2014. július 24., csütörtök

Mai említésre méltóm: 
Nádja ma nehéz volt Veled. Van az a fura hanglejtésű, kissé hisztérikus reagálás, amit nem kedvelek. Mondhatnám, hogy kiskamaszos, de gondolom 9 évesen még korai lenne. Sok a küzdelem emiatt. Eszköz is csak kevés van a kezünkben. A nyelved fel van vágva, gyors és éles. Beküldtelek a szobádba a mai századszori összetűzésünk után, hogy gondolkodj el. Persze ez sem megy könnyen, mert mindig jogot formálsz egy laza kis ellenkezésre. :-) Aztán mégis bementél. Amikor megalkudtunk, hogy a büntetésnek vége, vacsora következett. Nem kértem, hogy vond le a következtetéseket, hogy bíráld felül a viselkedésed és azt sem, hogy kérj bocsánatot. Magadtól jöttél, átöleltél és bocsánatot kértél és még magyarázattal is szolgáltál. Érett reagálás volt. Annyira, hogy elérzékenyültem. <3

Mai hála:
Tegnap milánói makaróni után ácsingóztam. Nem is gondoltam, hogy ilyen hamar megkapom. Ma azt kaptuk ebédre. Mi ez, ha nem a "kérj és megadatik" varázsige teljesülése?!

2014. július 22., kedd

Mai említésre méltóm:
a világ szar. Egyik lakónk summázta így véleményét ma. Nem tudtam ma meggyőzni az ellentétéről. Meg sem próbáltam. Ma nem. Bár a világ összességében nem szar. Az emberek némely hányada nem túl szimpatikus. Hogy változzanak szinte reménytelen. De Nádja, Borisz tudjátok, hogy mindig van esély a boldogságra. Ne várjátok, hogy a világ és az emberek változzanak. A Ti hozzáállásotokon múlik sok minden. Szinte minden.

Mai hála:
azért, mert jót szórakoztunk azon, ahogyan együtt zötykölődtünk haza az esőben. Én szűk szoknyában, magas sarkúban, biciklivel esernyőt fejünk fölé tartva tekeregtem. Szinte süketen kisfiam, annyira, hogy Te szóltál hogy, úgy bődörögtünk az út közepén, hogy a mögöttünk jövő autó kikerülni képtelen minket. Téged ez roppantul szórakoztatott. Én pedig hálás voltam Nektek, hogy a csöppet sem kellemes szituációt viccre vettétek! Végül is egész jól szórakoztunk :-)

2014. július 21., hétfő

Almás és barackos pite ?

Talán sosem fogom megtanulni, hogy pontosan mi a különbség a pite és a lepény között, és hogy egyáltalán van e különbség? A hétvégén sütöttem két tészta között almás/barackos sütit. Pite, v. lepény :-) Szerintem több verziója itt van már a blogon, de így még nem készítettem. Valaki mesélt róla, hogy Ő hogyan készítette a tölteléket, én még így sosem, na most igen. Szerintem nagyon klassz, megéri a munka. Fél óra alatt fél tepsivel fogyott el. A fénykép vállalhatatlan, de talán már rájöttünk időközben, hogy nem pályázom babérokra a gasztroblogerek világában. A süti tésztája a meggyes változatnál megtalálható, de őszintén szólva én fejből készítem, nem méricskélek. Nagyon elrontani nem lehet. Szerintem. Itt most tényleg a töltelék volt a lényeg.

Almás:
  • reszelt alma
  • cukor
  • fahéj
  • citrom
  • 1 cs. vanília puding
  • 3 dl víz

A pudingot 5 ek. cukorral és 3 dl vízzel felfőztem, majd a reszelt, fahéjas almához vegyítettem. Az Ízesítést bátran bárki szája íze szerint teheti.
Sárgabarackos töltelék:
A félbevágott barackokat fahéjas, cukros vízben feltettem főni. Miután rottyan egyet, a barackot le kell szűrni. A pudingot ugyanúgy elő kell készíteni mint az almás tölteléknél, majd a gyümölcsöt a pudinggal elkeverjük.

A tészta egyik felét nyújtás után a tepsibe helyezzük. Lágyan megszórjuk zsemlemorzsával, majd amikor már majd kihűlt a töltelék, az alsó tészta lapon elsimítjuk. A tészta kinyújtott másik felével beborítjuk, megszurkáljuk, tojással lekenjük és 180 C-ra elő melegített sütőben megsütjük. Iszonytatóan finom! Nekem főleg a barackos tetszett!

2014. július 20., vasárnap

Mai említésre méltóm:
a gyerekvasútnál jártunk. Anyu, apu, gyerekek. Meleg volt, hőség. Kellemetlen, fárasztó. Csakhogy Hűvösvölgyben a gyerekvasút vonalán tényleg nyugtatón hűvös az út. Arra gondoltam nincs több, mit akarhatnék. Nézni bambán a fejemből, érezni a hűs szellő lágy cirógatását arcomon, a vonaton menet közben elmajszolni az otthon előre legyártott szendvicseket. Együtt lenni azokkal, akiket a világon a legjobban szeretek. Akik nélkül nem sokat ér az élet. Már már giccsesen szép. Rám tört a nosztalgia. Az én anyukám is elhozott ide bennünket a tesómmal. Emlékezni véltem. És már puffogtattam is a közhelyet: - Milyen fura. Most itt vagyok a gyerekeimmel. Most én hoztalak el Benneteket. Milyen gyorsan elszalad majd az idő. Hamarosan Ti hozzátok ide kirándulni majd a Ti gyerekeiteket!
Így legyen.

Mai hálám: 
a hétvége....... hogy Veletek lehettem, hogy volt lehetőségünk közösen kirándulni. Hogy láthattam milyen önfeledten viháncoltok, saraztok a hőségben. Hogy két pofára gyömöszöltétek a sütit a szátokba, amit sütöttem. Tovább is van. Mondjam még? 

2014. július 15., kedd

Nádjának mindörökkén örökké

És Borisz kisfiam Neked is, mert Téged pont úgy szeretlek! <3
 
Ornella Fiorini : Lányomnak

Nagy szárnyakat szeretnék adni neked,
hogy szállj,
erőseket,
mint a karvalyé, hogy a szabadság
magasságában
könnyű szárnyalással
lebegni tudj,
és siklani
az élet színein át,
a csendben
meghallani a szelet,
és minden szót, melyből mesék születnek.
Emlékezz erre,
és élvezd a repülést
a tenger felett,
a fűszálakon át,
sőt - miért is ne?!-,
akár széttépett álmok között,
mert mindennek, még a zúzmara
jegének is értelme van.
Erős szárnyakat szeretnék adni neked,
hogy leküzd a távolságot,
a port, mely a szívedet szorítja,
és mindazt, mi aranynak látszik,
de amely valójában nem az.
Nagy szárnyakat szeretnék adni neked,
sűrű pelyheset,
hogy megóvjon, ha elvétenéd a repted,
és ha le is zuhansz,
ne essen bajod.
Íme hát a szárnyak, melyeket adni szeretnék neked,
de nem lehet,
mert csak te vagy, ki magadnak őket megteremtheted.

(Fordította: Erdős Olga)
Nádja Kislányom, Borisz Kisfiam:
mindennapi említésre méltóm Nektek! Tartsátok szem előtt, mert valahogy csak így érdemes:

"GABRIEL GARCIA MÁRQUEZ búcsúlevele (amikor évekkel ezelőtt visszavonult):
 
Ha Isten egy pillanatra elfelejtené, hogy én csak egy rongybábú vagyok, és még egy kis élettel ajándékozna meg, azt maximálisan kihasználnám. Talán nem mondanék ki mindent, amit gondolok, de meggondolnám azt, amit kimondok. Értéket tulajdonítanék a dolgoknak, nem azért, amit érnek, hanem azért, amit jelentenek. Keveset aludnék, többet álmodnék, hiszen minden becsukott szemmel töltött perccel hatvan másodpercnyi fényt veszítünk.
Akkor járnék, amikor mások megállnak, és akkor ébrednék, amikor mások alszanak.
Ha Isten megajándékozna még egy darab élettel, egyszerű ruhába öltöznék, hanyatt feküdnék a napon, fedetlenül hagyva nemcsak testemet, de lelkemet is. A férfiaknak bebizonyítanám, mennyire tévednek, amikor azt hiszik, az öregedés okozza a szerelem hiányát, pedig valójában a szerelem hiánya okozza az öregedést! Szárnyakat adnék egy kisgyereknek, de hagynám, hogy magától tanuljon meg repülni.
Az öregeknek megtanítanám, hogy a halál nem az öregséggel, hanem a feledéssel jön. Annyi mindent tanultam tőletek, emberek. Megtanultam, hogy mindenki a hegytetőn akar élni, anélkül hogy tudná, hogy a boldogság a meredély megmászásában rejlik.
Megtanultam, hogy amikor egy újszülött először szorítja meg parányi öklével az apja ujját, örökre megragadja azt. Megtanultam, hogy egy embernek csak akkor van joga lenézni egy másikra, amikor segítenie kell felállni. Annyi mindent tanulhattam tőletek, de valójában már nem megyek vele sokra, hiszen amikor betesznek abba a ládába, már halott leszek.
Mindig mondd azt, amit érzel és tedd azt amit gondolsz. Ha tudnám, hogy ma látlak utoljára aludni, erősen átölelnélek, és imádkoznék az Úrhoz, hogy a lelked őre lehessek.
Ha tudnám, hogy ezek az utolsó percek, hogy láthatlak, azt mondanám neked, "szeretlek", és nem tenném hozzá ostobán, hogy "hiszen tudod".
Mindig van másnap, és az élet lehetőséget ad nekünk arra, hogy jóvátegyük a dolgokat, de ha tévedek, és csak a mai nap van velünk, szeretném elmondani neked, mennyire szeretlek, és hogy sosem felejtelek el.
Senkinek sem biztos a holnapja, sem öregnek, sem fiatalnak. Lehet, hogy ma látod utoljára azokat, akiket szeretsz. Ezért ne várj tovább, tedd meg ma, mert ha sosem jön el a holnap, sajnálni fogod azt a napot, amikor nem jutott időd egy mosolyra, egy ölelésre, egy csókra, és amikor túlságosan elfoglalt voltál ahhoz, hogy teljesíts egy utolsó kérést.
Tartsd magad közelében azokat, akiket szeretsz, mondd fülükbe, mennyire szükséged van rájuk, szeresd őket és bánj velük jól, jusson időd arra, hogy azt mondd nekik, "sajnálom", "bocsáss meg", "kérlek", "köszönöm" és mindazokat a szerelmes szavakat, amelyeket ismersz.
Senki sem fog emlékezni rád a titkos gondolataidért. Kérj az Úrtól erőt és bölcsességet, hogy kifejezhesd őket. Mutasd ki barátaidnak és szeretteidnek, mennyire fontosak neked. Ha nem teszed meg ma, a holnap ugyanolyan lesz, mint a tegnap.
...és ha nem teszed meg, az sem érdekes. EZ AZ A PILLANAT."

2014. július 8., kedd

Mai említésre méltóm:
kifejezetten nem rajongok a fociért. Nem így családunk férfi tagjai. Az én foci iránti érdeklődés hiányomat erősen kompenzálva, Ők unásig imádják.A foci minden elméletben és gyakorlatban is mindennapjaink része. Túl sok ez nekem. Igyekszem, hogy ne hőzöngjek, hacsak lehet. Persze néha azért mégis elveszítem a türelmemet. De ami ma történt, az számomra is megrázó. Persze nyilván nem a sport iránti érdeklődésemről, hanem a nagyon is létező szociális érzékenységemről szól együttérzésem. 5 gól 10 perc alatt. Mint mikor elindul az első dominó s dönti mind, mi előtte volt. Mindenki összeomlott. A TV előtt ragadtam. Hiszek a csodákban. Hiszek a játékosokban. Szurkolok.

Mai hála:
sok munkánk van. Nagyon sok. Sokat kíván tőlünk. Sok erőt, kitartást és szervezettséget. Minden működött. Nagyon jó hangulatban. Kézzelfogható, szép eredménnyel. Büszke vagyok a munkatársaimra (na nem mindenkire :-) ) És köszönöm!

2014. július 7., hétfő

Napi említésre méltóm:
hogy néha mindenki elfárad. S időnként egybe esik fizikai fáradtság a lelkivel. Lehet, hogy van rosszabb is. Például amikor úgy érzed, emberek elszívják az erődet. Mentális leterítettség. Ólmos fáradtság. Talán csak egy jól átaludt éjszaka a gyógyír. S néha elég lehet néhány óra, egy kis mérgelődés. A képzeletbeli ajtó bezárul mögöttem. Először, hogy hátat fordíthassak mindennek. Aztán azért, hogy megenyhüljek, s az új lehetőség előtt kitárjam az ajtót ismét.

Mai hála:
kisfiam, kislányom testvéri gyengédsége egymáshoz.

2014. július 6., vasárnap

Mai említésre méltó:
Talán már egy hete kislányom, hogy folyamatosan emlegetted, hogy ma lesz a Mamma mia a TV-ben. Ma nem vagy itthon. És én nem tulajdonítottam különösebben nagy jelentőséget a filmnek. Láttuk már. És egyébként is, úgy terveztem, olvasni fogok. Aztán úgy alakult, hogy a TV előtt ragadtam. És nagyon boldog vagyok.Egyrészről Te jársz az eszembe, hogy milyen jó, hogy vagy. És miközben a film mégis magával ragadott, folyamatosan Rád gondolok. Aztán ahogy halad előre a film, meghatódom. Ez a film valóságos boldogságfilm. Öröm és szépség árad belőle. Szipogok a meghatódottságtól. A film eszembe juttatja milyen gyönyörűséges fiatalkorunk volt. És közben titokban elkezdtem magamban arra vágyni, hogy a filmben látott hangulatot ismét átélhessem azokkal az emberekkel, akik egykoron és most is fontosak nekem.   



Mai hála:
hogy ma az új szagtól illatozó Szabó Magda könyvet a kezembe vehettem. 

2014. július 5., szombat

Mai említésre méltóm:

valójában nem mai, néhány nappal ezelőtti. Az érzékenységnek van árnyoldala, de engem ez cseppet sem érdekel. Az érzékenység pozitív megélése ugyanis, elképesztő magasságokba röpíti az embert. Megnyitja a szívet, és olyat enged láttatni, ami mellett egyébként elmenne az ember. Szubjektív, kinek mi okoz örömet. Gyönyörködöm az emberekben és az Ő pillanataikban. Sorsok tárulnak elém néhány percre. S néha elég csak egy könyv mondata, hol szét válnak a lapok, s ott váratlanul rábukkansz valami fontos üzenetre. Meghallasz egy zene számot, mi elrepít valahová, hol jó volt neked. És imádom a fényképeket. Érzelmi kifejezési eszköz.



Mai hálám:

a türelem azon mennyiségéért, mi megadatott nekem.  (egyébként juthatott volna több is belőle)
És hálás vagyok ezért a csodás képért és egyben ismét meg is köszönöm a kép készítőjének (Elges Kinga)

2014. július 4., péntek


A mai említésre méltóm:
Néha eltelik egy egész nap, mire megérti az ember, mi a nap igazi említésre méltója. Előfordul, hogy nem csak nézek, látok is. Nem csak hallom, értem is. S nem csak értem, el is hiszem. S van, hogy egyszerűen csak tudom. Ma ez.

"Az ember gyökerei nem a földben vannak, hanem fönt, az égben!
A remény a legerősebb gyökér. És az, hogy valamit még tenned kell magaddal, másokkal! Ha hív egy belső hang: Állj föl! Szükségem van rád! Sok embert megmentett a szeretet. És az, ha fölismerte élete értelmét. Az ilyen a viharban állva marad. Vagy elesik ugyan, de föláll! Biztos, hogy föláll, mert tartják fölülről a gyökerei!"

Müller Péter

Mai hálám:
S mai hálámként megköszönöm sorsnak, Istennek, de legfőképpen Varga Mártinak, hogy ezt az idézetet utamba küldte, mert olyan ez most nekem, mint testnek a kenyér. Ámen.

Nem igaz, hogy napi egy említésre méltója van az embernek. És hála híján sem vagyok. De ma csak egyet. S leírom majd a többit is. (emlékeztetőül : fénykép, fülbevaló, erő)

A képet Elges Kinga készítette.





2014. július 3., csütörtök

Mai említésre méltóm:
pizsiparti. Adhat némi okot az aggodalomra. Hangosak. Nagyon hangosan sikítoznak. Percek alatt szét bombázzák a szobát. 10 percenként éhesek. Kettőt harapnak,  azután ott hagyják. Kezet persze nem törölnek. Helyette végig fogdossák a falat. A pacsálásról nem beszélve, ami nem áll meg a fürdőszoba ajtajánál. Sejpegve beszélnek. Mindkettő beszédhibás. Érdekes, Ők mégis kitűnően értik egymást. Aztán egyszer csak elém penderülnek.
- Anya, figyeeeeeelj! 
És mit látok attól elolvad a szívem. A két pucér bugyis kis srác tiszta, mély szeretettel ölelgeti egymást.

Mai hálám:
jó ismét a kezeim között tartani a 3 hete elnyelt bankkártyám. :-)

2014. július 2., szerda

Mai említésre méltóm:
Láttam már sok virágárust. De olyat, amilyet ma reggel, biztosan nem. Egyenesen állt, lágy mosollyal az arcán. Bordó, csíkos ruhát viselt és szürke kardigánt. Haja kardigánjával harmonizált, őszbe hajlott. Lába előtt egyszerű kosár. A kosárban virágok. Fura, eddig sosem látott virágok. A csokor csak egy szál virágból állt, mégis nagyot mutatott. Illatuk szinte beteríthette a teret. A virágárus nem rikoltott. Egyenes térdekkel, arcán lágy mosollyal, szépre fésült ősz hajával kosara mellett állt. Nem tudni mosolya zavartságról vagy szerénységről árulkodott. Ritka jelenség volt. A virágárusok között egyedülálló. Jelenléte hívogató, lénye ellenállhatatlan. Azóta is csak sóvárgok. Miért nem ugrottam le a buszról?  Most nekem is lenn olyan virágom. 

Mai hálám:
hogy én észleltem és értettem, s volt ki tudta, mit kell tennünk mások egészségügyi állapotáért. Talán ma sem keltünk fel hiába. Minden csak hozzáállás kérdése.  

2014. július 1., kedd

Mai említésre méltó:
reggel várakoztam, neki dőlve a korlátnak. Sütött a nap, de hűvös volt. Szemembe sütött a nap. A nagyvárosi forgatag mindig magában hordozza a csodás pillanatokat. Nem túl vonzó a környék és a tömeg is nagy. A lámpa piros volt, sokan csoportosultak várakozva a lehetőségre, hogy átjussanak az út túloldalára. Fiatal anya várt, két gyerekével. Az kisebbik sportbabakocsiban ült, a nagyobbik anyja kezét és a kocsit fogta. Nem beszéltek, csak némán vártak. Nem történt semmi. Nem tudom, kik voltak. Elérzékenyültem a pillanat szépségén és védtelenségükön. Talán mert pillanatokra önmagunkkal találkoztam. Jó lenne tudni, hogy nem volt gondjuk. Jó lenne remélni, csak nagyon reggel még s csak a hajnal nem hozta meg még hangjukat.

Mai hálám:
Hogy van kivel reggel beugrani egy kávéra. Hogy van kinek a reggeli kávé mellett elnyafogjam, hogy muszáj önvizsgálatot végeznem, s ki megnyugtat, minden rendben. Köszönöm! :-)