keksz, a klasszikus

 

Tegnap olyan gyönyörű idő volt. A gyerekek délutáni alvása nálunk 2 órakor kezdődik és mivel mostanában a Nádjáért fél 1-re kell menni az oviba, az itthoni ebéd és altatási idő közötti időszak olyan rövid, hogy nem igazán van idő átugrani Anyukámhoz a szokásos közös kávéra, pedig csak pár percre lakunk egymástól. Persze az évszak és hideg, taknyos idő sem kedvez a gyerekek lelkesedésének, és lássuk be, az enyémnek sem, rengeteg időt vesz ugyanis el a két gyerek téli öltözetébe való bele rázása - a közben ért stresszről nem is beszélve -. Tegnap viszont évszakot meghazudtolóan szép idő volt, úgy hogy ebéd után, még ha rövid időre is, de a gyerekek maguktól rontottak ki bicajozni és motorozni. Persze hova máshova vették volna az irányt, mint Mamához, ami persze nekem sem volt ellenemre. Nem akartam bemenni, mert rövid volt az idő, de még kigondolni sem volt időm, hogyan állítsam meg a gyerekeket, már benn is voltak, és mi mást csináltak volna, mint Mama spájzából tonna számra rámolták a különböző házi sütiket és kekszeket. Borisz mostanában elég finnyás, pedig Isten látja lelkemet, minden tudásomat bevetve próbálom kényeztetni őket különböző finomságokkal. Mamánál úgy esett neki a kekszes doboznak, mint aki még sosem evett. Na ekkor világosodtam meg, és tisztult ki számomra a következő project, kekszet kell sütnöm este. 

nekik megy a keksz, mert megérdemlik(?)

 Nem tagadom, mindig nagy örömmel állok neki a keksz gyártásának, mert végre újra elővehetem a "új", de már repedten hozzám került kekszcsinálómat, amit azt hiszem ünnepélyesen fogok hamarosan falhoz vágni. Mérges vagyok rá, tojja  - nem tolja, "kakilja" szanaszét a tészta cafatokat, mi mást, mint szerencsétlen balfék csúfságokat rázok le a végéről. Bezzeg Anyukám. Neki szépek. Neki jól megy. Csak is a kekszcsinálómmal lehet baj!!!! Mindegy, van pár szenvedélyem - hál Istennek -, köztük a kekszek. Olyan izgalmasak, sokszínűek, egyszerűek és nagyon kedvesek. A keksz megtart bennünket gyerekeknek! És ez milyen jó, persze a gyerekekről nem is beszélve. Mert valahogy a keksz mindig nyerő!

Ez a keksz számomra a klasszikus keksz. Így képzelem az abszolút klasszikust. Semmi cicoma, semmi túl cizellált körítés. Imádják a gyerekek. És sajnos én is. 

Alaprecept hozzávalói:

10 dkg vaj

8 dkg cukor

1 narancs 

1 tojás

20 dkg liszt

1/2 cs. sütőpor

+ hozzávalók: - vagyis ezek nélkül is tökéletes -

15 dkg marcipán

7 dkg csokoládé

ánizs

Előmelegítjük a sütőt 180C-ra. Egy tálban összekeverjük a száraz hozzávalókat -liszt, sütőpor és a narancs reszelt héja -. Egy másik tálban habosra elkeverjük a cukrot a vajjal, majd hozzá vegyítjük a villával habosra vert 1 tojásunkat és a narancs kifacsart levét. Ezután a lisztes keveréket hozzáadjuk a vajas keverékehez és hozzá reszeljük a marcipánt és apróra tördelt csokit is, majd az egészet nagyon jól összekeverjük, majd addig gyúrjuk a tésztát, amíg össze nem áll. Ezután fóliába csomagolva 1/2 órát pihentetjük a hűtőben. A tészta formázásának többféle módja is van. Ki lehet nyújtani és különböző formákat szaggatni, vagy tömör henger alakot formázni - hát  már csak erre  jó az én keksz csinálóm, hogy a fene egye meg -, és egyenlő vastag karikákat vágni belőle. Amikor elkészültünk a formázással, tepsire helyezzük őket és 15 perc alatt készre sütjük őket.