Először is elmaradásom van, amit pótolnom illik. Rövid blogos pályafutásom második díjával ajándékozott meg Macus - www.macusujvilaga.blogspot.com , a kifejező nevű baráti ölelés díjjal. Azt hiszem, mint oly sokmindennek az életben a blogírásnak is meg vannak a maga fázisai, érzelmi lépcsőfokai. Be kell valljam, hogy az elején - de hiszen alig van még múlt a hátam mögött -, rettenetesen izgatott voltam. Folyamatosan méricskéltem magam a többiekhez. Kicsit javult a helyzet. Izgatottsági szinten még mindig az egekben, méricskélésem persze személyiségemből fakadóan állandó, de lazuló tendenciával bír. Elképesztően sok jó blog van, és mind mögött nagyszerű, színes egyéniségek, akik a saját műfajukban kiemelkedőek. Amikor Gesztenye - www.gesztenyeblog.blogspot.com megajándékozott az első díjjal, egészen oda voltam. Óriási öröm volt, hogy egy "csupán" virtuálisan ismert blogtársam érdemesnek talál egy díjra. Most is nagyon boldog vagyok, de tény, hogy most a blogírás másik fázisában vagyok. Nem jelent kevesebb lelkesedést, csak kezdenek máshova helyeződni a hangsúlyok. És hogy mire fel ez monológ? Úgy, hogy a baráti ölelés díj némileg kapcsolódik a barátsághoz. Ha értékekre kellene ráböknöm az életben, az emberi kapcsolatok biztosan dobogós helyet foglalnának el. Kapcsolatrendszerünk családi kötelékét talán pont annyira nem érdemes mérni és hasonlítani máshoz, mint a barátságot a beosztotti státuszhoz. Nem a státusz a lényeg, hanem a minőség. Szerencsés vagyok, mert csodálatos családom van. Nagyon nagy becsben tartom őket. Barátságokban viszont nem álltam túl jól. Ott nem, ahol élek. Vannak barátaim, távol tőlem, túlságosan távol ahhoz, hogy összefuthassak velük egy vidám, vagy elmélkedős spontán közös kávéhoz. Mély, bizalmi kapcsolatok ezek. Ajándékszámba menő, de hétköznapmentes kapcsolatok, amik után oly gyakori a sóvárgás. A blogírásnak köszönhetően lettek viszont helyben, közel elérhető, megértő, rendszeres barátságok, akikkel nagyon is kivitelezhető a csicsergős-csevegős, vagy "mély filozófiai eszmefuttatáson" alapuló közös kávézások. Rég nem tapasztalt és nagyra becsült érzéseket vált ez ki belőlem, mert olyasmi történt ezeknek az új barátoknak hála, amire már régen nem volt példa az életemben. Fontos számukra az, ami fontos nekem. Az Alapítványunk, a céljaink, az ötletek, a szárnyalás és segítség a megvalósításhoz. Hihetetlen, de nem vagyok egyedül. Mennyivel könnyebb minden akadályt megugrani, mennyivel könnyebb 1-1 gondolatot, ötletet együtt tovább fűzni és tökélyre vinni, mennyivel könnyebb 1-1 elbizonytalanodott, feladom hangulatból feltápászkodni, úgy, hogy vannak akik segítenek. Azt hiszem a legjobb szó erre, az őszinte nagyra becsülésem. És lettek kapcsolatok a blogírásnak köszönhetően más blogistákkal is, akikkel láthatatlan, finom, bensőséges szálak szövődnek. Olyan szálak, melyből suttog a segítség.
Tegnap este, későn este, elalvás előtt még észre vettem, hogy Gesztike új bejegyzést tett fel. Gyorsan oda ugrottam hozzá, és mit láttak szemeim, hogy a posztján keresztül felhívja az olvasói figyelmét az Alapítványunkra, segítvén a bizonytalanokat a döntésben, kinek ajánlják adójuk 1%-át fel. Mit mondhatnék? Szerintetek hogy esett? Hálás vagyok azért, hogy bizalmat szavazott nekünk, de tudjátok jól, hogy a kommunikáció most is eszköz nélkül felejtett engem, hogy kifejezhessem őszinte köszönetem. És itt van Ildikó, akihez ellátogatva szintén azzal találom magam szemben, kérés, kérdés nélkül menedzseli az Alapítványunkat. Had mondjak most őszinte köszönetet mindannyiótoknak! Mindenkinek, aki Barátom a múltból, aki Barátom a távolban, aki Barátom a jelenben, Aki Barátom a közelemben, aki Barátom a virtuális világon keresztül. Mindannyiótoknak hatalmas baráti ölelés! A teljesség igénye nélkül:
- Györgyi - aki blog nélküli de a barátom
- Timi - aki blog nélküli de a bartátom
És Ti Blogos barátaim, mind vigyétek és fogadjátok tőlem el a Baráti ölelést:
- Macus www.macusujvilaga.blogspot.com
- Limara www.limarapeksege.blogspot.com
- Gesztenye www.gesztenyeblog.blogspot.com
- Ildikó www.encsiandboti.blogspot.com
- Eszter www.azeszter.freeblog.hu
Hatalmas szorongató ölelést küldök nektek, akkorát és olyat, amire az életben sajnos nem nagyon vagyok képes!
Köszönöm drága Évi :-)
VálaszTörlésIgazán jól esett ez most, nagyon lehangolt voltam egy összezörrenés miatt.
S mivel barátokban én sem nagyon dúskálok, nagyon köszönöm, hogy te is értékeled az én barátságomat.
Puszillak!
Drága Évi!
VálaszTörlésNagyon szépen köszönöm a kedvességedet, a virtuális ölelést, amit sok szeretettel viszonozok.
Én régen írtam blogot, nem gasztrósat, aztán egy kósza pillanatomban töröltem az egészet, pedig annyi minden esemény volt rajta.
Néha bánom, néha nem.
Évikém!
Ne méricskélj, a blogodat azért szeretjük, mert kifejezi azt, amilyen vagy:-))
A "reklámért" nem jár köszönet, már mondtam, hogy mély érzelmi okai vannak.
Puszillak!
Köszönöm Évi! Holnap nem csak virtuálisan foglak megölelni!:)) A barátságunk ajándék nekem!
VálaszTörlésIldikó, Marcsi,
VálaszTörlésaz érzés kölcsönös!
Gesztike,
hát azt nagyon sajnálom, hogy egy kósza pillanatodban kitörölted a nem gasztrós blogodat. Szívesen elolvastam volna. Biztos neked is érdekes lenne újra mélázni rajta.
Méricskélés ügyben igyekszem megfogadni jó tanácsaid.
puszi évi