2011. február 13., vasárnap

vargabéles

Nálunk tésztás nap nem egy, de több is van egy héten. Azt hiszem néha tényleg kórosba csap át az én konyha és evés iránti szenvedélyem. És ez azt hiszem erős lenyomatot hagy a gyerekeken is. Nem tudom, mi volt először a tojás vagy a tyúk. Egyébként ez tényleg nem hülyeség. Azt sem tudom. Biztosan mutat az ember a gyerekének egyfajta példát és mintát. Nehéz téma ez. Mert ha a gyerekek a szülők viselkedését erősen mintázzák, akkor az ételhez való viszonyukra is nagy a hatás. Nem akarom magam negatív fényben feltüntetni, de imádom az édes dolgokat. Aztán meg persze édesre sós, sósra meg megint édes. Szóval enni jó. Zöldséget is eszünk és persze húst is, a gyerekeknek mégis minden körülmények között az édes süti a nyerő. Feloldozom magam a teher alól, biztosan nem járok rossz példával előttük, mégis csak ők döntenek, mit esznek meg szívesebben. Gazdag leves után nálunk biztosan tészta dukál. Már megint grízes, vagy mákos, vagy diós, vagy nudli, vagy gombóc, vagy ......................... Na igen, vagy mit? Egyszer csináltam stíriai metéltet, hát nem estem hagyat tőle. Először túró gombócra gondoltam, aztán eszembe jutott, hogy valami olyasmi túrósat kellene csinálni, ami nem volt nálunk még eddig. Azt hittem ez a stíriai metélt. Törtük a fejünket közösen. Mindenki, Anyukám, Én, a Férjem. Mert addig ugye, amíg az ember eszébe sem jut, hogy hogy hívják amit csinálni akar, utána sem tud nézni a receptnek. Azután Anyósom oldotta meg a rejtélyt, és persze mindenki egyszerre csapott a fejére, hát persze hogy: VARGA BÉLES!!!
Mindenkit biztatok arra, hogy készítse el, mert egyáltalán nem időigényes, viszont nagyon finom és egyszerű étel. A gyerekek imádták, és a Férj is! Nem is értem, akár még tortaformában is elmenne. Ehhez képest, nem agyon népszerűsített, kissé elfelejtett, semmi kis étel, persze csak a környezetemben, pedig minden csak díszítés kérdése. Persze nem az én interpretációmban, mert az óvodás szinten lézeng.
- Hozzávalók:
8 db réteslap
15 dkg cérnametélt
50 dkg túró
4 dl tejföl
4 egész tojás
10 dkg vaj
15 dkg cukor
vaníliás cukor
1 citrom leve és héja
Réteslappal megágyazok egy tepsiben, úgy, hogy mindenhol fedve legyen, majd megkenem olvasztott margarinnal és még egyet ráteszek úgy, hogy a tepsi mindkét végén 10-10 cm túl lógjon a tésztából. Közben a cérnametéltet enyhén sós vízben gyorsan megfőzöm, leszűröm és lecsepegtetem. Közben a túrót áttöröm és hozzá adom a tojások sárgáját, a cukrot, vaníliás cukrot, a citrom levét és héját, egy kis olvasztott margarint és a tejfölt. Nekem időközben kiderült, hogy csak azt hittem, hogy van itthon tejföl, ami valójában nem volt. Mindegy, szerintem nem kell kétségbe esni ha Nektek sincs otthon, nélküle is tökéletesen funkcionál ez az étel. Amikor a túrót elkészítettem jöhet hozzá a kifőzött cérnametélt és óvatosan összekeverem, majd jó keményre felverem a tojások fehérjét is egy kis cukorral, majd azt is hozzá vegyítem az említett túrós töltelékhez.Ezt a finom, laza túrós masszát rá helyezem a már előzőleg előkészített réteslapokra, 
 és megint teszek rá egy sor réteslapot, amit megkenek olvasztott margarinnal.
 
Ekkor vissza hajtom a lelógó 10 cm-es réteslapokat, végül ráborítom az utolsó sor réteslapot is, és azt is megkenem margarinnal.
Most pedig mehet a 180C-ra előmelegített sütőbe, ahol hamar készre sül a finom varga bélesünk.

1 megjegyzés: