2012. február 17., péntek

mert nem jutott eszembe...

Akartam írni ma egy kekszről, amit nagyon szeretnek a gyerekek. De ott tartok, hogy képtelen vagyok felidézni, hogy honnan sütöttem. Egy a polcainkon megbújó szakácskönyvből, egy az interneten talált receptek közül, netalán a már meglévő hasonló receptemből? Megijeszt a feledékenységem. Persze, persze köztudottan mindig is szélsőségesen szétszórt voltam. De most más ez, több ez. Nem az első. Képtelen vagyok felidézni mozdulatokat, szavakat, képeket. Eseményeket, amelyek elvezetnek a megoldásokhoz. Közben pedig vissza utaztam az időben 20 évet ezzel a zenével. Nem tudom, ismeritek az érzést, amikor szabályosan szétnyílik a mellkasotok. És tök mindegy, hogy van e könnyed vagy sem. Mert az abszolút boldogságról szól. Boldog vagyok, hogy az a fajta lelki alkat vagyok, aki képes a boldogságra. Az örömre. A hálára. A megnyugvásra és megpihenésre. Annyi mesélni valóm van. Szép történetek. Most pedig egy picit emlékezem! Gyertek velem egy kis időutazásra, ha van kedvetek!
Látjátok ezt az ölelést? Vajon hányan vagyunk képesek ilyen ölelésre?

4 megjegyzés:

  1. Hajajj, én sokkal rosszabb vagyok...
    A baleset után volt borzalmas, akkor gyógyszert szedtem rá, Nootropilt, illetve neked is ajánlhatom a Milgamma nevű recept nélkül kapható B vitamin készítményt. Tényleg jó volt az agyrázkódás után, de sajna most sem vagyok egy lángész, ha lesz rá pénzem, nyomok egy kúrát belőle.
    Engem amúgy is aggasztanak ezek az elfelejtéseim, tudod, hogy tatám Alzheimeres volt, és állítólag megvan bennünk a hajlam... :-S Nem szeretném.
    De optimista vagyok, nem szorongok emiatt (csak néha), mert tudom, szimplán lüke vagyok :-D
    Alig várom a találkozást!!!
    Puszi!

    VálaszTörlés
  2. Olyan jó, hogy nemcsak magadban vagy képes a hálára, hanem megvan a képességed ennek a kimutatására és felvállalására is. A feledékenység pedig ne aggasszon, nálunk a fiúk rendszeresen a szememre hányják, hogy ezt ők már többször elmondták...én meg úgy nézek rájuk, mint egy újszülött:))Puszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az megvan, amikor másodszor mész ki a kamrába és fogalmad sincs róla, hogy miért is?! Mivel ez nálunk a ház két legtávolabbi sarka és csak lazán annyit mondok: sportolok...

      Törlés
  3. Fevikém!
    Tedd vissza légyszí a régi képet a FB-ra, mert sosem talállak:-((
    Ez még nem olyan gond, de amikor hívsz valakit mobilon és mire felveszed nem tudod kit hívtál. Na itt kezdődnek a bajok. Most ezt a korszakomat élem:-)))
    Puszillak!
    Várom a sok mesélni valót:-))

    VálaszTörlés