megint hétfő

Mostanában úgy vagyok, hogy bár imádok aludni, - abból az egyszerű, de annál nyomósabb okból kifolyólag, mert aludni jó - valamiért nyári üzemmódba kapcsoltam és 6 óra után néhány perccel 2-3 tehénbőgésszerű ásítás után, szemhéjtakaróim szemeimet kitakarják és én lassan ágyamból kikászálódok. Imádok aludni, mert aludni nagyon-nagyon jó. A szervezetem úgy lett genetikailag össze rakva, hogy elképesztően rosszul tolerálja a kialvatlanságot. Kába és szédelgős vagyok, a teljesítményem pedig nincs a toppon. A nyári üzemmódban van valami meghitt saját. Talán az idő, amikor csak én vagyok. A házban teljes csend van. Kitotyogok a konyhába, és elkészítem a kávémat. Szagokról nem beszélünk továbbra sem ugye, nem térít magához a csodás reggeli kávé zamatos illata, de az első kortyoktól már jól vagyok. Lazán elnyúlok a kanapén csak én és a kávém, miközben azon ritka lehetőség adatik meg, hogy néhány oldalt zavartalanul olvasgathatok. Apropó, ha már olvasgatásról van szó. Évek óta nincs lehetőségem érdemben olvasni. Legtöbbször azonnal elutasítom a legjobb könyv felajánlását is, mert tudom, minden percem felszabadíthatatlanul, átütemezhetetlenül be van táblázva. Egy hete Budapesten voltunk látogatóba, és Erzsike mama telefonos kis asztalán egy könyvet pillantottam meg. Nem tagadom, szívesen veszek a kezeim közé jobb fajta ezoterikus témájú könyvet. A vonzás hatalma, ordított rám a cím. - Jaj, ne! - hőköltem vissza! - Na, ezt azért ne! Hasonló címmel, puha borítással, tetemes mennyiségű betűvel beleolvastam már néhány hasonló című könyvbe, és fordítottam háztat azonnal nekik, mert valamiért hiteltelennek és emésztethetetlen zagyvaságnak éreztem őket. De itt működött a vonzás hatalma. Kezeim közé vettem, felnyitottam, bele olvastam, és tovább akartam olvasni. Talán mert adódik most az életünkben olyan szituáció, amelyhez jól jön egy kis rásegítés. Persze mikor nincs ilyen helyzet az ember életében?! Érdeklődésemet annyira felkeltette, hogy itthon besétálva a könyvtárba ki is kölcsönöztem. Ez a könyv most az én reggeli néhány oldalas irodalmam. Azt hiszem óvodás korban kellene a kisgyermekeket elkezdeni megtanítani erre a fajta életszemléletre, igen-igen, a vonzás törvényére. Mert ezen az úton át, sokfelé elvezethet az út bennünket, de leginkább a sikereres, magabiztos célmegvalósulás felé. Az meg kinek nem kell? A könyv csodás emlékeztető számomra, mennyire fontos a gondolatok mögött megbújó érzelmi töltés. Nem elegendő csupán pozitív dolgokat kántálunk magunkban, ha nincs mögötte valós pozitív érzelmi töltést, fabatkát sem ér az egész. El sem tudjátok képzelni micsoda művészet az élet efajta művelése, és hogy micsoda hozadékkal jár ez!!! Ja, és a lényeg! A módszer működik!

A hét elképesztően gazdag volt. Budapestről haza érve először a magunkra eszmélés rövid időszaka következett. Vissza találni az itthoni kerékvágásba, megszabadulni szennyeshegyektől, levágni a füvet, bevásárolni, mert kongott a hűtő az ürességtől, ja, és hát a gyerekek szülinapja, ahol mindkét kölök hangosan követelte a nekik járó külön tortát. És ha mindez még nem lett volna elegendő, rá kellett döbbennem, hogy a Nádjánál alkalmazott elterelő hadműveletem, amely arra vonatkozott, hogy elvonjam a figyelmét és megússzam az általa megálmodott szülinapi gyermekzsúrt, egészen egyszerűen nem működött. Születésnapja másnapján ugyanis határozottan emlékeztetett, hogy megígértük, hogy a szülinapjára ő is elhívhatja néhány pajtikáját. És hát "ígéret szép szó, ha betartják úgy jó!" Én, a becsületrend lovagrendjének itthoni nagykövete nem engedhettem meg, hogy hitelem veszítsem, ezért nem volt mást mit tennem, bele egyeztem. Maradt 3 napunk, hogy rá készüljünk a jeles eseményre. Kb. 12 meghívandó kisgyereket számoltunk össze, aztán persze, mivel az utolsó pillanatok utolsó előttijén juttattuk el a meghívóinkat, 4-en jelezték, hogy nem tudnak eljönni. Így sem volt rossz az arány. Bár a szülinapi zsúr napján, két órával a zsúr kezdési időpontja előtt még életünket meghatározó, az egész hetet érzelmekben átszövő, sorsdöntő eseményen kellett megjelennünk, gombóc a gyomorban és torokban, időben végezve, mindennel elkészülve álltunk készen 3 órakor a vendégek fogadására. Az idő is kividult,  - így többnyire kisebb-nagyobb lakásba rohangászással megúszva - kinti kerti party volt. Nem gondolkodtuk túl a dolgot, mert időnk nem engedte. Nem voltak egységes barbies szalvéták tányérokkal és poharakkal harmonikusan össze rendezve. Sőt barbies sem volt semmi. Snassz volt az egész. És nem volt tervezett program. Semmi flinc-flanc. És úgy tűnt nem is hiányzott ez senkinek. Nem tagadom, ha lett volna több időm, és figyelmem a részletekre, biztosan lényegesen lehetett volna emelni a esztétikai megjelenítésen, de most ennyire futotta. Szerdán realizálódott a program, így azonnal fejben elkezdtem rákészülni a dologra. Azonnal ki sütöttem egy jó nagy adag kekszet, a gyerekek a kekszekre mindig és minden körülmények között, szálnak mint darazsak a mézre. Csütörtökön elkészítettem a fagyikat. Pénteken a Nádja tortáját délelőtt, este a pogácsa tésztáját állítottam össze és tettem éjszakára a hűtőbe, este pedig Borisz tortájának tésztáját sütöttem meg, és készítettem a krémjét is el. Szombat reggelre nem maradt más, csak kiszaggatni a pogácsákat és kisütni, és össze állítani Borisz mozdonyos tortáját. Talán nem okozok meglepetést a kalandos történettel. A krém híg volt, a torta orrán-szájján ömlött a krém. Hajnali telefonos segítség Marcsitól. Célegyenes, irány krém újra sűrítés. Katasztrófa a konyhában. Éljen! Megint nyertem! Nyertem egy közös tortaösszeállítós reggelt Marcsival. Hát erre jók a jó barátok. Hogy vannak! Szaladt és segített. Ettől lett különleges a reggel. Pénzben nem mérhető ajándék ez. Önzetlen segítség. Jó kedvű közös együttlét. Barátság=mindig minden körülmények között önzetlen együttlét, segítség. Témák, amelyek néha lefelé görbítik a szájunkat, néhány visszatartott könnycsepp. Ez is volt az nap reggel. Találkozások, együttlétek, amelyek minden perce napról-napra egyre értékesebb! Szóval a torta jó lett! Mi több még szép is! Mindenkinek nagyon tetszett. A gyerekek lelkesen ettek, repetát kértek. Olyan nagyon nagy öröm volt látni, hogy szívesen esznek. Hogy milyen szépen működnek a dolgok anélkül, hogy mesterségesen megrendeztük volna az egészet. Hogy a gyerekek milyen intelligens ösztönnel vonódtak be egymás köreibe. Hogy milyen intelligens könnyedséggel maradtak időnként kívül egymástól. Bátorrá váltam. Persze azt nem állítanám, hogy gyakran kezdeményezek majd a gyerekeknél bulit, de ha apropója adódik, talán nem zárkózom majd legközelebb sem el.  

Az éppen e napon 3 éves ünnepelt

a néhány napja 6 éves ünnepelt

és a többiek egy része

És miközben ezeket a sorokat írom azon aggódom, hogy hol a fenében hagyhattam el a fényképezőgépünket. Vészesen közeledne ugyanis a fényképek csatolásának pillanata. Ennek kapcsán pedig bejegyzésem záró akkordjaként had osszam meg veletek, hogy nagyon hálás vagyok a sok-sok szeretetért, amit naponta kapok Tőletek. Ildikó egy játékra hívott meg. És mint tudjátok az ilyen jellegű játékban mindig szívesen részt veszek, mert láttat valamit az emberből. Arra kér, osszak meg Veletek 7 kis titkot az életemből. És bár azt hiszem mindannyiótok számára egy nagy nyitott könyv vagyok, hamarosan jövök majd és igyekszem plusz 7 újabb kis titkos apróságom megosztásával, ami szintén én vagyok, és általuk még többet mutatni Nektek magamból. Bevezetésként, a fényképezőgép elhagyása kapcsán szeretnék megosztani veletek egy roppantul idegesítő vonásom, ez pedig nem más, mint az átlagon felüli szétszórtságom. Annyira idegesítő, hogy magam számára is nehéz önmagam elviselése. Azzal vigasztalom magam, hogy talán genetikai kódoltság, hogy képtelen vagyok a koncenrált figyelemre. Így temérdek időm megy el azzal, hogy dolgokért vissza szaladgálok, amikor már zárt ajtók vannak mögöttem, idegesítő izgalom, hogy már megint mit és hol hagytam el, kutató oda-vissza körutak azokra a helyszínekre, ahol az nap megfordultam, hátha valaki megtalálta dolgaimat és őrizgeti nekem. Szegény családom! Köszi, hogy elviseltek!!!

Vannak azért jó tulajdonságaim is, a 7-es titokcsomagban azt is megosztom veletek! Mindenesetre, ha nem igen láttok itt ma fényképet hozzáadva, az valamit jelent. Legyen nagyon szép hetetek!!!