Töpörtőkrém és a takarékosság

Időközben rájöttem - miközben mindig nagyon is tudtam -, hogy mennyire fontos számomra a takarékosság. Úgy értem, a dolgok nagy becsben tartása, megbecsülése. Otthon sem láttam sosem pazarlást. De azért a kutyának mindig jutott egy kis maradék. Mióta férjhez mentem, mindenféle összebeszélés nélkül, ösztönösen alakult úgy, hogy nem igen dobálunk ki semmit. És ha mi magunk már tényleg nem tudnánk felhasználni valamit, akkor is a legritkábban végzi valami a kukában. Végig gondoljuk, hol hasznosíthatná valaki. Akár a szomszéd kutyája. Első körben a legkisebb mennyiségű alapanyagot is megpróbálom felhasználni. Addig agyalok, míg nem jön az ihlet, mit lehetne a kimaradt, vagy megmaradt alapanyagból vagy maradékból csinálni. Ettől jobban vagyok. Tudjátok, rossz magyar szokás, hogy elképesztően sok ételt dobálunk ki. Miközben rengetegen éheznek. Na jó, már megint előbújt a szociális vénám! Ugye, Ti sem pazaroltok? És ugye, mielőtt bármitől értelmetlenül megszabadulnátok, ha már végképp nincs szükségetek valamire, végig gondoljátok, kinek okozhatnátok örömet vele?!

Volt itthon egy 2-3 maréknyi kimaradt, nem túl friss töpörtőnk. Néhány napja már nem nagyon akaródzott senkinek enni belőle. Erre vártam. Végre! Eljött az én időm! - gondoltam! Lecsaptam rá! Nem állítanám, hogy klasszik, tökéletes töpörtőkrém lett, de ti majd tanulva az én hibámból, tökélyre fejlesztitek. Vigyázzatok a mennyiséggel, én mindig azzal tévesztek, hogy nagyon bátran, fejetlenül dobálok mindig mindent össze. A töpörtőhöz, adunk sót, borsot, felaprított lila hagymát, mustárt és tejfölt. Én a mustár mennyiségével vétettem el a tökéletes ízt. Óvatosan, mert nagyon intenzív. És bizony tejfölből sem kell sok! Nincs más dolgunk vele, mint hogy összedobáljuk egy tálba az összetevőket, majd botmixerrel pépesítjük. Ha figyeltek az óvintézkedéseimre, nagyon finom lesz! Én így is jól bevacsoráztam belőle. Persze, mert minden szentnek maga felé hajlik a keze! Igen, szégyenelem, de szeretem a műveimet! :-)