1 l tej

Az úgy van, hogy a tojásokat leütjük külön tálba, szépen. A tojások sárgáit habosra keverjük a cukorral, vaníliás cukorral, a margarinnal, liszttel. Ezután felengedjük a tejjel. Gyanúsan folyékony lesz, és ezzel a riadalomnak még közel sincs vége. Mert ekkor felverjük a tojások fehérjét, majd apránként a tejes masszát elvegyítjük a tojások felvert fehérjéhez. Óvatosan, minél kevésbé a habot megtörve. Egy 22x30-as tepsit kivajazunk és kilisztezünk és ebbe öntjük a masszát, majd mehet az egész a hideg - nem viccelek, még egyszer ismétlem -, hideg sütőbe! Ekkor a sütőt 220C-ra állítjuk, de negyed óra elteltével vissza vesszük a hőmérsékletet 100C-ra, és így sütjük további 45 percig, gyakorlatilag készre. Nincs más hátra, mint uralkodni magunkon, hogy megvárjuk, hogy kissé kihűljön, és neki eshessünk végre!