2012. március 8., csütörtök

paradicsomleves

Tudjátok, hogy milyen gyakran és milyen szeretettel beszélek Anyukámról. Sok mindent tanultam tőle, és nagyon szeretjük a főztjét. A paradicsomlevesét viszont sosem szerettem. Sem az övét, sem másét. Egyszerűen a paradicsommal mint olyannal nem vagyok mély és szoros barátságban. Vagyok még néhány más dologgal is így. És mi sem bizonyítja jobban, hogy az ember nagyon is képes változni, mint hogy olykor, időnként valami olyasmire vágyunk, amivel kapcsolatban nagyon mély ellenszenvvel bírunk. Lehet ez étel, vagy ital, tevékenység, talán még ember is. Újabb titok velem kapcsolatban, hogy örültebb pillanataimban néha kifejezetten arra vágyom, amit normál körülmények között nem szeretek. Ti is vagytok így ezzel? Vegyük például a paradicsomlevest. Először csak gondolatban ízlelgettem. Játszadoztam, hogy gondolatban élvezettel eszem. Úgy éreztem, talán ez az ellenszenv már csak egy betokosodott negatív hiedelem lehet.Míg nem végül szembe jött velem a lehetőség, chillis babot főztem. És igen, kimaradt  valamennyi paradicsompüré. Ilyenkor rendre beteszem a hűtőbe, azután előfordul hogy megfeledkezem róla és mire eszembe jut, már gazdagon penészes. Most másképp volt. Beütött az isteni vágyszikra. Nekem paradicsomleves kell. Igen, igen, az a paradicsomleves, amit annyira nem szeretek. Azt sem tudtam, hogy kezdjek neki. Habzsoltam. Annyira ízlett. Két hümmögés között pedig Györgyi barátnőmre gondoltam, és arra vágytam, hogy ott üljön velem egy asztalnál és jó ízűen kanalazza az én paradicsomlevesem. Talán nem is olyan nagy marhaság, hogy embereket ételekhez társítsuk. Nekem ha paradicsomleves, akkor csakis Györgyi jut eszembe. Györgyi, volt valami, ami miatt én Téged a paradicsomleveshez kötlek?

Hozzávalók:
  • vöröshagyma, fokhagyma
  • bazsalikom, petrezselyem,
  • só, cukor, liszt
  • tömlős sajt
Olajon hagymát pirítunk, majd egy kanál liszttel rántást készítünk. Hozzáadjuk a paradicsompürét és a krémsajtot, és a számunkra megfelelő sűrűségűre hígítjuk. Sózzuk, borsozzuk, fűszerezzük. Én a hagyma miatt - mármint a gyerekek miatt - botmixerrel picit átdolgoztam az egészet, nehogy a gyerekek kifogásolják a hagyma darabokat benne. Ici-pici cukor hozzáadásával a számunkra kellemes ízt elő varázsoljuk. Pontos mennyiséget ne várjatok tőlem. Maradékokból dobtam össze. Érzi azt az ember, hogy miből mennyi kell. Na és ha nem jött össze? Ne bumm. Akkor sem jön el a világ vége. Nekünk nagyon ízlett. A tetejét sajttal megszórtuk. Persze parmezánnal lenne igazi, de nekünk nem volt. Gyerekek pirítóst kértek hozzá, de számomra ehhez a leveshez a sajton kívül nem kívánkozott semmi sem. Betűtészta szigorúan nem!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése