megint hétfő

most épp itthon. Egy hete, pont egy hete még Budapesten voltunk, megoldandó feladatokkal a nyakunkon. Egyik pillanatban még fejtörést okozó, szinte teljesíthetetlen dolgok tornyosulnak az ember nyaka köré, azután meg hopsz, szinte egyik pillanatól a másikra simulnak szét kusza szálak. Persze csak átmenetileg, mert a következő pillanatban már az üdvözült, újonnan adódott helyzetet kell gatyába ráznunk. Hát, kicsit ködösen fogalmazva így élünk most. Egymást követő sorozatos gubanc bogozgatás. Maga az élő orosz rulett. Kockázat vállalás, minőségbeli változás.- És nem feltétlenül pozitív irányba. Remélhetőleg csupán átmenetileg. És remélhetőleg csodák születnek majd ennek az időszaknak a böjti szeléből is. Néhány hónapnyi dilemma, néhány hónapnyi bizonytalankodás. A végén pedig nyugodt hátra dőlés, megpihenés.  Talán ez lesz. Utópista, illuzionista, örök optimista, közben folytonosan jajveszékelő, a végsőkig a jóban bízó, remény rabja vagyok.

A múlt héten nagyon célorientáltan éltük a napjainkat. Sem infrastruktúra, sem idő nem állt bőséggel rendelkezésünkre. Így azok a dolgok, amelyek internet elérhetőséget kívántak az elérhetetlenség szintjére redukálódtak. Pályázat elszámolási határidővel a nyakunkon. Minden csak szervezés kérdése. De a berendezést nélkülözni tudó manuális részfeladatokat szabad perceimben teljesítettem, így itthonra csupán a véglegesítés és ellenőrzés maradt. Ma, a pályázat papíralapú része postázva, ez is kipipálva. Igaz a finisben, de határidőn belül minden teljesítve. Nem mondom, hogy nem okozna meglepetést, ha csont nélkül fogadnának mindent el, de rosszul biztosan nem esne, ha így történne. Az egyik pályázatunkkal kapcsolatban most kaptunk értesítést. A nyárra szervezett elsősorban nőknek szóló, szerintem nagyon igényesen összeállított rendezvényünkre szóló pályázatunkat nem támogatják. Fellebbezési jogunk van, csak kérdés érdemes e élni ilyesmivel. Szakmailag kifogástalannak minősítették, igazából indoklás sincs, csupán annyi, hogy nagyon sok pályázat érkezett be. 40 pontból 36-ra értékelték és mégis elutasították. No Comment. Nagy kár, szerintem nagy sikernek örvendett volna. A pályázatba fektetett komoly és sok munkát nem is említem. Mert mindenképpen megérte. Itt hever a fiókomban, úgyis meg lesz. Lehet hogy más időpontban és annak a lehetőségét is fenn tartom, hogy más helyszínnel, de tudom, hogy meg lesz. 

Nem volt időm a múlt heti Pesten eltöltött héten angolt tanulni. Öreg hiba. Egyrészről nagyon meglehet szokni és nem utolsó sorban szeretni a prés nélküli életet. Pici szorongással ugyan, de jó volt élvezni, a már immáron lassan két éve ismeretlen könnyed délutáni semmittevést, és most megint egy hétre magunkévá tenni. Meg is lett a böjtje. Baromira nehéz vissza állni. Megint fegyelmezetten a könyv fölött görnyedni. De a legijesztőbb az volt, hogy ez alatt a rövid idő alatt, mi mindent lehet elfelejteni. Most megint ki kell húznom magam a kakiból, és elhitetni magammal, hogy biztosan egyszer a büdös életben, talán nekem is sikerül majd megtanulnom angolul. És talán egyszer a büdös életben, talán én is képes leszek majd egy értelmes angol mondatot elmakogni. És talán egyszer az életben talán nekem is sikerül majd megértenem, ha valaki angolul hozzám szól.

A mostani pesti kiruccanás teljesen más minőséget képviselt. Most voltak feladataink. Nagyon elfáradtam. És bár okunk semmi a panaszra, hihetetlenül megnyugtató volt haza jönni. Haza érve olyan nagyot, és olyan mélységben aludtam, hogy amikor a gyerekek reggeli rajcsúrjára felébredtem, fogalmam sem volt hogy ki vagyok és arról sem, hogy hol vagyok. Persze azóta sem világosodtam meg, és kivagyiságommal kapcsolatban még mindig számtalan kérdés van bennem, de tudom, hogy haza értem. Aztán olyan jó volt itthon megfürödni és olyan jó volt itthon hajat mosni. És olyan, de olyan jó itthon lenni. Biztonság, valahová tartozás. Arról meg már csak nagybetűs érzelmekkel tudok beszélni, milyen jó volt újra együtt lenni azokkal, akiket szeretek. Hú, de jó volt újra együtt lenni az itthoni barátokkal és családdal! Nem tagadom, van ebben most valami folytonosan a háttérben megbújó, de nagyon is létező érzelmekre komolyan kiható tényező is.....
Jó hét volt Nehéz hét volt. Folyton mozgásban. Megint becsapódott az arcomba, mennyire fontosak az emberi kapcsolatok. És az otthon.....

Viszlát, egy hét múlva megint hétfő...... Addig meg? Vigyázzatok magatokra, és legyenek szép napjaitok!!!