megint hétfő..... parodia

Na csak, hogy röhögjetek Ti is egy kicsit. Én ugyanis könnyesre röhögtem maga. Ez lennék én, a férjem szemüvegén át......

"Mostanában minden olyan gyorsan történik velem. Csak kapkodom a fejem mint egy kis riadt boci, olyan kis aranyos fajta, tudjátok. Az a sok dolog ami lehet kellemes és kellemetlen is, hisz tudjátok-ez vagyok én - kavarog bennem -, nem is tudom hogy kezdjek neki. Hála. Ez a legfontosabb. Jön  a tavasz . Látni, hogy kikelnek azok a gyönyörű virágok, a lelkemben megszólal a zene, gyönyörű dallamok, és akkor ott is van előttem a gyönyörű harangvirág. Vagy őszi kikerics. Nem is tudom, tudjátok én nem értek ehhez, de gyönyörű. Mint ahogy a süteményeim is. Sokáig nem is tudtam elképzelni hogy én ilyen gyönyörűségekre vagyok képes.
Végignézek a gyerekeken, ahogyan tömik magukba, az mindenért kárpótol. Kárpótol azért, hogy annyit szenvedtem a konyhában, és az valami csodálatos ahogy ilyen egyszerű alkatrészekből, mint liszt, tej, tojás, ilyen nagyszerű dolgok születnek. Ilyenkor csak ülök bambán és üres tekintettel. A minap munkába menet felszálltam a buszra. Barázdált arcú öreg bácsika ült velem szemben. Szotyolát evett, köpködött. Rám mosolygott, kiköpte a magot, és azt mondta: -Jó napot! Rámosolyogtam:- jó napot –válaszoltam, és odakínáltam neki az eper joghurtot amit éppen fogyasztottam. Mohón megette az egészet, és a kanalat visszaadta. Olyan emberi gesztus volt, higgyétek el,  ezek úgy tűnik nem vesztek ki a régi idők divatjából. Mintha ámbráscet 800 kilós zsíros májával kenegetnék a hátam.
A héten megint szörnyű betegség ütötte fel a fejét a kis bájos családunkban. Ezúttal a férjem volt a szerencsés nyertes. Evés közben hirtelen leizzadt, gyöngyözni kezdett a homloka:- jól vagy Krebbs? (ez a beceneve).- kérdeztem aggódva. Mindig aggódok. – Nem – nyögte, és  Wc- re rohant. Egész este hányt szegénykém, közben meccsett nézett a tévében.  Közben a betegágya mellett nagyon szép kis hálóinget varrtam magunknak. Elképzeltem magam előtt, hogy állunk mindannyian a kis hálóingünkben a kertben és közben cseresznyét szedünk, közben Krebbs ás, és szedi az elszáradt faleveleket. Csodálatos…csodálatos..nagyszerű, gyönyörű… Ezek a kedvenc szavaim, szeretem őket mondogatni, mert egyre erősebbnek érzem magam általa. Gyönyörű helyen lakok, gyönyörű vagyok, és  a süteményeim is gyönyörűek. Sajnos az élet árnyoldalai is jelen vannak életünkben. Tegnap  a postás megzsarolt, a boltban átvágtak húszezerrel, és észrevettem hogy a kertet teledobálták koszos papír zsebkendővel. Őszintén felháborodtam ezen, mert tényleg szörnyű dolgok ezek, de ösze kell fognunk, mert csak így lehet jobb ez a világ és a vérszívókat közös erővel eltaposni, és akkor egy nap azt vesszük észre, hogy a menyországban vagyunk és énekelünk, énekelünk, énekelünk…."

Önkénteseket várunk! és ötleteket!

Utaltam már rá, hogy milyen sok dolgom van. Persze, persze dolgozni is járok, igaz nem úgy mint a normális nagy átlag, de még is csak dolgozni és még is csak nem vagyok itthon. Emiatt az összes, saját alapítványunkkal kapcsolatos teendő a haza érkezésem utáni időszakra marad, leginkább estére. Kicsit fáradt is vagyok, mi tagadás. 29-én van pályázat leadási határidő, igaz, pici pályázat, pici pénzért, sok munkával, de nemes célért. Emiatt is fordulok hozzátok segítségért. Sosem lehet tudni, hátha van közöttetek valaki, aki szívesen bekapcsolódna a munkánkba. A minap, a következő felhívást tettük fel az alapítvány facebook-os oldalára:

"Alapítványunk székhely módosítása miatt, az elmúlt időszakban inaktív volt. Alapító okiratunk módosítása után, ismételten lehetőségünk nyílik új kezdeményezések elindítására. A megvalósításhoz szeretettel várunk - egyenlőre csak önkéntes státuszban - lelkes, támogató munkatársakat, a következő feladatokhoz:

• pályázatírás (több mint előny a TÁMOP-os pályázatírás területén szerzett megalapozott tudás) 
•  pénzügyi munkatárs (civil szervezetek könyvelésében jártasság, pályázatok pénzügyi elszámolásában szerzett tapasztalat, üzleti terv készítésében szerzett rutin, több mint előny)
• Pr, marketing területen jártas, kreatív munkatárs"

Azt gondolom nem kell említenem, mekkora segítséget jelent a legapróbb felajánlás is. Kérlek benneteket, ha bele fér az életetekbe, és van lehetőségetek önkéntesként hozzánk csatlakozni, jelezzétek nekem.  De had kérjek még valamit tőletek. A tervezett pályázat részét képezné a homemade - otthon, természetes alapanyagokból - szépségápolási és tisztítószerek készítése. Ha van valakinek ötlete, kevés alapanyagból, kis költségvetéssel, könnyedén elkészíthető receptje, ne habozzon, azonnal keressen fel. A recepten túl, árulja el az alapanyagok beszerzési helyét is, az árakról nem is beszélve. Ha nyer a pályázat, egy közösségi rendezvény lesz, melynek részét képezné a résztvevőkkel való közös "boszorkánykonyha" és az eredményt mindenki haza viheti majd.

Ugye van kedvetek hozzánk csatlakozni? Hamarosan egyre többet és többet árulok el, csak legyünk túl a pályázat beadási határidején, és tudjuk meg, hogy a pályázat(ok) nyernek........:-)

Most munka van. Sok is....

Most ez van. Kérek egy kis megértést. Most munka van. Sok is belőle. De jó nagyon! Jövök hamarosan az elmaradt beszámolókkal, a receptekről nem is beszélve. Ma elkészítettük az idei narancslekvárt. És keksz is készült, jó fűszeres, gyömbéres és lágy. És brokkoli főzelék. És egy csomó e-mail, fontos ügyekben. Szép napot! Rettegjetek, mert hamarosan itt leszek!

mert nem jutott eszembe...

Akartam írni ma egy kekszről, amit nagyon szeretnek a gyerekek. De ott tartok, hogy képtelen vagyok felidézni, hogy honnan sütöttem. Egy a polcainkon megbújó szakácskönyvből, egy az interneten talált receptek közül, netalán a már meglévő hasonló receptemből? Megijeszt a feledékenységem. Persze, persze köztudottan mindig is szélsőségesen szétszórt voltam. De most más ez, több ez. Nem az első. Képtelen vagyok felidézni mozdulatokat, szavakat, képeket. Eseményeket, amelyek elvezetnek a megoldásokhoz. Közben pedig vissza utaztam az időben 20 évet ezzel a zenével. Nem tudom, ismeritek az érzést, amikor szabályosan szétnyílik a mellkasotok. És tök mindegy, hogy van e könnyed vagy sem. Mert az abszolút boldogságról szól. Boldog vagyok, hogy az a fajta lelki alkat vagyok, aki képes a boldogságra. Az örömre. A hálára. A megnyugvásra és megpihenésre. Annyi mesélni valóm van. Szép történetek. Most pedig egy picit emlékezem! Gyertek velem egy kis időutazásra, ha van kedvetek!

Látjátok ezt az ölelést? Vajon hányan vagyunk képesek ilyen ölelésre?

Sheperds'Pie

Áginak szeretettel és köszönettel az Pie-ért, amit "vendégségben" járva nála láttam, és úgy megtetszett, hogy hamarosan nálunk is terítékre kerül, ígérem! Nem is olyan régen, priviben kaptam egy levelet. Nagyon kedves, bensőséges és őszinte levelet valakitől, akik most nem  Magyarországon élnek. Már több recept ötlete volt, amiket mindig nagy örömmel el is készítettem, arról nem is beszélve, hogy milyen oltári jókat lehet csevegni Vele. A Sheperds'Pie receptje is Majától származik, és mondhatom, igazán hálásak vagyunk érte. Kérlek Benneteket, tekintsetek el az igen fura tálalástól! Igen, már megint az én állatira vicces férjem kreálta, csakis Nektek. :-) Szóval, vonatkoztassatok el a külcsíntől, és koncentráljatok a lényegre! :-) Itt van végre valahára, csak is nagy vonalakban a recept:

A húsos szósz hozzávalói:

• 60-70 dkg darált marha v. sertés hús
• 1 nagy vöröshagyma
• 2 gerezd fokhagyma
• paradicsompüré
• jó sok és sokféle fűszer ízlésetek szerint, vegyesen
• só

Hagymát felkockázzuk, megdinszteljük, rá a hús, és a fűszerek, a végén paradicsompürével jól át rottyantva az egészet. Közben egy jó nagy adag sárgarépát felkarikázunk és félig puhára megfőzzük. Én ehhez is tettem némi kis fűszert és pici citrom levét. Egy másik edényben jó nagy adag krumplit főzünk sós vízben, majd elkészítjük gusztusunknak kedvesen, vajjal, szerecsendióval, pici tejjel, akár tejföllel. A lényeg, hogy finom krémes püré szülessen. Amikor mind a három összetevőnk elkészült, egy tűzálló tepsit előkészítek, enyhén kivajazzuk és ráöntjük a húsos masszát. Erre jöhet a répa, majd befedjük a krumplipürével. Kb 200 fokon jól össze sütjük az egészet. Akkor van kész, ha a krumplipüré elkezd barnulni. Bevallom, én picit tartottam tőle, hogy a krumplipürétől túl tömény lesz, de még nekem, nem kifejezetten krumplirajongónak is nagyon ízlett. Remélem, sikerült kedvet csinálnom hozzá a nem túl hívogató fénykép ellenére is!

megint hétfő... és croissant

inspiratív hét van a hátam mögött. Volt benne nyavalygás is. Meg sehogy sem és sehol sem találom a helyem. Egy percre nem tudtam kikapcsolni az agyam, és úgy éreztem, így, hogy mindegy egyes percem be van táblázva, hasonlítani kezdtem egy versenylóhoz. Most muszáj időt adnom magamnak. Nem bevágni ajtókat magam mögött. Meggondolatlanul semmiképp nem. Ehhez viszont óriási önfegyelemre van szükségem. Most, hogy ötletek születtek, nem érzem magam elveszettnek, és talán annyira kiszolgáltatottnak sem. Könnyebb lesz időt adni magamnak. És továbbra is hinni a csodákban, hogy az ötletek megvalósulásához szükséges "kellékek" összeálljanak majd. Alig várom, hogy végre megtörténjen az alapítvány alapító okiratában szükséges székhelyváltozás bejegyzése. Onnantól kezdve szabad a pálya, lehet pályázni és nem elszalasztani egyetlen adódó lehetőséget sem. A héten két álmom vált valóra. Nem tudom, van e az agykontrollnak köze hozzá, vagy csupán az élet apró csodaajándéka...... Nem programoztam, de gondolatban gyakran vágyakoztam. Apróságok ugyan, de a hétköznapi csodáim kis darabja. Diszkrét, apró, finom fekete pötty fülbevalóra vágytam. Hogy legyen, ha visszafogott hangulatomban lennék. Néha, amíg a buszra várok, útban hazafelé, betérek az egyik vásárlóközpontba, hogy ne a hidegben fagyoskodjak, amíg megérkezik a busz. Most, hogy több mint 5 percem volt, beténferegtem az egyik boltba. Az egyik bizsus állványon akciós fülbevalók voltak. És onnan kacsintott rám a pici, finom, fekete pötty füli, pont ahogyan megálmodtam. A pénztárnál ráböktem a többi fülbevaló között meglapuló kiszemelt darabra: - Ezt szeretném! - mutattam! Furán nézett rám a pénztáros, majd azt válaszolta: - Ez a többivel együtt van! - Na, ne! És mindez 290,-Ft-ért? - örvendeztem, gyermeki újjongással! - Igen! - felelte, megértő mosollyal. - Akkor visszamegyek, és választok még! - rikkantottam! Így lett majd 600,-Ft-ért 12 pár fülbevalóm, közöttünk az oly nagyon vágyott pici, apró, pötty, finom, fekete kis pötty fülivel. De ezzel még nem volt vége. A budapesti házban sok minden vissza köszön a makói házból. A bútorok, a színek, a méretek..... kivéve a hálószobánkat, ami jóval nagyobb, mint ami Makón volt. Az kuckós, zöld, és meleg volt. Ez nagy, jeges, és hűvös. Azt gondoltam, a Makón használt függönyök és kiegészítők remekül passzolnak majd ehhez a jeges árnyalatú hálóhoz is, azután hamar rájöttem, hogy bizony nem. Nem úgy a  lila, ami közel sem nevezhető meleg hangulatúnak, mégis remek. Nem volt lila függönyünk, és pénzem sem, hogy kicserélhettem volna, ezért idáig baba kék függönnyel voltunk kénytelenek beérni. A minap, amikor kedvenc turimban jártam, mintha csak rám várt volna, szinte a karjaimba ugrott a már néhány hónapja megálmodott, csodás lila függöny. Párban. Mindez 300,-Ft-ért. Szerintetek agykontroll? Vagy szimplán csoda? Vagy egyszerűen csak van és kész? 

Ma megsütöttem  Marcsi express croissant-át. Csodás lett, mennyei. Én meg annyira boldog voltam és büszke, mert képzeljétek, gyönyörűek lettek. Pontosan úgy ropogtak, és látványra is azt nyújtották, amire az ember a croissant szó hallatán vágyik. A gyerekek nem tudtak betelni vele. Habzsolták. És nekem is uralkodnom kellett magamon, hogy ne faljam be az egészet. Nem voltam ugyan előre látó, így éjszakai hűtőzés kimaradt teljes mértékben, de Marcsi utasításait betartva, hagytam had kelljenek a duplájára, és természetesen azért egy órát előtte elidőzött a tészta a hűtőben. Sajt sem volt itthon, így a sós változat ala nature volt, némi lenmaggal megszórva. De kötelezően készítettem édeset is, csokoládé krémmel, valamint csokoládé krémet elkeverve áfonyalekvárral, és azzal megtöltve. Full extrás. 

Hozzávalók:

• 70 dkg liszt
• 1 pohár joghurt vagy kefír (140 g)
• 2 dl tej
• 1 kk só
• 4-5 ek. cukor
• 2 tojás
• 5 dkg élesztő
• 25 dkg hideg vaj
• 1 tojás a kenéshez

Azt csak jó tanácsként mondom, hogy nem kell fennakadni, ha valami hozzávaló hiányzik vagy csak részben van háztartásunkban jelen. Nekem most se joghurtom, se kefírem, de még tejföl sem volt elegendő. Kipótoltam hát tejjel. Szerintem így sem okozott csalódást senkinek. 

Csokikrém:

• 3 ek. liszt
• 4 ek. cukor
• 1 ek. kakaó
• vaníliás cukor
• tej
• rum(aroma)

A hozzávalókat összekeverjük, és annyi tejjel felfőzzük, hogy jó sűrű krémet kapjunk. A krém kissé kevésnek bizonyult a tészta mennyiséghez, amikor erre rá eszméltem, hozzáadtam a maradék krémhez néhány kanál áfonyalekvárt. Nem csak ízre lett különleges, de az átmeneti üzemzavart is átlendítette.

Bátran vágjatok bele. A siker tuti, mindenki boldog lesz!

túrós guba

az úgy volt, hogy felhalmozódott a hűtőben néhány tojásfehérje. Annyi nem volt, hogy pavlovát süssek. Időm sem és kedvem sem, hogy nagy feneket kerítsek. Volt viszont még néhány, ha nem is bomlásnak induló, de mai csirkének közel sem nevezhető kifli. Kapóra jött így az ötlet. Hiszen a mákos gubáért a gyerekek döglenek. Mi lenne, ha össze raknám a változatosság kedvéért most túróval a kifliket.

Hozzávalók:

• 4 kifli volt itthon * felkarikázva*
• vaníliás pudingpor
• tej
• vaníliás cukor, cukor, vanília
• citrom
• 25 dkg túró
• kb. 4 tojás fehérje

A felkarikázott kifliket lágyan megöntözzük vaníliás langyos tejjel és félre tesszük. Közben a pudingport sűrűre főzzük, majd hozzákeverjük a citrom levét és a túrót. Felverjük a tojások fehérjét, és össze forgatjuk a túrós, vaníliás krémmel. Isteni, lágy massza született. Ezután beleforgatjuk a kifli karikákat, és bele öntjük a tepsibe. Előmelegített sütőben sütjük szép pirosra. A siker tuti nem marad el, ígérem!

kókuszcsók

Borisznak az a tévképzete, hogy az anyja cukrász és a mi házunk egy cukrászda. Természetellenesnek véli, ha még egy nyomorult száraz keksz sincs itthon. Komoly felszólítások vagy hogy szebben fogalmazzak felkérések érnek egyik nap a másik után, hogy készítsek kakilós kekszet, vagy fánkot, vagy brióst, de gyorsan íziben valamit. A szombati fánk projekt után nem voltam annyira elvetemült, hogy akartam volna valami hasonlóan nagy volumenű sürgés-forgást előadni. Lazán kivágtam a hűtő ajtaját, és rám kacsintott, mit kacsintott, üvöltött 4 tojás árválkodó fehérjéje. Ez olyan, se ilyen se olyan mennyiség, tortára nálunk, mármint Pavlovára biztosan nem elég. Még Ausztráliából átmenetileg itthon lévő ismerősünknél ettünk valami hasonlót mint a képen látható kókuszcsók. Improvizáltam, itthon kezem ügyébe akadó néhány hozzávalóból készült és biza finom.

Hozzávalók:

• 4 tojás fehérje
• 10-12 ek. kristálycukor
• 10 dkg kókuszreszelék
• 1 ek. liszt, csak hogy a zacskóban ne árválkodjon

Nem nagy ügy, tényleg alig néhány dolog, és a liszt is elhagyható. Vesszük a tojások fehérjét alaposan felverjük, úgy, hogy közben apránként a cukrot is hozzá adagoljuk. Olyan keményre verjük a habot, hogy nyugodtan felfordíthatjuk a tálat, akkor sem borul a hab ki belőle. Ezután jön a liszt és kókusz és azzal is elkeverjük a tojás fehérjénket. Én gépi habverővel csináltam. Nem esett össze. Ezután kanállal sütőpapiros tepsire halmoztam, és 180C-ra előmelegített sütőben megsütöttem őket. Tök finomak lettek. Nem nagy adag. Sajnos percek alatt el is tüntek a bendőkben!

megint hétfő...

Úgy megfáztam a héten, vagyis nem is tudom megfázás e ez. Borisztól kaphattam el. És bár viszonylag ritkán vagyok beteg, el kell ismernem, az ilyen típusú borzalomból csak sokára kavarodok ki. Férj, aki apa is egyben, egyfolytában rám szól, hogy ne gágogjak. Csakhogy én nem gágogok. Ágálok a hárpia jelző ellen.Most csak így tudok beszélni. Csúnya hanggal. A zsepi gyakorlatilag rá van gyógyulva az orromra, és veszettül csípi az orrom és szám környékét mindenféle krém. Lázas, köszönöm szépen kérdésetek, nem vagyok és nem is voltam, talán azt megúszom. A betegség java a hétvégére csúcsosodott, persze ettől függetlenül nem tétlenkedtem. A hóesés egyáltalán nem kérdezte meg: - Hahó! Alkalmas most ha esek? Lesz erőd a gyerekeket szánkózni vinni? 

 

Mit szóltok a sapimhoz? Bevállaltam, mi? Igazából, az ott egy torta a fejemen!

Egyébként olyan gyönyörű volt a hóesés. Ácsingózva néztem a Makón készült fényképeket és olvastam a hójelentéseket, míg szegény Makón élők panaszkodtak, mennyi havuk esett. Igazi teletek van, gyönyörű! Itt is oké, nem bosszantó a mennyiség, és volt lehetőségünk szánkózni is. De látványra, hát igen, Makó vitte a prímet. Hiányoztok ám, jó néhányan Makóról! Most csak ülök bambán, és nézek üres tekintettel. Mert sok minden kavarog, érzés és gondolat. De valami mindig vissza tart, hogy mindent megosszak veletek. Vannak dolgok, amikről nem merek írni. Mindig vannak aktuálisan ilyenek. Most sok is. Elő került az olyan nagyon régen hallgatott agykontrollos cd. Hihetetlen. Domján László hangja kicsalja az emberből a könnyet. Persze az is lehet, hogy Domján László hangjának ehhez aztán végképp semmi köze. Ezzel csak azt az üzenetet szeretném közvetíteni felétek, hogy muszáj az embernek foglalkoznia a lelkével. Elérkezett az idő, amikor kegyetlen döngetéssel jelzett a lelkem. - Hé, rólam elfelejtkeztél? Én is itt vagyok! Kérlek, figyelj rám is! Lassíts már le! Pörögsz, kapkodsz, én meg háborgok. - Nem felejtkeztem el! - feleltem. Csak másra fókuszáltam. Az agyam jelzéseire. De tudod mit? Igazad van. Nagyon is elfelejtkeztem rólad. Hiszen ha törődtem volna veled, nem lettek volna könnyek. Most mélyebbre kell mennem, de a veled való törődés egyet jelent velem.

szalagos fánk

Gyorsan leírom ide Nektek. Igazából ehhez a recepthez én nem is kellek. Elég ha felütitek a jó "öreg", de mindig a megszokott módon megbízható Horváth Ilona szakácskönyvet és megnézitek a 306. oldalon található szalagos fánk receptjét. Rám csupán annyiban van szükség, hogy erőt adjak azoknak, akiknek nincs magukkal szemben elegendő önbizalmunk, hogy bele fogjanak egy ilyen kényesnek titulált kelt tésztás receptbe. Nem túlzás, nem ámítás. Még én is képes voltam a sikerre! És most, ahogy alias, általam nem túlzottan kedvelt Tappancs, Virsli, Frici macskusz nagyurat látom, amint lábaival megállás nélkül dagaszt, már tudom, legközelebbi fánk készítéskor munkára fogom. 1 kg lisztből készítettem, pont a duplájából, mint ahogy hőn tisztelt Ilonánk ajánlotta, és biza egyetlen darab árválkodik már csupán a tálban. Na, nem mi faltuk fel az egészet, mentségünkre váljék, hogy vendégeink is érkeztek. A lényeg, hogy kövessétek Horvát Ilona általam tolmácsolt tanácsait és garantált a siker. Most, hogy ilyen csodás havas idő van, ilyen gyönyörű tél, muszáj készíteni fánkot, és most, hogy ilyen náthás vagyok, még a teának sem húzom a szám.

Hozzávalók:

• 1 kg liszt
• 6 dl tej
• 1 élesztő kocka
• 10 dkg cukor
• 10 dkg vaj
• 2 pohárka rum
• 2 késhegynyi só
• 4 tojás sárgája

6 dl tejet fellangyosítottam 2 kanál cukorral, majd bele tettem az élesztőt, 6 ek. lisztet, amivel elkevertem, majd a tetejét megszórtam liszttel. Hagytam, had növekedjen. Közben a tojások sárgáját elkevertem a megadott cukor mennyiségével és a sóval, majd ha az élesztő elkészült hozzá kevertem a tojások sárgájához, és hozzá kevertem az olvasztott, langyos vajat is. Ezután hozzá adtam a lisztet és elkészítettem a tésztát, vagyis szépen megdagasztottam. Ezután másfélszeresére kelesztjük. Deszkára borítjuk, és a kezeinkkel jól ellappangatjuk, kb. másfél centi vastagra. Vizespohárral kiszaggatjuk, közepét benyomjuk és kb. fél órát letakarva kelesztjük. A fánkot közép forró, bő olajban sütjük ki úgy, hogy a deszkán lévő felső része kerül alulra az olajban. Nem szabad túl zsúfolni a fánkokat az olajban, hagyjunk helyet a növekedésüknek. Az első oldalt fedő alatt sütjük, a másodikat már nem. Talán arról már nem kell említést tennem, hogy milyen formában és hogyan fogyasztjuk. Vágjatok bele, a siker tuti, nem bánjátok meg!

intelligens krémes

hihetetlen, de tényleg az. Az úgy volt, hogy gimnazista jó barátnőnknek kisbabája született. Felkerekedtünk hát másik ugyancsak szívemnek nagyon kedves gimnazista barátnőmmel, hogy meglátogassuk a frissen szült barátnőt, és az újszülött kisbabáját. Először is, nem hiszem el, hogy vannak ilyen gyerekek. Amíg ott voltunk, - már pedig huzamosabb időről beszélhetünk - gondolhatjátok - meg sem nyikkant. Pissszzzz nem volt. Nem úgy nálunk. Minket bezzeg szét cincáltak, apró miszligekre szedtek a gyerekek, reggeltől estig ordítottak, WC-re is felváltva mehettünk csak el......  Egy ideig azt hittem, minden gyerek ilyen. Azután, amikor kezdtem megtapasztalni, hogy más gyerekek egészen másképp viselkednek, jött a nagy megvilágosodás, bizony, nálunk működnek fordítva a gyerekek. Ma sem értem, miért indult a mi gyerekeinknél így az élet - mindannyian így viselkedtek -, azzal vigasztaltam magam, hogy túl bölcsek ehhez az élethez. Ne tessék röhögni, kellett valami, amivel körbe nyalogathattam fáradtságtól sajgó sebeimet. Szóval, a látogatás istenien sikerült, még ha meg is fertőződtem kezelhetetlen salátarajongással. Előző este azon töprengtem, "szegény szoptatós anyukánknak", ugyan mit süssek, hiszen annyi mindent nem ehetnek. Kellene valami sütit vinnem, de puffasztót ugye ne. Ja, és amellett, hogy ne legyen puffasztó, a sütinek a dobozban való rostokolást is át kell vészelnie, nem beszélve a Budapestet átívelő tömegközlekedés tourról, amit a sütivel meg kellett tennem. És igen, ez a süti még a többszöri tigrisbukfencet is vállalható formában élte túl. Bizony, ő lenne az, az intelligens krémes. Ez a krémes tényleg nagyon okos, nincs más dolgod, mint bízz és higgy, és ne rémülj halálra a bizar állagtól sem. 3 rétegűre sül, nézzétek..... anélkül, hogy bármi különöset kellene tennünk, ráadásul lágy és krémes.

A recept a www.fozocske.network.hu oldalról származik.

bocs, a kép a szokásosabbnál is topább, de azért hálás vagyok a férjemnek. nélküle, most még ilyen sem lenne...

Hozzávalók:

• 9 db tojás
• 30 dkg porcukor
• 15 dkg margarin
• 9 evőkanál liszt
• 5 csomag vaníliás cukor
• 1 l tej

Az úgy van, hogy a tojásokat leütjük külön tálba, szépen. A tojások sárgáit habosra keverjük a cukorral, vaníliás cukorral, a margarinnal, liszttel. Ezután felengedjük a tejjel. Gyanúsan folyékony lesz, és ezzel a riadalomnak még közel sincs vége. Mert ekkor felverjük a tojások fehérjét, majd apránként a tejes masszát elvegyítjük a tojások felvert fehérjéhez. Óvatosan, minél kevésbé a habot megtörve. Egy 22x30-as tepsit kivajazunk és kilisztezünk és ebbe öntjük a masszát, majd mehet az egész a hideg - nem viccelek, még egyszer ismétlem -, hideg sütőbe! Ekkor a sütőt 220C-ra állítjuk, de negyed óra elteltével vissza vesszük a hőmérsékletet 100C-ra, és így sütjük további 45 percig, gyakorlatilag készre. Nincs más hátra, mint uralkodni magunkon, hogy megvárjuk, hogy kissé kihűljön, és neki eshessünk végre!