2011. február 3., csütörtök

A mi kakil(tat)ós kekszünk - magyarul zabpelyhes keksz

 Gondolom, ettől a címtől aztán mindenkinek felszaladt a szemöldöke a homlokába. Hát igen, kakil(tat)ós. Nem tudom, másnál hogy ment a szobatisztaságra való nevelés kérdése, mi Nádjával is vért izzadtunk. Boriszról meg nem is tudom mit mondhatnék. Küszködünk, illetve nem küszködünk, hallani sem akar ugyanis a bili kérdésről, küszködésről így hát nem beszélhetünk. Nincs probléma, mert őszinte rajongással ragaszkodik a pelusához. Tudom, tudom, nagyon is tudom, hogy még mindig, és mi lesz, és egyébként is. Mégis széttárt karokkal újra és újra ráadom a pelust, mert én is úgy utálom, ha valamit erőltetnek. Na, Nádjával sem volt könnyebb a helyzet, bár az időfaktor lényegesen kedvezőbben alakult vele. Ennyi idősen Ő már szobatiszta volt. Volt viszont nagyon komoly kakilásos problémája. Tartogatta, mint ha aranyat érne. El nem engedte volna. Jézusom, mennyit küszködtünk, mire megoldódott ez a probléma. Nem a kakilós keksz oldotta meg, az csak egy volt a több századik próbálkozásaink között. Persze nagyon is tisztában voltunk vele, hogy kakilás kérdéskörben fabrikált valamit az agyában, amit talán Ő maga sem tudott mi volt az, mi meg végképp nem, és persze végül Ő maga oldotta meg, anélkül, hogy bárki megtudná mondani hogyan. Egyszerűen rendeződött a probléma. A Győri Édes Zabfalatok, csak mint egy nagyon gyenge lehetséges megoldási lehetőségként vetődött fel akkoriban részünkről. Természetesen megoldásként befuccsolt, sikerült viszont rákapatnunk Nádját erre a cseppet sem olcsó keksz csodára, amiben mára természetesen Borisz is társa lett. Napok óta érlelődött a gondolat, meg kellene próbálnom sütni valami hasonlót, számolva persze azzal, hogy  az is lehet, hogy meg sem fogják enni, ha eltér ugyanis az általuk megszokott és megszeretett ízvilágtól, elemi egyszerűséggel utasítják vissza hízelkedő kezdeményezéseim. Aztán szembesültem a zabpehely árakkal. Szerencsére Limarához bármikor fordulhatok, Ő segített megint eligazodni ebben a bonyolult világban, hol szerezzek be jó áron, viszonylag jó minőségű zabpelyhet. Végül Nádja és Borisz segítségével elkészült a nagyon finom kakilós keksz, mindenféle cifrázás nélkül, a saját érdekemben tiszteletben tartva ízlésüket. 
A főszakács és a kuktalány
A Kekszet több receptből tettem össze:
Hozzávalók:
20 dkg vaj
20 dkg zabpehely
15 dkg teljes kiörlésű tönkölybúza liszt
10 dkg cukor
1 tojás
1 cs. sütőpor
1 tk. fahéj
1 db narancs héja
1 jó nagy marék darált dió
A vajat lassú tűzön olvadásig melegítettem, majd levettem a tűzről, és hozzá adtam a zabpelyhet, majd a cukrot, és 2-3 percig állni hagytam, hogy jól átitatódjon a zabpely, miközben ráreszeltem a narancs héját. Ezután hozzá adtam a tojást, és ezzel együtt is jól elkevertem. Jöhetett a sütőporos, fahéjjas liszt, és megint jól elkevertem. A legvégén adtam hozzá a darált diót, és ennyi. Riasztóan ragacsos volt, de most nem csúsztam abba a hibába, hogy újabb és újabb adag liszttel sűrítettem. Sütőpapíros tepsibe rakosgattuk a sütiket. Kis golyókat formáltunk, amit aztán szétlapítottunk és mehetett a tepsire.Közben a sütőt előmelegítettem 170C-ra, és már mentek is a kekszek sülni a sütőbe. Kb. 20 percig sütöttem őket, és mondhatom, csodás, ropogós csoda kakilós kekszek lettek.
mikor lesz már kész, Anya?
 Úgy nyakalták a gyerekek, hogy öröm volt nézni őket. Spórolásról, nincs hát szó, mert elképesztő tempóban dolgozzák magukba a gyerekek. Nem adok sok időt neki, és jöhet a következő adag sütése. 
Borisz a hátam mögött ült, és kaján vigyorral az arcán közölte: - Anya, ez nem finom! - miután épp a 7-et gyűrte magába. - Ja,- mondtam, - Kisfiam, ezt már nagyon is ismerem. De ameddig így csúszik le egyik a másik után, azt hiszem, nincs miért aggódnom.

4 megjegyzés:

  1. Huh, annyi kérdést, megjegyzést írtál, hogy győzzek válaszolni:
    A macska tök hülye, bár ezt a gyógyulás biztos jelének veszem: minden papírt széttép, a cipőket fel s alá hurcibássza a lakásban.
    A buli jó volt, bár azt hiszem nem annyira nekem, mint e gyerekek jókedvének volt köszönhető, csak terelgetni kellett őket.
    Az angolról annyit, hogy kb ez az egy szó volt, amit ki tudtam nyögni XD elég vacak állapotban voltam, bocsi. Szólj, hogy mikor érsz rá.
    A pénztárcás történettől még én se tértem magamhoz.
    A betegséget a hátam közepére se...
    Ja!
    zabpehely: messze a legolcsóbb a Lidl-ben, szerintem jó is, én mindig ott veszem.
    Puszi!

    VálaszTörlés
  2. Ildikó, köszi a kimerítő válaszokat! Angolozás ügyben miattam ne aggódj, hamarosan egyeztetünk. Addig meg jó hétvégét!

    VálaszTörlés
  3. Szerintem nyugodtam megveregetheted a vállad, hogy egyáltalán ki tudtál találni valamit az adott problémára.Sok szülőnek okoz gondot ez,ekkor jönnek a jobbnál-reklámozottabb gyógyszerek,amivel teletömik a kicsiket,óriási küzdelem árán.Nálatok pedig ilyen békésen lezajlott.

    VálaszTörlés
  4. A szomszédasszonyom kb. fél éves kora óta itatja a fiával a hashajtó lötyit. A gyerek már 2 és fél éves. Szerintem ez annál biztosan jobb ötlet. Igaz, esznek ők is joghurtot, gyümölcsöt is, ami segíthetne. Jobb a gyógyszerekhez utoljára nyúlni!

    VálaszTörlés