Mai említésre méltóm:

Láttam már sok virágárust. De olyat, amilyet ma reggel, biztosan nem. Egyenesen állt, lágy mosollyal az arcán. Bordó, csíkos ruhát viselt és szürke kardigánt. Haja kardigánjával harmonizált, őszbe hajlott. Lába előtt egyszerű kosár. A kosárban virágok. Fura, eddig sosem látott virágok. A csokor csak egy szál virágból állt, mégis nagyot mutatott. Illatuk szinte beteríthette a teret. A virágárus nem rikoltott. Egyenes térdekkel, arcán lágy mosollyal, szépre fésült ősz hajával kosara mellett állt. Nem tudni mosolya zavartságról vagy szerénységről árulkodott. Ritka jelenség volt. A virágárusok között egyedülálló. Jelenléte hívogató, lénye ellenállhatatlan. Azóta is csak sóvárgok. Miért nem ugrottam le a buszról?  Most nekem is lenn olyan virágom. 

Mai hálám:

hogy én észleltem és értettem, s volt ki tudta, mit kell tennünk mások egészségügyi állapotáért. Talán ma sem keltünk fel hiába. Minden csak hozzáállás kérdése.