megint hétfő..... parodia

Na csak, hogy röhögjetek Ti is egy kicsit. Én ugyanis könnyesre röhögtem maga. Ez lennék én, a férjem szemüvegén át......

"Mostanában minden olyan gyorsan történik velem. Csak kapkodom a fejem mint egy kis riadt boci, olyan kis aranyos fajta, tudjátok. Az a sok dolog ami lehet kellemes és kellemetlen is, hisz tudjátok-ez vagyok én - kavarog bennem -, nem is tudom hogy kezdjek neki. Hála. Ez a legfontosabb. Jön  a tavasz . Látni, hogy kikelnek azok a gyönyörű virágok, a lelkemben megszólal a zene, gyönyörű dallamok, és akkor ott is van előttem a gyönyörű harangvirág. Vagy őszi kikerics. Nem is tudom, tudjátok én nem értek ehhez, de gyönyörű. Mint ahogy a süteményeim is. Sokáig nem is tudtam elképzelni hogy én ilyen gyönyörűségekre vagyok képes.
Végignézek a gyerekeken, ahogyan tömik magukba, az mindenért kárpótol. Kárpótol azért, hogy annyit szenvedtem a konyhában, és az valami csodálatos ahogy ilyen egyszerű alkatrészekből, mint liszt, tej, tojás, ilyen nagyszerű dolgok születnek. Ilyenkor csak ülök bambán és üres tekintettel. A minap munkába menet felszálltam a buszra. Barázdált arcú öreg bácsika ült velem szemben. Szotyolát evett, köpködött. Rám mosolygott, kiköpte a magot, és azt mondta: -Jó napot! Rámosolyogtam:- jó napot –válaszoltam, és odakínáltam neki az eper joghurtot amit éppen fogyasztottam. Mohón megette az egészet, és a kanalat visszaadta. Olyan emberi gesztus volt, higgyétek el,  ezek úgy tűnik nem vesztek ki a régi idők divatjából. Mintha ámbráscet 800 kilós zsíros májával kenegetnék a hátam.
A héten megint szörnyű betegség ütötte fel a fejét a kis bájos családunkban. Ezúttal a férjem volt a szerencsés nyertes. Evés közben hirtelen leizzadt, gyöngyözni kezdett a homloka:- jól vagy Krebbs? (ez a beceneve).- kérdeztem aggódva. Mindig aggódok. – Nem – nyögte, és  Wc- re rohant. Egész este hányt szegénykém, közben meccsett nézett a tévében.  Közben a betegágya mellett nagyon szép kis hálóinget varrtam magunknak. Elképzeltem magam előtt, hogy állunk mindannyian a kis hálóingünkben a kertben és közben cseresznyét szedünk, közben Krebbs ás, és szedi az elszáradt faleveleket. Csodálatos…csodálatos..nagyszerű, gyönyörű… Ezek a kedvenc szavaim, szeretem őket mondogatni, mert egyre erősebbnek érzem magam általa. Gyönyörű helyen lakok, gyönyörű vagyok, és  a süteményeim is gyönyörűek. Sajnos az élet árnyoldalai is jelen vannak életünkben. Tegnap  a postás megzsarolt, a boltban átvágtak húszezerrel, és észrevettem hogy a kertet teledobálták koszos papír zsebkendővel. Őszintén felháborodtam ezen, mert tényleg szörnyű dolgok ezek, de ösze kell fognunk, mert csak így lehet jobb ez a világ és a vérszívókat közös erővel eltaposni, és akkor egy nap azt vesszük észre, hogy a menyországban vagyunk és énekelünk, énekelünk, énekelünk…."