túrófánk

Oltári régen írtam. Kevesebb mostanában a kapacitásom a blogra. És ki tudja mennyi lesz? Túl sokmindenhez fogok. Aztán meg kipukkanok. Elfáradok és abba akarom hagyni az egészet. Én is csak egy ember vagyok. Aki időnként elfárad, és még inkább megijed. Megijedek a feladatok horderejétől és attól, vajon megéri e? Sajnos senki nem fogja letenni nekem a nagy esküt, nem ígér majd tuti sikert. Szóval megint csak marad a bátraké a szerencse mély filozófiai igazság igazsága. Hajt a vérem, a nyughatatlan természetem. Amikor kimerülök, csak néhány óráig engedem meg magamnak, de akkor nem tudok titkot csinálni belőle. Nálam a legijesztőbb amikor megkukulok. Csak ritkán van ilyen. A fejem két kezem közé fogva, lógó orral, semmibe révedő szemekkel ülök szomorúan. A gyerekek értik. Ösztönösen jönnek vigaszra. És olyan jó, hogy szabad sírni is. Ettől nem ijednek halálra. Ez a túrófánk nagyon egyszerű, de tök jó. Manci mama itt volt nálunk látogatóba,

 akkor hoztam össze igen csak néhány perc alatt. Tudjátok, egy jó kis gazdag leves után az igazi!

Hozzávalók:

• 25 dkg túró
• 6 ek. liszt
• 1 tojás
• 10 dkg cukor
• 1 kis citromlé
• 1 cs. vaníliás cukor
• 2 ek. tejföl
• csipet só

A túrót villával áttörjük, kikeverjük a cukorral, sóval, vaníliás cukorral, tojással és citrom levével. Majd jöhet hozzá a liszt és a legvégén a tejföl is. Klassz kis masszát kapunk, amelyből evőkanállal kis puffancsokat szaggatunk forró olajba és kisütjük. Vaníliás cukorral, vagy bármilyen más ízesítéssel állati finom.