díj

Talán mindannyian próbáltunk már naplót írni. Különösen ha nőnek születtünk, kislánykorunkban biztosan. Én többször is neki ugrottam, és ugyan olyan kitartással hagytam abba. Arra egyáltalán nem emlékszem, mikor eszméltem fel, hogy létezik a blog  műfaja. Biztosan nem a kezdetek kezdetén. Rám jellemző módon, későn eszmélő típus vagyok. Nem volt átgondolt, tervezett apropója annak, hogy írni kezdtem. Nem gondoltam, hogy képes lennék, egy ilyen  - általam nagyon is komolynak vélt számítógépes ismereteket igénylő tevékenység - véghez vitelére. Arra meg, hogy miért pont gasztroblog, végképp nem találom a választ. Illetve van, egy nagyon prózai, viszont a fontossági lista csúcsán csücsülő szempont, ez pedig a szenvedély. Próbáltatok már valamit az életetekben szenvedéllyel, nem csak úgy félgőzzel, immel-ámmal, mégis csak muszáj hozzáállással csinálni? Alkotni?  Szívvel-lélekkel, örömmel, lelkesen, olyan alig bírok már magammal, csak csinálhassam mos azonnal érzéssel? Állati nagy mázlista vagyok. Mondtam már? Megadatott számomra, hogy akad az életemben olyan dolog, amit nagy örömmel végzek. Annyi unatkozó emberről hallani. Depressziósról. Irigyről és rosszindulatúról. Ezekből az emberekből hiányzik a szenvedély. Szenvedély a jóra, az értelmesre, a pozitív dolgok iránt. Mert aki örömmel veti bele magát az alkotásba, nem terheli magát piszkos, negatív érzelmekkel, olyanokkal, mint irigység. Blogot írni felér egy terápiával. Felér egy démonűzéssel. Lehetőség az önmegvalósítás legalább is egy vékony szeletére. Ha értelmes dolgokra fordítjuk a figyelmünket, hátat fordíthatunk félelmeinknek. Sokak véleményét megosztja a blogolás. Az az Ő igazságuk. Én szeretek elmerülni a különböző oldalakban. Minden oldal mögött egy érdekes személyiség van. Egyéniségek. És minden oldal nagyon jó a maga nemében. Mindből lehet szemezgetni, és nagyon sokat tanulni. Mindnek saját arculata van. Egy negatívumot azért muszáj megemlítenem, ez pedig nem más mint az időtényező. Észrevétlenül telik el az idő, amit a számítógép előtt töltünk. 

Azért kezdtem blogot írni, mert szeretek írni. Régi szenvedély az írás. Összeszedetlen ugyan, nem túl nagy kitartással, de mindig, minden életfázisomban írtam. Miért pont Gasztroblog? Fent megadtam a választ, mert szenvedéllyel szeretek a konyhában tenni-venni-enni. Arra persze csak azóta jöttem rá, hogy micsoda hiányosságaim vannak gasztro témában, mióta gasztroblogot írok. És volt még egy nagyon erős motivációs tényező, ez pedig az alapítvány. Azt gondoltam magamban, hogy engem majd megszeretnek, és ha engem megszeretnek, akkor a hozzám tartozó Alapítványunk is nagyobb respektnek örvend majd. Teljességgel hiányzik belőlem a marketing szellem. A tudatos, közvetlen marketingre szinte képtelen vagyok. És őszintén szólva a blogírást is bujdosva csinálom, így pedig nyilvánvalóan az, amiért belefogtam, figyelem felhívás az alapítványra, nem túl hatékony. Engednem kellene a rejtőzködésből is. Annyi jót hozott az írás. A blog írás. Kiderült, hogy mégis csak képes vagyok blogot írni. Képes vagyok a blog arculatának megtervezésére, is olyan külcsín megteremtésére, ami árulkodó a gazdájáról. És a legnagyobb pozitívumot még nem is említettem. Új barátokra leltem. Olyan ajándékok ezek, ami nélkül nem sokat ér az élet. Kérdés egyáltalán, hogy megérte e? 

Álmélkodva, mély csodálattal tekintettem az országunkban ismertté és elismertté vált gasztroblogereket, akik jelenléte jó példával járt előttem, hova lehet eljutni, van hová fejlődni. Tegnap megtiszteltetés ért, díjat kaptam, egy nem régóta megismert kedves blogtársamtól, amely élményből még most sem eszméltem fel. Mert fura az, hogy rá találnak az emberre. Hogy érdekesnek találják a blogodat, és érdemesnek arra, hogy megtiszteljenek egy díjjal. Nekem nagyon nagy boldogságot jelent. Mert van olyan ember, akit érdekel a jelenlétem. Ez a felajánlás pillanatokra eloszlatta időnként felmerülő gondolatom, hogy felhagyok a blog írásával. Egyenlőre biztosan nem!

Íme a díj:

A díjat az általam ismeretlenül is nagyon megszeretett Gesztenyétől kaptam. www.gesztenyeblog.blogspot.com
 

A díjhoz szabályok is tartoznak. Ezek a következők:

- Írj egy bejegyzést, amelyben közzé teszed a Liebster-Blog képet, és másold be ezt az útmutatót.

- Linkeld be annak a személynek a blogját, akitől a díjat kaptad, és hagyj nála egy hozzászólást, hogy elfogadod a díjat, és add meg a bejegyzésed elérhetőségét.

- Ezután gondolkodj el, melyik az a 3-5 blog, amelyiknek tovább szeretnéd adni a díjat, linkeld be őket a bejegyzésedbe, és értesítsd őket egy hozzászólásban a jelölésről.

- Tehetséges kezdő blogolókat részesíts előnyben, ne olyanokat jelölj, akiknek több 100 követője van.

Az én választottjaim a következők: -Macus:  www.macusujvilaga.blogspot.comakit a blogírásnak köszönhetek, édes, okos, ügyes, kedves, csupaszív, és szeretem.

 - Ildikó: www.encsiandboti.blogspot.com
akire mindig lehet számítani, erős, kedves, segítőkész, tehetséges és megérdemli a jót.

 - Ani: www.anikonyhaja.blogspot.com
aki lelkes, természetes, kedves, és családcentrikus.

- Ginko: www.belso-ginko.blogspot.com
aki, csak most csatlakozott a rendszeres olvasóim közé, nagyon megtisztelt, de leginkább azzal csábított el, hogy úgy ír, ahogyan Magyarországon csak kevesen. Érzésekről, gondolatokról, őszintén. És ennek én nagyon nagyon örülök.
  

Gesztenye, köszönöm a megtiszteltetést! 

Macus, Ildikó, Ani, és Ginko, fogadjátok olyan szeretettel, ahogyan én ajándékozom oda Nektek!