Vaníliás buci, hú, vagy lehet, hogy zsemle?

 Köszönet a receptért Gesztenyének!!!

Régen nem voltam mostanában, de ez közel sem jelenti azt, hogy ne tüsténkedtem volna a konyhában. Igazi hiányérzetem van, ha nem tölthetek valamennyi időt a konyhában el úgy, hogy életre hívhatok valamit, amit eddig még nem készítettem. Állandóan hajkurászom az újat, pedig tényleg, annyi, de annyi ismétlésre váró igazán jó étel van. Én mégis űzötten kutatok az újabb ízek után. És képzeljétek, észrevehetően fejlődtem. Sütik, amik néhány hónapja még reménytelenül rosszul sikerültek, de legalább is botrányosan néztek ki, egyre sikeresebbnek tűnnek. A gyerekek rajonganak a sütikért, és valóban néha lelkes közönségnek viszonyulnak, de az sem tart vissza, ha nem örvendeznek. Amit kigondolok, mert valami miatt érdekesnek érzem, megcsinálom, még ha ők rá sem néznek, persze kínosan ügyelve arra, hogy legyen olyan is, amit szívesen megesznek. Emlékszem, amikor kislány voltam, az én Anyukám is kényeztetett bennünket. És nagyon jól sütött, és nagyon jól főzött. Igazán büszke voltam rá. Ha eljöttek hozzánk a barátaink, jól tele tömtük a hasunkat Anyukám sütiivel. Remélem velem kapcsolatban is így éreznek majd a gyerekek. Anyukám minden nap vett nekünk péksütit, gondoskodott a napi örömünkről. És az én gyerekeim pontosan olyan rajongással igénylik a napi pékárút, mint valaha én. Vannak jól bevált kedvenceik, de állandó kíváncsiságom, és az újdonság utáni vágy hajtóereje miatt, tegnap, a reggel egy rövid időszakát az Interneten keresgélve töltöttem, Borisszal, aki betegszabadságát velem töltötte. Így találtunk Gesztike - www.gesztenyeblog.blogspot.com régi blogján valamire, ami nagyon felkeltette az érdeklődésem, és már azon is kaptam magam, hogy a pulcsim ujját könyékig feltűrve gyűrekedek is neki a sütésnek.

Vaníliás buci, vagy tényleg, inkább zsemle lenne?

Hozzávalók:

2 dl tej

2.5 dkg élesztő

10 dkg olvasztott margarin

3 ek. cukor 

1 tojás

60-70 dkg liszt

Az élesztőt a langyos cukros tejben felfuttatjuk. A liszthez adjuk a cukrot, a tojást, majd az elkészült élesztőt, és elkezdjük dagasztani a tésztánkat. Én a dagasztószálas kézi mixerrel dolgozom, amit az elmúlt időben nagyon megszerettem. Azt hiszem a leégés határán állok vele, annyit dolgoztattam mostanában. Szóval, amikor már alakul a tészta, locsolgatjuk az olvasztott margarinnal, és szépen megformázzuk, megdagasztjuk, majd kb. 1 órás pihenésre "kárhoztatjuk" a tésztánkat, hogy duplájára növekedjen. Közben elkészítjük a vanília krémet, ami a tölteléket fogja képezni.

Vanília krém: - csak annyit tudok mondani, hogy nagyon nagyon finom, pedig még tejszínem sem volt hozzá itthon -

1.5 dl. tej

1 dl tejszín - nekem csak tej volt itthon, úgy hogy tejjel helyettesíttettem -

1 tk. vanília örlemény - nekem nem volt itthon, tettem helyette 2 cs. vaníliás cukrot, és egy kis vanília aromát -

2 ek. cukor - édesszájúak lévén, legalább 4 ek-al csináltam -

1 ek. keményítő

2 tojás sárgája

A tejet felforraljuk, a tojássárgákat a cukorral és a keményítővel kikeverjük, majd hozzáöntjük a picit elhűlt tejet, és vissza tesszük a tűzre, hogy besűrűsödjön a krém. Ezután hagyjuk kihűlni. Amikor a tészta megkelt kis darabokra osztjuk. Én pici bucikat akartam, ezért én nem 12 részre osztottam, ahogy Gesztike javasolta, hanem 16 db-ra. Pici bucikat formáztam belőle, bevallom, elég csufira sikerültek, de a végére csak kialakultak. Ezután picit hagyjuk kelni megint őket, kb. a duplájára nőjenek. Ezután jön a krém bucikba helyezése. Úgy csináltam, ahogy Gesztike javasolta, vagyis torta díszítőbe tettem a krémet, rá a leghosszabb nyomófejet, amivel mélyen be lehet hatolni a tésztába. Legközelebb nem így csinálom, lehet, hogy inkább maradok a bukta fazonnal, mert nem lettek elég krémesek a bucik. Nem nagy ügy, hozzá ettük a krémet, de a bukta fazon általában már működik nekem. A végén lekentem a bucikat tojással, és előmelegített sütőben kell kb. 25 percig sütni őket. Elégedetten nyugtáztam, hogy gyönyörű lett a tésztája, tényleg fejlődtem, és ez baromi nagy öröm nekem!

És mivel eszemben sincs a dolgokat a véletlenre bízni, ezért lecsippentettem egy darabot  a tésztából, kinyújtottam, hosszú téglalap alakúra, jól megkentem nutellával, feltekertem, és lett légyen belőle egy hosszú kígyó, amit szépen feldaraboltam kb. 1.5 cm széles kis csigákra, és egy köralakú tortaformát szépen kit rakosgattam velük. Csakhogy a kis csigák kevésnek bizonyultak, ezért a közepére helyeztem egy bucit, és született belőle ez!